Érdekes, nem is vártam a részt (legalábbis nem annyira mint a múlt hetit, amire azt hittem, hogy a félévadzáró lesz), és nem is voltak nagyok az elvárásaim, mégis tetszett, főleg azért, mert szépen lezárták a dolgokat.
Persze azért maradtak elvarratlan szálak, amiknek lehet várni a folytatását (Hiro pl, de itt ugye kaptunk egy kis ízelítőt a végén), de Nathan ki(ny)írásával, és Samuel beszédével a végén, mégis lezártnak érzi az ember a sztorit. Ezek a beszédek amúgy szépen keretbe zárták ezt a 12 részt, azzal kezdődött és azzal is végződött a félévad (ráadásul ugyanott, Joseph sírjánál).
Hogy a részről is legyen szó, érdekes módon nekem a Claire-es történések tetszettek a legjobban. Végre kezdtek valamit a karakterével, és így egy kicsit többet megtudhattunk a karneválról, és Samuel céljairól is. Bár azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy az egész világot akarja e magának a csávó, de az már biztos, hogy gonosz, és az is, hogy Claire csak az apja miatt kellett neki.
Bennet papa most nem volt érdekes, de legalább megtudtuk miért hozták be Laurent az írók, egyértelmű, hogy ő lesz a társa az évad második felében, és ketten majd a karnevál után fognak nyomozni. Gondolom Gretchen is ide tér majd vissza, ha csak egy rövid időre is, és lehet majd Hiroék is csatlakoznak.
A végére maradt Nathan és Peter szála, amit a körülményekhez képest jól megoldottak, nekem az ökölharc is bejött, és szükséges volt, hiszen az évad második felében Peter valószínűleg Sylart fogja vadászni, és azért ha majd ők megütköznek, akkor oda kelleni fog a pénz. Nathant amúgy lehet sajnálni, de szükséges volt a kiírása, valaki első évadostól már illett megszabadulnia az íróknak 4 évad után.
12 rész utén ki lehet jelenteni, hogy a Heroes az évad legnagyobb meglepetése, a 3. évad második fele után szerintem egy épeszű ember nem gondolta, hogy ebből valami jót sikerül kihozniuk, ám mégis sikerült. Ebben természetesen nagy szerepe volt Robert Kneppernek, akinek a játékát öröm volt nézni; az is közrejátszott, hogy kicsit visszatértek az első évados dolgokhoz; és az is tetszett, hogy a szereplők nem csak a levegőbe beszéltek (pl Calaire, aki végre tett valamit, a rinyáláson kívül), és végül az, hogy az íróknak sikerült összehozniuk egy csavaros, érdekes sztorit, ami ugyan egyeseknek kicsit lassú volt, de ezáltal mégis izgalmasabb lett, mivel egy csomó ideig szinte semmit nem tudtunk, csak a sötétben tapogatúztunk. Az is nagy pozitívum, hogy ha így visszagondolok, tudom mit akartak elérni az írók a karaktereknél, tudom miért tették azt amit tettek a szereplők, és ez például az előző évadnál nagyon nem teljesült (gondoljunk csak Sylarre, aki minden részben oldalt váltott). Nem is mondanék többet, nekem ez a 12 rész, meg a félévadzáró is 8/10, és már nagyon várom a maradék részeket, melyeknek első felvonását január 5-én láthatjuk majd, és a rész címe Upon This Rock lesz.