Visszatért az HBO sikersorozata (ami valószínűleg sehol sem lenne a Twilight-őrület nélkül - Vampire Diareis sem -, bár ki tudja) és ott folytatta ahol abbahagyta, nem csak minőségben, és furcsaságokban, hanem a történet terén is, hiszen a premier első jelenete (az előző évad összefoglalója után), pár másodperccel a finálé cliffhangerje után játszódik. A tovább után spoileres írás az évadnyitóról, előbb az, hogy mi történt, utána pedig kis elemzés, hogy mit gondolok az új szálakról, és magáról a részről.
A cliffhanger feloldása nem volt nagy meglepetés, Billt elrabolták, az persze az elején nem derül ki, hogy kik és miért, és eközben Sookie-nak senki sem segít a keresésben, a rendőrség konkrétan leszrja a dolgot, és Eric-ék is tök mással vannak elfoglalva. A rész végére azért nagyjából kiderül, hogy ki volt az a négy paraszt (szó szerint kb), valami Werewolf Operation tagja talán, de ezt pontosan még nem tudni. A rész végén a cliffhanger is ezt erősítené amúgy, de nekem annyira balfsznak tűntek ott a kocsiban - nem koncentráltak a feladatra -, hogy én nehezen tudom elképzelni, hogy ők is vérfarkasok lennének, de azt is, hogy a vérfarkasok embereket kérnének fel, a piszkos munka elvégzéséra.
Eközben, az évad másik fontosabbnak tűnő szálán, Eric és a Királynő éppen drogproblémákkal küszködnek, hiszen a Magister rájött, hogy az Eric-hez tartozó területeken feltűnően sok a V vásárló, és azt feltételezi, hogy a vámpírok adják el nekik a vérüket, ami pedig nem jó, mivel a vámpírvér szent, és csak a "szaporodáshoz" lehet használni. Erről persze tudjuk, hogy igaz, ráadásul a Királynő, aki teljesen ellentétes nézeteket vall a Magisterrel (persze csak a háta mögött), mélyen benne van a dologban, hiszen az egész dílerkedés tőle indul. A hármuk jeleneténél amúgy nagyon érdekes volt számomra, hogy úgy tűnt, mintha a Magister a Királynő felett állna a ranglétrán, ami persze simán meglehet, de nekem akkor is furcsa, eddig én azt hittem a Királynő a főnök, de akkor lehet benéztem valamit. Na, mindegy, a Magister mondja nekik, hogy oldják meg ezt a problémát, és erre a Királynő utasítja Eric-et, hogy szabaduljanak meg a maradék vértől amilyen gyorsan csak tudnak.
A többi szálon egyelőre nem sok minden történt, Tara Eggs-et siratja, és öngyilkos szeretne lenni (meg is próbálkozik ezzel, mi persze tudjuk, hogy úgysem sikerül, engem legalább is nagyon meglepne); Sam (talán) a testvérét keresi (vagy valakit), és nagyon úgy tűnik, hogy meg is találta; Jessica drew first blood, megvolt neki az első, de még mindig nagy noob, főleg így Bill nélkül bénázik, nem nagyon tudja még a dolgokat; Jason meg Andy pedig megpróbálják átverni a rendőröket, és azt hazudják, Andy ölte meg Eggs-et, miközben mi tudjuk, hogy Jason volt. Nagyjából ennyi, most pedig jöjjön pár saját gondolat is.
Először is a részről: nagyon tetszik még mindig, hogy az évadpremierekben nem ugranak nagyot az időben, és ott folytatják, ahol az előző évad abbahagyta. Ez persze fura is lehetne, mert azért necces, hogy ilyen rövid idő alatt (1. évad eleje óta még csak 1-2 hónap telt el, inkább 1), ennyi nagyszabású történés legyen, de ez legyen a legnagyobb baj. Az viszont zavaróbb volt már, hogy a rész közben sokszor olyan érzésem volt, mintha a jelenetek csak egymás mellé lettek volna dobálva, és sokszor kapkodósnak éreztem az epizódot, ebben pedig az is közrejátszott, hogy sok szállal akartak foglalkozni 50 perc alatt, és ezek közt rengeteget ugráltak.
A végénél is ezt éreztem, a Bill-Sookie szál addig teljesen rendben volt, de ez a cliffhanger annyira erőltetettnek tűnt nekem, és annyira a semmiből jött. Miért pont ott kapták el Billt? Miért pont akkor, és egyáltalán miért is kell nekik? Ez utóbbi kérdés persze meg lesz válaszolva, de nekem akkor is furcsának tűnt az utolsó pár perc. Persze a lényeg az, hogy itt vannak a vérfarkasok, és az nagyon tetszett őket illetően, hogy nem Sam-szálában kerültek be a képbe, de persze még ott is felbukkanhatnak, a csávó akit keres(ett) szerintem tuti az lesz pl.
Sam kalandjai is tűrhetőek voltak, érdekesnek tűnik egyelőre, egyedül az álomjelenet idegesített fel, nem szeretem, mikor csak a rajongók kedvéért csinálják az ilyen jeleneteket, ráadásul ennek semmi jelentősége nem lesz (vagyis remélem), nem úgy mint a hasonló, Sookie-Eric álmoknak, amiknek azért lehetnek következményei. A másik két, egyelőre mellék(ebb) szál viszont teljesen rendben volt, bár Jessica és Jason a két kedvenc karakterem a sorozatban, tehát velük kapcsolatban lehet, kicsit elfogult vagyok.
Tara szenvedése viszont nagyon nem jött be, egyértelműen a legrosszabb karakter, annyira nem sajnálnám, ha kiírnák, de persze nem fogják. Lafayette-et én sosem kedveltem igazán, de most tűrhető volt, a vérárulós szál is érdekel valamennyire, annak ellenére, hogy nem hittem volna a 2. évad során (végén), hogy pont ennek lesz fontosabb szerepe a 3. évadban, de az íróknak úgy tűnik, tetszett a dolog. Itt amúgy nagyon jó volt, ahogy Pam megfélemlítette Lafayette-et, az a jelenet szinte többre emlékeztetett, mint maga az összefoglaló.
Az elején az az összefoglaló amúgy nem volt rossz, sok minden eszembe jutott ennek köszönhetően, de valahogy nem érte el, hogy elkapjon a sorozat hangulata. Ez egyébként egészen a rész 40. percéig nem is nagyon történt meg, ott kaptam fel először a fejem, a Királynő és Eric összekapásánál, de azt sem mondanám, hogy előtte olyan sokszor ránéztem volna az órára. Az mondjuk biztos, hogy a sorozat sosem lesz nálam "A Dráma", de tökéletes szórakozás, most még pár poént is sikerült bedobniuk a szokásos jóságok mellé.
Az is biztos, hogy sosem fogok a True Blood történéseiben annyira elmerülni, meg agyalni sem fogok sokat a történteken, de ennek ellenére várom a második részt, na meg a többit is, érdekel hogy fogják kibontani a sztorit. A Vampire Diaries-t amúgy valamennyire jobbnak tartom még mindig, de lehet csak azért, mert a True Bloodban akkora a potenciál, hogy akár 10+ évad is lehetne a sorozatból, és ehhez képest azért nem nagyon gyúrnak rá egyelőre az érdekesebb dolgokra (általában a 12 részes évadokat mondják az ideálisnak, de a TB szerintem pont az a sorozat, ahol talán még a 22 is kevés lenne), míg a Vampire Diaries azért eléggé a nulláról indult, és a végére óriási meglepetés lett, ráadásul vér és szex nélkül, amik azért a True Blood erényei közé tartoznak. A pontszám, hát, legyen mondjuk 7/10, fog ez még emelkedni, nekem nagyon úgy tűnik, hogy az évad is jobb lesz, mint az előző, ahol a Marianne-szál azért durván nevetséges volt.
