Kiemelt cikk

HabiBárpult

Pár barát által készített blog amiben a sorozatokról, filmekről, fociról, viccekről, zenéről és a kockulásról olvashatsz.

Elérhetőség

Ha valami kérdés, kérés van, ezen a címen érhettek el minket:

habibarpult@gmail.com

HABItémák

24 (22) 30 rock (22) 5outof10 (34) 6outof10 (43) 7outof10 (59) 8outof10 (62) 9outof10 (46) amerika (33) angol (22) avgn (41) berendelés (58) bl (32) blog (38) casting hírek (39) cbs (21) chuck (34) dexter (33) díjak (21) dota (23) dvd (23) e3 (30) előzetes (269) eminem (23) eredmény (107) évadpremier (20) évadzáró (77) family guy (22) film (116) flash forward (23) foci (204) forma 1 (40) glee (50) gól (22) gossip girl (24) heroes (50) hírek (189) house (21) how i met your mother (26) interjú (28) játék (245) kasza (23) kockulás (351) kritika (251) legnagyobb sorozatos szöveg (21) lost (95) magyar (33) magyarok (23) megjelenés (22) modern family (20) nbc (31) nézettség (52) nők (22) pilot (29) playstation (38) poén (276) poszter (56) promó (66) ps3 (62) raj (26) rap (100) reklám (21) részlet (62) sorozat (1017) star wars (26) supernatural (49) szavazás (37) the big bang theory (29) the office (27) the vampire diaries (20) toplista (63) true blood (39) u20 vb (20) utánpótlás (20) viccek (57) vicces (65) videó (440) wtf (33) xbox360 (21) youtube (34) zene (275) Az összes téma

Friss topikok

Indavideó

Linkblog

Látogatók

free counters

Örkény István (Egypercesek) - Egy meghasonlott tulipán

2009.11.26. 20:53 szum7

--------- Egyik kedvencem. Mennyire átlátja a helyzetet Örkény!-----------

 

Ki hitte volna?

Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára.

A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt, mondták, ők öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást.

Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől?

Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat.

"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni."

- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.

- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.

- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam.

1 komment

Címkék: irodalom

Örkény István (Egypercesek) - A végső kérdés

2009.11.20. 17:29 szum7

Ajtóm megreccsent, betört, kidőlt. Egy idegen állt a küszöbömön.

- Meghalsz, nyomorult! - kiáltott rám.

Épp a kályhára készültem rárakni. Fölálltam.

- Ön engem összetéveszt valakivel - jegyeztem meg.
- Nincs tévedés! - kiabált tovább, de már abbahagyta a tegezést. - Magának ütött az órája!

Farzsebébe nyúlt a pisztolyáért, de olyan lassan, ráérősen, ahogy egy kutyát simogatunk meg. Eközben megraktam a kályhát, alágyújtottam, néhányszor átsétáltam a szobán (mert az ember, mielőtt lelövik, végig szokta gondolni az életét), de az ő keze még csak félúton volt a farzsebe felé. Ami később történt, az is olyan vontatottan játszódott le, mint egy lassított filmfelvétel.

Ezzel kapcsolatban tisztázni szeretnék valamit. Ismerem az embereket, előre tudom, milyen rosszindulattal értelmezik majd az eseményeket. Leszögezem tehát, hogy a merénylet normális tempóban folyt le. Nem a gyilkos volt lassú, hanem az én felfogásom gyors. (Az országos átlagnak tizenötszöröse.) Aki gyorsan gondolkozik, többet lát - azt is megfigyeli, ami mások szemében összefolyik. Például, mialatt valaki ásít, én - ha jó formában vagyok - e kis idő alatt megeszem egy háromfogásos vacsorát. A merénylőm nyilván azt fogja mesélni, hogy egy fél perc alatt végzett velem, én azonban, gyors fölfogásom jóvoltából, e fél perc alatt fontos dolgokat intézhetek.

Most még csak ott tartunk, hogy a merénylő nagy keservesen előhúzta a fegyverét. Nincs ok sietségre, de ezt a halálom előtti időt okosan szeretném kihasználni. Mit tegyek hát? Hasra vágódjak? Segítségért kiabáljak? Vagy valamit a gyilkos fejéhez vágjak? Egy lelövés, ha ilyen hosszadalmas, egy csomó lehetőséget ad az áldozatnak.

Míg ő a pisztolyával bajlódott, föltárcsáztam a kezelőorvosomat. Rögtön rákezdte a panaszkodást, hogy az autóján eltört a kúpkerék. (A differenciálmű egyik alkatrésze.) Csak nagy utánajárással tudott újat szerezni. Végre szóhoz jutottam.

- Nincs sok időm. Le akarnak lőni. Mit tegyek?
- Az attól függ, hogy meg akar-e halni vagy sem.
- Hát, nincs nagy kedvem hozzá.
- Akkor ugorjon félre - mondta a kitűnő orvos.

Nem ilyen egyszerű ez, magyaráztam. Előfordulhat például, hogy egy hónap múlva agyvérzést kapok, és utána évekig élőhalottként tengődhetek... Mondjak le a gyors és kényelmes meghalásról? Hogy dönthessek, tudnom kell, hányadán állok az egészeségemmel.

Ezt belátta. Fölsorolta többrendbeli szervi nyavalyáimat, és a végén, egy kis gondolkozás után, kijelentette:

- Mint ember azt tanácsolom, hogy igyekezzen élni. De mint orvos azt mondom, hogy egy ilyen jó alkalmat nem szabad elszalasztani.
- Köszönöm szépen.
- Minden jót.

Gyilkosom, mialatt telefonáltam, rám fogta a fegyvert, és szép lassan elsütötte. A kilőtt golyó, mint egy őszi légy, álmosan vánszorgott keresztül a szobán. Megvártam, félreálltam.

- Hány tölténye van még? - érdeklődtem.
- Ne ugráljon annyit - szólt rám a gyilkosom. - Mindössze három golyó van a tárban.
- Vagyis, még kettő? Akkor még bőven van időm.
- De sok bajom van magával - mondta bosszúsan.

Sebtiben elintéztem néhány telefont; búcsút mondtam kedveseimnek, barátaimnak, aztán fölhívtam egyik írótársamat, aki a spórolt pénzéből telket készült venni. Lefestettem a helyzetemet. Az én nézőpontomból, mondtam, úgy látszik, hogy az értékek nem állandóak, és a telekárak is le fognak menni. Megköszönte a jó tanácsot, és azt, hogy még ilyenkor is rá gondolok. Tőle is elbúcsúztam. Ekkor ért oda a második golyó.

Jó nagyot csaptam rá Simone de Beauvoir Mandarinok című regényével. A golyó leesett, koppant, aztán begurult a könyvszekrény alá. Körülnéztem. Asztalomon jó néhány levél hevert megválaszolatlanul. Lássunk hozzá.

Előzékeny, bár rövid leveleket írtam. Visszaléptem egy lakáscserétől a XII. kerületben, tanácsot adtam egy leánynak, aki egyszerre kettőt szeretett, lemondtam egy vacsorát, egy író-olvasó találkozót és egy keresztapaságot... Ment, mint a karikacsapás. De épp, amikor kezdtem kifogyni az időből - mert már úton volt felém a harmadik golyó -, kezembe akadt az utolsó levél, melyre hónapok óta húztam-halogattam a válaszadást. Az Állatvédő Egyesületnek a Vágóhídon működő csoportja fordult hozzám tanácsért.

"Bocsásson meg, uram - írták -, hogy jelentéktelen gondjainkkal zaklatjuk. Mi itt, a Vágóhídon, bokáig érő vérben, állandó halálhörgés közepette is hívek szeretnénk maradni az állatvédelem nemes eszméjéhez... Mit tegyünk?"

Már nincs időm levelet írni, mert a golyó, mint egy fekete dongó, csak karnyújtásniyra van... Pedig a kérdés, amit föltettek, nem jelentéktelen, hanem általános érvényű, sőt, talán a legfontosabb kérdés a világon.

Sajnos, még most, az utolsó percben sem tudok rá határozottan válaszolni. De megpróbálom. Gyors észjárásom jóvoltából van még egypár pillanatom hátra.

Még tíz megoldás is eszembe juthat.

Még öt. Még három.

Még kettő.

Még egy.

Sajnálom. Nem sikerült. Forduljanak máshoz.

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom

Örkény István (Egypercesek) - Nézzünk bizakodva a jövőbe!

2009.11.16. 10:42 szum7

Körülbelüli száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!

Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.

Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. "Dunainak" azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.

Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a "magyar" szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.

"Magyarni" franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: "Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: "Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és..." (Itt egy csúnya szó következik.)

Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."

Továbbá: "Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!" - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.

De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a "vanília" helyett, mely idegen szó, a "háború" megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:

Eper
Puncs
Háború
Csokoládé

Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.

5 komment

Címkék: irodalom

A megoldás

2009.10.18. 01:44 muforlife

"a Hc3 annyit tesz sakknyelven szólva: a Huszár ("Ló") a c3-as mezőre lép"

Erre azért illet volna rájönnünk nem?

A mester












 









(a képen a mester látható)

8 komment

Címkék: irodalom tandori dezső

Egy újabb Tandori Dezső vers

2009.09.15. 18:52 orsko

Szarba ment, jó, persze-nem-jó, de az se

 

Az se érdekel, akkor mi van.
„Akkor“. Ha szarba ment.
Most mi lehet. Folytatódás jóra, rosszra, neked
előbb rosszra, mert el kell olvasnod,
mi a válasz, és mi lenne, ha szarba ment,
nem te akartad
eleve,
eleve mi az, hogy „eleve“,
és hagyod a francba.
Valami így félre- és visszasikerült.
Vissza és félre.
Ott egye meg a rosseb.
Kevesebb-több, mindenki arra
értheti, amire akarja.
De hát ha megmondtad, kinek írsz te és mit.
Jó, most lábadozol.
Csak a lábad ne
juttassák eszedbe.
Beveszel egy
Ibuprofent.
S a többi mint fent. De az olcsó poének túlján.

Olcsó poének túlján: nehéz érintkezésben
még – és ha küzdő alkatoddal nem leszel már: már – a...
mivel? Nehéz érintkezésben. Mekkora időszakasz lehet
így, hogy semmi ne Legyen és ne is Vágyj rá, hogy lenne? Héz.

 

Forrás: http://www.forrasfolyoirat.hu/0005/tandori.html

5 komment

Címkék: vers irodalom tandori dezső

Tandori Dezső: A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz

2009.09.15. 17:40 Thomee...

Hc3

3 komment

Címkék: vers irodalom művészet tandori dezső

Kultúra Nro. 8

2009.06.08. 19:47 szum7

Egy könnyed túrórudi a sok nehéz főétel között. Önnön ízlést prezentálva; az egyik kedvencem Örkény egypercesei közül:

Örkény István - Ahasvérus

---

Két zsidó megy az utcán.

Az egyik kérdez valamit a másiktól.

A másik válaszol neki.

Eközben mennek.

Az első, akinek időközben egy új kérdés jutott az eszébe, fölteszi.

A másik válaszol rá valamit.

Ezen néha nevetni lehet.

Máskor nem lehet rajta nevetni.

Ők pedig továbbmennek.

Tovább beszélgetnek.

Nehéz dolog ez.

---

(Egyszerűen zseniális. Az antimű.)

 

3 komment

Címkék: kultúra novella irodalom