Elég régen nem volt már játékteszt pedig szerettem volna csinálni egy Arkham Asylum és egy Assassins creed 2 kritikát is. (úgyhogy most le is tudom egy mini kritikával a kettőt: mindkettő eszméletlenül jó játék :D ) No de térjünk is rá a mostani alanyra, hiszen végre megérkezett az Xbox 360 és PC-exclusive lopakodós taktikai shooter, a Splinter Cell: Conviction.
Be kell vallanom, én még egyik régebbi SP-vel sem játszottam, de azt tudom róluk, hogy eléggé lassú játékmenettel bírtak és mindig a lopakodáson volt a hangsúly. Az, hogy egyiket sem próbáltam még, az azért volt hátrány, mert így a történetet sem ismertem. (Szóval aki hozzám hasonlóan nem ismeri a régebbi részeket annak érdemes kicsit a sztorinak utánaolvasnia… higgyétek el sokat segít.) Szóval a Conviction nem sokkal a Double Agent után játszódik. Sam Fisher-t (a főszereplőt) aki eddig az amerikai kormánynak minden szavát teljesítette, számtalanszor mentette meg hazáját különféle terror cselekedetektől, saját ügynöksége árulja el, mégpedig úgy, hogy megölik Sarah Fisher-t, Sam lányát. Enyhén szólva felmegy a pumpa Sam-ben és rögtön azzal nyit, hogy megöli az ügynökségének főnökét (és mellesleg egyik legjobb barátját), Irving Lambert-et, majd otthagyja a Third Echelon-t és Európába megy, hogy örökre szakítson titkos ügynöki múltjával és nyugodt életet éljen. Itt vesszük fel a játékban a történet fonalát, amikor kiderül, hogy Sarah halálának oka, egy hatalmas összeesküvés parányi részlete csupán. Sam úgy dönt kideríti mi áll a gyilkosság mögött, és a szálak egészen a fehér házig vezetnek… Izgalmasan hangzik ugye? Hát az is.
És egyből a legelején a játéknak szembesülünk azzal hogy Sam Fisher már nem a régi.Nem vár órákat a sötétben csak azért, hogy elaltasson egy őrt valamilyen kemikáliával.Neeeem...Sam mostmár reflektor fényben ropogtatja a csigolyákat.A játékmenet rengeteget változott, megjegyzem nagyon jó irányba.Az akció pörgős, látványos és tartalmas.Bekerült a játékba egy kiváló fedezékrendszer, az úgynevezett Mark and Execute feature és a vallatás.(ezekről később bővebben)De aki lopakodásra vár ne keseredjen el hiszen a játék még mindig arra van kihegyezve, sőt nem is tudunk továbbhaladni helyenként ha nem húzódunk árnyékba, csak arról van szó, hogy ha lebukunk akkor nem garantálan Game Over felirattal találjuk szembe magunkat, hanem végre megvédhetjük magunkat, sőt akciózni ugyanolyan élvezetes mint lopakodni.
És akkor hogy is néz ez ki gyakorlatban? Nos, általában van egy terem vagy épület amin át kell jutnunk, hogy kivallathassunk egy-két sároskezű összeesküvőt. A sötétben lopakodva, peremekre felmászva, vagy külömböző kütyüket használva, a figyelmet elterelve juthatunk tovább...VAGY, ha ki akarunk nyírni mindenkit, akkor először is egy éppen nem figyelő őrt a B gombal kegyetlenül kivégzünk, egy nyaktöréssel, vagy komoly sallerrel. Ekkor megkapjuk a képességet az Execute-hoz. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk fegyverünkel egy gombnyomásra akár 4-5 embert is kinyírni egy nagyon látványos belassított jelenetben. Nincs más dolgunk, mint egy pusztakezes kivégzést elvégezni, majd a közelünkben lévő embereket egyenkén kijelöljni, majd mikor mindegyik rosszarcú a látókörünkben van, megnyomni az Y gombot, majd végignézni, ahogy Sam egytől egyig kiszedi őket, egy tár pisztollyal. Kegyetlen jól megcsinálták ezt a részt. A másik nagyon élvezetes dolog a vallatás… Sam Fisher olyan lett, mintha összegyúrták volna John Mclane-t, Jack Bauert, és Jason Bourne-t. Vége a kormány által diktált szabályoknak. Az illető nyelve hamar pörögni kezd, ha átküldjük a fejét egy üvegasztalon vagy TV-n. Vagy tulajdonképpen bármin, ami a kezünk közé akad. A játékban helyet kapott még egy hosszú és izgalmas Co-op kampány is ami megkétszerezi a játékidőt és ami előzményként szolgál a Conviction-höz. Itt az egyik játékos egy Orosz, a másik egy amerikai ügynököt irányít. (külön poén hallgatni kettejük közti rövid szóváltásokat) Természetesen, mondanom sem kell, hogy a Co-op rész ugyanolyan élvezetes és pörgős mint a Singleplayer kampány.
A grafika tulajdonképpen nem forradalmi, de hozza azt a minőséget amit 2010-ben elvárunk. A mélység élesség kezelése nagyon jól sikerült és egy-két effekt kifejezetten tetszett. Van egy pontja a játék grafikájának, ami még említést érdemel. A narráció, vagyis a történet vezetése egy elképesztő megoldással történik. Sam emlékei vagy gondolatai nem egy átvezető videóban kapnak helyet, hanem magában a játéktérben. Apró flashbackek vetülnek ki a falakra, vagy pont a feladat ami éppen előttünk áll.Szédületes hangulatot adva ezzel, az amúgyis szép megjelenítésnek. A szinkron munka, valamint a hangkeverés szintén első osztályú. Sajnos ugyanez nem mondható el a zenéről. Voltak emlékezetes dallamok, de korántsem annyi, mint mondjuk a Modern Warfare 2 vagy az Uncharted 2-ben. Összességben a tálalás kiváló.
Kinek ajánlanám ezt a játékot? Mindenkinek, aki szereti a csavaros történeteket, a lopakodást és a Bruce Willis-t megszégyenítő akciót. Jack Bauer és John Mclane fanoknak kifejezetten. Ez a játék minden tekintetben minőségi alkotás. Fogyasszátok egészséggel. Féljen akinek félnivalója van, mert Sam ideges… 9/10
IG-88
