HabiBárpult

Lehet kicsit elfogult vagyok, de nálam a Community nem csak az évad legjobb új szitkoma lett, de a régiek közt is tarolt, annak ellenére, hogy nagyon döcögősen indult, és igazából az évad első 12 része nem is volt nagy szám (bár 8/10-et adtam rá). A szünet utáni 15 epizódban viszont részről részre egyre jobb lett a sorozat, és a vége felé 1-2 10/10-es epizódot is sikerült szállítania.





















Ezek közül egyértelműen a paintballos rész volt a legjobb, ami szerintem az évad legjobb szitkomepizódja címet is megérdemli, de ezen kívül is volt pár, ehhez hasonló, egy filmes témát feldolgozó, kiparodizáló rész, ami emlékezetesre sikerült. A legjobban talán a buddy-cop-os és a gengszteres epizód maradt meg bennem, de rengeteg hasonló volt még, amik nagyon viccesek lettek.

A fináléban például az évadzárókat próbálták kicsit kifigurázni, főleg Abed segítségével, aki egyébként minden részben egyfajta kapocs volt a sorozat és a nézők közt, rengeteg kiszólással, sorozatos, filmes utalással. Az évad eleje talán azért is volt gyengébb picit, mert nem erőltették ennyire a karakterét, nem volt ekkora sorozat- és filmjunkie, mint a végén, de amint elvitték ebbe az irányba a karaktert, a sorozat kedvenccé vált.

A Community nagy előnye viszont éppen az, hogy nem Abed vitte egyedül a hátán a dolgokat, hanem maga a "community", a főszereplők társasága, ami tökéletesen működik, a Cougar Town csapata mellett ez a legjobb baráti társaság mostanában. Ráadásul a karakterek nem csak együtt, hanem egyenként is ütősek, mindenkinek megvan a saját kis dolga, amiért lehet szeretni őt, és a poénjait.

Egyedüli negatívumnak azt tudnám felhozni, hogy néha kicsit tanmese jellege volt a sorozatnak, hiszen (majdnem) minden részben kihozták valahogy Jeffet jófiúnak, aki úgy tett, mintha nem érdekelné őt a többiek sorsa, de közben sunyiban mindig csinált valami jót, amivel őket segítette. Ezt leszámítva viszont, tökéletes volt az évad 2. fele, és ha nem lett volna az elején a botladozás, akkor most még többet is megérdemelne, a 9/10-nél.

És még hogyan, meg milyet... Persze voltak hibái az évadnak (a résznek nem nagyon), de ennek ellenére a Glee volt az idén a legeredetibb újonc, és a legjobb komédia is, nagy kár, hogy az évad második felét elrontották egy picit. Vagy...?

Nem, ezt igazából nem tudom eldönteni. Nem tudom, hogy azért láttam rosszabbnak az évad második felét, mert a kinti kritikusok ezt sugallták, vagy pedig azért, mert tényleg rosszabb volt. Ugyanis végignéztem pár részt az évad első feléből mostanában, és hát abban is erősen meg voltak azok a hibák, amiket mindenki emlegetett a szünet utáni részek kapcsán.

Ugyanúgy voltak sztoriszálak, amiket egyszer csak elhagytak az írók (Acafellas, a "cölibátus-klub"), sőt, a kamuterhesség az talán minden idők legrosszabb "plot line"-ja volt. Ugyanúgy voltak olyan epizódok, amiket a zenékre építették, például a Vitamin D, vagy a Ballad, az már más kérdés, hogy ezekben a részekben ütős, ismert zenék voltak, nem úgy, mint az évad második felében látott epizódokban.

Nekem amúgy ez volt az egyetlen nagyobb problémám, egyszerűen ritka volt az olyan zene, amit én is ismertem, és ritka volt a kiemelkedő előadás is. Ez alól van pár kivétel, mint például a Madonnás-epizód, a Lady Gagás/Kiss-es, vagy az, amelyikben volt a Run, Joey, Run és a Can't Touch This, de a többiben nagyrészt olyanok voltak, amiket annyira nem ismertem, és nem is adták elő őket annyira jól. Persze néha-néha feltűnt egy-két kitűnő előadás, mint például a Dream On, Neil Patrick Harris és Schuester előadásában, vagy a Kurt-féle Rose's Turn, de a legtöbb inkább csak átlagos volt.

Mondjuk az is igaz, hogy a nagynevű vendégszereplők, és az "előadő-centrikus" (Madonna, Lady Gaga/Kiss) epizódok miatt voltak olyan sztoriszálak, amiket nagyon hanyagolniuk kellett az íróknak (Terri alig szerepelt, és Emma is nagyon durván háttérbe szorult), de meg kell mondjam, mikor a Glee-t néztem, én egyáltalán nem gondolkoztam ilyeneken, hanem csak élveztem az adott epizódot. Ok, voltak nagy baklövések az évad második felében, de ha az ember nem analizálja túl a sorozatot, nem keresi benne a hibákat, akkor, a zenei betéteknek, a rengeteg poénnak, Sue karakterének, a vicces mellékszereplőknek (és még sorolhatnám) köszönhetően nagyon lehet élvezni a Glee-t.

És végül is ez a lényeg nem? A sorozat készítői is (maguk mellett) a rajongóknak kedveztek végig, a közönségkedvenc karaktereket, mint például Kurt, Brittany, Santana előtérbe hozták, akiket pedig nem szeretett a nép, eldugták a sarokba (Terri például). Ha nincsenek a rajongók, akkor a Puck-Rachel kapcsolattal sem foglalkoztak volna az évad második felében, és nagyon valószínű, hogy Santana sem énekelt volna szólókat, és Brittany sem kapott volna ennyire vicces egysorosokat.

Hogy lehetne összegezni az évadot? Fogalmam sincs. Mindenesetre én azt mondom, hogy a sorozat megérdemli a hype-ot, amit kap/kapott az évad során, és megértem a rengeteg rajongót, aki odavan érte (tehát megértem magamat?). A nézettségen sem tudok csodálkozni, a Golden Globe-díjat is megértem (ősszel Emmy?), és nagyon remélem, hogy a második évadra nem cseszik el. Abba persze bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha a kölykök kinövik a középiskolát, egy generációváltás után ugyanis biztos nem lenne ugyanilyen a sorozat, de az íróknak szerencsére van még (legalább) 2 évadjuk, hogy megoldják valahogy ezt a dolgot. És akkor az évadzáró...

A fináléról nem szeretnék sokat beszélni, nem akarom elspoilerezni, még a tovább mögött sem (=lusta vagyok. Nem, tényleg nem szeretnék spoilerezni, meg nem is tudnám most jól összefoglalni. Legyen elég ennyi:) . Annyit azért elmondanék, hogy nekem szinte tökéletes volt, bevallom, meg is könnyeztem pár helyen. A nagy visszatérés szerintem ütött, ahogy az utolsó jelenet is, a Vocal Adrenaline számok viszont nem tetszettek nekem (mások éltetik) mondjuk ahogy összevágták azzal, az tényleg priceless volt. Persze ha ezt is "kritikus" szemmel nézném, és a hibákat keresném, akkor lehet nem kapná meg a 9/10-et, de mint rajongó, azt mondom megérdemli. Az évad is megkapja a 9/10-et, nehéz döntés volt, az évad második fele picit nehézzé tette, de, talán a finálé miatt is, meg tudom adni a 9 pontot. Na meg azért is, mert kevés sorozatot élveztem annyira az idén, mint a Glee-t.

 Itt az utolsó teszt is a God of War Collectionről, hiszen volt már a GoW3 demóról, és a GoW 1-ről is szó. A másik kettő láthatóan elnyerte a tetszésemet. Nem volt ez máshogy a GoW 2-vel sem.

God of War II

"Mu-ha-ha."

Kaphatott volna a sorozat eddigi legjobb évada, egy ennél királyabb befejezést? Kétlem. Persze vannak/voltak hiányosságok, de ezt a fajta váltást, ami már az évad elején elkezdődött, nem lehetett volna ennél jobban véghez vinni. A kritika spoileres lesz, aki nem látta, az ne menjen a tovább mögé.

God of War I

A részt két okból vártam picit jobban, mint a sorozat többi epizódját: az egyik az, hogy az 1x19-nek Joss Whedon volt a rendezője (Buffy, Angel, Firefly, Dollhouse), a másik pedig Neil Patrick Harris vendégszereplése, akinek már a How I Met Your Mother 100. részében is tetszett az éneklése. Szerencsére egyikükben sem kellett csalódnom.

Ami a legfeltűnőbb volt a rész nézése közben, az a dráma kiemelése, vagyis pontosabban a poénkodás kihagyása, hiszen az Artie-s szálon kívül nem sok dráma volt. Az viszont tényleg kemény volt, persze kicsit klisé, hogy a tolószékes gyerek arról álmodozik, hogy táncos lehessen, de a két dallal - Artie táncával (nagyon tud a csávó), plusz a végén a Dream a Little Dreammel - annyira feldobták az egészet, hogy még ezt is el lehetett nézni. A legjobb talán Quinn reakciója volt, ahogy megfogta Artie vállát, miközben eltáncolt előttük Tina és Other Asian (amúgy, azt hiszem most először, kimondták a srác nevét, de már el is felejtettem:). Szinte jelentéktelen dolog, de mégis, a rész egyik legjobb pillanata.

Ahogy írtam, a részben nem sok komédia volt, Sue egy jelenetet kapott csak, és Britanny sem villogtathatta "tudását". Ez amúgy, véleményem szerint, Whedon miatt volt, és az is, hogy a rész elején kicsit lassabban történtek a dolgok, a párbeszédek sem voltak annyira pörgősek, és valahogy valóságosabb volt az egész. Ezt erősítette meg NPH karaktere is, Bryan Ryan, aki azzal jött a Glee-sekhez, hogy felesleges álmodozniuk a sztárságról, sosem lesz belőlük senki.

Persze hamar fordult a kocka, Ryanről kiderült, hogy ő is "sztár" volt, de hamar kiégett, és most hiányzik neki is a showbiznisz. Schuesternek viszont sikerült meggyőznie, hogy visszatérjen. Kettejük duettje óriási lett amúgy, főleg a második, ami talán a sorozat egyik legjobb zenés jelenete volt, az ugrálással nagyon emlékezetessé tették szerintem. NPH hangja elsőre amúgy picit csalódás volt, legalábbis Schuesteré mellett, de így második hallgatásra már mind a kettő ugyanolyan jónak hangzik (a végén az a magas hang...).

A 3. szálon sikerült teljesen meglepniük, Glee-ben eddig nem nagyon voltak még wtf-ok, de az, hogy a Vocal Adrenaline edzője Rachel anyja, az szerintem ennek számít. Persze két színésznő hasonlósága alapján ki lehetett találni (ahogy sokan ki is találták), de én ebbe bele sem gondoltam. Nagyon remélem amúgy, hogy ezen a szálon tovább mennek még az évad során, bár ha azt nézzük, hogy már csak három rész van (ráadásul fel is cserélnek kettőt, a sweeps miatt) hátra, akkor lehet mégsem.

Nem tudom amúgy, hogy mi lesz a fináléban, de kétlem, hogy máris a regionals jönne, szerintem el fogják azt tolni, a 2. évadra. Főleg úgy, hogy lassan Quinnek is szülnie kéne. Ráadásul a Vocal Adrenalnie-nal sem foglalkoztak nagyon, én azt hittem, hogy őket majd jobban megismerjük. Igaz, van még három  rész, de mondom, hogy ha abból kettőt fel lehet cserélni, akkor annak a kettőnek valószínűleg semmi köze nem lesz egymáshoz. Amúgy az utolsó rész címe sem árulkodó, annyi, hogy "Journey", ami valószínűleg a Don't Stop Believingre utalás (a Journey ugyanis ennek a számnak az előadója), de ez még nem jelenti azt, hogy a regionals-on fogják előadni (a sectionals-os résznek a címe is "Sectionals" volt).

Az igazság az amúgy, hogy amíg ennyire szórakoztatóak a részek, addig egyáltalán nem érdekel, hogy mennyire van jól összerakva a fősztori. Persze ha az évad végén is nagyobb hiányosságok lesznek, akkor picit mérges lesznek, de attól még az egyik legjobb újonc marad a Glee. 9/10.

Na, valahogy így kell cliffhangert írni. Ütött, rendesen és a rész sem volt gyengébb. (a kritika spoileres lesz, aki inkább általában akar olvasni a sorozatról, az a régi írásaimat nézegesse)

Kezdjük akkor az évaddal (a fináléról majd a végén), ami majdhogynem tökéletes volt. Damon óriási karakter, Ian Somerhalder lubickol a szerepben, az események pörögnek ezerrel, a karakterek közül senki sincs biztonságban, és a 3 főszereplő között nagyon durva chemistry van, ami létfontosságú, hiszen ők a sorozat mozgatórugói.

A mellékszereplők már nem ennyire jók, de komolyabb bajom velük sincs. Egyedül Bonnie-t nem kedveltem az elején, az írók el is tüntették őt jó pár részre, és ez idő alatt erős boszorkánnyá képezte magát. Egyelőre nem tudom, hogy ez jó húzás volt-e az írók részéről, nekem még mindig unszimpatikus volt a karakter (lehet a színész miatt), de az tény, hogy kell a sztorihoz, mert feldobja a dolgokat, bármikor megkavarhatja az eseményeket, főleg így, hogy már Damonéknál is erősebb.

Elena barátait viszont feleslegesnek tartom, bár az tény, hogy mindig össze tudják őket kötni az eseményekkel, tehát annyira nem rossz karakterek. Ráadásul itt a fináléban fontossá is vált az egyikük, név szerint Tyler, akiről kiderült, hogy valamilyen lény, nagy valószínűséggel farkasember, bár konkrétan még nem tudni. Viszont az egész évad során rengeteget utaltak rá, és most az évadzáróban is, tehát valószínűleg az lesz. Én amúgy nem is sejtettem, hogy az lenne, egy másik kritikában olvastam csak erről (nem a finálé után, hanem pár hete), de így visszagondolova tényleg voltak jelek.

Ez amúgy, hogy nem vettem észre, annak köszönhető, hogy hitetlen mennyiségű csavar, wtf-pillanat van egy-egy részben, és az ilyen kis apróságok, részletek felett elsiklik az ember. De komolyan, minden részben legalább 4 olyan szintű momentum van, amit máshol legfeljebb cliffhangernek dobnak be. Ez igaz amúgy a halálokra is, durva mennyiségű szereplő halt meg, és ezzel nincs is baj, de azt nagyon remélem, hogy a 3 főszereplő közül nem fognak kiírni senkit a sorozat végéig, mert a trió nélkül szerintem nem működne a Vampire Diaries, legalábbis ilyen jól biztos nem.

Ennek a pörgésnek a következménye amúgy, hogy néha már-már követhetetlen a sorozat, nehéz rájönni, hogy ki, mit, miért csinál éppen. Például itt a végén sem esett le, hogy miért akarják megölni a Salvatore-tesókat (csak azért mert vámpírok? valószínű), de a flashbackekben is volt néhány dolog, ami nem volt teljesen tiszta. Persze nem panaszkodom, bárcsak minden sorozat ilyen lenne, de épp ezért zavaró kicsit, mert nincs ehhez hozzászokva az ember.

Ennek a gyors tempónak a következménye, hogy a sírkamrás sztorit, aminek megoldását mindenki az évadzáróra várta, már a 14. részben megoldották. Ráadásul kiderült, hogy Katherine él, és ennél jobban le sem bírná szrni, hogy Damon 150 éve őt kutatja. Ez pedig nem csak a karaktert indította el, egy olyan úton, ami a fináléban csúcsosodott ki, de emiatt a fordulat miatt senki sem tudta, hogy mi lesz a fősztori az évad utolsó harmadában.

Persze lassan kiderült, hogy a sírból kiszabaduló vámpírok állnak majd a sztori középpontjában, de igazából nem tudom, hogy ez jó döntés volt-e. A csoport amúgy két részre szakadt (ezt mi nem tudtuk az elején, vagy ha igen, akkor én már elfelejtettem), és a 15-16-os részek környékén a jobbik csoportot mutatták be, majd ennek felszámolását, miután elrabolták Stefant.

A végére viszont kiderült, hogy van egy másik csoport is, akiket meg Katherine-ék akartak megölni, ki tudja milyen okokból. Azt még megértettem, hogy Jonathan Gilbert miért akarta őket holtan látni, hogy miért kellett neki az a találmány, de Katherine céljait egyelőre nem értem. Mit akarhatott a vámpírok megölésével? Ő is csak a várost szerette volna megvédeni? Ezt egyelőre nem tudni, és a fináléból sem derült ki, kíváncsi vagyok, hogy fognak-e foglalkozni ezzel a 2. évadban. Ja és ha már itt tartunk, Katherine miért is nem volt ott a sírban? Ez valahogy kimaradt nekem, pedig lehet mondták.

Az utolsó részekben megismerhettük Stefan sötét oldalát is, ami miatt szerintem leült egy kicsit az évad, hiába volt nagyon jó ötlet az írók részéről, hogy a karakterfejlődésre mentek rá. Igaz, csak 3 részt foglalkoztak ezzel a szállal, és valamikor elő kellett venni, de valamiért mégsem tetszett. Na, mindegy, legalább Paul Wesley is megmutathatta, hogy nem csak egy arca van, és kideríthettünk még egy fontos információt, a fiúk múltjával kapcsolatban.

És ezzel el is jutottunk a fináléig, ami lehet, hogy egy kicsit lassabban indult, de nekem nem volt ezzel bajom. Egyszerűen csak sodródtam az eseményekkel, és gondolkoztam,  hogy vajon milyen nagy eseményt találnak ki a fináléra. Én jó húzásnak tartottam, hogy elővették a másik vámpírcsoportot, nem hittem volna, hogy ők már a bosszúra készülnek. Persze nem volt sok esélyük, a találmánynak, és Bonnie hülyeségének köszönhetően, ráadásul majdnem Damon is belehalt a dologba.

Anna már nem volt ilyen szerencsés, és az ő halála volt az első igazi wtf a rész során (bár engem már előtte is leptek meg dolgok, néha a párbeszédekben olyan infókat ejtenek el, hogy az hihetetlen). Mielőtt meghalt, azért adott egy kicsit a véréből Jeremy-nek is, just in case mégis vámpír akar lenni a srác. A halálánál pedig már számítani arra, hogy az a fiola elő fog még kerülni a rész során.

A másik, ami még Anna halála előtt történt, és meglepő volt, az Tyler "másságának" biztossá válása, vagyis az, hogy valószínűleg tényleg farkasember. Persze az igazi csavar itt az volt, hogy az apja is az, erre én egyáltalán nem számítottam. Amit viszont nem értettem, az Caroline elájulása. Valahogy elszívta az erejét, vagy mi? Nem tudom mondjuk, hogy az ilyen farkasemberek mire képesek, lehet, hogy ez az egyik különleges képességük.

Az igazi csavarok persze még ezután jöttek, kezdve azzal, hogy Damon megcsókolta Elena-t. Ez a jelenet amúgy óriási volt, bár sajnos valami cikkben nagyon sejtették, hogy ez lesz, tehát nem lepődtem meg annyira. Jeremy öngyilkosságán sem igazán, bár tényleg durva belegondolni, a sorozat elejét figyelembe véve, hogy a srácból hamarabb lesz vámpír, mint Elena-ból.

Ami viszont tökéletessé tette a részt, az az utolsó csavar, melyben kiderült, hogy akit megcsókolt Elene, az Katherine volt igazából. Ráadásul ez nem egy telefonhívásból, vagy egy sejtelmes mosolyból derült ki, mint más sorozatokban, hanem úgy, hogy a csaj leszúrta Elena apját, Johnt. Ez már önmagában is durva lenne, de ha belegondolunk abba, hogy ez mit is jelent Damonnak, akkor válik igazán fergetegessé a cliffhanger. Szegény csávó, 150 év várakozás után, először rájön, hogy Katherine le sem bírnát őt jobban szrni, utána meg, mikor végre tovább áll, és beleszeret Elena-ba, még egyszer átveri a csaj, mikor megcsókolja őt.

Azt hiszem zúzás lesz, mikor Damon rájön, hogy Katherine volt az, és nem Elena. Ja, és azt gondolom említenem sem kell, hogy az évadot egy jelenet közepén fejezték be, mikor Elena megérkezett a házba, és épp futott be az apjához. Kemény lesz az évadnyitó, az biztos.

Egy ideig gondolkoztam azon, hogy csak 8 pontot kap majd az évad, de ez a finálé meggyőzött arról, hogy az évad befér a 9 pontosok közé. Természetesen a finálénak is jár a 9/10, és még mindig tartom magam, hogy a sorozat az évad egyik legjobb újonca, egyedül a Spartacus volt jobb nála idén.

Na, ezzel a résszel visszaugrott a top3-ba a Glee, jól éreztem én, hogy az 1x14 csak egy rövid kisiklás volt.

A szünet utáni részek közül simán ebben voltak a legjobb zenék, összességében még a Madonnás zenéinél is jobban tetszettek. Nem csak azért, mert a sokadik rész óta, végre volt egy, amit én is ismertem, hanem tényleg jó zenéket választottak, illettek a sztorihoz, erőltetettnek sem tűntek, és jól is voltak előadva. Ez pedig azért érdekes, mert a részben direkt olyan zenéket adtak elő, amiknek amúgy gyenge a hírnevük.

Az epizód címe Bad Reputation volt, és nem csak a zenék miatt, hanem a karakterek többsége is ezt üldözte a rész során, a rossz hírnevet (vagy magyarul ezt jónak mondják? mindegy, azt akarták, hogy coolnak tartsák őket). Ennek kapcsán volt egy kis nyomozás is, ami hozott pár vicces jelenetet, bár a tettest nem volt nehéz kitalálni, de nem is ez volt a lényeg.

Két karakter is 180 fokos fordulatot vett a részben, és a kettő közül szerintem Emma-é lesz az érdekesebb. Tetszett amúgy, hogy végre voltak a szereplők cselekedeteinek következményei, és Schuester megkapta, ami járt neki. Nem utálom a karaktert, de a sorozatban ez eddig szerintem hiányosság volt. A másik szereplő Sue volt, akinek ugyan láthattuk már a jó oldalát egy régebbi részben is, mikor felvette azt a csúnyácska lányt a Cheerios-ba, ám a mostani részben már a diákokkal is jobban bánt, és úgy tűnt a végén, hogy talán végleg jó útra tér. Persze tuti nem ez lesz, de érdekes, hogy pont múlt héten írtam, hogy egy idő után unalmas lesz az állandó gciség, erre pont most változtatnak.

A sorozatnak egyetlen pontja van, ami nem érdekel jelenleg, a Rachelt körülvevő szerelmi sokszög. Egyszerűen nem izgat, kivel jön össze, legalábbis addig nem, amíg ilyen sok időt szánnak rá. Bár ez a rész lehet, hogy pont nem jó példa, mert itt a zenékkel azért feldobták a dolgot, de máskor ez eléggé szokott idegesíteni. Ennek ellenére 9/10 a rész, nagyon remélem tartani tudják a színvonalat, ha igen, talán még a Spartacust is megelőzi nálam, az idei sorozatok közül.

(ui: csak én hittem azt, hogy a Joan Jett-féle Bad Reputationnel fogják zárni a részt? A rész címe is az volt, ráadásul a sztorihoz is illett volna. Testvérem is megjegyezte a végén, hogy azt várta már az epizód elejétől)

Na, ki akart apokalipszist, meg Lucifert látni? Best.Episode.Ever? Tovább után, mert itt most vannak spoilerek.

Na valahogy így kellett volna visszatérni a múlt héten, óriási volt az epizód.

Persze mondhatnánk, hogy ez csak a rengeteg ismerős Madonna zene (7-8 volt legalább) miatt volt, de nálam ez nem sokat számított, talán ha két zenét felismertem. Viszont, a múlt héttel ellentétben, most majdnem az összes zenés rész perfekt volt, nagyon jól énekeltek, táncoltak, és biztos vagyok benne, hogy ezek közül többre is emlékezni fogok később. Az évad első felében egyébként minden részben volt legalább egy felejthetetlen zene, de a 14-esből már most nem emlékszem egyre sem.

A zenék, és ezek előadása mellett, a múlt heti rész másik nagy hibáját, a történetvezetést, a sztorit is rendbe szedték. Először is lassítottak a tempón, majd bedobtak pár kisebb csavart, a szüzességeket illetően (ez furán hangozhat, de a jelenet nagyon jó volt, főleg a zene miatt), és a Glee-klub is üdvözölhetett egy új tagot, fő ellenfelük, a Vocal Adrenailne "male lead"-jét, aki nagy valószínűséggel csak kémkedni ment oda. Érdekes amúgy, hogy ilyen simán bevették őt a klubba, persze ez a Glee, szóval... Ennek ellenére ez most nem tűnt annyira hülye húzásnak, nem húzott fel a rész közben, sőt, az évad első felében történt terhességes zagyvaságok után, egyenesen értelmesnek tűnt.

A rész amúgy tele volt jobbnál-jobb egysorosokkal, Sue Sylvester nagyon elemében volt, és a két dumb cheerleader is hozott pár vicces pillanatot. Őket amúgy durván előtérbe hozták az írók (még énekeltek is), valószínűleg rajongói nyomásra, és ezzel nincs baj, teljesen jó karakterek, csak az a kár, hogy ezzel a lépéssel Quinn és Puck kicsit a háttérbe szorulni látszik.

Az epizód fontos pillanata volt még Jane Lynch (ő játssza a sorozatban Sue-t) első éneklése a Glee-ben (a Vogue-ot adta elő), ami zeneileg nem lett a legjobb, nincs olyan hangja, mint a többi színésznek a sorozatban. A hozzá készített videó viszont zseniális volt, még úgy is, hogy nem saját ötleten alapult, hanem az eredeti videót másolták be. Még Sue karakteréről annyit, hogy talán az ő szerepét írták meg a legjobban, ebben az epizódban, teljesen értelmes volt, hogy Madonna a példaképe.

A rész tehát hatalmas volt, az egyik legjobb a sorozatban, a 9/10-et meg is kapja nálam, az ujjongással, meg pezsgőbontással viszont még várnék, mert két ennyire eltérő epizód után bármi jöhet (épp ezért jövő héten is lesz kritika).

Aki olvasta a pilot-kritikámat, az emlékezhet, hogy nem nagyon tudtam hova tenni a sorozatot az első két rész után, voltak pozitívumai, de több volt a negatívum, és (akkor még) leginkább, csak egy "egynek-elmegy", kardós-baszós sorozatnak tűnt a Spartacus. Hát, a fináléra nagyot fordult a világ, a 13 rész alatt a Spartacusból simán az év legjobbja lett, egy olyan epic fináléval (és itt most az epic jelzőt vegyétek szó szerint), amire akik látták, biztos, hogy sokáig emlékezni fognak.

Persze kellett pár rész, mire igazán beindul a sorozat, sokak szerint az 5-6. rész környékén volt a fordulópont, és ezzel én egyet is tudok érteni, az 5. rész végén éreztem először azt, amit más kedvenc sorozataimnál. Ott volt egy jelenet (aki látta, tudja melyikre gondolok), ami teljesen felforgatta a sorozat addigi folyását. Addig elég lassan történtek a dolgok, onnantól viszont veszettül beindult a sztori, ráéreztek valamire az írók, és ez után egy percre sem ült le a sorozat.

Az ötödik résztől kezdve minden megváltozott, a sorozat gyenge pontjai elkezdtek feljavulni. Egyre jobb lett a CGI, értelmet nyertek a párbeszédek, kiformálódott a cselekmény és a karakterek, feljavultak a színészi játékok. Onnantól kezdve lehetett igazán átérezni a karakterek motivációit. Megkezdődtek az intrikák, a cselszövések is (sokan ezeket hiányolták az első részekben), és olyan karaktereket írtak ki az írók, akiket más sorozatnál biztos nem mertek volna. Ennek egyébként van magyarázata, ebben az interjúban elmondja a sorozat egyik írója, hogy mivel egyből 13 részes berendelést kapott a sorozat, nem volt idejük a kisebb hibákat kijavítani.  Ezért volt, hogy az első részekben még minden kezdetlegesebb volt, a CGI, a színészi teljesítmények, a rendezés, az írás.

Ráadásul, a hibák kijavítása mellett megmaradtak azok a dolgok is, amik már az első részekben is nézhetővé tették a sorozatot: a rengeteg eye-candy, a sok szex (ebből a szempontból a "Whore" című rész volt a legdurvább, annak is volt egy olyan jelenete, amire csak az epic jelzőt lehet használni - ilyen water cooler, magyarul talán "láttad-e?", jelenetek amúgy minden epizódban vannak, és részben ezek teszik naggyá a sorozatot), és a harcjelenetek. Komolyan mondom, az utolsó részben már néha Star Wars-feelingje volt az egésznek, annyira ment a darabolás.

Még a kiszámítható sztoriból (mert hát ki ne ismerné Spartacus történetét, legalábbis a főbb pontokat) is kitudták hozni a maximumot, részben a meglepő halálok, és egyéb wtf-ok miatt, részben pedig a sorozat másik főszereplőjének, Batiatus (akit John Hannah játszott isteniül) hatalomvágyának, és egyre feljebb emelkedésének bemutatásával. Spartacus és az ő közös jeleneteit én különösen kedveltem; annak ellenére, hogy utálták egymást gyakorlatilag, mégis megvolt bennük valami tisztelet, jó volt nézni a beszélgetéseiket. Ugyanez elmondható Spartacus másik ellenfelére is, Crixusra, akivel szintén volt pár nagyon jól megírt párbeszéde Spartacusnak, főleg itt a fináléban.

És hogy a fináléról is beszéljek egy picit, a Spartacus évadzárója azért volt csont nélkül 10/10, mert tökéletesen azt nyújtotta, amit vártunk tőle: lezárták szépen a sztorit, és hát a végére kaptunk egy olyan gyakást, amilyet nagyon régen láttunk sorozatban. De komolyan, az NBC-s Heroesban, aminek viszonylag nagy költségvetése van, kapunk egy 1 perces csatát, itt meg a Spartacusban, ami egy olyan kábelcsatornán megy, melynek ezen kívül két sorozata van, 20 percen keresztül ölik egymást a szereplők, lassított felvételek és fröcsögő vér társaságában. Ráadásul úgy, hogy az egész sorozatot zöld háttér előtt veszik fel, ami gondolom nem olcsó (persze nem tudom, hogy a Spartacusnál mi mennyibe kerül, ezért most lehet butaságot mondtam). Ezt egyébként csak most olvastam (talán pont a fent linkelt interjúban), hogy az egészet stúdióban veszik fel, és eléggé ledöbbentett, mert legtöbbször nagyon jól megcsinálták a dolgokat. Persze a kinézetben is vannak over-the-top, képregényes megoldások, pl az is, hogy a gladiátorok edzőhelye (biztos nem ez a rendes neve) egy szakadék mellett van, így gyakorlatilag bárki leeshet ott, az edzés hevében.

Ahogy látható, negatívumot nem nagyon tudtam írni (leszámítva az első 5 részt) és ez szerintem mindent elmond. Aki egy kicsit is sorozatrajongónak érzi magát, az szerintem mindenképpen próbálja be a Spartacust, és ne adja fel az első 3-4 rész után, mert utána már nem csak szórakoztató, hanem minőségi is a sorozat. Nálam az évad simán megkapja a 9/10-et, a finálé pedig, ahogy korábban írtam, a 10 pontot.

(a 2. évad sorsáról itt olvashattok)

Elég régen nem volt már játékteszt pedig szerettem volna csinálni egy Arkham Asylum és egy Assassins creed 2 kritikát is. (úgyhogy most le is tudom egy mini kritikával a kettőt: mindkettő eszméletlenül jó játék :D ) No de térjünk is rá a mostani alanyra, hiszen végre megérkezett az Xbox 360 és PC-exclusive lopakodós taktikai shooter, a Splinter Cell: Conviction.

Be kell vallanom, én még egyik régebbi SP-vel sem játszottam, de azt tudom róluk, hogy eléggé lassú játékmenettel bírtak és mindig a lopakodáson volt a hangsúly. Az, hogy egyiket sem próbáltam még, az azért volt hátrány, mert így a történetet sem ismertem. (Szóval aki hozzám hasonlóan nem ismeri a régebbi részeket annak érdemes kicsit a sztorinak utánaolvasnia… higgyétek el sokat segít.) Szóval a Conviction nem sokkal a Double Agent után játszódik. Sam Fisher-t (a főszereplőt) aki eddig az amerikai kormánynak minden szavát teljesítette, számtalanszor mentette meg hazáját különféle terror cselekedetektől, saját ügynöksége árulja el, mégpedig úgy, hogy megölik Sarah Fisher-t, Sam lányát. Enyhén szólva felmegy a pumpa Sam-ben és rögtön azzal nyit, hogy megöli az ügynökségének főnökét (és mellesleg egyik legjobb barátját), Irving Lambert-et, majd otthagyja a Third Echelon-t és Európába megy, hogy örökre szakítson titkos ügynöki múltjával és nyugodt életet éljen. Itt vesszük fel a játékban a történet fonalát, amikor kiderül, hogy Sarah halálának oka, egy hatalmas összeesküvés parányi részlete csupán. Sam úgy dönt kideríti mi áll a gyilkosság mögött, és a szálak egészen a fehér házig vezetnek…  Izgalmasan hangzik ugye? Hát az is.

 És egyből a legelején a játéknak szembesülünk azzal hogy Sam Fisher már nem a régi.Nem vár órákat a sötétben csak azért, hogy elaltasson egy őrt valamilyen kemikáliával.Neeeem...Sam mostmár reflektor fényben ropogtatja a csigolyákat.A játékmenet rengeteget változott, megjegyzem nagyon jó irányba.Az akció pörgős, látványos és tartalmas.Bekerült a játékba egy kiváló fedezékrendszer, az úgynevezett Mark and Execute feature és a vallatás.(ezekről később bővebben)De aki lopakodásra vár ne keseredjen el hiszen a játék még mindig arra van kihegyezve, sőt nem is tudunk továbbhaladni helyenként ha nem húzódunk árnyékba, csak arról van szó, hogy ha lebukunk akkor nem garantálan Game Over felirattal találjuk szembe magunkat, hanem végre megvédhetjük magunkat, sőt akciózni ugyanolyan élvezetes mint lopakodni. 

És akkor hogy is néz ez ki gyakorlatban? Nos, általában van egy terem vagy épület amin át kell jutnunk, hogy kivallathassunk egy-két sároskezű összeesküvőt. A sötétben lopakodva, peremekre felmászva, vagy külömböző kütyüket használva, a figyelmet elterelve juthatunk tovább...VAGY, ha ki akarunk nyírni mindenkit, akkor először is egy éppen nem figyelő őrt a B gombal kegyetlenül kivégzünk, egy nyaktöréssel, vagy komoly sallerrel. Ekkor megkapjuk a képességet az Execute-hoz. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk fegyverünkel egy gombnyomásra akár 4-5 embert is kinyírni egy nagyon látványos belassított jelenetben. Nincs más dolgunk, mint egy pusztakezes kivégzést elvégezni, majd a közelünkben lévő embereket egyenkén kijelöljni, majd mikor mindegyik rosszarcú a látókörünkben van, megnyomni az Y gombot, majd végignézni, ahogy Sam egytől egyig kiszedi őket, egy tár pisztollyal. Kegyetlen jól megcsinálták ezt a részt. A másik nagyon élvezetes dolog a vallatás… Sam Fisher olyan lett, mintha összegyúrták volna John Mclane-t, Jack Bauert, és Jason Bourne-t. Vége a kormány által diktált szabályoknak. Az illető nyelve hamar pörögni kezd, ha átküldjük a fejét egy üvegasztalon vagy TV-n. Vagy tulajdonképpen bármin, ami a kezünk közé akad. A játékban helyet kapott még egy hosszú és izgalmas Co-op kampány is ami megkétszerezi a játékidőt és ami előzményként szolgál a Conviction-höz. Itt az egyik játékos egy Orosz, a másik egy amerikai ügynököt irányít. (külön poén hallgatni kettejük közti rövid szóváltásokat) Természetesen, mondanom sem kell, hogy a Co-op rész ugyanolyan élvezetes és pörgős mint a Singleplayer kampány.

A grafika tulajdonképpen nem forradalmi, de hozza azt a minőséget amit 2010-ben elvárunk. A mélység élesség kezelése nagyon jól sikerült és egy-két effekt kifejezetten tetszett. Van egy pontja a játék grafikájának, ami még említést érdemel. A narráció, vagyis a történet vezetése egy elképesztő megoldással történik. Sam emlékei vagy gondolatai nem egy átvezető videóban kapnak helyet, hanem magában a játéktérben. Apró flashbackek vetülnek ki a falakra, vagy pont a feladat ami éppen előttünk áll.Szédületes hangulatot adva ezzel, az amúgyis szép megjelenítésnek. A szinkron munka, valamint a hangkeverés szintén első osztályú. Sajnos ugyanez nem mondható el a zenéről. Voltak emlékezetes dallamok, de korántsem annyi, mint mondjuk a Modern Warfare 2 vagy az Uncharted 2-ben. Összességben a tálalás kiváló.

Kinek ajánlanám ezt a játékot? Mindenkinek, aki szereti a csavaros történeteket, a lopakodást és a Bruce Willis-t megszégyenítő akciót. Jack Bauer és John Mclane fanoknak kifejezetten. Ez a játék minden tekintetben minőségi alkotás. Fogyasszátok egészséggel. Féljen akinek félnivalója van, mert Sam ideges…                                             9/10

IG-88

Vagyis az lenne, ha az NBC nem rendelte volna még 6 rész a sorozatból. Szerencsére rendeltek, így a következő hetekben még 6x40 percen keresztül élvezhetjük az évad egyik, ha nem a legjobbját.

A részen amúgy nagyon lehetett érezni, hogy finálénak tervezték, csomó sztorit lezártak, összeértek a szálak is, de biztos vagyok abban, hogy a folytatás nem teljesen ugyanaz lesz, mint eredetileg tervezték, mivel az egyik, halottnak vélt szereplőt játszó színésznek az elmúlt hónapokban többször is meghosszabbították a szerződését, ezért ő még valószínűleg vissza fog térni. A Ring téma is elég lezáratlannak tűnik, Sarah és Chuck viszont megkapta végre a happy (közelsem)endinget, majd meglátjuk meddig tart a dolog, de valószínű, hogy egy jó darabig együtt tartják majd őket az írók.

A sorozat amúgy részről részre egyre közelebb kerül az all-time top10, vagy akár top5 listámhoz, hihetetlen milyen durva minőségét hoz a 3. évad. Nagyon felrázták a dolgokat a 2. évad fináléjában, és az óta is csak jönnek az olyan csavarok, wtf-ek, amik az első évadban még teljesen hihetetlennek tűntek. Már maga az is durva, hogy Chuckból kész kém lett (persze nem egy Jack Bauer még, ezt a sorozat írói így konkrétan kimondták, hogy Chuck - egyelőre - nem lesz akkora raj, mint ő, vagy mondjuk Bond), és ehhez még jönnek a mellékszereplőkkel történt dolgok. Nagyon kíváncsi vagyok amúgy, hogy innen merre tudnak továbbmenni, nekem a Team Bartwoski téma Rómában bejönne, de valószínű nem ez lesz (szerintem nehéz lenne megvalósítani), inkább folytatják a harcot a, talán annyira nem is szétesett, Ring-gel, hiszen láthattuk pár résszel ezelőtt, hogy nem csak egy fejes van ott, hanem vagy 4-5.

A kedvenccé válásban elég nagy szerepe van még a kitűnő zenének is, és itt nem csak a soundtrackre gondolok, hanem a sorozat saját zenéjére, amit tényleg hihetetlen jó, főleg a hazafias vagy milyen "dallam" tetszik, bár az utóbbi időben lehet kicsit sokat használták már - engem mondjuk nem zavart.

Pont tegnap olvastam egyébként egy interjút a sorozat egyik showrunnerével, amelyben arról beszélt az arc (Chris Fedak), hogy a szezonzáróra nem egy überwtf-et terveznek, ami elég jól hangzik, főleg ha azt nézzük, hogy a sorozat felrázásához, beindításához elég volt egy is a 2. fináléjában (azért valljuk be, a 2. évad közepén volt egy gyengébb időszak). Mondjuk nekem jelenleg is teljesen jó a sorozat, ez a rész is lazán 9/10, ha nem több, de el tudom képzelni, hogy valami olyat meghúznak az írók, amitől még ennél is jobb lesz a Chuck. Reménykedjünk, most két hét szünet, következő rész majd csak április 27-én.

Vajon meddig nem lesz nevetséges, hogy a szigeten minden részben feltűnik valami teljesen új, eddig nem látott, és a történet szempontjából rendkívül fontos helyszín? Ráadásul ilyen habin magyarázatot, hogy "I guess we weren't looking for it.". Persze az is igaz, hogy nem keresték, csak ez már a Dharma állomásoknál is idegesített egy kicsit.

Bamm. Ez most akár a Lost best ever része is lehetne, válaszok tekintetében, ám mégsem az, mert...

Úristen mekkora évadzáró... Az évad ugyan nem volt olyan jó, mint a harmadik, de még így is simán jobb az FNL, mint a legtöbb sorozat mostanában. Az viszont látszott, hogy a sorozatnak már be volt rendelve az évad előtt az 5. felvonása, nagyon érződött, hogy ez csak egy amolyan átvezető volt a befejezéshez.

Mondjuk ez nem is kérdés, hiszen új szereplők voltak teljesen, új környezet, de én nem csak erre értettem, hanem a folyamatos lehúzásra, szomorúságra. Komolyan, az évadban szinte semmi jó nem történt a szereplőkkel, és ez azért a végére picit idegesítő lett, az utolsó 3 rész előtt kicsit elegem is lett a sorozatból. Gondolom a következő évadban azért történnek majd jó dolgok is a szereplőkkel, talán még a State is meg lesz a Lionsnak. Realitása mondjuk nem sok lenne, de szerintem van rá esély.

A sok lehúzás miatt azért lehetett sejteni, hogy a Lions a végén megveri a Pantherst, kellett a csapat tagjainak valami apró öröm a sok rossz mellett. Amúgy szinte az egész évad erre a derbire volt kihegyezve, és azt is lehetett tudni, hogy a Panthersnek majd valószínűleg ezen fog múlni a rájátszásba jutás, de még így is jó volt látni a meccset - aminek a vége elég kiszámítható volt, mármint az, hogy Landry nyeri meg nekik a meccset.

Még abból a szempontból is átvezető évad volt, hogy jópár új karaktert hozak be, és a legtöbb régi szereplőt valószínűleg most láthattuk utoljára a sorozatban. Riggins, Matt, Lyla szipnte biztos nem tér vissza, Tyra-ról nem tudni semmit - szerintem ő sem, hiszen már most sem volt -, a két szereplő akit jövőre is láthatunk, az Landry és Coach-ék lánya, pont a két legrosszabb. Vagyis Landry csak most, a 4. évadban volt rossz, régen kedveltem a karaktert. Itt az évadzáróban, ahogy találkoztak Mattel, a régi legjobb baráttal, máris tűrhetőbb lett a csávó. Julie-n viszont még Matt megjelenése sem segített, így a fináléban is teljesen hidegen hagyott, hogy mi történik vele.

A régiek tehát elmentek, és maradtak az újak, akikből a két srác telitalálat volt - kiváltképp Vince -, de a két csaj engem nagyon nem fogott meg (haha). Annyira nem, hogy a nevüket sem jegyeztem meg, pedig elég sokat szerepeltek. Luke és Vince viszont tényleg jó szereplők, bár így az évad második felére elég érdekes sztorikat kaptak, és nem jó értelemben. Főleg Luke sérülését éreztem nagy habinak, teljesen random volt, és hanem lesz valami következménye az ötödik évadban, akkor jelentéktelen és felesleges is. Vince gengszterkedésének legalább volt oka, és következménye, de van egy olyan érzésem, hogy ezt is csak azért tették bele a sorozatba az írók, hogy Vincet és a csajt (Jess, most már ígérem, megjegyzem) összehozhassák.

Ahogy tehát említettem az elején, az egész évad egyetlen nagy hibája az volt, hogy folyamatosan csak rossz dolgok történtek. A finálé pedig azért lett tökéletes, mert a sok rossz mellett azért mégis megnyerték a derbit, sőt, véleményem szerint még a Riggins családnak is boldog befejezése lett (azt az egy személyt leszámítva), ez pedig kiegyensúlyozottabbá tette a részt. Nálam a finálé 10/10, az évad pedig 9/10.

"Why would you kill Cobra's beer?"

Azt hiszem, megvan az új kedvenc sorozatom. Komolyan nem tudom hova lehet fokozni a dolgokat, de valahogy minden héten sikerül az íróknak valami még megdöbbentőbb, még nagyobb wtf-ot bedobni.

A legdurvább az, hogy szinte mindig van valami olyan tényező, ami egyedivé tesz az aktuális epizódot. A 13-asban újra kaptunk flashbackeket, melyekben megtudhattuk, hogy Damon miért nem bízik Stefanban, és azt is, hogy Katherine-t hogy kapták el Mystic Falls lakosai még 1864-ben. Amit viszont nem értek az az, hogy Katherine-nek mikor volt ideje átváltoztatni Stefant és Damont? Azt már a 6. részben láthattuk (vagy ha nem is láttuk, kiderült), hogy ő változtatta őket vámpírrá, de az új flashbackek után valahogy nem áll össze nekem a kép, hiszen most még nem voltak vámpírok a Salvatore-tesók. Ezért is gondolom, hogy lesz folytatása a flashbackeknek (a 14- rész után végképp ezen az állásponton vagyok), ahol még kiszabadulnak a vámpírok, a templomba zárás előtt.

A 13-asban még érdekes volt látni, ahogy Stefan és Alaric "szövetséget" kötnek. Ebben a jelenetben nekem már önmagában az is wtf volt, hogy Alaric ilyen simán elmondta Stefannak, hogy mit is csinált utóbbi bátyja, de az igazi meglepetés még csak ezután jött, Alaric ugyanis nem látta, hogy Damon meggyilkolta a feleségét, csak annyit, hogy eltűnt vele. Ez pedig, azt figylembe véve, hogy a nő nagy valószínűséggel Elena anyja, eléggé nagy wtf. Sőt, ha az 14. részben történteket is nézzük, akkor még nagyobb. Nyugi, most már rátérek arra az epizódra is.

Ami a legjobban tetszett a 14-es részt illetően az az, hogy érzezni lehetett, ez után a rész után szünet lesz. Én mindig is szerettem, ha így írják meg a részeket, mert szünetre menni egy bűngyenge, filler résszel nagyon nem jó ötlet, és "nem is illik", de szerencsére a Vampire Diaries-nél ilyen részekről nem is nagyon beszélhetünk mostanában.

Na szóval, a rész a sír (ahova Katherine is be van zárva) kinyitása köré épült, és ez engem eléggé meglepett, nem hittem, hogy ilyen sokkal a finálé előtt meg fog történni a dolog. Persze végül is nem is történt meg, legalábbis az nem, amit Damon akart, Katherine ugyanis sosem volt a sírban, hanem vígan éldegél valahol, mondjuk Chicagoban (itt látták utoljára). És így az, hogy Damon látszólag nem ölte meg Alaric feleségét (aki ne feledjük, nagy valószínűséggel Elena anyja, ami azt jelentené, hogy Katherine leszármazottja) még nagyobb wtf, hiszen... konkrétan nem tudom miért az, de ha tényleg nem ölte meg, hanem mondjuk átváltoztatta vámpírrá akkor jó lenne tudni például azt, hogy a nő tud-e Katherine-ról. Van egy olyan érzésem, hogy ez az évad utolsó harmadának elég fontos eleme lesz.

Érdekes amúgy, hogy mióta visszajött a szünetről a sorozat, Damont egyre inkább jófiúnak próbálják meg beállítani az írók, és a Damon-Elena kapcsolatot (?) is elkezdték építgetni. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy nem lesz ebből semmi komoly, inkább csak barátok lesznek, de így is mindenképp érdekes. Bár így, hogy Damon rájött, Katherine él, és le sem szrja a sráct, ki tudja mit fog csinálni. Persze ha igazán szereti őt, akkor nem adja fel a keresését, de amilyen letört volt a rész végén, én nem vagyok abban biztos, hogy erőltetni fogja a dolgot, sőt, én inkább valamiféle boszzút tudnék elképzelni (persze ehhez is meg kell keresni a csajt, de értitek:).





















A halottak száma amúgy megint nőtt (2 legalább volt), és a 14-es végén lévő halál megint elég nagy volt, és ez is azt jelzi, hogy itt tényleg nincs senki biztonságban. Mondjuk vannak páran, akiknek nagyobb az esélyük a halálra (vendégszereplők + Matt, Caroline, Tyler - wtf, utóbbi miért van állandó szereplőnek írva), de azért a többieknek is van félnivalójuk.

Úgy látszik Jeremy-t is elindították azon a szálon, amit én már a 11-es résznél jósoltam, tehát, hogy Alariccal együtt ő is fogja a vámpírokat vadászni. Mondjuk most konkrétan nem tudni mi van vele, mire emlékszik, de az azért elég árulkodó volt, hogy neten rákeresett a vámpírokra. Oké, ebből nem következik egyből, hogy ő is Van Helsing lesz, de az írók már korábban lenyilatkozták, hogy Alaric elég nagy hatással lesz Jeremy-re, és ez akár azt is jelentheti, hogy ők ketten összeállnak. Érdekes szál lenne mindenesetre, és az esély meg van rá, mivel az Alaricot játszó színészt előléptették állandó szereplővé, tehát tovább fog maradni, mit azt eredetileg akarták az írók.

Pont most olvastam olyat, hogy valaki az akciót hiányolja a sorozatból az utóbbi időben, de hát könyörgöm, ez a CW, itt nincs annyi pénz, mint, teszem azt, a Hősök 1. évadánál volt. Meg amúgy is, ha így is ki tudják tölteni az időt érdekes sztoriszálakkal, akkor minek a harc, meg az akció? Na mindegy, nem akarok ebbe belemenni, az a lényeg, hogy nekem tetszett, és tényleg semmi negatívumot nem találtam bele. 9/10, a Chuck mellett egyelőre a The Vampire Diaries 2010 sorozata.

Mondjam azt, hogy a sorozat jött, látott, és győzött? Eddig ugyanis simán a Chuck a midseason egyik legjobbja, talán a legjobb is, bár Lost, Skins még csak most kezdődött. Amúgy az írás apropója, hogy a Téli Olimpiának köszönhetően rövid szünetre megy a sorozat, ahogy sok majd sok más is az elkövetkező napokban, mint például a Supnat, a Vampire Diaries, és ha jól látom myepisodes-on, az összes szitkom.

Igaz az előző írásom óta csak 4 rész ment le, de elég sok minden történt ez idő alatt. Jött két új vendégszereplő, Kristin Kreuk és Brandon Routh (fun fact: előbbi ugye Smallville-ben volt Lana Lang, utóbbi pedig a Superman visszatér főszereplője volt - ezzel kapcsolatban voltak is már utalások egyébként), akik rendesen felkavarták Chuck és Sarah amúgy sem nyugodt kapcsolatát. Ez igazán csak a tegnapi részben testesült meg, mikor is láthattuk Chuckot Hannah-val, és Saraht Shaw-val összejönni. Természetesen ezen a rajongók fel is kapták a vizet, de nekem addig nincs ezzel bajom (sőt, így jobban bejöttek Chuck és Sarah beszélgetései), amíg nem derül ki valamelyikükről, hogy a Ring beépített ügynöke. Amúgy van egy olyan érzésem, hogy Josh Schwartz és a sorozat írói direkt csinálták ezt a rajongókkal (pont egyszerre jönnek össze mind a ketten valaki mással), bár ezt már lehet csak én látom bele.

Ha már szóba jött a Ring, akkor megemlíteném, hogy szerintem ők az egyik oka annak, hogy ilyen jó egyelőre a sorozat. Nekem sokkal jobban bejönnek, mint a Fulcrum az első 2 évadban, és a 7-es rész végén látottak is csak megerősítettek ebben (képen pont ennek a jelenetnek az egyik részlete látszik). Hiába az egyik legnagyobb klisé, mikor így látjuk a gonoszokat (egymás mellé ültetve a főgeciket, arcukat elsőtétítve, eltorzított hanggal), nem zavaró, hiszen a Chuck amúgy sem veszi annyira komolyan magát, és ezzel is szerintem csak poénkodni akartak.

A másik nagy pozitívum pedig Chuck karakterének fejlődése. Ezzel az Intersect 2.0-ával a fejében most már majdnem teljesértékű kém a csávó, és a kiképzése is elég jól megy. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mikor hagyják majd ott őt Casey-ék, de nekem kicsit korainak tűnt, hogy már a tegnapi epizódban erről beszéltek. Lehet már következő évadban egyedül fogja nyomni Chuck? Kúl lenne, az tuti.

Próbálok gondolkodni valami negatívumon, de semmi nem jut eszembe. Mások ugyan panaszkodtak a költségvetés csökkenésére, és hogy ennek következményeként kevesebbet szerepel néhány mellékszereplő, de ez nekem igazából fel sem tűnt. Ok, utóbbi részben nem volt Captain Awesome, de a a 3-as és a 4-as gyakorlatilag róla szólt teljesen. A pontszám még mindig 9/10, akit pedig a nézettség érdekelne, az itt találhat egy táblázatot (sajnos a tegnapié elég gyenge volt), de én még mindig azt mondom, hogy nem kell félni, hiszen amilyen az NBC helyzete, egy 2.3-2.4 körüli 18-49-es ratinggel rendelkező sorozatot biztos nem fognak elkaszálni. Ráadásul a Heroest is hamarabb kaszálná el szerintem a csatorna (az már csak 2.0 körül van, vagyis volt az évad végén).

Hát most én is azt kérdezem, mint Sayid: What happened? Ezt már a doktor sem érti.

Azaz a sorozatzáró. Még szombat hajnalban lement odakint, és meg is néztem aznap, tetszett is, viszont időm nem nagyon volt írni róla mostanáig (következő kritika a LOST-é lesz).

Azzal kezdeném, hogy a sorozatba mindenki nyugodtan belekezdhet, van normális lezárás. A baj csak az, hogy túl jó. Azért szerencsére nem minden karakternek, de összességében a sorozat a lehető legjobb befejezést kapta. Amúgy valószínű, hogy jobban tetszene, ha láthattuk volna az ugrás közben eltelt 10 évet, mivel ez alatt a 10 év alatt rengeteg olyan dolog történt, amit illett volna megmutatniuk az íróknak.

A sztori amúgy az Epitaph One után játszódott, és ezzel szerintem rendesen bemutatott Joss Whedon a nézők nagy részének, hiszen az EO csak az első évad dvd-n volt rajta, azt pedig biztos vagyok benne, hogy nem mindenki látta. Amúgy nem biztos, hogy jó ötlet volt ezt folytatni, hiszen az a új karakterek, akiket innen betettek a sorozatzáróba, semmit sem tettek hozzá a sztorihoz, legfeljebb időhúzásra voltak jók. Mondjuk az időhúzás anélül is megvolt, ahhoz képest, hogy sorozatzáró epizód volt, szinte semmi sem történt. És mégis sok minden. Nehéz ezt leírni, de én tényleg így éreztem. Talán ha több részben mesélték volna el ezeket a dolgokat, jobban kifejtve, jobban tetszettek volna, de így nekem kicsit kapkodósnak hatott a finálé.

Viszont ennek ellenére tetszett. Jó volt a karaktereket még egyszer, utoljára látni, mert a két héttel ezelőtti befejezésben én nem éreztem lezártnak a sztorijukat. Ebben a részben viszont - hellyel-közzel - sikerült ezt megtennie Whedonnak. Az értékelések pedig: a sorozat 7/10, ez a rész 8/10, az évad pedig 9/10. Kár, hogy vége lett.

Úgy látszik felébredt a téli álomból a sorozat, sőt, kijelentem: ez az epizód volt eddig a legjobb a 4. évadban. Ugyan eksön annyira nem volt (nana, azért mégis csak eltűnt a föld színéről egy kisebb falu), de mikor láttunk ebben a sorozatban meglepő fordulatokat, és eredeti megvalósításokat (öhm...)?

Én azt hittem meglépik. Hiro kiírásáról beszélek természetesen, aminek még egy kicsit örültem is volna, mert a tárgyalás (Adam, és Hiro apjának a visszatérésével - a nézettséget elnézve nem is csodálkozom, hogy megpróbálják bevetni a nagyágyúkat) annyira eltalált ötlet volt, viszont ahogy visszahozták őt, az még jobban tetszett, így nem bánom, hogy marad még egy darabig.

A másik megelepetés, az Sylar és Claire konfrontációjánál ért engem, a Gretchen dologgal sikerült megetetniük az íróknak, nem hittem volna, hogy igazából Sylarral beszélget Claire. Az is tetszett, hogy Sylar a képességei miatt tolja el magától az embereket, mert ebben tényleg van valami, de az is igaz, hogy mikor elvesztette a képességeit, akkor is sorra ölte az embereket (azóta mondjuk elvesztette azt a bizonyos "hunger"-t - vagy csak megtanulta kontrollálni -, de lehet az ilyen dolgok nem is számítanak az íróknak). A végén viszont nem nagyon jött le mit akar Parkmannel. Ő valahogy elvenné a képességeit? Vagy csak barátkozni akar (ez vicces lenne azért)?

Samuelt is meg kell azért említenem, mert itt is jött egy durva fordulat: mint kiderült, eddig a békés Sam-et láthattuk, aki mindent csak a gyerekkori szerelméért csinál. Hát ez mostantól nagyon nem lesz így, már el is kezdte a pusztítást, mi lesz még itt később? Ebben a pillanatban viszont, nem tudnék mondani egy olyan hőst se, aki az ő oldalára állna majd a legvégén. Egyszerűen túl gonosz, és rajta kívül most már nem nagyon vannak teljesen gonosz karakterek (vagy Sylar-t átteszik megint a "sötét oldalra"? Nagyon remélem nem).

Mindent egybevetve, ez egy nagyon király rész volt, ahogy már írtam, a legjobb az évadban, és a megnézése után még jó ideig a hatása alatt álltam (közben pedig meg volt a borzongás is, bár lehet csak azért, mert hideg van). A pontszám az 9/10, lehet elfogult picit, de tényleg nem volt most olyan pontja az epizódnak, amibe bele tudnék kötni. Már csak 3 rész...

30 Rock

Talán ez az a szitkom ami a legnagyobb csalódást okozza az idén, pedig How I Met-et nehéz alulmúlni. Már a tavalyi évad sem volt nagy durranás, de ami az idén van, már tényleg nagyon-nagyon durván mélypont (legalábbis reméljük, hogy innen már csak javulni fog).

Pedig a kezdés még viszonylag biztató volt, de utána nem sikerült a sorozatnak tartania a szintet, sőt inkább egyre rosszabb lett. Egyszerűen nincs karakter aki vicces, vagy szerethető. Kivéve persze Jacket, akivel akármit csinálnák raj marad, de más nem nagyon. Na jó, még Tracy is jó (nekem tetszik legalábbis, másokat meg idegesít), de a többiek tényleg nagyon gyengék.

Pedig Kenneth még nagy kedvenc volt tavaly, és Liz is elég elvieslhető volt, de valahogy meguntam őket. A mellékszereplőkkel meg nem foglalkoznak annyit, hogy viccesek legyenek, az is csoda ha egyáltaán van szövegük az egyes részekben.

All in all, a sorozat nekem kifulladt, már csak megszokásból nézem, de lehet nem kéne, mert csak lerontja, az amúgy legjobb szitkomnapot, a pénteket. Azért reménykedem még, hogy kitalálnak majd valamit a szezon maradék részeire, mert ez így most csak 5 pont, de őszintén szólva, nem sok esélyt látok erre. Visszatérés: január 8.

The Office

"It's a good thing Russia doesn't exist anymore."

Na valami ilyesmi évadot kéne hoznia minden szitkomnak. Persze az Office-ról van szó, már meg sem lep, hogy ilyen jó, de ezen a sorozaton kívül nem sokról lehet elmondani, hogy stabilan hozza a 8-9-10 pontos részeket.

Abba mondjuk bele sem merek gondolni, hogy mi lenne a sorozattal Michael Scott nélkül. Persze, a többiek is jók (mostanában egyre jobban kezdem megkevelni Creedet, csak kár, hogy keveset szerepel, na meg Toby-t is), de mégis ő az akitől az Office zseniálissá válik. Ez persze köszönhető Steve Carellnek is, aki tökéletesen hozza a figurát. Egyébként lehet csak nekem tűnik így, de mintha változtattak volna kicsit Michael karakterén, már nem annyira mókamester akar lenni, mint régen, és mintha sokkal fafejűbb, és hülyébb lenne mint eddig. Viszont mintha önzetlenebbé is tették volna, ebben a részben is látszott, hogy a végén elérzékenyült, és segíteni próbált.

Az nagyon tetszett, hogy kapott valami sztorit a sorozat, de azért elég egyértelmű volt, hogy nem fog megszűnni az "Offce", és valahogy megmaradnak. Bár a tavalyi után, mikor Michael saját céget alapított, ráadásul olyat ami több részen keresztül tartott, már inkább nem mondok semmit biztosra. Az Andy-Erin kapcsolat is érdekesen alakul, bár Andy is mintha kicsit eltávolodott volna a 3. évados karakterétől, már nem Tunázik Jimnek, meg nem is énekel annyit, és ez azért kár (meg úgy az egész karakter teljesen más, "nyugodtabb" kicsit).

Persze ez mind lényegtelen, amíg minden részben van olyan jelenet, ahol az ember majd megfullad a nevetéstől. Nálam simán az ősz legjobb szitkoma, nem is kérdés, a pontszám pedig 9/10.

Community

Na ez az a sorozat, ami hihetetlen, hogy mennyit fejlődött 12 rész alatt. Elég durva a kontraszt, az első és utolsó rész között: a piloton szinte nem is nevettem, sőt inkább néztem, hogy ez most mi akar lenni, viszont az utolsó részt meg kábé végigröhögtem, még volt olyan is, ahol visszatekertem, annyira jó volt.

A poén pedig az, hogy nem tudom mitől lett jobb ennyire. Az elején is tök ugyanilyen volt, és még sem jött be, közel sem ennyire mint most. Talán az lehetett baj, hogy túl egyediek, és összetettek voltak a karakterek, és kellett pár rész, mire megszoktam őket, nem tudom. Mindenesetre örülök, hogy maradtam, hiszen a sorozat simán kinőtte magát a legjobb újonc szitkommá.

Pedig a részek nagy részében most már ugyanaz van, Jeff a rosszfiú az elején/mindenki azt hiszi rosszul dönt majd, de aztán a végén mégis segít a társainak/a jó döntést hozza. Az is fura, hogy már nem erőltetik a kapcsolatot közte és Britta közt, pedig az első részekben még elég nagy hangsúlyt fektettek erre. Lehet ezek a dolgok is közrejátszanak abban, hogy sokkal jobb lett a sorozat?

Az is külön plusz, hogy nem csak a főszereplők jók, de a mellékszerepekre is mindig jó karaktereket írnak, főleg a spanyoltanár nagy, de pl a mostani részben a bully se volt rossz. Viszont a dékán már egy picit idegesítőbb, de ő inkább csak azért, mert túl sokat szerepel, kis adagokban még elviselhető.

A sorozatra simán repül a 8/10, és végül is mondhatom, hogy nálam az év egyik legnagyobb meglepetése, hiszen a pilot után nagyon nem errre számítottam. Reméljük a szezon második felére is megmarad ez a minőség, és hátha a nézettség is nő egy picit.

Parks and Recreation

A The Office-klón, aminek a második évada eddig sokkal jobb mint a nagytestvéré volt, csak ezt valahogy az amerikai tévénézők nem veszik észre. Kritikailag viszont valamennyire elismert, sorozatjunkie-n is szeretik, és szerintem is csak egy kicsivel marad el a sorozat Michael Scottéktól.

Azt viszont nem értem, hogy miért mondja mindenki, hogy az első évad hurka volt, és rengeteget javult a sorozat. Szerintem az is teljesen jó volt, sőt, az talán még jobban hasonlított az Office-ra, de ettől függetlenül azt el kell ismernem, hogy erre a 2. évadra nőtte ki magát igazán a PaR.

Karakterek szintjén ez is nagyon erős, főleg Ron Fuckin' Swanson adja, de April, Andy, és Tom is nagyon kedvencek. Azt amúgy elismerem, hogy az első évadban nem nagyon volt idejük kibontani a mellékszereplőket, de mostanra szerencsére már őket is jobban megismerhettük, és rendszeresen kapnak szövegeket is.

Annak is lehet örülni, hogy haladt egy kicsit a sztori, például Andy esetében, aki cipőfényező lett hajléktalanból, na meg egyben a sorozat egyik legnagyobb arca is (mármint az lett), aki nagyon úgy tűnik, hogy összejön Aprillel (vicces lenne azért). A "lyuk" is eltűnt, hiszen végre sikerült parkot csinálni belőle, Tomnak és ex-feleségének a sztorija is lezárult, megismerhettük Ront is egykicsit, és Leslie is kapott egy barátot, valami rendőr személyében, akit Louis CK zseniálisan megformált, jó választás volt vendégszereplőnek a csávó.

A legjobbak részek amúgy a Hallowwen-es, a vadászos, és talán ez, a félévadzáró volt, de igazából egyik sem lógott ki, nem vol olyan ami sokkal rosszabb lett volna mint a többi, ezért erre is megy a 8/10, de azért hozzá kell tennem, hogy ez egy jóval erősebb 8 pont, mint a Community-é (vehetitek 8,5-nek, de én a címkék miatt inkább kerek számokkal értékelek).

Ok, ez így most mi? Ennél WTF-abb befejezést ritkán lát az ember, talán Lost 3. évad zárójelenetén lepődtem meg olyan szinten, mint most. És ha megnézzük, ez bizony volt olyan szintű gamechanger, mint a whtgb, hiszen az 5. évadban egy teljesen más Dexter fog visszatérni, mint akit 4 évig láthattunk. Innentől spoilerekkel.

Pontosabban a "Király", legalábbis az újoncok közt mindenképp, de a régiek közül is csak a Dexter produkált a Glee első 13 részénél jobb évadot. Mondjuk a finálé nem nőtt fel a várakozásaimhoz (kivéve persze a zenés részeket, azokkal nem lehet mellélőni), főleg az elején éreztem úgy, hogy ez egy kicsit kevés.

Aki a sorozatot még nem ismeri, annak itt van pár videó, de a legjobban talán a pilot megnézésével lehet eldönteni, hogy bejön-e az embernek, hiszen ezek a kivágott jelenetek csak a zenék, táncok minőségét mutatják be, a sorozat jellegét már nem anniyra. Ezzek alapján akár egy sima HSM is lehetne a Glee, de szerencsére nagyon nem az. Sőt, megkockáztatom, hogy az utóbbi pár évben ez a sorozat a 3 legeredetibb közt van, annyira más mint a többi. 

Ennek az eredetiségnek az alapja, paradox módon, a sok klisé, amik igazából csak elsőre azok, hiszen a legtöbbet már az első részben felrúgják, kifigurázzák (pl, az amerikai focisok csapatkapitányából lesz a Glee klub egyik alapembere, de van egy csomó). Emelett a sorozat humora vetekszik néhány szitkoméval, és ezt még megspékelték a kicsit felnőtesebb dumákkal, amiket egy CW-s tinisorozatban sosem hallanánk (GG az más, meg ott már nem is tinik vannak). Példáaul ebben a részben is volt utalás, hogy a két pomponlány közt picit több van mint barátság ("Sex is not dating. If it were, Santana and I would be dating.") Csak az a kár, hogy erről a poénról sikeresen lemaradtam, mivel a Santana-ból egyből valamelyik táncossrácra gondoltam. Na igen, a 4 táncos mellékszereplőt nem nagyon szerepeltették, egyedül Brittany-nak jegyeztem meg a nevét a fináléig, meg most már tudom a másik pomponlánynak, Santana-nak is (akinek most szerencsére volt sok szövege), de a táncossrácokéról még most sincs lövésem.

A másik nagy erőssége a sorzatnak a karakterek, akikből elég sok van, és ezért néhányukra néha nem jut idő, de mivel szinte az összes nagyon erős, ez nem akkora baj. A rengeteg karakter ellenére, érdekes módon, minden részben egy emberen van a hangsúly (á la Skins), de ez is egy jó dolog, hiszen így mindenkit egy kicsit jobban megismerhetünk. Amúgy van néhány gyengébb szereplő, pl Terri vagy Ken, és szerintem Mr. Schuester sem valami eredeti, de a többiekkel tényleg nincs baj. A legjobb persze Sue, ez nem is kérdés, bár Jane Lynchnek (aki alakítja a karaktert) nincs nehéz dolga, az írók óriási szövegeket adnak a szájába, ő pedig láthatóan erre a szerepre született (egyébként Two and a Half Menben ő Charlie pszicholúgusa, és azt a szerepet is elég jól hozza, kedvenc mellékszereplőm a sorozatban). A másik karakter akit nagyon megkedveltem az Quinn, nemcsak azért, mert gyönyörű a színésznő aki játsza, hanem azért is, mert tényleg jó szereplő, és szerintem ő az, akinek a gondjait, fájdalmát a legjobban sikerült éreztetniük az íróknak (rajta kívül csak Sue-t tudtam megsajnálni).

Persze a legjobbak, ahogy már írtam, a zenei betétek, azok nélkül biztos nem lenne ekkora hit a sorozat (amúgy kritikailag is elég elismert, mindenki jókat ír róla, és a nézettség is erős). Ezek főleg akkor jók, ha valami nagy kedvencet hall az ember, de pl sikerült megszerettetniük velem olyanokat mint a Don't Stop Believing, vagy a Defying Gravity. Amúgy hihetelen milyen hangjuk van, főleg Rachelét és Mr. Shuesterét szeretem, olyan viszont nincs aki negatív irányba kilógna.

Ez a rész amúgy - kasza esetén - sorozatfináléként is funkcionált volna, de én örülök neki, hogy lesznek még részek, mert ez így nekem túl happy end lett volna. Főleg Finn visszatérésével (akármennyire is megható volt), a győzelemmel, és természetesen Schuester és Emma csókjával a végén. Kettejük kapcsolata amúgy sosem érdekelt igazán a sorozatban, inkább csak "megtűrtem" a szálat, így a rész végével kapcsolatban is elég közömbös vagyok, bár tény, hogy ha ez a sorozatfinálé, akkor ez a csók jó lett volna mint befejezés, csak mondjuk azzal megcsavarva, hogy így is othagyja Willt, Emma.

Na ez a 13 rész nálam simán 9/10, jöhetnének még ilyen minőségi, eredeti cuccok tévébe. Még az a szerencse, hogy nem sci-fi a sorozat, hiszen akkor a FOX-ot ismerve már rég kaszát kapott volna, de ilyen nézettséggel még pár évig tuti műsoron lesz. (ja, félévadzáró az "csak" 8/10, a folytatás pedig várós, de sajnos elég sokáig, ugyanis új rész csak április 13-án lesz.)

Hmm, úgy látszik a cancel jót tett a sorozatnak, mert ez a duplarész simán az eddigi legjobb volt. Így már én is azt mondom, hogy kár a kaszáért, mert ebből ki lehetett volna hozni valami érdekeset.

Meglepett, hogy ilyen hamar lezárták a szenátoros szálat, azt hittem tovább fogják húzni a dolgot, de lehet jobban jártunk így, mert ha nem ez, a két rész témája, akkor valószínűleg feleennyire sem lettek volna jók. Azt nem értem amúgy, hogy ha ezt a konspirációt ilyen gyorsan, gyakorlatilag 6 rész alatt lezavarták, akkor miért nem lehetett beletenni az első évadba? Biztos vagyok benne, hogy jobb lett volna valamivel a nézettség, és talán el sem kaszálják.

Annak ellenére, hogy vége az összeesküvésnek, valószínű, hogy fog még szerepelni a szenátor, az elnökös dolog miatt, de teljesen más lesz a dolog, hiszen nem lesz ellenfele a Dollhousenak. Vagyis de, Ballard, meg Echo talán, de azért mégis más lesz a dolog, mert senki nem fogja nekik elhinni, hogy van Dollhouse, a szenátor nyilatkozatának köszönhetően. Mondjuk azt is el tudom képzelni, hogy az Los Angelesi babaház elszakad a többiektől, sőt, ha úgy vesszük ez már meg is történt. Bár nem tudom, hogy a maradék 7 részben egyáltalán tovább mennek e ezen a szálon, hiszen még Echot meg Ballardot is elő kell keríteni, meg gondolom Alpha is bejön majd a képbe.... áh, kár hogy cancel lett a sorozat.

Hogy a részről is legyen szó, a színészi játékok zseniálisak voltak. Főleg Enver Gjokaj volt jó, mint Topher, talán még Franz Kanz-nál (aki ugy eredetileg játssza a karaktert) is jobban adta elő a figurát. Érdekes amúgy, hogy a sorozat elején, még ezt a szereplőt találtam a leggyengébbnek, de most már szinte csak ő viszi a hátán a sorozatot (a gyengébb részekben mindenképp). Persze most volt mellé egy Ray Wise, meg egy Summer Glau is, akinek megint írt egy nagyon durva karaktert Whedon, és a jelenetek, amelyekben Topherrel együtt szerepeltek, a rész legjobb pillanatai voltak.

Tetszett még, hogy végre olyan csavarok voltak, amikre nem számítottam, és itt főleg arra gondolok, hogy a szenátor volt a doll, a felesége pedig a handler-je (persze már ott is meglepődtem, mikor rájöttek, hogy az egyikük "nem igazi", de így, a csavarral még jobb volt). Ezért sem értem, hogy ezt a részt miért így az évad közepére rakták be, ilyen nagy csavarokat évad végén szoktak inkább. Bár ha azt nézzük, hogy már csak 7 rész, és még közelébe sem járunk az Epitaph One-ban látottaknak (amire megint voltak előreutalások), akkor indokolt ez az "ugrás" (amúgy most látom, hogy utolsó rész címe Epitaph Two: The Return, ami azért is érdekes, mert az Epitaph One-t sosem adták le a tévében, csak az s1 dvd-n volt rajta).

Egyedül az zavart ebben a két részben, hogy Eliza Dushku megint escortot alakított, úgy látszik ezen a téren kifogyott az ötletekből Joss Whedon, de ezen kívül tényleg tökéletes volt a duplarész rész, a sorozatban mindenképp a legjobbak közé tartozik (egyedül Epitaph One volt jobb ennél), és ezért jár neki a 9/10, de azért ehhez hozzátartozik, hogy ha nincsenek a kivételesen jó színészi játékok, akkor ez a pontszám jóval kevesebb lenne.