HabiBárpult

Mondjuk ki már így az elején: a Persons Unknown közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és egyelőre a nyár legnagyobb csalódása. Nem bűn gyenge, és egy kivételével nem is voltak borzalmas részei, de az az egy nagyon rosszra sikerült, és a többi sem volt sajnos kiemelkedő. Átlagban olyan 5/10-nek mondanám egyelőre, még az a szerencse, hogy pont az 5. sikerült biztatóra, tehát van azért remény. Tovább után pár spoileres bekezdés (és kép).

A Happy Town tipikusan az a sorozat volt, ahol rengeteget számít a befejezés, gyakorlatilag azon múlik, hogy miként fogjuk megítélni később magát a sorozatot. Ezt tudhatták a készítők is, az ilyen misztikus sorozatoknál - ahol ráadásul van egy mistery man, aki szedi az áldozatokat - ez mindig így van. (tovább után spoilerek ezerrel)

A Starz a hetekben jelentette be a sorozat kaszáját, tehát a második évad utolsó része, egyben a sorozat utolsó epizódja is volt. Köszönhetően annak, hogy a csatorna nem szólt időben a Party Down készítőinek, a sorozat nem kapott rendes befejezést, cliffhangerrel végződött. Ennek ellenére, véleményem szerint elvárható lett volna, hogy egy jó résszel zárják a 2. etapot, de ez sajnos nem sikerült.

Pedig bevetették a nagyágyúkat, Jane Lynch visszatért az évadzáróra, de valahogy a Glee után már nem volt annyira ütős ez a szerepe, Constance közel sem akkora arc, mint Sue Sylvester. De nem csak rajta múlt, hogy a 2x10 nem fog a sorozat legjobb részei közé tartozni, valami nem működött a részben, talán Casey-nek és Henry-nek több közös jelenetet kellett volna adni, vagy esetleg Kyle-t jobban erőltetni, nem tudom.

Azt amúgy már az évad korábbi részeiben is észrevettem, hogy akkor a legjobb a sorozat, ha Henry és Casey sokat szerepel együtt, kell az ő kis románcuk a hangulat megteremtéséhez. A Party Down piknikes rész is pont ezért volt gyengébb, bár abban a szakításra kellett koncentrálni, tehát az még meg is érthető (az viszont nem, hogy Kristen Bell miért nem volt vicces).

Összességében az évad nagyon hullámzóra sikerült szerintem, voltak fergeteges részek, de néhány felejthető is akadt, ami azért annyira nem volt jellemző, az 1. évadra. Én viszont úgy vettem észre, ha az ember el tud merülni a sorozatban, ha csak arra koncentrál, akkor sokkal élvezhetőbb, tehát lehet nem csak az írókon múlik, hogy mennyire jön be egy adott rész, hanem a nézőn. Ezért ajánlanám, hogy aki tudja, az inkább egybe, darálva nézze, mert úgy sokkal élvezetesebb (én az elsőt így néztem, és nagyon jó volt).

A hullámzó teljesítmény, és a gyenge finálé, plusz a lezárás hiánya miatt, nálam csak 7/10 az évad, de ennek ellenére ott van a jobb szitkomok közt, és nagyon sajnálom, hogy vége, mert jó volt a kicsit Office-ra hajazó humort, más környezetben is látni. Reménykedjünk, hogy mások is követik majd ezeknek a sorozatoknak a példáját, és a közeljövőben még több ilyen humorú szitkomot láthatunk, a rengeteg aláröhögős családi, vagy romantikus komédia helyett.

És nagyjából ugyanúgy folytatódott, ahogy az első befejeződött: semmi sem történik, de a depressziós hangulat és Ray miatt mégis élvezhető a sorozat. Ráadásul erre most még rápakoltak egy lapáttal, érkezett 1-2 új karakter és érdekes sztoriszál, most már tényleg csak a történések hiányoznak.

A legjobb húzás szerintem egyértelműen az új pimp behozatala volt, és nem csak azért, mert Lennie James (Jericho, The Prisoner, Human Target) az egyik kedvenc színészem, de azért is, mert így legalább Tanya is megemberesedett, és az évad végére akár még igazi strici is lehet belőle - annak ellenére, hogy most (ha jól értettem) sikerült rossz tanácsot adnia Raynek.

Lenore megtartása is jó húzás volt szerintem, és nem csak azért, mert eyecandy, hanem mert kell egy ilyen karakter Ray mellé, aki érti a dolgát, aki szinte már professional, legalábbis addig, amíg Tanya nem tanulja ki a szakmát. A feleség és Ray szál is jó irányba indult el szerintem, remélem közel tartják majd őket egymáshoz a szezon során, mert az 1. évadban is hozzájuk kapcsolódott a legemlékezetesebb momentum.

Tetszett a szomszéd felbukkanása is, bár igazából semmi funkciója nem volt, és az is, hogy a gyerekek valahogy normálisabbak lettek, most először nem csak ott voltak, nem voltak idegesítőek (vagy éppen semmilyenek, mikor hogy sikerült, az első évadban), hanem értelmes dolgokat mondtak, és előre mozdították a történéseket.

Negatívumok? Hát, azok nem nagyon voltak, egyedül a baseballos szál nem tetszik, de még az is tűrhető, ezen kívül viszont meg voltam elégedve az évadnyitóval, sajnos jobban, mint az Entourage-éval. Megy is rá a 8/10.

Lehet kicsit elfogult vagyok, de nálam a Community nem csak az évad legjobb új szitkoma lett, de a régiek közt is tarolt, annak ellenére, hogy nagyon döcögősen indult, és igazából az évad első 12 része nem is volt nagy szám (bár 8/10-et adtam rá). A szünet utáni 15 epizódban viszont részről részre egyre jobb lett a sorozat, és a vége felé 1-2 10/10-es epizódot is sikerült szállítania.





















Ezek közül egyértelműen a paintballos rész volt a legjobb, ami szerintem az évad legjobb szitkomepizódja címet is megérdemli, de ezen kívül is volt pár, ehhez hasonló, egy filmes témát feldolgozó, kiparodizáló rész, ami emlékezetesre sikerült. A legjobban talán a buddy-cop-os és a gengszteres epizód maradt meg bennem, de rengeteg hasonló volt még, amik nagyon viccesek lettek.

A fináléban például az évadzárókat próbálták kicsit kifigurázni, főleg Abed segítségével, aki egyébként minden részben egyfajta kapocs volt a sorozat és a nézők közt, rengeteg kiszólással, sorozatos, filmes utalással. Az évad eleje talán azért is volt gyengébb picit, mert nem erőltették ennyire a karakterét, nem volt ekkora sorozat- és filmjunkie, mint a végén, de amint elvitték ebbe az irányba a karaktert, a sorozat kedvenccé vált.

A Community nagy előnye viszont éppen az, hogy nem Abed vitte egyedül a hátán a dolgokat, hanem maga a "community", a főszereplők társasága, ami tökéletesen működik, a Cougar Town csapata mellett ez a legjobb baráti társaság mostanában. Ráadásul a karakterek nem csak együtt, hanem egyenként is ütősek, mindenkinek megvan a saját kis dolga, amiért lehet szeretni őt, és a poénjait.

Egyedüli negatívumnak azt tudnám felhozni, hogy néha kicsit tanmese jellege volt a sorozatnak, hiszen (majdnem) minden részben kihozták valahogy Jeffet jófiúnak, aki úgy tett, mintha nem érdekelné őt a többiek sorsa, de közben sunyiban mindig csinált valami jót, amivel őket segítette. Ezt leszámítva viszont, tökéletes volt az évad 2. fele, és ha nem lett volna az elején a botladozás, akkor most még többet is megérdemelne, a 9/10-nél.

Az évadnyitó nézése közben végig egy dolog járt a fejemben: mi a fenének néztem én meg az előzetest? Az ugyanis a teljes részt előtte, kb ha azt látta az ember, akkor már mindent látott, ami az évadpremierben lényeges volt. Így is élvezhető volt azért az epizód (persze nem annyira, mint a tavalyi finálé), meg legalább csak ebből a részből voltak a trailerben jelenetek, de azért kicsit idegesítő, hogy majdnem minden fordulatot megmutatott a videó. Na, de elég ebből, beszéljünk inkább magáról az epizódról...

...ami az Entourage jó szokásához híven (nem nagyon emlékszek jó évadnyitóra) közepes volt, olyan 6/10. Drama 6. évad végére felépített csavarját, hogy végre leszerződtette őt egy csatorna, teljesen kinyírták, Ari túlságosan nagyképű lett (még úgy is, hogy azért meg lehet érteni), és mégsem rajult igazán, Turtle szála pedig egyszerűen buta volt, nagyon remélem, ezt a csajt nem fogják erőltetni, és inkább a bizniszre koncentrálnak (azért említhették volna, hogy mit is dolgozik pontosan Turtle, mert nekem már teljesen kiment a fejemből). E-ből kevés volt, Sloane-ból még kevesebb, bár azt meg tudtuk, hogy az esküvő októberben lesz, ez pedig valószínűleg azt jelenti, hogy a fináléban fognak összeházasodni (ahogy ez várható volt).

Egyetlen egy szál volt, ami tetszett - és szerencsére ez volt középpontban - Vinnie tökös csávóvá válása, aminek már ideje volt, mivel általában pont ő a sorozat leggyengébb eleme, pont a "pussy"-sága miatt. Így viszont érdekessé válhat a karakter, és ki tudja, milyen következményei lesznek még ennek a stuntnak. Egyedül attól félek, hogy a stúdió fogja magát és felbontja a szerződést (sajnos sokszor láthattunk már ilyen és ehhez hasonló csavarokat), bár erre elég kicsi az esély, hiszen Vinnie-nek most már tényleg filmet kell forgatnia, elég volt az 1 év lazsálás, ráadásul a sorozat is erről szól valamilyen szinten.

A promóban feltett "What next?" kérdésre tehát megkaptuk a választ, az élet folyik tovább, a kérdés már csak az, hogy vajon hol ér véget. Vinnie megnyeri az Oscart? Vagy esetleg Drama egy Emmy-t (haha)? Egyelőre ezt még nem lehet tudni, az viszont majdnem biztos, hogy az évad az esküvő előkészületeire és Vinnie filmforgatására fog főleg koncentrálni, bár előbbiről eddig alig volt szó, de kétlem, hogy az írók kihagynák ezt a ziccert.

Nem szeretem a nyomozós sorozatokat. Nagyon ritkán teszek kivételt a műfaj képviselőivel, ha nincs valami plusz, valami extra a sorozatban, akkor inkább bele sem kezdek. CSI-t például sosem néznék, NCSI-t sem, de a Castle-be mégis belekezdtem, főleg Nathan Fillion miatt, aki nagy kedvenc a Firefly óta, és itt is simán ő menti meg a sorozatot, az unalomba fulladástól.

Legalábbis az első évadban ez mindenképp így volt, ha ő nem lett volna (és nem egybe, darálva néztem volna meg), akkor lehet, felhagyok a sorozattal, de így kitartottam, és a második évadra jelentős javulás állt be. Nathan Fillion Castle-je megmaradt ugyanolyan rajnak, mint az első évadban volt, de Stana Katic is fel tudott mellé nőni, sőt, még a mellékszereplők is sokkal karakteresebbek lettek. Ennek köszönhetően sokkal viccesebb lett a sorozat, és ezáltal sokkal élvezhetőbb.

Castle családjával viszont nem nagyon tudtak mit kezdeni szerintem, legalábbis nálam mindenképp ők a sorozat egyik gyengébb pontjai, a könnyen megfejthető ügyek mellett. Castle lányának szereplését még meg is értem talán, de az anyja nem tudom, mit keres a sorozatban, egyáltalán nincs a karakter szerepeltetésének célja. Legalábbis én így látom.

Említettem még a könnyen kitalálható ügyeket, amik igazából nem kellene, hogy zavarjanak, de az évad végére pont úgy jöttek ki a dolgok, hogy mindig a „híres” (ismerős arcú) vendégszereplő, vagy az első gyanúsított, akit megkerestek Castle-ék (utolsó 3 részben pont nem, de előtte nagyon sokáig igen) lett végül a gyilkos. Az már megint csak egyéni probléma, hogy nekem nem tetszettek a kamureality nyertes, kamutalkshow host, stb áldozatok, vagy legyenek eredetibbek az írók (mint például az utolsó részben), vagy pedig tegyék kicsit valóságosabbá a dolgokat (persze tudom, hogy nehéz, de használhatták volna akár saját reklámnak, hiszen az ABC-n is van reality és talkshow is).

Nem lehet elmenni a Castle-Beckett kapcsolat mellett sem, ami engem nagyon idegesít most már, sokkal jobban, mint más sorozatokban az ilyen (Chuckban, Fringe-ben például egyáltalán nem zavar a dolog). Vagy ne koncentráljanak ennyire erre, és találjanak ki egy normális főszálat (vagy legalább foglalkozzanak a Beckett-féle „főszállal”), vagy hozzák össze végre őket, mert ez így már kezd unalmas lenni. Persze megértem én, hogy most lett viszonylagos siker a sorozat, és az új nézők miatt (is) húzni kell a dolgot, de ez már tényleg kezd sok lenni.

Sok pozitívum tehát nincs a két főszereplő mellett, de egy ilyen sorozatnál, ez szerintem pont elég. Talán az írók lehetnének néha kicsit kreatívabbak, mint például a Dana Delany-s duplarészben (ami óriási volt szerintem), de összességében nem rossz azért a Castle, és valamilyen szinten az a plusz is megvan benne, ami miatt rávetemedik az ember, egy nyomozós megnézésére. Nálam ez 6/10.

Az idei évadban kevés szitkom alkotott kiemelkedőt (Office, HIMYM már nem a régi, Big Bang 2. évada pedig olyan erős volt, hogy a 3. nem csoda, hogy csalódás lett), így a PaR-nek nem volt nehéz kitűnnie, de azért még így is megsüvegelendő, hogy a sorozat képes volt a folyamatos jó teljesítményre, és végig fenn tudta tartani azt a magas szintet, amit még az évad elején felállított.

A siker titkán lehetne vitatkozni, de szerintem egyértelmű, hogy a sorozat az Office-os hangulatnak köszönheti, hogy ennyire szeretik a kritikusok, e nélkül sehol sem lehetne. Ezzel persze nincs baj, a legnagyobbaktól nem kínos "lopni" - és itt nem is igazán arról van szó, mivel az írók részben megegyeznek -, főleg úgy nem, ha az új sorozat aktuális évada, fényévekkel jobb, mint a nagy elődé.

Az 1. évadot amúgy sokan rosszabbnak tartották, de szerintem már azzal sem volt baj. Ott is látszott, hogy milyen lesz a sorozat humora, a főbb karaktereket már akkor is ismertük, de az igaz, hogy itt a 2. évadban jobban ki tudták bontani a mellékszereplőket, jobban megismerhettük őket, és a sorozat stílusa is kiforrottabb, érettebb lett. Az April-Andy-Ann-Mark négyszög nálam az egyik fénypont volt, nagyon jól bántak a szerelmi sokszöggel az írók, és szerencsére sikerült megírniuk kliséktől mentesre.

A többi mellékszereplő is mondhatni lubickolt, Ron fuckin’ Swanson igazi fanfavorittá vált, és szerintem Tom is nagyon vicces volt, bár biztos van, akit inkább idegesít a karaktere. Az évad végére Rob Lowe és Adam Scott is csatlakozott a csapathoz, és eddig ugyan csak két részt kaptak, de már most látszik, hogy jövőre fontos tagjai lesznek a csapatnak (ameddig maradnak, nem tudom pontosan, hogy hány részre írtak alá). Nekem eddig Rob Lowe karaktere jön be jobban, benne érzek több potenciált, de ezt így két rész alapján nem könnyű megmondani azért, és jövőre még simán változhat a dolog.

Az évadzáró végén nem volt cliffhanger, de azért kaptunk egy nagy távozót, akit azt hiszem senki sem fog sajnálni, teljesen semmilyen karakter volt, nem csoda, hogy a második évadban nem is erőltették. Az ő „eltűntetésével” jövőre akár még több pontot is kaphat a sorozat, de a 8/10-et szerintem most is megérdemli simán, és még egyszer utoljára elmondom, hogy akinek az Office bejön, az próbálja be ezt is, mert teljesen ugyanaz a két sorozat humora, és nem fog a PaR-ben csalódni.

Érdekes 1. évadot tett le az asztalra a Justified. Az elején egyértelműen egy újabb sima nyomozósnak tűnt, azzal a csavarral, hogy vidéki környezetbe helyezte a nyomozást, de a végére ennél sokkal több lett. És itt most nem túlzok, a 7-8. rész környékén volt egy nagy törés a sorozatban – erről, na meg magáról a sorozatról, bővebben a kép alatt.

Az első epizódokban a Justified még heti ügyekkel operált, amik a rész végére általában megoldódtak, tehát epizodikus volt. A főszál csak Raylan Givens (a főszereplő) nőügyeiben mutatkozott meg (akik egyébként gyönyörűek voltak – mármint a nők -, főleg Winona) plusz néha szerepelt még a Crowder család, de a hangsúly nem ezen volt, hanem a heti ügyön.

Ezek az ügyek általában érdekesek voltak, már csak a sorozat vidékies hangulata, és a bűnözők miatt is, akiket érdekes megvilágításba helyezett a Justified: szinte sosem voltak igazán gonoszak, a főszereplő ezekben a részekben végig "jófiúk" ellen harcolt. Ezeket a jófiúkat ráadásul mi is megismerhettük, szinte ugyanannyit voltak képernyőn az adott epizódban, mint a főszereplő, ezáltal jobban sajnáltuk őket, jobban megértettük a tetteiket.

Na, ez a dolog az utolsó részekre teljesen kiveszett a sorozatból, vagyis nem teljesen, hiszen a „főgonoszt”, Boydot is hasonlóan sokat mutatták (és őt is jó embernek), de mivel nem voltak heti ügyek (talán 1 kivétellel), ez azért egy kicsit más volt. Az évad második felében sokkal inkább a főszállal foglalkoztak, és kiderült, hogy szinte minden összefügg: a Miami-ban lévő drogkartell, Raylan, az apja, Winona, Ava, és az egész Crowder család. Mindenki része volt a "big picture"-nek, és minden részben egy újabb darabkáját ismerhettük meg ennek a képnek.

Az elején még nehezen volt elképzelhető, hogy Tommy Bucks meggyilkolásának lesz valami jelentősége a sorozatban, legalábbis az első pár rész nem utalt erre (vagyis Raylant vizsgálták emiatt, de ez viszonylag hamar elsimult), viszont a végén még Raylan is mondja, hogy az egész dolog nem lett volna, ha nem játszik cowboy-osat Miami-ban.

A country-cowboy hangulat, a főszereplő, és az érdekes főszál mellett, Boyd Crowder volt az, aki miatt még ütősebbé vált a végére a sorozat, ő adta meg az újabb pluszt, ami az első részekben talán hiányzott (bár nekem tetszettek a heti ügyek is). Ő a végére gyakorlatilag a második főszereplő lett, és szerintem érdekesebbé is vált a karaktere, mint Raylané, aki azért a fináléban megmutatta, hogy mit tud a fegyverekkel, és rajult egy olyan igazi Jack Bauerosat.

Nálam nagy pozitívum volt még a sorozatban a zene, mind a választott, mind a saját zenék illettek a Justified hangulatához, erősítették azt. A legjobb zenét mondjuk már a főcímnél ellőtték, de azért a többi epizód során is voltak még jó választások. Meg kell még említenem a színészeket, vagyis közülük egyet, Timothy Olyphant-ot, aki valami óriásit játszott Raylanként. A többiek sem voltak rosszak, de én úgy éreztem, hogy egyedül ő alkotott kiemelkedőt – ő viszont nagyon, teljesen olyan érzésem volt, mintha rászabták volna a karaktert.

Jó első évadot hozott tehát a sorozat, negatívumot nem is nagyon tudok mondani, egyedül a „formátumváltás” volt furcsa, de nem mondom, hogy előtte vagy utána rosszabb lett volna a sorozat, csak picit furcsa volt, hogy így az évad közepén váltanak. Ezzel együtt is jár azért a 8/10, és várós nagyon a második évad, mert nagy kérdés, hogy innen merre tovább, hiszen rengeteg szál nyitott maradt, szinte semmit sem zártak le a végén.

Trónfosztás történt, a Modern Family nálam átvette a "kritikuskedvenc, de senki(?) sem érti miért" címet a 30 Rocktól. Persze túlzás a dolog, mert Tina Fey sorozatánál azért valamennyire érteni a dolgot, de a Modern Family esetében már nehezebb megtalálni azt a bizonyos pluszt, amit a kritikusok (és a nézők is) látnak benne. Vagy csak én vagyok vak?

Azt nem mondom, hogy annyira rossz lenne a sorozat, de egyáltalán nem kiemelkedő. Vagyis lehetne az, de nekem a meleg pár elrontja. Nem, nem azért mert melegek, én egyszerűen nem tartom viccesnek őket, nem értem mit esznek mások rajtuk. Cam még talán-talán el is menne egyedül (kisebb adagokban), de így Mitchellel együtt nagyon nem jönnek be. Vagyis lehet bejönnének, de szerintem más stílusú poénokat hoznak (talán kicsit Office-osabb), mint a sorozat másik két családja, akik viszont többen vannak, tehát így úgy tűnik, mintha a meleg páros el lenne rontva vagy valami, mikor meglátom, hogy az ő jelenetük jön, egyből lefagy a mosoly az arcomról.

Pedig ha együtt vannak a családdal, akkor elviselem őket, de pont ez a sorozat másik hibája, a család egyszerűen sosincs együtt. És nem értem miért nem, egyértelműen azok a jelenetek a legjobbak, amikor mindenki ott van, de sajnos nagyon kevés az ilyen. Hiba még szerintem, hogy a gyerekkarakterek elég semmilyenek, talán még Luke az egyetlen elviselhető, de Alex szinte semmit sem szerepel, Haley meg a tipikus hülyepcsa karakter, amiből elég sok volt sorozatokban, filmekben ahhoz, hogy megunjam őket (ráadásul semmi plusz nincs a karakterében, leszámítva a barátját, aki viszont az egyik legviccesebb mellékszereplő).

Azért van pozitívum is, Phil óriási karakter, és Ed O'Neillről sem Al Bundy jut eszünkbe, ami nem feltétlenül lenne baj, de azért jó látni, hogy mást is tud játszani (ez persze eddig sem volt kérdés). A másik nagy plusz azt hiszem nem is kérdés, Sofia Vergara egy istennő, de nem csak ezért szeretjük, hiszen az évad során kiderült, tud ő színészkedni is (de még hogy!), ráadásul a karaktere is nagyon jól megírt.

Összességében lehet szigorú a 6/10, de ez van, ennél többet nem tudok adni. Persze lehet, ha nem hype-olnák ennyire a kritikusok, jobban élvezném, de ezt, azt hiszem még vagy három évig, nem fogom megtudni (a 30 Rock fényezését is a negyedik évre hagyták abba).

Ha nem lenne a Community, akkor simán a Cougar Town lenne az év meglepetése. Na, nem ezért, mert olyan jó volt a sorozat az elejétől a végéig, hanem azért, mert Bill Lawrence észrevette a hibákat, és nem volt annyira pökhendi (talán ez a jó szó), hogy ne foglalkozzon velük. Komolyan mondom, én nem láttam még egy sorozatot sem, ami évad közben csak úgy koncepciót vált, ráadásul úgy, hogy bejön a váltás, és a sorozat jobb lesz, mint előtte volt. Hát Bill Lawrence megcsinálta.

Persze simán lehet, hogy a pumás téma leváltásának a csatornához is köze volt, hiszen a Modern Family-vel megy a Cougar Town együtt, és az egyik ugye családi sorozat, a másik pedig egy 40 éves "cougar"-ról szól - látható, hogy a két téma nem épp hasonló korosztályt, embereket céloz meg. Ezért mondom, hogy talán az ABC is akarta, hogy legyen egy kicsit "családiasabb" a sorozat, sőt, állítólag még a címet is le akarják cserélni, mivel sokan pont a "Cougar" szócska miatt nem néznek bele a sorozatba.

Na, mindegy, a lényeg nem az, hogy kinek az ötlete volt, hanem az, hogy megcsinálták, és ennél jobb dolog azt hiszem nem is érhette volna a sorozatot. Valahogy felszabadultabb lett az egész, nem annyira görcsösek a karakterek, színészek, és sokkal szerethetőbb lett a sorozat. A cougar-ság teljesen eltűnt belőle (Barb, Jules egyik munkatársa, megmaradt mondjuk, de másodpercekre tűnik fel csak, teljesen random módon), a főszereplőnő már meg is találta az igazit (vagy nem), a munkahelyet egyáltalán nem mutatják, (majdnem) végig Jules házában történnek a dolgok, és a barátokon van a hangsúly.

Akár mondhatnánk azt is, hogy a Cougar Town lett az évad végére az új Friends, de ez azért nem teljesen igaz, más a két sorozat humora, és a CT azért valamivel több karakterrel operál, meg nem is csak szinglikről szól. Minőségben viszont (most már) közel áll egymáshoz a két sorozat, nálam fel is kúszott a pontszám 7/10-re (az évad eleje lehúzza), és, ahogy már írtam egy régebbi posztban, a Cougar Town lett a szerdai napon a kedvenc szitkomom, megelőzve a Modern Family-t és a The Middle-t is. Ha jövőre tudják hozni ezt az évad végi minőséget, akkor talán még a dobogóra is odaérhet a sorozat, a szitkomok közt.

A RoE-nek két dologban is sikerült élre állnia az idén: ebben az évad simán a legjobb CBS-es szitkom volt (persze nem volt nehéz dolga, a Big Bang gyengélkedése miatt), és a legjobb párkapcsolatos sorozat is, bár ebből idén nem volt olyan sok (na, majd jövőre, szitkomok közül szinte csak ilyen lesz).

Alapból két karakternek köszönheti a "sikerét" a sorozat, Jeffnek és Russelnek. Előbbi persze a színész miatt is ilyen jó, Patrick Warburton dörmögése valami óriási, utóbbi karakter viszont tényleg jó, David Spade itt annyit nem tesz hozzá a dologhoz, mint mondjuk Barney-nál NPH (hasonló a két karakter nagyon), de teljesen jó hozza a kicsit már öregedő, annyira nem is szép, és ráadásul alacsony nőcsábászt.

Azt viszont nem tudom, hogy az évad miért tetszett ennyire, az előzőekhez képest. Talán Timmy állandó szereplővé tétele volt az egyik meghatározó tényező (viszont a főcímbe photoshoppolása valami borzalmas lett), elég hamar fontos és vicces részévé vált a sorozatnak, de ez igazából nem lett volna elég. Valószínűleg összeszedték egy kicsit magukat az írók, és jobb poénokat írtak az évadban, de az is lehet, hogy csak a gyenge konkurencia miatt éreztem ennyire jónak a sorozatot.

Mondjuk volt hibája is, Adam lebutítását nem értem, eddig sem volt nagy karakter, ezzel pedig még jobban elrontották, de ez még azért belefért. A másik, amit nem értek, hogy minek húzzák már az esküvőt a pilot óta. Annyira nem zavar, mikor nem foglalkoznak vele, de pl itt a fináléban nem értem mi értelme volt előhozni. Amúgy is, valószínűleg semmi komolyabb változás nem lesz, ha összeházasodnak, szóval nyugodtan meg lehetett volna oldani, akár ebben a részben is, még csak nem is kellett volna mutatniuk.

Ezek persze apró híbák, nem nagyon vonnak le a sorozat élvezhetőségéből, de azért észrevehetőek, főleg az Adam-es dolog. A 7/10 - mert hogy ennél azért nem volt jobb - így is jár neki, jövőre pedig meglátjuk, hogy a 22 részes, teljes évaddal, mit kezd a sorozat.

Érdekes évadot zárt a Két pasi meg egy kicsi, hiszen talán most először kapott a sorozat egy nagyobb átívelő szálat, és én úgy érzem, hogy ez nagyon jót tett neki. Chelsea és Charlie kapcsolatáról beszélek természetesen, ami szerintem az évad legnagyobb pozitívuma volt (mások szerint nem), és én nem is örültem annyira, hogy szétmentek, szerencsére itt az évadzáróba belebegtették, hogy akár még lehet folytatása a dolognak.

Azt nem mondom azért, hogy Chelsea nagy karakter lett volna, de szerintem kell Charlie-nak egy barátnő, és hát annál nem is lehetne tökéletesebb befejezése a sorozatnak, mint hogy Charlie végre megtalálja az igazit, és összeházasodik vele. Az évad elején még nagyon úgy tűnt, hogy ez a nagy ő Chelsea lesz, de mikor szétmentek, akkor azt gondoltam, hogy oké, őt sem látjuk többet, és a sorozat visszatér a régi kerékvágásba.

Hát nem így történt, Chelsea többször is felbukkant a szakítás után, és nagyon úgy néz ki, hogy valamikor a következő évadban újra egymásra fognak találni, és akkor talán a 8-as lehet a befejező évad. Én ugyanis kétlem, hogy egy házas Charlie-val, lenne értelme folytatni a sorozatot, hiszen teljesen megváltozna a formátum, Charlie nem csajozhatna, nem bulizhatna féktelenül.

Mondjuk az is igaz, hogy a sorozatnak nem egy, hanem még két évada van berendelve, tehát még akármi lehet, én mindenesetre nem sajnálnám, ha a nyolcadik lenne az utolsó. Nem mondom, hogy annyira rosszabb lenne a sorozat, mint az előző évadokban volt, sőt, szerintem épp, hogy javult, de mostanra már (szerintem) nagyon kifogytak az ötletekből, például Charlie poénkodása Alan kiköltözésén, nagyon unalmas már, de egy évadnyi anyagot talán még ki tudnának facsarni magukból az írók.

Ez a 7-es mindenesetre 5/10-et kap tőlem, persze én nem vagyok nagy rajongó, tehát úgy nézzétek, de a sorozat legjobb része így is ebben volt talán, a 7x21-es, amelyikben Charlie és Berta befüveznek. (a fináléban pedig nagyon jó volt a kitekintés Charlie Sheen rendőrségi ügyeire, kéne több ilyen is a sorozatba:)

The Cleveland Show 1. évad

Ugyan egyértelmű, hogy a 4 sorozat közül a Cleveland Show kezdte a leggyengébben, a pilotra csak valami 3 pontot adtam, de a félévadzáróra már rengeteget javult és azóta nem nagyon romlott a színvonal, sőt. A 4 animációs közül, ezt nézem meg (a Family Guy után) leginkább, sokkal jobban benne van, hogy vicces lesz, mint az American Dadben, vagy a Simspons-ban.

Ez amúgy valószínűleg azért van, mert én szeretem az ilyen néger/fekete poénokat, és hát ezekkel tele van a sorozat. Főleg az évad második felében voltak ilyenek, itt már egész részeket építettek erre, mint például a Brown History Month, vagy az Our Gang, amiben dílerkedni kezd Cleveland. Emellett van egy Cleveland Junior meg egy Rallo (a fekete Stewie, ahogy a sorozatban is elhangzik), akik nagyszerű karakterek szerintem, simán beférnének még a Family Guy-ba is akár.

Ami viszont nagy hiba, az a kitekintések, kiszólások ritka használata, nem is értem miért nem erőltetik ezeket, sokkal jobb a sorozat, ha ezekre (is) építenek. A Family Guy-os cameo-kat viszont adagolják rendesen, szinte minden 3. részben feltűnik valaki, néha ráadásul elég jó poénokat hoznak ki ezekből, és szerencsére erőltetettnek sem tűnnek annyira. Az mondjuk igaz, hogy az "álmodozások", random jelenetek hiánya miatt, többet kell a sztorira koncentrálni, és ezek néha nem a legjobbak, de azért ritka az ilyen. Épp ezért, szerintem nyugodtan kijár a sorozatnak a 6/10, rengeteget fejlődött az évad közben, és habár már nem kap több pontot, mint a Simpsons, vagy az American Dad, még mindig szívesebben nézem meg, mint azt a két sorozatot.

American Dad 5. évad

Egy baj van az American Daddel: egyszerűen nem tudják folyamatosan hozni a jó teljesítményt. Néha-néha olyan ütős részeket hoznak össze, de sajnos többször gyengébbek az epizódok, mint Seth MacFarlane másik két sorozatában. Viszont ha van egy jó alapötlet (mint a fináléban, vagy a félévadzáró Rapture's Delightban), akkor talán még a Family Guy-t is veri a sorozat.

Pedig nehéz dolga van nagyon, mivel a karakterek egyértelműen itt a leggyengébbek, egyedül Roger viszi a hátán a sorozatot, a többieknek csak felvillanásai, viszont ha Rogerról szól a rész, akkor nehezen lő mellé a sorozat. A kiszólások, más sorozatok oltása, sajnos ebben az évadban nem volt jellemző, bár a Grey's Anatomy-nak sikerült a fináléban odaszúrni, de ezen kívül más nem rémlik. A visszaemlékezéseket/álmodozásokat is ritkábban használja az American Dad, mint mondjuk a Family Guy, sokkal inkább történetközpontú, ami néha be szokott jönni, de, ahogy már írtam, sajnos ez a ritkább (18 részből 5-6 mondjuk). A 6/10 persze kijár neki is, de azért egyértelmű, hogy az American Dad sem tartozik a legjobb animációsok közé, legalábbis ebben az évadban biztos nem.

The Simpsons 21. évad

Egy valamit le kell szögeznem, már így az írás elején: a The Simpsons-ból ez volt az első évad, amit láttam, tehát valószínűleg nem úgy látom a dolgokat, mint egy hardcore-fan, vagy bárki, aki 20 résznél többet látott a sorozatból. A mellékkaraktereket épp ezért nem ismertem annyira, és a visszatérő gagekkel sem vagyok igazán képben, de azért még így is simán élvezhető volt számomra a sorozat.

Főleg azért, mert van egy állandó szint, amit mindig hoz a sorozat, és erről nem nagyon mozdul el. Ha leül az ember megnézni egy részt, akkor tudja, hogy mit várhat a Simpsons-tól. Annyira kiemelkedően jó részek nincsenek (egyedül az izraeli epizódra emlékszem az évadból, meg volt valami Big Brother-ös - nem a reality - is, de igazából az sem volt emlékezetes), de rosszak sem, és a rajongók gondolom még pozitívabban látják az évadot.

Egyedül az évadzáró idegesített fel kicsit, nagyon nem tetszett az American Idol reklámozása, vagy ha nem az volt, akkor nagyon gyengén oltották. A Family Guy-ban valahogy sokkal jobbak ezek az oltások, és én egy ilyen, több percig húzódó önpromóra (az AI és a Simpsons is FOX-os sorozat) sem emlékszem, sőt, ott inkább oltják a csatornát (mondjuk azt itt is oltották picit). Az NBC ekézéséből viszont már kezd elegem lenni, nagyon remélem, hogy a csatornának összejön jövőre valami (simán az ő felhozataluk a legjobb) és akkor olthatják majd a CBS-t vagy akármit. Na, mindegy, ez nem ide tartozik, hiszen a Simpsons-ról van szó, aminek a 21. évadára (úristen, 21...) én megadom a 6/10-et, és lehet a nyáron beszerzek valami régebbi évadot is, hátha azok még jobbak.

Family Guy 8. évad

Hiába mondja (majdnem) mindenki, hogy a Family Guy már nem a régi, én (aki mostanában nézte végig az első 5 évadot) tartom, hogy ez az évad semmivel sem volt rosszabb, mint mondjuk a második, rengetegszer nevettem rajta, és több emlékezetes rész is volt (főleg a Quagmire-ösök maradtak meg bennem).

Mondjuk a Family Guy nagy előnnyel indul azért, hiszen több évadot is láttam belőle, míg a másik 3 animációsból azért nem, így a legtöbb karaktert már sikerült megszeretnem (néhányat pedig megutálnom). Mondjuk az is igaz, hogy a főszereplők közül csak Chris, Megan és Lois a gyengébb, a mellékszereplők pedig (szinte) mindannyian óriásiak, élükön Quagmire-rel, Joe-val, a híradós bagázzsal, és még sorolhatnám.

Az évad legnagyobb negatívumának azt mondták amúgy, hogy itt is megritkult a random jelenetek száma, és ez ugyan teljes mértékben igaz, de nekem ezzel annyira nem volt bajom, így legalább több időt szánhattak a történetekre. A csatornák, sorozatok, filmek oltása szerencsére megmaradt, a fináléban is volt pár (meg amúgy is, az egész résznek Indiana Jones-hangulata volt), az évadpremier pedig kábé végig ebből állt.

Az évadban kaptunk még egy 150. részt is, ami sajnos mélypont volt, pedig az nem rossz, csak hát a kivitelezés... Persze meg kellett próbálniuk, Stewie és Brian a két legjobb karakter a sorozatban, de, talán az íróknak is köszönhetően, nem sikerült jól.

Viszont ezt a részt leszámítva, az évad teljesen rendben volt, nem éreztem hullámvölgyet, és szerintem magasan verte a másik 3 animációst színvonalban, meg is kapja a 8/10-et tőlem. (az USA-ban amúgy volt még egy rész a 19-es után, a Something Something Something Dark Side, de mivel a dvd-s verzió már letölthető volt decemberben, én - meg mások is - a 19-est vettem évadzárónak + van egy 21-es rész is, amit tévében nem engedtek leadni, de a dvd-n rajta lesz)

Visszatért az HBO sikersorozata (ami valószínűleg sehol sem lenne a Twilight-őrület nélkül - Vampire Diareis sem -, bár ki tudja) és ott folytatta ahol abbahagyta, nem csak minőségben, és furcsaságokban, hanem a történet terén is, hiszen a premier első jelenete (az előző évad összefoglalója után), pár másodperccel a finálé cliffhangerje után játszódik. A tovább után spoileres írás az évadnyitóról, előbb az, hogy mi történt, utána pedig kis elemzés, hogy mit gondolok az új szálakról, és magáról a részről.

Hát, ez gyenge lett. Nem a finálé, hanem maga az évad, pedig az első az még tetszett és vártam is ezt a második évadot, de 4 rész után parkolópályára tettem (már a 4. részt is több hetes késéssel néztem meg), és csak most vettem újra elő, a finálé előtt pár nappal.

Azt nem mondhatom, hogy nem kellett volna végignéznem, mivel az utolsó 3 rész elég jó lett, de a 2x05-20x09 közötti részek valami borzalmasak voltak, semmi kedvem nem volt megnézni őket. Ha nincs a blog, és nem akarom megírni ezt, akkor lehet, végig sem nézem, bár a rész végére mindig sikerült egy olyan jelenetet összehozniuk, ami miatt várhatta (volna) az ember a következő epizódot.

De az utolsó három részt leszámítva, egyszer sem éreztem azt, hogy nekem ezt néznem kéne, sőt. Ennek az oka főleg a főszereplőnő, Jackie volt. Ritkán van olyan, hogy utálok egy sorozatkaraktert, de neki sikerült felkerülnie a listámra. A színésznővel nincs baj persze, jól hozza a szerepet, de a karakter nagyon unszimpatikus. Főleg úgy, hogy a többiek meg érdekelnek, Zoe, a tourette-es orvos, a másik orvos, és a többi nővér is, de Jackie idegesít.

Amúgy mikor nem volt ott a kórházban, vagy nem rajta volt a hangsúly, még a heti betegek is jobban tetszettek, valahogy jobban bele tudták őket szőni a sztoriba. Összességében, még így is rosszabbak voltak az egy részes betegek, mint az előző évadban, de a karakterek miatt még így is lehetett volna élvezetes a sorozat. Még Jackie családját is - akiket nem kedveltem az első évadban - "megszerettem" a végére, csak a főszereplőnő ne lett volna...

Pedig próbálkoztak az írók, rágyúrtak a drogos szálra erősen, és ezzel sikerült is a végén érdekessé tenni a sorozatot, volt pár kisebb wtf-pillanat is, meg durva volt, ahogy összeállt az ember fejében, hogy tényleg mekkora függő a csaj, de mégsem volt az igazi az évad. Ha nincs az utolsó 3 rész, lehet nem is folytatnám, az 5/10-et meg tuti nem kapná meg, de így azért érdekel valamennyire a 3. évad is, bár nem hinném, hogy a sorozaton annyira változtatni fog, hogy még páran tudják azt (pedig jó lenne, ha felráznák valahogy).

És még hogyan, meg milyet... Persze voltak hibái az évadnak (a résznek nem nagyon), de ennek ellenére a Glee volt az idén a legeredetibb újonc, és a legjobb komédia is, nagy kár, hogy az évad második felét elrontották egy picit. Vagy...?

Nem, ezt igazából nem tudom eldönteni. Nem tudom, hogy azért láttam rosszabbnak az évad második felét, mert a kinti kritikusok ezt sugallták, vagy pedig azért, mert tényleg rosszabb volt. Ugyanis végignéztem pár részt az évad első feléből mostanában, és hát abban is erősen meg voltak azok a hibák, amiket mindenki emlegetett a szünet utáni részek kapcsán.

Ugyanúgy voltak sztoriszálak, amiket egyszer csak elhagytak az írók (Acafellas, a "cölibátus-klub"), sőt, a kamuterhesség az talán minden idők legrosszabb "plot line"-ja volt. Ugyanúgy voltak olyan epizódok, amiket a zenékre építették, például a Vitamin D, vagy a Ballad, az már más kérdés, hogy ezekben a részekben ütős, ismert zenék voltak, nem úgy, mint az évad második felében látott epizódokban.

Nekem amúgy ez volt az egyetlen nagyobb problémám, egyszerűen ritka volt az olyan zene, amit én is ismertem, és ritka volt a kiemelkedő előadás is. Ez alól van pár kivétel, mint például a Madonnás-epizód, a Lady Gagás/Kiss-es, vagy az, amelyikben volt a Run, Joey, Run és a Can't Touch This, de a többiben nagyrészt olyanok voltak, amiket annyira nem ismertem, és nem is adták elő őket annyira jól. Persze néha-néha feltűnt egy-két kitűnő előadás, mint például a Dream On, Neil Patrick Harris és Schuester előadásában, vagy a Kurt-féle Rose's Turn, de a legtöbb inkább csak átlagos volt.

Mondjuk az is igaz, hogy a nagynevű vendégszereplők, és az "előadő-centrikus" (Madonna, Lady Gaga/Kiss) epizódok miatt voltak olyan sztoriszálak, amiket nagyon hanyagolniuk kellett az íróknak (Terri alig szerepelt, és Emma is nagyon durván háttérbe szorult), de meg kell mondjam, mikor a Glee-t néztem, én egyáltalán nem gondolkoztam ilyeneken, hanem csak élveztem az adott epizódot. Ok, voltak nagy baklövések az évad második felében, de ha az ember nem analizálja túl a sorozatot, nem keresi benne a hibákat, akkor, a zenei betéteknek, a rengeteg poénnak, Sue karakterének, a vicces mellékszereplőknek (és még sorolhatnám) köszönhetően nagyon lehet élvezni a Glee-t.

És végül is ez a lényeg nem? A sorozat készítői is (maguk mellett) a rajongóknak kedveztek végig, a közönségkedvenc karaktereket, mint például Kurt, Brittany, Santana előtérbe hozták, akiket pedig nem szeretett a nép, eldugták a sarokba (Terri például). Ha nincsenek a rajongók, akkor a Puck-Rachel kapcsolattal sem foglalkoztak volna az évad második felében, és nagyon valószínű, hogy Santana sem énekelt volna szólókat, és Brittany sem kapott volna ennyire vicces egysorosokat.

Hogy lehetne összegezni az évadot? Fogalmam sincs. Mindenesetre én azt mondom, hogy a sorozat megérdemli a hype-ot, amit kap/kapott az évad során, és megértem a rengeteg rajongót, aki odavan érte (tehát megértem magamat?). A nézettségen sem tudok csodálkozni, a Golden Globe-díjat is megértem (ősszel Emmy?), és nagyon remélem, hogy a második évadra nem cseszik el. Abba persze bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha a kölykök kinövik a középiskolát, egy generációváltás után ugyanis biztos nem lenne ugyanilyen a sorozat, de az íróknak szerencsére van még (legalább) 2 évadjuk, hogy megoldják valahogy ezt a dolgot. És akkor az évadzáró...

A fináléról nem szeretnék sokat beszélni, nem akarom elspoilerezni, még a tovább mögött sem (=lusta vagyok. Nem, tényleg nem szeretnék spoilerezni, meg nem is tudnám most jól összefoglalni. Legyen elég ennyi:) . Annyit azért elmondanék, hogy nekem szinte tökéletes volt, bevallom, meg is könnyeztem pár helyen. A nagy visszatérés szerintem ütött, ahogy az utolsó jelenet is, a Vocal Adrenaline számok viszont nem tetszettek nekem (mások éltetik) mondjuk ahogy összevágták azzal, az tényleg priceless volt. Persze ha ezt is "kritikus" szemmel nézném, és a hibákat keresném, akkor lehet nem kapná meg a 9/10-et, de mint rajongó, azt mondom megérdemli. Az évad is megkapja a 9/10-et, nehéz döntés volt, az évad második fele picit nehézzé tette, de, talán a finálé miatt is, meg tudom adni a 9 pontot. Na meg azért is, mert kevés sorozatot élveztem annyira az idén, mint a Glee-t.

Megjött a nyárt egyik legjobbnak ígérkező újonca, és a pilot alapján úgy tűnik, hogy be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket, teljesen azt hozta, amit az ember az előzetesek alapján várt tőle.

A sorozat sztorija röviden annyi, hogy van 7 ember, akik egy nap egy hotelben ébrednek fel, nem ismerik egymást, nem tudják, hol vannak, miért kerültek ide. A pilot során persze kiderül pár dolog, a komoly kérdésekre ugyan nem kapunk választ, de azért adagolják az infókat. A pilotban van egy másik szál is, amelyben egy újságíró nyomoz a főszereplőnő eltűnése után. Nem tudom, hogy ez mennyire fog szerepet játszani a sorozat többi részében, most is csak 3-4 jelenete volt az arcnak, de azért itt is sikerült pár érdekesebb dolgot bedobniuk az íróknak.

Ami nagyon tetszett az az, hogy egyből belevágtak a közepébe, és egyedül a főszereplőnő elrablását mutatták meg, utána egyből jöttek a hoteles jelenetek. Én azt hittem, sokkal többet fognak tökölni, meglepett, hogy egyből a lényegre tértek. Tetszett még az is, hogy a kérdések, és egy-két válasz mellett, be tudtak dobni az írók pár wtf-pillanatot is, aminek nem sok köze van igazából a fontosabb dolgokhoz (egyelőre legalábbis), de azért érdekesek. Nem olyanokra kell gondolni, mint mondjuk a Silent Hillben, hogy egyszer csak szakadék az út végén, de volt pl ehhez hasonló dolog is.

Ha már Silent Hill, akkor a pilot hangulatát egy kicsit ahhoz a játékhoz is tudnám hasonlítani, ugyan nem olyan sötét, meg nem is horror, de azért hasonló. Ebbe spoilerek nélkül nem nagyon lehet belemenni, nem is szeretnék, meg vannak ennél fontosabb dolgok is, mint például a karakterek.

Egy ilyen sorozatnál ugyan a kérdések, és a történések a fontosabbak, a szereplők inkább csak másodlagosak, de azért azokról is kell beszélni. Itt sajnos van pár klisé, a legnagyobb talán a szőke csaj, bár egyelőre két szónál többet nem mondott, szóval lehet mégsem lesz akkora klisé. A szőke csajon kívül van még a katona; a titokzatos múltú, aki "mindent tud"; a forrófejű, akihez mindig odakerül valahogy egy fegyver; és a nagyon gyanús, aki végül tuti nem fog a rosszak közé tartozni, csak kell valaki, aki elterelje a figyelmet az igazi gonoszról.

Persze itt nem a karaktereken volt a hangsúly, hanem a rejtélyeken, és magán a sztorin, az pedig jó volt, hozta az elvárt szintet. 7/10 egyelőre, jobbnak néz ki, mint a Happy Town, vagy tavalyról a Harper's Island, a rész vége pedig ütött (kár, hogy ellőtték a promóban), tehát várós a második rész.

Valószínűleg nem fog sokáig tartani a sorozat, hiszen elég gyenge számokat hoz (nem csoda...) és az első évadból csak 6 rész van berendelve, de mivel már vagy 1 éve elhatároztam, hogy ezt nézni fogom, és mivel nyáron úgysincs nagyon más, így adtam egy esélyt a sorozatnak.

Élni persze nem tudott vele, ez 20 percnyi szenvedés volt, egy-két kényszeredett mosollyal. Egyedüli pozitívumnak a sorozat alapötletét tudom felhozni, lett volna potenciál ebben a "nő elmegy egy társkeresőhöz, és ott 100 kérdés segítségével megkeresik a lelki társát"-sztoriban, de magán a baráti társaságon - amin keresztül bemutatják a válaszokat a kérdésekre - elbukik a sorozat.

Teljesen érdektelen az összes karakter, egyedül a magasabb, borostás arcnak voltak jó pillanatai, a többieknek viszont egy poénján sem lehetett nevetni. A főszereplőnő egyenesen borzalmas, az akcentusa nagyon idegesítő, és a színésznő is gyengén játszik, de az ő nevét legalább meg lehetett jegyezni, a többiekről még ez sem mondható el.

Az sem segít sokat a sorozaton, hogy teljesen ismeretlen színészek alkotják a szereplőgárdát (nekem legalábbis, 1 kivétellel, egyik sem volt ismerős), ráadásul a karakterek sem az igaziak, a poénok minőségéről pedig inkább ne is beszéljünk. A Romantically Challangedben sincsenek ugyan térdcsapkodós jelenetek, de ott legalább a karakterek és a színészek felhúzzák a sorozatot.

Viszont, még simán benne van a pakliban, hogy a második részre javul a 100 Questions, és mivel úgyis csak 6 rész lesz (valószínűleg), szerintem megérdemel egy második esélyt. A pilot kap egy 4/10-et (jóindulattal), ezzel mostanában az egyik leggyengébb pilot, nem csoda, hogy az NBC eddig tologatta a premier időpontját.

 Itt az utolsó teszt is a God of War Collectionről, hiszen volt már a GoW3 demóról, és a GoW 1-ről is szó. A másik kettő láthatóan elnyerte a tetszésemet. Nem volt ez máshogy a GoW 2-vel sem.

God of War II

Ugyan a pilotot már rég leadta a FOX (május 20. - a nézettség nagyon gyenge volt), de a második rész csak most kedden fog adásba kerülni, így annyira nem is baj, hogy nem volt időm megírni a kritikát. Na, meg azért sem baj, mert ez az első rész iszonyat jó volt szerintem, és így legalább kevesebbet kell várni a másodikra.

Azért nem kell 10/10-es minőségre gondolni, de a nyomozós sorozatok közül, a Good Guys első része bizony kiemelkedett, és ha tartani tudják ezt a színvonalat, akkor nagyon hamar át fogja venni a sorozat a legjobb nyomozós címet a Castle-től. Sőt, talán még a Human Targetnél is jobb lesz, ami ugyan nem nyomozós, de nagyon hasonló akciókomédia, és a The Good Guys pilotja egyelőre veri azt sorozatot, mind akcióban, mind humorban (persze a Good Guys is inkább akciókomédia, de azért erősen a nyomozáson volt a hangsúly, még ha nem is a szokásos módon).

Az alapfelállás nagyon egyszerű: van két zsaru, az egyik a bolondos, öregedő Dan (Bradley Whitford), aki már csak a régi hírnevéből él (egyszer megmentette a kormányzó fiát), és mindig a régi társával jön, a másik pedig a fiatal, karrierista Jack (Colin Hanks), akinek elege van partneréből, de az állandó okoskodása miatt nem nagyon szeretik az rendőrőrsön, ezért nem tud feljebb kapaszkodni. A két társ komolytalan ügyeken dolgozik, a pilotban egy ellopott párologtatóhoz hívják ki őket, de persze hamar kiderül, hogy nem ilyen egyszerű az ügy, a rész közben drogbáróktól kezdve a világ két legjobb bérgyilkosán át mindenki feltűnik.

A pilot legnagyobb erénye egyértelműen az volt, hogy szinte végig pörgött, feszes volt, és amikor leült egy két jelenetbe, akkor a poénoknak köszönhetően, ugyanolyan élvezhető maradt. A pörgés amúgy annak is köszönhető, hogy a megoldandó ügy elég jó volt, a flashbackekkel, és az újabb (ugyan kiszámítható, de) csavarokkal fenn tudták tartani az érdeklődést, és emellé még egy-két vicces akciójelenetet is be tudtak dobni.

Az egyetlen negatívum amúgy ide tartozik (bár én észre sem vettem), a lövöldözős jeleneteknél látszik néha, hogy nem sok pénzt öltek bele a sorozat elkészítésébe, de ha emellett el tud menni az ember, akkor garantált a szórakozás. A poénok nagyon adják, többször is hangosan röhögtem, a karakterek is jók voltak (na, jó, a páros főnöke elég nagy klisé lett, még magánál a párosnál is nagyobb), és a színészi teljesítményekben sem volt kivetnivaló, különösön Bradley Whitford játszott nagyot.

Hogy a sorozat sorosa mi lesz, azt egyelőre nem nagyon lehet tudni, a pilot ugyan nem volt nézett, de mivel az első 13 rész már le van forgatva, azokat valószínűleg (előbb vagy utóbb) le fogja adni a FOX (a sorozat amúgy nemzetközi koprodukcióban készült, tehát a FOX-nak keveset kellett érte fizetnie, ez esetleg a folytatás mellett szólhat), és hát a Good Guys szerepel a csatorna őszi műsorrendjében is, tehát úgy tűnik, hosszútávon számolnak vele. Mindenestre, a pilotra megy a 8/10, a második rész pedig várós nagyon, de az az igazság, hogy ezt a színvonalat nehéz lesz tartani, kedden meglátjuk, sikerült-e.

Igen, végre újra a régi a sorozat, bár még a 2. évados szintet mindig nem érte el, de a 2010-es részek már sokkal jobbak voltak, mint az évad első fele.

Azt hiszem itt is elég egyértelmű, hogy mi okozta a javulást: Julianne Moore és Elizabeth Banks. Jack két szerelme óriási lett, a karakterek és az őket játszó színésznők is jók, és még maga a sztoriszál is érdekes volt, kíváncsi voltam, hogy végül melyiket fogja választani Jack.

Ehhez jött még, hogy Liz karaktere is érdekesebb lett, és mivel ő is kereste a szerelmet, azon a szálon is hozhattak be vicces vendégszereplőket, és ez már nagyon kellett a sorozatnak, mert kezdett túlságosan Jennára, és Tracy-re koncentrálni. Tracy-vel mondjuk sosem volt bajom, de Jenna már néha túl sok volt, így viszont, hogy egy kicsit mellékszereplőbb lett, teljesen elviselhető a szereplő. Nálam amúgy, Jack mellé, fellépett ebben az évadban Liz is, valahogy sokkal jobb poénokat írt magának Tina Fey, mint régebben. Jack pedig maradt Jack.

Amúgy tény, hogy ez a sorozat is elment kicsit a romantikus irányba (mint a How I Met), de itt megmaradtak a régi poénok, a kikacsintások is, és a vendégszereplőknek köszönhetően, talán pont ez a romantikus irány volt az, ami kihozta a sorozatot a gödörből. Itt a fináléban is - a két említett színésznő mellett -, szerepelt például Matt Damon, akinek szintén pazar karaktert írtak, remélem vissza fog térni pár epizód erejére, a következő évadban (van rá lehetőség).

Nem értem amúgy, hogy a sorozat készítőinek, honnan van ennyi pénzük vendégszereplőkre, itt a fináléban is vagy 6 special guest star volt. Még csak nem is nézett annyira a sorozat. Vagy ennyit számít, ha valami kritikailag elismert? Mindegy, amíg ilyen embereket tudnak megszerezni, és ilyen karaktereket írnak nekik, addig nem lesz megint baj a sorozattal. Nálam 7/10, akár több is lehetne, de az első 10 rész nagyon lehúzza a pontszámot (azokra 5 pontot adtam csak).

Hiába csalódás az évad, egyszer-egyszer azért még meg tud nevettetni a sorozat. Így volt ez a fináléval is, ami ugyan nem volt nagy durranás, de Penny szerepeltetése miatt tetszett, az új "barátjára" épített poénok nagyon bejöttek.

Érdekes amúgy, hogy még a sorozat rajongói is mennyire "utálják" a csajt, míg szerintem sokkal nagyobb poénforrás, mint, teszem azt, Leonard, akin már részek óta nem tudok röhögni, vagy épp Wolowitz, akinél Raj mostanában sokkal nagyobbakat olt.

Érdekes amúgy, hogy így a 3. évadra, Sheldonon is változtattak picit az írók, és ezt először nem tartottam jó döntésnek (ok, egyszer még elmegy a Bazinga, de hogy egyfolytában...), de itt a flashbackes epizódban, a régi Sheldont látva, azt kell mondjam, hogy jó döntés volt ez, az az írók részéről. Nekem az a fajta poén, valahogy túl sok már, jobb így, hogy egy kicsit "emberibb" lett Sheldon karaktere.

Sokan mondták azt is, hogy a szezon (egyik) nagy hibája a Penny-Leonard kapcsolat volt. Én ebben csak abból a szempontból értek egyet, hogy ha már összehozták őket, akkor szerintem nem kell volna szakítaniuk, jók voltak ők együtt. Ráadásul nem így, annyira erőltetettnek tűnt, egyik pillanatban még minden oké, a másikban meg már szét is mentek.

Én amúgy nem tudom megmondani mi volt az évad hibája, talán a geek-utalásokból volt kevés (Firefly-os pl ütött volna a finálé előtti részben, kár, hogy elspoilerezték), vagy egyszerűen nem tetszik már ez a fajta poén, de idén a Big Bang nem volt ott a kedvencek közt. Így is 7/10, de azért már közel sem a legjobb szitkom. Pedig tavaly még az volt...

De még milyet... Na, jó, ennyire azért nem volt jó, de egész korrekt első évadot kaptunk, a sorozat végig tartotta a 6/10-es szintet, és sokkal szívesebben néztem meg ezt, mint például az agyonhype-olt Modern Family-t.

Azt nem mondom, hogy a Middle jobb lett volna, mint a Modern Family, de mondom, ha választani kellett, akkor inkább ezt a sorozatot néztem meg. Pedig annyira nincsenek benne nagy poénok, és a főszereplőnő is az idegesítő és a vicces határán mozog, na meg a rész végi tanulságok is elég nagy klisék szoktak lenni, de még pont élvezhető a sorozat, talán azért is, mert nem akar több lenni egy sima családi szitkomnál.

A színészek nagyon jók szerintem, vagy ha nem is tehetségesen jók, legalább szerethetők (Janitor a Scrubsból pl), a főszereplőnőt is a színésznő menti meg szerintem. A sorozatnak viszont nem ez a legnagyobb erőssége, hanem a gyerekkarakterek. Rég láttam már ennyire jól megírt "gyerkőcöket", és a színészek is nagyon jól játsszák őket. Egy dolgot sajnálok: a gyerekek egymással nem nagyon kommunikálnak, ritka az olyan rész, amelyben nem az anya van a középpontban, és így általában kevés idő jut magukra a gyerekekre (vagyis mindig róluk beszélnek, de olyan jelenet nem nagyon van, amikor két testvér egymással beszélget - mondjuk, ez lehet reális).

Negatívumnak lehet még mondani az anya munkahelyét, az otthoni poénok szerintem sokkal jobbak, de szerencsére az évad vége felé már nem nagyon foglalkoztak ezzel. Pozitívum viszont, hogy a sorozatban feltűnt pár nagynevű vendégszereplő is. A fináléra Betty White ugrott be (a rész egyik legnagyobb poénja is hozzá kapcsolódott), de az évad közepén feltűnt Brooke Shields is, aki óriási karaktert kapott, és pár részre megszerezték Alexa Vega-t is, aki annyira nem nagy név ugyan, mint az előző kettő, de fontosabb szerepet kapott a sorozatban, két részben is szerepelt. Állandó szereplőnek meg ott volt a Diszkópatkányok egyik főszereplője, Chris Kattan is, tehát elég jó(?) színészeket hoztak össze a sorozat készítői.

A pontszám már "elhangzott", 6/10, azt nem mondanám ugyan, hogy annyira kifejezetten várom a sorozat 2. évadát, de azért jó szórakozás volt az 1. évad, és aki szereti a családi szitkomokat, annak szerintem megéri belenézni a The Middle-be is.

Tavasszal egy sorozatban csalódtam nagyobbat a HIMYM-nél, és ez sajnos az Office volt. Még mindig ott van a kedvenceim közt, de az biztos, hogy "évad szitkomja" cím idén nem a The Office-é lesz.

Hol romlott el a sorozat? Na, ez jó kérdés, de annyira azért nem bonyolult: Pam és Jim egyszűrűen unalmassá váltak, és ez abból is látszik, hogy az évad két - róluk szóló - event epizódja, az esküvős, és a szüléses is gyenge lett. Utóbbiról ugyan nem írtam kritikát (előbbiról itt - 8/10-et kapott, de ez nagyban köszönhető a táncnak), de emlékszem, borzalmasnak tartottam, az egyetlen poénforrás Dwight volt benne, aki a szülés közben "beköltözött" Jimékhez, és ott rajult picit (nem lövöm le mit, mert az tényleg nagy volt).

Ezen felül pofátlanságnak tartottam, hogy a visszatérés után kiszúrták a szemünket egy clip show-val. Az ember várja az új részt, erre betolnak egy ilyen "válogatást". Ha darálom a sorozatot, és egyszer csak jön egy ilyen rész, akkor általában nincs vele problémám, Friends-ben meg Scrubs-ban is jók voltak ezek az epizódok, de így nagyon zavart.

Negatívumnak éreztem a főszálat is az évad második felében, nagyon nem jött be ez a Sabre cég, és a fináléban, a "ki köpött?" szál is gyenge volt szerintem, bár egy poént azért sikerült ezzel kapcsolatban összehozniuk az íróknak. Amúgy lehet, hogy ezt a főszálat csak azért tartottam gyengének, mert az előző évadban nagyon tetszett a Michael Scott Company - az szerintem sokkal eredetibb volt -, mindenestre, nálam ez is rontott a sorozat színvonalán.

Azért még így is megkapja a The Office a 7/10-et, mert azért a 9 pontot nagyon nehéz lerontani (na meg Michael Scott még mindig óriási karakterrel, Dwighttal egyetemben), de már bőven nem a legjobb sorozat, sőt, a pénteki napon, nálam még a 30 Rock is megelőzte, de erről majd egy másik bejegyzésben bővebben. A cliffhanger amúgy tetszett, remélem, tényleg visszatér az a szereplő, talán ő vihetne egy kis színt a sorozatba.