Ha egyszer összeállítanak majd egy listát a sorozat legrosszabb epizódjaiból, a Crippled Summer nevezetű minden bizonnyal ott lesz az élmezőnyben. Fizikai fájdalmat okozott a rész végignézése. Nem viccelek.
Pedig az egyik alapötlet nem is volt rossz, Toweley egy érdekes karakter, és az is tetszett, hogy drogfüggő lett, de egyszerűen túl sokáig húzták a poént. A zene, a kiírások az elején még viccesek voltak, a végén már inkább idegesítőek. Egyedül Cartman volt raj, mikor az interventionön is a zsidókat kezdte el szidni, de igazából ez is olyan poén, ami már kezd fárasztó lenni, mert minden részben ellövik.
A másik szál viszont borzalmas volt, sosem szerettem se Jimmy-t, se Timmy-t, itt pedig nagyon úgy tűnt, hogy rajtuk lesz a hangsúly, mivel ez egy hátrányos helyzetűeknek kialakított táborban játszódott. Nem így történt, Jimmy kapott egy nemezist, aki SZÁNALMAS volt, a sidekick-jével együtt, ráadásul végig ugyanazokat a poénokat tolták itt is. Náluk csak az volt szánalmasabb, ahogy a két sztorit összekötötték, mikor a táboros szálban arra használták a kiírásokat a drámai zenével, hogy a "poénokat" magyarázzák, ott majdnem kikapcsoltam a részt.
Áhh, nem is akarok erről többet beszélni, nagyon szr volt. Ha nem lenne ennyire a popkultúra része a sorozat, valószínűleg már el is kaszáltam volna. Persze néha még mindig összejön az íróknak néhány jó rész, de ha hétből csak kettőt lehet élvezni, az nem valami jó arány. 2/10.
