Két hete leköszönt Spartacus 1. évada, de nem sokáig maradt üresen a péntek esti idősáv, a Starz kábelcsatornánál, múlt héten ugyanis visszatért a csatorna partiszervezős komédiája, ami egyébként a tavalyi év egyik legjobb szitkomújonca volt.
A sorozatról nem nagyon írtam még, tehát mielőtt belevágnék a második évad nyitóepizódjának "elemzésébe", pár szó a Party Downról. Az alapkoncepció az, hogy vannak ezek a partiszervezők, de egyiküknek sem ez az igazi munkájuk, mindegyik valami színész, zenész, vagy író, de amíg az "igazi karrierjük" nem indul be, addig valahol dolgozniuk kell. Minden rész egy parti szervezése köré épül, és van egy nagyon halvány romantikus főszál, de nem több, mint más szitkomoknál.
A sorozat írója Rob Thomas, aki a Veronica Marsot készítette/írta, ennek köszönhetően sok Veronica Mars-színész feltűnik a sorozatba, még maga Kristen Bell is. A Party Down persze közel sem olyan érdekes, okos, talán még csak nem is olyan vicces sorozat, mint a VM, és nem látunk olyan színészi teljesítményeket, mint ott, de mégsem rossz sorozat, van benne valami, ami miatt mosollyal az arcán nézi az ember, még a néha nyomasztó hangulat ellenére is. Nem tudom, hogy miért van ez, talán mert az egész sorozat hihetőnek, valóságosnak tűnik, talán a karakterek, a nem tipikus humor, talán az ismerős, szerethető színészek miatt. Vagy lehet, hogy ezek összessége az ok, mindesetre a Party Down első évada nekem nagyon kellemes meglepetés volt, így vártam már a másodikat nagyon (és mégsem néztem meg a preaired részeket - egészen mostanáig -, pedig kettő is volt).
Az új évad 9 hónappal az első után játszódik, és nagyjából semmi nem változott, a csapat tagjai ugyanazok maradtak. Jane Lynch távozott ugyan a Glee miatt, de jött helyére Megan Mullaly (Will & Grace), akinek a karaktere nekem nagyon nem jött be az első részben, de talán csak azért, mert túl sokat szerepelt, és háttérbe szorította például Ryan Hansent.
Jane Lynch karakterén kívül még ketten hiányoznak az epizód elején, de a rész alatt szép lassan visszaszivárognak ők, és visszakapják a régi munkájukat. Nekem amúgy ez volt a másik negatívum, elég ötlettelen módon hozták vissza ezt a két karaktert.
Viszont a két negatívumot leszámítva a rész teljesen azt hozta amit az első évad alapján vártam. A hangulat és a humor megint megvolt, és nagyon örültem, hogy újra láthattam ezeket a színészeket játszani, főleg Lizzy Caplant, aki az első évad óta egyik kedvenc színésznőm. Még szerencse, hogy van még egy preaired rész, mert 25 perc alatt úgy elkapott a hangulata, hogy most akár 5-6-ot is megbírnék belőle nézni. 8/10 a kezdés.
