HabiBárpult

És nagyjából ugyanúgy folytatódott, ahogy az első befejeződött: semmi sem történik, de a depressziós hangulat és Ray miatt mégis élvezhető a sorozat. Ráadásul erre most még rápakoltak egy lapáttal, érkezett 1-2 új karakter és érdekes sztoriszál, most már tényleg csak a történések hiányoznak.

A legjobb húzás szerintem egyértelműen az új pimp behozatala volt, és nem csak azért, mert Lennie James (Jericho, The Prisoner, Human Target) az egyik kedvenc színészem, de azért is, mert így legalább Tanya is megemberesedett, és az évad végére akár még igazi strici is lehet belőle - annak ellenére, hogy most (ha jól értettem) sikerült rossz tanácsot adnia Raynek.

Lenore megtartása is jó húzás volt szerintem, és nem csak azért, mert eyecandy, hanem mert kell egy ilyen karakter Ray mellé, aki érti a dolgát, aki szinte már professional, legalábbis addig, amíg Tanya nem tanulja ki a szakmát. A feleség és Ray szál is jó irányba indult el szerintem, remélem közel tartják majd őket egymáshoz a szezon során, mert az 1. évadban is hozzájuk kapcsolódott a legemlékezetesebb momentum.

Tetszett a szomszéd felbukkanása is, bár igazából semmi funkciója nem volt, és az is, hogy a gyerekek valahogy normálisabbak lettek, most először nem csak ott voltak, nem voltak idegesítőek (vagy éppen semmilyenek, mikor hogy sikerült, az első évadban), hanem értelmes dolgokat mondtak, és előre mozdították a történéseket.

Negatívumok? Hát, azok nem nagyon voltak, egyedül a baseballos szál nem tetszik, de még az is tűrhető, ezen kívül viszont meg voltam elégedve az évadnyitóval, sajnos jobban, mint az Entourage-éval. Megy is rá a 8/10.

Az idei évadban kevés szitkom alkotott kiemelkedőt (Office, HIMYM már nem a régi, Big Bang 2. évada pedig olyan erős volt, hogy a 3. nem csoda, hogy csalódás lett), így a PaR-nek nem volt nehéz kitűnnie, de azért még így is megsüvegelendő, hogy a sorozat képes volt a folyamatos jó teljesítményre, és végig fenn tudta tartani azt a magas szintet, amit még az évad elején felállított.

A siker titkán lehetne vitatkozni, de szerintem egyértelmű, hogy a sorozat az Office-os hangulatnak köszönheti, hogy ennyire szeretik a kritikusok, e nélkül sehol sem lehetne. Ezzel persze nincs baj, a legnagyobbaktól nem kínos "lopni" - és itt nem is igazán arról van szó, mivel az írók részben megegyeznek -, főleg úgy nem, ha az új sorozat aktuális évada, fényévekkel jobb, mint a nagy elődé.

Az 1. évadot amúgy sokan rosszabbnak tartották, de szerintem már azzal sem volt baj. Ott is látszott, hogy milyen lesz a sorozat humora, a főbb karaktereket már akkor is ismertük, de az igaz, hogy itt a 2. évadban jobban ki tudták bontani a mellékszereplőket, jobban megismerhettük őket, és a sorozat stílusa is kiforrottabb, érettebb lett. Az April-Andy-Ann-Mark négyszög nálam az egyik fénypont volt, nagyon jól bántak a szerelmi sokszöggel az írók, és szerencsére sikerült megírniuk kliséktől mentesre.

A többi mellékszereplő is mondhatni lubickolt, Ron fuckin’ Swanson igazi fanfavorittá vált, és szerintem Tom is nagyon vicces volt, bár biztos van, akit inkább idegesít a karaktere. Az évad végére Rob Lowe és Adam Scott is csatlakozott a csapathoz, és eddig ugyan csak két részt kaptak, de már most látszik, hogy jövőre fontos tagjai lesznek a csapatnak (ameddig maradnak, nem tudom pontosan, hogy hány részre írtak alá). Nekem eddig Rob Lowe karaktere jön be jobban, benne érzek több potenciált, de ezt így két rész alapján nem könnyű megmondani azért, és jövőre még simán változhat a dolog.

Az évadzáró végén nem volt cliffhanger, de azért kaptunk egy nagy távozót, akit azt hiszem senki sem fog sajnálni, teljesen semmilyen karakter volt, nem csoda, hogy a második évadban nem is erőltették. Az ő „eltűntetésével” jövőre akár még több pontot is kaphat a sorozat, de a 8/10-et szerintem most is megérdemli simán, és még egyszer utoljára elmondom, hogy akinek az Office bejön, az próbálja be ezt is, mert teljesen ugyanaz a két sorozat humora, és nem fog a PaR-ben csalódni.

Érdekes 1. évadot tett le az asztalra a Justified. Az elején egyértelműen egy újabb sima nyomozósnak tűnt, azzal a csavarral, hogy vidéki környezetbe helyezte a nyomozást, de a végére ennél sokkal több lett. És itt most nem túlzok, a 7-8. rész környékén volt egy nagy törés a sorozatban – erről, na meg magáról a sorozatról, bővebben a kép alatt.

Az első epizódokban a Justified még heti ügyekkel operált, amik a rész végére általában megoldódtak, tehát epizodikus volt. A főszál csak Raylan Givens (a főszereplő) nőügyeiben mutatkozott meg (akik egyébként gyönyörűek voltak – mármint a nők -, főleg Winona) plusz néha szerepelt még a Crowder család, de a hangsúly nem ezen volt, hanem a heti ügyön.

Ezek az ügyek általában érdekesek voltak, már csak a sorozat vidékies hangulata, és a bűnözők miatt is, akiket érdekes megvilágításba helyezett a Justified: szinte sosem voltak igazán gonoszak, a főszereplő ezekben a részekben végig "jófiúk" ellen harcolt. Ezeket a jófiúkat ráadásul mi is megismerhettük, szinte ugyanannyit voltak képernyőn az adott epizódban, mint a főszereplő, ezáltal jobban sajnáltuk őket, jobban megértettük a tetteiket.

Na, ez a dolog az utolsó részekre teljesen kiveszett a sorozatból, vagyis nem teljesen, hiszen a „főgonoszt”, Boydot is hasonlóan sokat mutatták (és őt is jó embernek), de mivel nem voltak heti ügyek (talán 1 kivétellel), ez azért egy kicsit más volt. Az évad második felében sokkal inkább a főszállal foglalkoztak, és kiderült, hogy szinte minden összefügg: a Miami-ban lévő drogkartell, Raylan, az apja, Winona, Ava, és az egész Crowder család. Mindenki része volt a "big picture"-nek, és minden részben egy újabb darabkáját ismerhettük meg ennek a képnek.

Az elején még nehezen volt elképzelhető, hogy Tommy Bucks meggyilkolásának lesz valami jelentősége a sorozatban, legalábbis az első pár rész nem utalt erre (vagyis Raylant vizsgálták emiatt, de ez viszonylag hamar elsimult), viszont a végén még Raylan is mondja, hogy az egész dolog nem lett volna, ha nem játszik cowboy-osat Miami-ban.

A country-cowboy hangulat, a főszereplő, és az érdekes főszál mellett, Boyd Crowder volt az, aki miatt még ütősebbé vált a végére a sorozat, ő adta meg az újabb pluszt, ami az első részekben talán hiányzott (bár nekem tetszettek a heti ügyek is). Ő a végére gyakorlatilag a második főszereplő lett, és szerintem érdekesebbé is vált a karaktere, mint Raylané, aki azért a fináléban megmutatta, hogy mit tud a fegyverekkel, és rajult egy olyan igazi Jack Bauerosat.

Nálam nagy pozitívum volt még a sorozatban a zene, mind a választott, mind a saját zenék illettek a Justified hangulatához, erősítették azt. A legjobb zenét mondjuk már a főcímnél ellőtték, de azért a többi epizód során is voltak még jó választások. Meg kell még említenem a színészeket, vagyis közülük egyet, Timothy Olyphant-ot, aki valami óriásit játszott Raylanként. A többiek sem voltak rosszak, de én úgy éreztem, hogy egyedül ő alkotott kiemelkedőt – ő viszont nagyon, teljesen olyan érzésem volt, mintha rászabták volna a karaktert.

Jó első évadot hozott tehát a sorozat, negatívumot nem is nagyon tudok mondani, egyedül a „formátumváltás” volt furcsa, de nem mondom, hogy előtte vagy utána rosszabb lett volna a sorozat, csak picit furcsa volt, hogy így az évad közepén váltanak. Ezzel együtt is jár azért a 8/10, és várós nagyon a második évad, mert nagy kérdés, hogy innen merre tovább, hiszen rengeteg szál nyitott maradt, szinte semmit sem zártak le a végén.

The Cleveland Show 1. évad

Ugyan egyértelmű, hogy a 4 sorozat közül a Cleveland Show kezdte a leggyengébben, a pilotra csak valami 3 pontot adtam, de a félévadzáróra már rengeteget javult és azóta nem nagyon romlott a színvonal, sőt. A 4 animációs közül, ezt nézem meg (a Family Guy után) leginkább, sokkal jobban benne van, hogy vicces lesz, mint az American Dadben, vagy a Simspons-ban.

Ez amúgy valószínűleg azért van, mert én szeretem az ilyen néger/fekete poénokat, és hát ezekkel tele van a sorozat. Főleg az évad második felében voltak ilyenek, itt már egész részeket építettek erre, mint például a Brown History Month, vagy az Our Gang, amiben dílerkedni kezd Cleveland. Emellett van egy Cleveland Junior meg egy Rallo (a fekete Stewie, ahogy a sorozatban is elhangzik), akik nagyszerű karakterek szerintem, simán beférnének még a Family Guy-ba is akár.

Ami viszont nagy hiba, az a kitekintések, kiszólások ritka használata, nem is értem miért nem erőltetik ezeket, sokkal jobb a sorozat, ha ezekre (is) építenek. A Family Guy-os cameo-kat viszont adagolják rendesen, szinte minden 3. részben feltűnik valaki, néha ráadásul elég jó poénokat hoznak ki ezekből, és szerencsére erőltetettnek sem tűnnek annyira. Az mondjuk igaz, hogy az "álmodozások", random jelenetek hiánya miatt, többet kell a sztorira koncentrálni, és ezek néha nem a legjobbak, de azért ritka az ilyen. Épp ezért, szerintem nyugodtan kijár a sorozatnak a 6/10, rengeteget fejlődött az évad közben, és habár már nem kap több pontot, mint a Simpsons, vagy az American Dad, még mindig szívesebben nézem meg, mint azt a két sorozatot.

American Dad 5. évad

Egy baj van az American Daddel: egyszerűen nem tudják folyamatosan hozni a jó teljesítményt. Néha-néha olyan ütős részeket hoznak össze, de sajnos többször gyengébbek az epizódok, mint Seth MacFarlane másik két sorozatában. Viszont ha van egy jó alapötlet (mint a fináléban, vagy a félévadzáró Rapture's Delightban), akkor talán még a Family Guy-t is veri a sorozat.

Pedig nehéz dolga van nagyon, mivel a karakterek egyértelműen itt a leggyengébbek, egyedül Roger viszi a hátán a sorozatot, a többieknek csak felvillanásai, viszont ha Rogerról szól a rész, akkor nehezen lő mellé a sorozat. A kiszólások, más sorozatok oltása, sajnos ebben az évadban nem volt jellemző, bár a Grey's Anatomy-nak sikerült a fináléban odaszúrni, de ezen kívül más nem rémlik. A visszaemlékezéseket/álmodozásokat is ritkábban használja az American Dad, mint mondjuk a Family Guy, sokkal inkább történetközpontú, ami néha be szokott jönni, de, ahogy már írtam, sajnos ez a ritkább (18 részből 5-6 mondjuk). A 6/10 persze kijár neki is, de azért egyértelmű, hogy az American Dad sem tartozik a legjobb animációsok közé, legalábbis ebben az évadban biztos nem.

The Simpsons 21. évad

Egy valamit le kell szögeznem, már így az írás elején: a The Simpsons-ból ez volt az első évad, amit láttam, tehát valószínűleg nem úgy látom a dolgokat, mint egy hardcore-fan, vagy bárki, aki 20 résznél többet látott a sorozatból. A mellékkaraktereket épp ezért nem ismertem annyira, és a visszatérő gagekkel sem vagyok igazán képben, de azért még így is simán élvezhető volt számomra a sorozat.

Főleg azért, mert van egy állandó szint, amit mindig hoz a sorozat, és erről nem nagyon mozdul el. Ha leül az ember megnézni egy részt, akkor tudja, hogy mit várhat a Simpsons-tól. Annyira kiemelkedően jó részek nincsenek (egyedül az izraeli epizódra emlékszem az évadból, meg volt valami Big Brother-ös - nem a reality - is, de igazából az sem volt emlékezetes), de rosszak sem, és a rajongók gondolom még pozitívabban látják az évadot.

Egyedül az évadzáró idegesített fel kicsit, nagyon nem tetszett az American Idol reklámozása, vagy ha nem az volt, akkor nagyon gyengén oltották. A Family Guy-ban valahogy sokkal jobbak ezek az oltások, és én egy ilyen, több percig húzódó önpromóra (az AI és a Simpsons is FOX-os sorozat) sem emlékszem, sőt, ott inkább oltják a csatornát (mondjuk azt itt is oltották picit). Az NBC ekézéséből viszont már kezd elegem lenni, nagyon remélem, hogy a csatornának összejön jövőre valami (simán az ő felhozataluk a legjobb) és akkor olthatják majd a CBS-t vagy akármit. Na, mindegy, ez nem ide tartozik, hiszen a Simpsons-ról van szó, aminek a 21. évadára (úristen, 21...) én megadom a 6/10-et, és lehet a nyáron beszerzek valami régebbi évadot is, hátha azok még jobbak.

Family Guy 8. évad

Hiába mondja (majdnem) mindenki, hogy a Family Guy már nem a régi, én (aki mostanában nézte végig az első 5 évadot) tartom, hogy ez az évad semmivel sem volt rosszabb, mint mondjuk a második, rengetegszer nevettem rajta, és több emlékezetes rész is volt (főleg a Quagmire-ösök maradtak meg bennem).

Mondjuk a Family Guy nagy előnnyel indul azért, hiszen több évadot is láttam belőle, míg a másik 3 animációsból azért nem, így a legtöbb karaktert már sikerült megszeretnem (néhányat pedig megutálnom). Mondjuk az is igaz, hogy a főszereplők közül csak Chris, Megan és Lois a gyengébb, a mellékszereplők pedig (szinte) mindannyian óriásiak, élükön Quagmire-rel, Joe-val, a híradós bagázzsal, és még sorolhatnám.

Az évad legnagyobb negatívumának azt mondták amúgy, hogy itt is megritkult a random jelenetek száma, és ez ugyan teljes mértékben igaz, de nekem ezzel annyira nem volt bajom, így legalább több időt szánhattak a történetekre. A csatornák, sorozatok, filmek oltása szerencsére megmaradt, a fináléban is volt pár (meg amúgy is, az egész résznek Indiana Jones-hangulata volt), az évadpremier pedig kábé végig ebből állt.

Az évadban kaptunk még egy 150. részt is, ami sajnos mélypont volt, pedig az nem rossz, csak hát a kivitelezés... Persze meg kellett próbálniuk, Stewie és Brian a két legjobb karakter a sorozatban, de, talán az íróknak is köszönhetően, nem sikerült jól.

Viszont ezt a részt leszámítva, az évad teljesen rendben volt, nem éreztem hullámvölgyet, és szerintem magasan verte a másik 3 animációst színvonalban, meg is kapja a 8/10-et tőlem. (az USA-ban amúgy volt még egy rész a 19-es után, a Something Something Something Dark Side, de mivel a dvd-s verzió már letölthető volt decemberben, én - meg mások is - a 19-est vettem évadzárónak + van egy 21-es rész is, amit tévében nem engedtek leadni, de a dvd-n rajta lesz)

Ugyan a pilotot már rég leadta a FOX (május 20. - a nézettség nagyon gyenge volt), de a második rész csak most kedden fog adásba kerülni, így annyira nem is baj, hogy nem volt időm megírni a kritikát. Na, meg azért sem baj, mert ez az első rész iszonyat jó volt szerintem, és így legalább kevesebbet kell várni a másodikra.

Azért nem kell 10/10-es minőségre gondolni, de a nyomozós sorozatok közül, a Good Guys első része bizony kiemelkedett, és ha tartani tudják ezt a színvonalat, akkor nagyon hamar át fogja venni a sorozat a legjobb nyomozós címet a Castle-től. Sőt, talán még a Human Targetnél is jobb lesz, ami ugyan nem nyomozós, de nagyon hasonló akciókomédia, és a The Good Guys pilotja egyelőre veri azt sorozatot, mind akcióban, mind humorban (persze a Good Guys is inkább akciókomédia, de azért erősen a nyomozáson volt a hangsúly, még ha nem is a szokásos módon).

Az alapfelállás nagyon egyszerű: van két zsaru, az egyik a bolondos, öregedő Dan (Bradley Whitford), aki már csak a régi hírnevéből él (egyszer megmentette a kormányzó fiát), és mindig a régi társával jön, a másik pedig a fiatal, karrierista Jack (Colin Hanks), akinek elege van partneréből, de az állandó okoskodása miatt nem nagyon szeretik az rendőrőrsön, ezért nem tud feljebb kapaszkodni. A két társ komolytalan ügyeken dolgozik, a pilotban egy ellopott párologtatóhoz hívják ki őket, de persze hamar kiderül, hogy nem ilyen egyszerű az ügy, a rész közben drogbáróktól kezdve a világ két legjobb bérgyilkosán át mindenki feltűnik.

A pilot legnagyobb erénye egyértelműen az volt, hogy szinte végig pörgött, feszes volt, és amikor leült egy két jelenetbe, akkor a poénoknak köszönhetően, ugyanolyan élvezhető maradt. A pörgés amúgy annak is köszönhető, hogy a megoldandó ügy elég jó volt, a flashbackekkel, és az újabb (ugyan kiszámítható, de) csavarokkal fenn tudták tartani az érdeklődést, és emellé még egy-két vicces akciójelenetet is be tudtak dobni.

Az egyetlen negatívum amúgy ide tartozik (bár én észre sem vettem), a lövöldözős jeleneteknél látszik néha, hogy nem sok pénzt öltek bele a sorozat elkészítésébe, de ha emellett el tud menni az ember, akkor garantált a szórakozás. A poénok nagyon adják, többször is hangosan röhögtem, a karakterek is jók voltak (na, jó, a páros főnöke elég nagy klisé lett, még magánál a párosnál is nagyobb), és a színészi teljesítményekben sem volt kivetnivaló, különösön Bradley Whitford játszott nagyot.

Hogy a sorozat sorosa mi lesz, azt egyelőre nem nagyon lehet tudni, a pilot ugyan nem volt nézett, de mivel az első 13 rész már le van forgatva, azokat valószínűleg (előbb vagy utóbb) le fogja adni a FOX (a sorozat amúgy nemzetközi koprodukcióban készült, tehát a FOX-nak keveset kellett érte fizetnie, ez esetleg a folytatás mellett szólhat), és hát a Good Guys szerepel a csatorna őszi műsorrendjében is, tehát úgy tűnik, hosszútávon számolnak vele. Mindenestre, a pilotra megy a 8/10, a második rész pedig várós nagyon, de az az igazság, hogy ezt a színvonalat nehéz lesz tartani, kedden meglátjuk, sikerült-e.

Egy dolgot nem értek: a dupla évadzáró két részét miért is kellett egy hét eltéréssel leadni? Lehet, hogy a nézettség szempontjából így jött ki jobban a FOX (ebben sem vagyok olyan biztos), de ez a két rész egyszerűen annyira összeillett, hogy akár még egy külön filmként is le lehetett volna adni. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de szerintem butaság volt szétszedni.

Már csak azért is az volt (mármint butaság szétszedni), mert az első rész annyira perfektre sikerült, hogy ha egyben adják, egyáltalán nem lehetett volna észrevenni, hogy a második az már sokkal gyengébb lett. Az első az tele volt wtf-okkal, már csak az alternatív univerzum bemutatásából fakadóan is, a másodikra viszont elveszett ez a másik univerzum okozta vrázs, és picit leült a sorozat. Egy átlag Fringe résznél nem volt rosszabb, sőt, de valahogy nem hozta az omg-pillanatokat.

Persze a finálé még így is erős lezárása volt, egy erősen közepes évadnak, aminek a főszálát körülbelül 6-8 részben le lehetett volna tudni, mert annyira egyszerűre írták az írók. Gyakorlatilag az egész évad arról szólt, hogy Walter minden részben elejtett valami sejtelmes megjegyzést arról, hogy Peter a másik univerzumból jött, és ezen kívül nem történt semmi. Ok, ott voltak shapeshifterek, meg az observerek is bekavartak, de róluk, főleg az utóbbiakról, még mindig nem tudunk annyira sokat. Persze ez annyira nem baj, az observerek erősen a mitológia részei, és szerintem jobb, amíg nem sokat tudunk róluk, csak azt mondom, hogy ennél valami komplexebb főszálat is összehozhattak volna.

Amúgy voltak az évad során jó filler epizódok is, de a sorozat úgy igazán a téli finálé után indult be csak, azóta viszont már egész korrekt epizódok voltak. A csúcspont talán a Peter című volt, melyben először nyerhettünk bepillantást, az alternatív univerzumba, de azért a White Tulip is tetszett, az időutazós csókával. A finálé előtti Northwest Passage-ben azt láthattuk, hogy milyen lenne a sorozat, ha Peter lenne a főszereplő, egy mezei rendőr sidekickkel, és nekem ez is nagyon bejött, tiszta X-akták hangulata volt az epizódnak (és még sok másiknak is az évad során, pl a Johari Window-nak, melyben egy kisváros lakosai voltak a főszereplők, akik ha elhagyták a város környékét, szörnyekké váltak). Innen már spoilerek is lesznek a fináléról, tehát csak óvatosan.

A Northwest Passage utolsó pillanataiban azt láthattuk, ahogy Peterhez megérkezik Mister Secretary, aki nagy meglepetésemre nem William Bell volt, hanem Walter(nate), Peter igazi apja. Egy ilyen befejezés után azt hihette az ember, hogy a következő epizódban majd Olivia és Walter kutatni fognak Peter után, de nagyon nem így történt, a finálé kezdő jeleneteiben az alternatív univerzumot láthattuk, azon belül is a Fringe divisiont, ami elég nagy meglepetés volt, hiszen teljesen más az egész ügyosztály, mint a rendes világban. Mások a tagok, mások vannak életben, még máshogy is öltözködnek. Ráadásképp ezek már több mint 10 éve űzik a szakmát, hiszen itt, az első fringe event már Walter átruccanásakor megtörtént.

Az első jelenetekben ezt a csapatot egy újabb ügy miatt hívják, megint lyuk nyílt a két világ között, és valamit tenni kell ezzel. A helyszínt már majdnem le kell zárni teljesen, mikor sikerül megoldani a problémát. A nézőknek megmutatják még, hogy a lyukon nem mások jöttek át, mint a rendes valóság Fringe csapata, pár Cortexiphan-nal kezelt emberrel együtt. Ezután persze jön a flashback, hogy miképp kerültek ide, és itt kicsit le is ül a rész, de ezt annyira nem veszi észre az ember, mert a cold open egyszerűen akkora királyság, hogy akár az egész duplarészre megmaradt volna a hangulat, ha nem szedik ketté.

Miután a flashbackek végére érünk, és Olivia-ék megérkeznek az ALT-ba (itt tényleg ALT:), akkor indul be igazán a rész. Egy Amerikainak, főleg New Yorkinak gondolom még jobban tetszett az alternatív valóság, de nekünk is feltűnhetnek az apró utalások, easter eggek, és ilyennekkel tele volt ez az időszak. Ez amúgy, a duplarész második felében is megmaradt, csak hát ott a történések már nem voltak annyira izgalmasak, mint itt az elsőben.

Az első rész végén még kapunk egy nagy csatát is, szuperképességekkel(!), és speckó effektekkel, ami megint csak felkeltené az ember érdeklődését, de itt vége is van az epizódnak. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha itt nem fejezik be, akkor nem éreztem volna laposabbnak a második részt, de így... Amúgy ezeknek a szuperképességeknek egy külön írást is lehetne szentelni, mert ilyen szempontból érdekes a sorozat, hiszen már mindent láthattunk időutazástól kezdve, teleportáláson át, gyógyításig, és mégsem Hősök-típusú szériaként marad meg az emberben a Fringe, hanem sokkal inkánn egy epizodikus nyomozósként. Ez pedig nagy kár, mert a sorozatban megvan a potenciál, de úgy tűnik, hogy az írók nem ezt az irányt szeretnék erőltetni.

Kérdezhetnénk persze, hogy akkor milyen irányt is? Azt hiszem, ez a duplarész második epizódjából derült ki tisztán, persze már az első évadban is utaltak erre erősen, csak annyira összefolynak a dolgok, annyi különböző rétege van a sorozatnak, hogy könnyen elfelejti az ember, miről is szól a sorozat igazából. Ebből a legutolsó epizódból persze könnyen ki lehet találni: a két univerzum harcáról. Ezt a harcot pedig nem más indította el, mint a mi világunk Walterje.

Érdekes volt amúgy megismerni a másik világ szemszögéből is a dolgokat, mert eddig úgy tűnt, hogy az alternatív valóság az teljesen gonosz, és csak úgy, el akarja pusztítani a rendest, de láthattuk, hogy ez nagyon nem így van, hiszen az alternatív világ nagy része teljesen lepusztult, egész városokat kellett karantén alá zárni, rengeteg ember halt meg. Jobb lett volna szerintem, ha kicsit foglalkoznak ezzel, és akár még szájbarágósan el is mondják, hogy ez volt Walternate motivációja, de persze így is lehet érteni.

Persze a második részben nem lett volna erre idő, nem ezen volt a hangsúly, hanem Walter és William Bell várva-várt találkozásán, és ezt nagyon eltalálták az írók. Nem csak a két karakter miatt működtek a dolog, a két színész is kitett nagyon magáért. A legjobb közös jelenetük egyértelműen a 3. képen is látható kocsis volt, ott nagyon átjöttek az érzelmek, persze ezen a zene is segített. Ennek ellenére, én egy picit többet vártam a találkozásuktól, azt hittem több dolog fog kiderülni, egyedül azt tudtuk meg, hogy Bell azért vette ki Walter agyának egyes részeit, mert Walter megkérte rá, mivel nem tetszett neki az ember, amivé vált volna. Ez pedig annyira nem volt nagy meglepetés, sőt, én azt hittem, hogy ezt eddig is tudtuk már, annyira egyértelműnek tűnt.

Az is egyértelmű volt az egész rész során, hogy nem lépik meg a "Peter a másik univerzumban" szálat, ezért nem is csodálkoztam, mikor kiderült, hogy inkább hazamegy. Sajnos a nagy csavar, a két Olivia helycseréje, sem tudott meglepni, hiszen az évad elején majdnem ugyanezt eljátszották Charlie-val és nekem már az sem tetszett. Azt persze nem mondom, hogy a következő évadra nézve ez nem volt egy tökös húzás, meg azt sem, hogy nem érdekel, hogyan hozzák vissza Oliviát, de ha csak az évadzáró nézzük, ez a csavar gyenge volt.

Ez is közrejátszik abban, hogy a fináléra nem tudok 8/10-nél többet adni, na meg az is, amit a kritika során már többször említettem: a második rész egyszerűen gyengébb lett, mint az első, és így, hogy nem egyben adták le a kettőt, túlságosan észrevehető volt a két rész közötti különbség. A finálé azért még mindig jobb lett, mint az évad, amire 6 pontnál nem tudok többet adni, én ennél egy sokkal összetettebb főszálat várnék a sorozattól, remélem, hogy ezt majd a következő, harmadik évadban meg is kapom.

Ennyi volt. Hat évad, gyakorlatilag 6 teljesen más évad, és ha nincs is olyan ember, akinek mindegyik ugyanúgy tetszett, abban biztos vagyok, hogy mindenki megtalálja köztük azt, ami a szívéhez nőtt, és ami a kedvenc sorozatai közé emeltet a Lostot.

Aki követte a 3. évadról írt kritikáimat, az emlékezhet rá, hogy a premiernél még nagyon bejött a sorozat (9/10), aztán 7 rész elteltével még mindig azt mondtam, hogy nincs baj, bejöttek a változtatások (8/10), a félévadzáróra viszont már picit kiábrándultam, és csak 6 pontot adtam rá. A visszatérés óta nem is írtam kritikát a sorozatról, mivel a legtöbbször le voltam maradva négy-öt résszel, főleg azért, mert minőség rohamosan csökkent, a finálé előtti részekre már 4-5/10-es mélységekbe ért a sorozat.

A romlás oka pedig egyértelmű volt: Jenny karakterét gyakorlatilag teljesen szétbszták az évad során, pedig az első kettőben ő még az egyik legjobbak közé tartozott. Egyszerűen minden részben lejjebb süllyedt a karakter, a mélypont pedig a drogdílerkedés volt. Aztán jött persze a fordulópont, mikor Nate megmentette őt, és akkor hirtelen Jenny beleszeretett, és az elkövetkező részekben azon mesterkedett, hogy végre megszerezhesse őt magának.

Ezzel a szállal kapcsolatban, nekem végig az volt az érzésem, hogy az írók csak a rajongók miatt tették bele, hiszen teljesen váratlan volt, kettejük közt utoljára a második évad közepén volt valami, azóta még csak szóba sem jött a dolog. Nem mondom, hogy akkor nem szurkoltam, hogy összejöjjenek, de ez most annyira a semmiből jött, hogy egyáltalán nem tudott érdekelni, összejönnek-e a végén.

Az évad másik nagy hibája Serena volt, aki gyakorlatilag egy értelmes sztoriszálat nem kapott a 22 rész során. Persze biztos volt olyan, akit érdekelt, hogy minden második részben az apját keresi, de végül sosem találja meg, és olyan is, akinek tetszett az apa karaktere, de én nem tartoztam ezek közé. Talán azért nem, mivel, mielőtt megismertük a karaktert, ez a szál teljesen kuszának, értelmetlennek tűnt, viszont, mikor végre találkoztunk vele, a sztoriszál teljesen leegyszerűsödött, 3 részről látható fordulatokkal volt tele, gyakorlatilag semmin nem lehetett meglepődni, pedig a sorozatban azért szoktak lenni omg-pillanatok.

Hibának tartottam még azt is, hogy az évad második felének nagy részét a Chuck és nagybátyja közti harcnak szentelték. Egyszerűen nem tudott érdekelni, mivel tudtuk, hogy úgyis Chucké lesz a hotel, az pedig gyenge húzás volt, hogy Chuck anyját is hozzákötötték ehhez a szálhoz. Annak persze örültem, hogy végül tényleg az anyja volt, mert ez okot ad egy potenciális visszatérésre, és nekem a karakterrel nem volt bajom, egyszerűen rossz céllal írták bele a sorozatba.

Viszont ennek a hoteles szálnak a legalja nem ez, hanem Chuck és Blair szakítása volt. Egyszerűen nem értettem, hogy ennyi miatt miért kell szakítaniuk, és ezzel szerintem az írók is így voltak, mert részeken keresztül csak magyarázkodtak a karakterek, hogy miért is kellett szétmenniük, pedig egyértelmű volt, hogy az ok az teljesen mondvacsinált, hiszen - végül is - egyikük sem tett úgy igazán rosszat (ezzel persze lehet vitatkozni).

Sajnos az évad hibáinak listája még itt sem ér véget. Vanessa karaktere még mindig óriási baklövés, sokkal jobban örültem volna, ha Hilary Duff helyett ő távozik, Olivia karaktere szerintem sokkal jobban illett volna Danhez. Emellett az sem jött be, hogy eltűntek a kitűnő párbeszédek, és a popkult utalások is háttérbe szorultak, poénok pedig szinte nem is voltak az évadban.

Nagyon nem tetszett az sem, hogy magának a Gossip Girlnek semmi szerepe nem maradt a sorozatban, hiszen a középiskola elhagyása után, már nem igazán erről szólt a sorozat szereplőinek élete. Jenny persze kivétel volt (legalábbis egy darabig), de a többiek esetében a GG már csak említés szintén tűnt fel, és mikor beszéltek róla, az nagyon erőltetettnek tűnt. A Gossip Girl szerepe egyszerűen leredukálódott arra, hogy a részek elején és a végén mondott valami frappáns bevezető/lezáró szöveget, és a részek közben, a reklámszünetek előtt, mindig elhangzott a szájából, hogy "hoppá, úgy néz ki xy nagy bajban van".

Azt hiszem sikerült érzékeltetnem, hogy mi volt a baj az évaddal. Egyszerűen elvették a sorozat alapját, megszűnt az a feelgood hangulat, amit az első 2 évad során mindig is éreztem, és amiért talán elkezdtem nézni a sorozatot (persze nem tudtam, hogy ilyen lesz, de teljesen random módon kezdtem el nézni, egy megérzés alapján, és furcsa módon, teljesen azt hozta, amit - valószínűleg tudat alatt - vártam). Épp ezért egyáltalán nem izgatott a finálé, nem vártam, és az sem zavart, hogy két nagyobb wtf-ot is elspoilereztem magamnak, egészen mostanáig meg sem néztem.

Még akkor sem jöttem lázba, amikor olvastam, hogy tele volt wtf-pillanatokkal, gondoltam, biztos az a két legnagyobb csavar, amikről én is olvastam korábban, ezek pedig annyira nem izgattak, elsőre teljesen randomnak, ok nélkülinek tűntek. A finálét látva viszont meg kell mondjam, hogy nem tévedhettem volna nagyobbat.

Persze a két ismert csavar közül, az egyik még a rész közben is hülyeségnek tűnt, nem értettem, hogy Dan honnan jött rá hirtelen, hogy mégis szereti Serena-t. Még Serena teljesen hihető is a dolog, hiszen Nate nem volt épp a legjobb barát, és az apja elvesztése is megrázta őt, de azt egyszerűen nem értem, hogy Dan miként szerethetett bele Serenába újra.

A másik csavar viszont tökéletes volt, és nekem helyrehozta az évad egyik legnagyobb hibáját. Természetesen arra gondolok, hogy Jenny lefeküdt Chuckkal. Itt éreztem először az évad során, hogy Jenny okkal csinálja ezt, hiszen tényleg szomorú volt, ahogy azt el is mondta utána Ericnek. Itt először meg is tudtam őt sajnálni, nem úgy, mint mondjuk a drogos részek után.

Chuck oldaláról is teljesen beleillett a sztoriba a dolog, ő is szomorú volt Blair látszólagos elvesztése miatt, és teljesen meg lehetett érteni, hogy miért tette, amit tett. A Chuck-Blair szál nekem az egész évad során megmaradt az egyetlen fényes pontnak, és itt a fináléban sem tudtam csalódni, még akkor sem, ha végül is nem egy párként fejezték be az évadot. Már most leírnám, hogy a cliffhanger majdnem biztos, hogy kamu lesz, a sorozat legjobb szereplőjét csak nem írják ki, és maga a gyűrű is előreutalás volt szerintem, hogy ők ketten, Chuck és Blair, a következő évad végén összeházasodnak. Ezt a szálat egyszerűen nem lehet tovább húzni, úgyis együtt lesznek a végén, és szerintem az írók is hajlanak a házasság felé, ők is tudják, hogy nem sok értelme van ezt tovább halasztani.

Az finálé nagy wtf-jainak persze még itt sem volt vége, a legvégén bedobták meg Georgina terhességét is, ami, hát, igencsak meglepett, nem is igazán értettem, mit keres a karakter az évadzáróban, de ha visszaemlékszik az ember a 2. évad végre, akkor bizony ennek is volt értelme. Azt már most érzem, hogy Dan és Georgina gyereknevelése (merthogy a színésznő maradhat, hiszen a sorozatát, a Mercy-t, elkaszálták) az egyik legjobb szál lesz a következő évadban, már csak a két karakter miatt is. Talán ez a komédiát is visszahozhatja kicsit a sorozatba, persze ez egyáltalán nem biztos, hiszen ez a téma ugyanúgy lehet komoly dráma is, mint poénforrás.

Annak ellenére, hogy a finálé ennyire jó volt, azért simán voltak hibái is. A rendezés (ahogy több helyen is olvastam) tényleg gyenge volt néha, főleg az utolsó jelenetnél, de engem a legjobban nem ez zavart, hanem Serena karaktere. Sokáig tartott, de most végre rájöttem, hogy ő az egyetlen, aki negatív irányba kilóg a sorozatból, egyszerűen senkivel sincs chemistry-je, és teljesen súlytalanok a jelentei. Erről valószínűleg nem csak a színésznő tehet, mert nem hinném, hogy a Dant játszó Penn Badgley akkora színész lenne, és mégis, a Blairrel közös jeleneteiben szinte kézzel tapintható a feszültség. Ugyanez vonatkozik Nate karakterére is amúgy, Chace Crawford talán a leggyengébb színész a sorozatban, és mégis kedvelhetőbb a karaktere, mert nem olyan bugyután van megírva, mint Serena-é.

Azt hiszem mindenre sikerült kitérnem, amire szerettem volna, így a végére már csak a pontszámok maradtak. Az évadra azt hiszem reális, ha csak 5 pontot adok, a finálét viszont nyugodt szívvel fel tudom pontozni, nálam simán megütötte a 8/10-es szintet, és visszahozta kicsit a sorozat iránti szeretetemet is. A következő évadra nagyon kíváncsi vagyok, nagy kérdés, hogy innen milyen irányba viszik el a sorozatot, de ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy folytatni fogják a drámázást, ami ránk, a nézőkre, rajongókra nézve, lehet nem a legjobb döntés lenne.

Gyengébb volt a rész, mint a múlt heti, ezt el kell ismernem, de még így is jó nagyon a sorozat, simán a legviccesebb 40 perces.

Úgy ráadásul, hogy Sue ebben az epizódban csak két jelenetet kapott, bár az igaz, hogy mind a kettő vicces volt. A legjobb beszólás mégis Brittany szájából hangzott el, mikor Kurt apja mondta, hogy védekezzenek, erre megkérdezi, hogy mire gondol, riasztóra? De neki sem az volt az egyetlen jó beszólása, a rész telis-tele volt jó idézetekkel, nehéz volt címet választani a kritikának.

A mai részben végre foglalkoztak azzal is, hogy 1 hónap és regionals, sokak ezt nem értették a sorozatban, hogy miért nem készülnek a nagy eseményre, miért nincs róla szó. A Vocal Adrenaline-ról viszont még mindig nem tudunk semmit, pedig a szünetben az okozott óriási hype-ot a sorozatnak (legalábbis a külföldi bloggerek körében), hogy megszerezték Idina Menzelt a sorozatnál, a Vocal Adrenaline főnökének szerepére.

A zenék most nem voltak annyira ütősek, mint múlt héten, de legalább jól voltak előadva, Mercedes és Kurt szólói nagyon ott voltak. Santana éneklése viszont nem tetszett, bár igaz, hogy ez még csak az első próbálkozása volt, a második évadra valószínűleg belejön majd. Azt viszont most is el lehet mondani, hogy a sztori miatt voltak a zenék, és nem fordítva (az utolsó dalt leszámítva).

Azt is el kell ismerni, hogy az évad második felében sokkal komolyabbak a történések, mélyebbek a karakterek, súlyosabb a dráma, és ami a legfontosabb, nem foglalkoznak a nevetséges terhesség-szállal. Még Quinnél sem, aki pedig tényleg terhes. Viszont pont az ő karaktere az, amelyikkel nagyon jól bánnak az írók, szép lassan terelgetik őt a jó úton, már a múltkor is megnyílt, mikor kiderült, ő írta a listát, és most is segített Mercedes-nek, annak ellenére, hogy pár hónapja még utálták egymást.

Gondolkoztam azon, hogy eggyel kevesebb pontot adjak-e a résznek, de a kritika írása közben arra jutottam, hogy ez is megérdemli a 8/10-et. Persze lehet csak a gleek beszél belőlem, de szerintem ez a rész is azt bizonyította, hogy a Glee az idei év egyik legjobb újonca.

Kritika a tovább után, erről már tényleg nem lehet spoilerek nélkül beszélni.

Nekem eléggé tetszett ez a rész. A mostaniak elég jól szoktak sikerülni.

Igazából a végén újra összeáll a csapat, pedig már úgy tűnt, h Robin a barátja miatt nem fog sokat találkozni a többiekkel.

Történeti szempontból igaz nem sokat halad előre, bár én azt hittem, h a bulin lesz vmi a csaj és Ted között.

Szerintem megérdemli a 8/10-et. Elég jó, érdemes megnézni. És az előzőt is.

Még mindig nem értem, miért nem kezdték el a fősztorival foglalkozást,a 19. részig, mert ami azóta történt, az a sorozat legjobb pillanatai közé tartozik. Sajnos nekem kevésnek tűnik az a maradék egy rész, ebben a témában rengeteg lenne még.

Jól van, nincs baj: a 16-os részben - annak ellenére, hogy nem event-jellegű volt, mint a múlt heti Madonnás - visszatért az évad első felének színvonala, és úgy érzem kijött abból a hullámvölgyből a sorozat, amibe sokak szerint került az előző két részben.

Aztán lehet, csak én vagyok ezzel így, más kritikákat még nem olvastam. Nekem viszont tetszett a rész, és  ez annak is köszönhető, hogy mertek drámázni picit a sok-sok komédia mellett, és mertek hozzányúlni a mellékszereplőkhöz, most például Mercedes és Kurt kapott egy-egy sztoriszálat, ráadásul szólót is énekelhettek végre (Mercedesé nagyon erős volt).

A dráma melmett azért mos is megvoltak a fetrengős poénok, egysorosok. Sue Sylvester jelenetei pedig még mindig aranyat érnek, óriási a karakter. Igaz, az, hogy ennyit szerepel, visszaüthet még később, mert lehet, hogy egy idő után unalmas, és talán idegesítő lesz már a karakter. Remélem, hogy ez azért még egy jó darabig nem lesz probléma.

Azért a mai részben is történt valami különleges, visszatért Kristin Chenoweth, akinek még mindig zseniális hangja van, de a karaktere most sem tetszett igazán, bár az előző szereplésénél ez most jobb volt. Az viszont érdekes, hogy Mister Schuester egy szót sem szólt neki Emmaról, akibe eddig halálosan szerelmes volt, és inkább a volt feleségére fogta, hogy miért nem feküdhetnek le. Talán miattuk (Schuester és April) volt az, hogy közepénél kicsit leült az epizód, a második közös daluk szerintem nagyon hosszú lett, és nem sok értelmét láttam.

A maradék 35 perc viszont nagyon tetszett, bár az még feltűnt, hogy - a Madonnás epizódot leszámítva - a szünet után nem nagyon választottak erős számokat, mármint olyan tekintetben, hogy nem voltak ismertek (na jó, én nem ismertem őket). Ebben a részben viszont jól előadták őket, bár Kristin Chenowethnél feltűnt, hogy nagyon nem volt szinkronban a szája mozgása a hanggal, ezt szerintem jobban is megcsinálhatták volna. A kis hibák ellenére is 8/10, élveztem a részt, és úgy látszik, hogy a Glee most már tényleg visszatért. Azt a 14-es részt pedig gyorsan felejtsük el.

Két hete leköszönt Spartacus 1. évada, de nem sokáig maradt üresen a péntek esti idősáv, a Starz kábelcsatornánál, múlt héten ugyanis visszatért a csatorna partiszervezős komédiája, ami egyébként a tavalyi év egyik legjobb szitkomújonca volt.

A sorozatról nem nagyon írtam még, tehát mielőtt belevágnék a második évad nyitóepizódjának "elemzésébe", pár szó a Party Downról. Az alapkoncepció az, hogy vannak ezek a partiszervezők, de egyiküknek sem ez az igazi munkájuk, mindegyik valami színész, zenész, vagy író, de amíg az "igazi karrierjük" nem indul be, addig valahol dolgozniuk kell. Minden rész egy parti szervezése köré épül, és van egy nagyon halvány romantikus főszál, de nem több, mint más szitkomoknál.

A sorozat írója Rob Thomas, aki a Veronica Marsot készítette/írta, ennek köszönhetően sok Veronica Mars-színész feltűnik a sorozatba, még maga Kristen Bell is. A Party Down persze közel sem olyan érdekes, okos, talán még csak nem is olyan vicces sorozat, mint a VM, és nem látunk olyan színészi teljesítményeket, mint ott, de mégsem rossz sorozat, van benne valami, ami miatt mosollyal az arcán nézi az ember, még a néha nyomasztó hangulat ellenére is. Nem tudom, hogy miért van ez, talán mert az egész sorozat hihetőnek, valóságosnak tűnik, talán a karakterek, a nem tipikus humor, talán az ismerős, szerethető színészek miatt. Vagy lehet, hogy ezek összessége az ok, mindesetre a Party Down első évada nekem nagyon kellemes meglepetés volt, így vártam már a másodikat nagyon (és mégsem néztem meg a preaired részeket - egészen mostanáig -, pedig kettő is volt).

Az új évad 9 hónappal az első után játszódik, és nagyjából semmi nem változott, a csapat tagjai ugyanazok maradtak. Jane Lynch távozott ugyan a Glee miatt, de jött helyére Megan Mullaly (Will & Grace), akinek a karaktere nekem nagyon nem jött be az első részben, de talán csak azért, mert túl sokat szerepelt, és háttérbe szorította például Ryan Hansent.

Jane Lynch karakterén kívül még ketten hiányoznak az epizód elején, de a rész alatt szép lassan visszaszivárognak ők, és visszakapják a régi munkájukat. Nekem amúgy ez volt a másik negatívum, elég ötlettelen módon hozták vissza ezt a két karaktert.

Viszont a két negatívumot leszámítva a rész teljesen azt hozta amit az első évad alapján vártam. A hangulat és a humor megint megvolt, és nagyon örültem, hogy újra láthattam ezeket a színészeket játszani, főleg Lizzy Caplant, aki az első évad óta egyik kedvenc színésznőm. Még szerencse, hogy van még egy preaired rész, mert 25 perc alatt úgy elkapott a hangulata, hogy most akár 5-6-ot is megbírnék belőle nézni. 8/10 a kezdés.

Kezdenek összeérni a szálak, a szigeten és az ALT-ban is, és a sorozat tempóját is feljebb kapcsolták pár fokkal. A kérdés csak az, hogy miért kellett erre az évad 13. részéig várni? Spoilerekkel a tovább után.

Ha az "előző részek tartalmából" nem spoilerezze el a rész egyik nagy wtf pillanatát, akkor majdnem tökéletes lett volna a rész. Persze így sem rossz, a téli szünet után leadott epizódok közül szerintem simán ez volt a legjobb.

Már az első jelenet is ütött, tetszett nagyon, hogy láthattuk Zachariah egy másik oldalát is, és az, hogy megbízatást kapott, rögtön felkeltette az érdeklődésem. A 3. Winchester-tesó behozatala is nagy húzás volt, bár az kérdéses, hogy ez az írók részéről is csak egy b-terv volt, vagy pedig a 4. évad vége óta (mikor először szerepelt a srác) így tervezték. Én amellett vagyok, hogy így akarta Eric Kripke, hiszen nem hiába a 100. epizódban hozta vissza a karaktert, és annak a bizonyos negyedik évados résznek sem véletlenül volt "Jump the Shark" a címe. Hogy visszakanyarodjak az epizód elemzésére, Zachariah halála is eléggé meglepő volt a rész végén, nem hittem volna, hogy ilyen "hamar" végeznek vele, ha már eddig életben tartották az írók.

Volt azért a résznek egy gyengébb szakasza is, mikor Samék csak ültek Bobby házában, az elég unalmasra sikerült. Dean kiszabadulása is elég vicces volt, eddig valahogy sosem mutatták, hogy ott is ki lehet menni a házból. Ezután viszont jött a zúzás, Castiel rajult kicsit, és ezt nem csak azért mondom, mert szétverte Deant, az a jelenet érzelmileg is elég durva volt, meg is sajnáltam az angyalt. Persze nem meglepő, ahogy már múlt héten is írtam, az ő karaktere az egész évad során ugyanolyan zsír, vicces és érdekes maradt, valószínűleg azért is, mert az írók nem mertek rajta változtatni, hiszen a sorozat rajongói imádják.

Tetszett még az is a részben, hogy mielőtt elindultak a "beautiful room"-hoz, nem lehetett tudni, hogy Dean igent fog-e mondani. Főleg úgy nem, hogy az egész évad arra épült, hogy majd a végén Dean igent mond. Talán ezért is volt az, hogy az utóbbi epizódokban kezdtem picit megutálni a karakterét, és ebben szerintem az írók is segítettek picit, mert Samet megpróbálták szerethetőbbé tenni, főleg ebben az epizódban. Ezért is lepett meg, hogy Dean nem mondott igent, de ez szerintem jó, értelmes lépés volt az íróktól, talán az első, az évad során. Az utolsó jelenet is zseniális volt, szerintem már sokan vártuk, hogy végre visszanyerjék a hitüket a tesók (főleg Dean) és teljes erővel szembeszálljanak az egész világgal. 8/10 nálam.

(amúgy már csak 4 és utána lezárul az Apokalipszis-téma, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mivel tudnak majd előállni az írók, a 6. évadra, most még elég hihetetlennek tűnik, hogy teljesen lezárul ez a sztori, de ezt ígérték)

Na, ennek is vége, nekem a midseason legvártabb sorozata volt a Human Target, és én úgy érzem meg is felelt az elvárásaimnak, nem akart több lenni egy lightos, b-filmekre hajazó akciósorozatnál, annak viszont (szinte) tökéletes volt.

Kezdjük az évadzáróval, ami ha nem is volt a legjobb rész az évadban (a Baptiste-os nekem jobban tetszett), de azért volt benne egy-két elég jó megoldás, és pár wtf-momentum is. Én úgy érzem tökéletes választás volt a finálé témájának, Cristopher Chance "eredettörténete", ráadásul így több legyet ütöttek egy csapásra az írók: megtudtuk hogyan és miért állt át a jó oldalra, láthattuk Katherine-t (akinek a halálában én még nem vagyok 100%-ig biztos), és azt is megtudtuk, hogy miért pont Cristopher Chance a főszereplő neve. Az már csak bónusz volt, hogy az "old man", Baptiste, és Guererro is feltűnt a flashbackekben.

Persze voltak kiszámítható fordulatok is az epizódban, mint például az öreg CC halála, de azért összességében jó, élvezhető epizód volt. Annyira, hogy a negatívumok közé még akartam valamit írni, de kiment a fejemből, pedig 5 perce fejeztem be a rész megnézését. Talán még azt nem tetszett, hogy kevés dolog történt a jelenben, de ez meg a vége miatt nem igaz, hiszen az old man megjelenése elég nagy wtf volt (na meg az is, hogy a kutya AZ a kutya:). Ráadásul ez után jött még a cliffhanger, hogy Chance és a régi főnöke együtt indulnak Winston megmentésére - ez persze nagyon nagy b-múvis húzás, de ezért is szeretjük ezt a sorozatot.

Ebben a részben is megvoltak amúgy a sorozat eddigi epizódjaira vonatkozó pozitívumok: a nagyszerű dinamika a karakterek között, a jól összerakott lövöldözős/harcos jelenetek, a fasza mellékszereplők. Amy Acker szerintem különösen jó választás volt Katherine szerepére, mert hát nem is csúnya, meg azért tud is valamennyire színészkedni. Egy dolog hiányzott nekem az utolsó epizódból, Guerrero és Winston poénkodása, ők ketten rengeteg vicces pilllanatot szállítottak az évad során.

Ha az epizódokat külön-külön nézzük, nem is volt probléma a Human Targettel - bár néha-néha becsúszott egy-egy gyengébb sztori - viszont mint sorozat, annyira nem volt erős. Itt főképp a részek összevisszaságára gondolok, ezekből jött a sorozat két legfőbb hibája, a néhol következetlen fősztori, és a karakterek elfelejtése (új csaj,  FBI-os csaj). Ez persze nem biztos, hogy csak a sorozat készítőinek a hibája, hiszen a FOX-on ment a HT, ők pedig híresek arról, hogy a részeket nem az eredeti sorrendben adják le (itt lehet egyébként megnézni a részek eredeti sorrendjét, a production code-ot kell figyelni). Ez persze van, akinek nem nagy negatívum, de nekem pont ezek a dolgok szoktak a legidegesítőbbek lenni a sorozatoknál.

Összességében viszont egy élvezetes, könnyed akciómóka volt a Human Target első évada, tőlem meg is kapja a 7/10-et, a finálé talán még a 8-ast is megérdemli. Azt, hogy lesz-e második évad, egyelőre nem lehet biztosra tudni, de ha meglesznek a szerdai nézettségi adatok, majd írok egy bejegyzést, hogy milyen számokat hozott az elmúlt pár részben a sorozat.

Na ebben a részben érzésem szerint több wtf volt, mint a múlt hetiben, de én ezzel sem voltam tökéletesen megelégedve - érdekes módon -, főleg a szigeten történtek miatt. A tovább után bővebben.

Nem nagyon szoktam régi sorozatokról írni, hiszen megnézni alig van időm őket, nem hogy írni róluk, de az Undeclared esetében most kivételt teszek, mert hát olyan sorozatról van szó, amit a Freaks and Geeks mellett minden 15-20 éves sorozatnézőnek látnia kéne. Egyik a középiskolákat, és főleg azok megosztottságát mutatja be, picit több drámával és komolysággal (Freaks and Geeks), a másik viszont egy kollégiumi baráti társaságról szól, azt teljesen viccesen, nulla komolysággal bemutatva. Ez lenne az Undeclared.

Mielőtt jobban belemennék az Undeclared leírásába, azt még tudni kell, hogy mindkét sorozatot egy bizonyos Judd Apatow írta/találta ki, akinek a filmjeit talán sokan ismerik (40 éves szűz, Knocked Up, Pineapple Express, stb). Én sajnos nem láttam őket, nem tudom jók-e, de azt nyugodtan mondhatom, hogy a két sorozata zseniális. A csávónak amúgy valószínűleg elég jó kapcsolatai lehetnek, mert a két sorozat főbb szereplői közül rengeteg színész vitte sokra, és a mellékszereplők közt is feltűntek olyanok, akik ma már nagy névnek számítanak.

Az Undeclaredben is rengeteg ilyen volt, a nagyobbak közül (akik akkor is híresek voltak) feltűnt Adam Sandler (ez óriási wtf volt) és Ben Stiller is (ő volt már a Freaks and Geeksben is), de a Freaks and Geeks-es szereplők közül is sokan beugrottak (Seth Rogen, aki itt is főszereplő volt, vagy épp Jason Segel, aki most Marshallt játssza HIMYM-ben). Rajtuk kívül pedig olyanok voltak, mint Amy Poehler (Saturday Night Live, Parks and Recreation) vagy épp Tom Welling, aki ugye Clark Kentet játssza a Smallville-ben, de egy jelenetben még a Big Bang Theory-s Wolowitz is szerepel.

Az ismerős színészek természetesen óriási plusznak számítanak, szerintem nem csak nekem, de emellett természetesen voltak más pozitívumai is a sorozatnak. Talán az egyik legnagyobb az, hogy a szitkomkliséket hanyagolva volt vicces, pl nincs aláröhögés sem. Ez persze most már nem számít annyira nagy dolognak, de azért 10 évvel ezelőtt, mikor még nagyban ment a Friends, és a Seinfeld meg a Married with Children is nemrég ért véget (mindhárom sorozat hihetetlen sikeres volt), akkor még nem voltak jellemzőek az ilyen típusú komédiák. Ez persze meg is mutatkozott a sorozat nézettségében, a FOX nagyon hamar elkaszálta, csak 17 részt élt meg az Undeclared.

A FOX-nak amúgy majdnem sikerült elbsznia a sorozatot, vagyis aki a tévében nézte annak el is bszták, mivel a részeket teljesen össze-vissza adták, és a főszál miatt azért ez számít. Meg azért is, mert ha a FOX nem szól bele az írók dolgába, akkor gondolom nincs olyan, hogy csak úgy eltűnnek fontos szereplők, de mit várunk azoktól, akik elkaszálták a Firefly-t.

A rövid élettartama ellenére amúgy ez a sorozat is kult lett (a Freaks and Geeks is az), és én nem is csodálkozom ezen, van egy hangulata, ami teljesen beszippantja az embert. Én gyakorlatilag tegnap néztem végig, reggel 3-kor fejeztem be, és teljesen kikapcsolt, ez pedig nagyon fontos tényező a sorozatoknál. Pozitívum még, hogy a színészek jól játszották a szerepüket, senki sem lógott ki negatívan, és azért a lányok közt volt pár eyecandy is, ami megint csak elég nagy pozitívum.

Persze azért voltak gyengébb pillanatai a sorozatnak, a kötelező romantikus szál az néha gyengébb volt, és voltak kevésbé vicces részek is, de nincs szívem lehúzni a sorozatot, mert nagyon jól szórakoztam a nézése közben. Eredetileg csak 7-et akartam neki adni, de így a kritika közben rájöttem, hogy simán megérdemli a 8 pontot, kilencet csak azért nem, mert azért annyira nem volt jó, mint a Freaks and Geeks. Ha valaki egy könnyed komédiát akar, annak csak ajánlani tudom az Undeclared-et, hamar lehet vele végezni, és nagyon feldobja az ember hangulatát, ráadásul valamennyire befejezett is a főszál.

Ez hihetetlen, mindenhol azt olvasom (legalábbis rajongóktól), hogy mekkora királyság volt a rész, én meg csak itt ülök és már vagy fél órája azon gondolkodom, hogy miért is? Lehet velem van a baj, de ez valahogy nem jött át, az viszont egyértelmű, hogy fordulópont volt a rész, és innen (nekem) valószínűleg jobban be fog jönni.




 

Áh, nem akarom, hogy ez a csapat is elmenjen a következő évadban (ha lesz egyáltalán), ez alatt a pár rész alatt annyira megszerettették őket velem, hogy az hihetetlen, még az 1-2. évados arcoknál is jobban tetszenek (persze Sidnél nincs jobb, de mint társaság, ezeket én jobban kedvelem - ezzel egyébként valószínűleg egyedül vagyok).

Szerintem egyértelmű, miért ennyire jó az évad: az írók nagyon keményen rágyúrtak a drámai szálra. Cook börtönben (ahonnan azóta kiengedték, vagy megszökött, ez nem teljesen tiszta, de valószínűleg utóbbi), Naomi gyakorlatilag megölt egy lányt, Katie-nek nem lehet gyereke, Effy pedig...

Amúgy ezt az Effy témát nagyon jól felépítették véleményem szerint, így végül is (részben) megmagyarázták, hogy miért is nem szólt egy szót sem az első két évad során, miért volt mindig olyan titokzatos. Hát azért, mert nem akart senkihez közel kerülni, erős akart maradni, csak hát jött Freddy, akibe beleszeretett, és így "áttörtek a démonok", magyarul megőrült, depressziós lett. Én a rész közben majdnem biztos voltam abban, hogy Effy-nek lőttek, és hát ez majdnem így is történt. Azért nem lennék meglepve, ha az évad végén megint meghalna valaki.

Az epic történések ellenére, nekem nem a Freddie-s rész tetszett a legjobban, sőt. Persze az sem volt rossz, de valahogy nem kapott el igazán a hangulata. Ez volt amúgy a bajom a Cookossal is, de azért mind a kettő a tetszett, csak nem annyira, mint a Fitch tesók részei. Főleg Kate-é fogott meg, ami kibszott nagy wtf, hiszen egészen eddig, a sorozat leggyengébb karaktere volt. Most viszont sikerült megmutatniuk, hogy kb ő a legnormálisabb az összes közül.

Ami nagyon tetszik az évadban, az az, ahogy Naomi-Emily kapcsolatot kezelik most az írót. Érdekes Emily-t így, gyakorlatilag egy roncsként látni (főleg a 4-esben volt durva, nagyon pörgött a csaj). Azért remélem Naomi részében újra összehozzák őket, vagyis Emily megbocsát Naominak, de amilyen depressziós ez az évad, nem sok esélyt látok rá.

Azt amúgy nem értem, hogy páran miért sírnak azért, hogy a részek túlságosan egy karakterre fókuszálnak. Akik ezt mondják, azok nem nézték a sorozatot az 1-2. évadban? Mert hogy ez akkor is így volt. Ráadásul most azért van valamilyen szinten átívelő szál is, a premierből a lány halála, ami gyakorlatilag a társaság felére kihat, aztán ott van még a Freddie-Effy-Cook, a Pandora-Thomas, és az Emily-Naomi kapcsolat is, és azért valamilyen szinten mindegyikkel foglalkoznak, minden egyes részben. Igaz, legtöbbször csak egy pár perces jelenet elejére, de akkor is.

Erre az évadra aszerencsére sikerült kijavítaniuk az íróknak a 3. egyik legnagyobb hibáját is, azt, hogy a társaság tagjai nem is igazán voltak barátok. Persze nem is lehettek, csak akkor ismerték meg egymást, de az 1. évad ebből a szempontból jobb volt, hiszen ott már barátokként indultak. Mostanra viszont tényleg barátok, elmondják egymásnak a titkaikat, random megcsókolják a másikat - de persze úgy, hogy közben mást szeretnek, és ezért egy csóknál nem is mennek tovább -, meg ilyenek, látszik, hogy szeretik egymást, törődnek a egymással.

A Skinst nehéz pontozni, mert az egész azon múlik, hogy milyen hangulatban nézed meg a részeket, mennyire akarod "beleélni" magad, a rész minősége szinte már csak másodlagos. Persze a jó részek mindig kitűnnek, ezzel csak azt akarom mondani, hogy akár egy gyengébbre megírt rész is tetszhet, ha éppen olyan hangulatban van az ember, és ez igaz fordítva is. Ezt azért mondom, mert ha azt nézem, hogy mennyire tetszettek a részek, akkor egyelőre "csak" 8/10 az évad (pedig jobb, mint akármelyik 8/10-es sorozat), de ha a hátralévők olyanok lesznek, mint Emily-é, vagy Katie-é, akkor akár még a legjobb Skins évad címet is megkaphatja a végén.

Na ez igen, valahogy így kellett volna folytatni a szünet után. Nem mondom, hogy tökéletes rész volt, de legalább normálisan foglalkozott a főszállal, és nem csak alibiből, mint az utolsó 2-3 rész.

A rész egyébként a Valentin-nap köré épült (ezt sajnos tudtam előre), de szerencsére jól nyúltak hozzá a témához, és még a főszálhoz kötés sem volt olyan erőltetett, mint mondjuk a tévévilágos részben a Trickster=Gabriel dolog. Maga az ügy - hogy mitől is halnak az emberek - sem volt rossz, de mivel még a múlt heti rész után belefutattam egy spoilerbe, hogy megint lesz egy lovas, ezért nem volt annyira meglepő. Bár, mivel nem tudom pontosan a nevüket, én azt elején még azt hittem, hogy Love lesz a lovas, de Cupid feltűnése után elég egyértelművé vált, hogy nem.

Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy a rész gusztustalanabb volt, mint általában? Nem csak az egymás megevésére gondolok az elején (pont ettem közben persze...), de gyakorlatilag az összes lovashoz kapcsolódó dolog gusztustalan volt, még maga a színész is picit, bár ezt gondolom direkt csinűlták így. Mondjuk az előző, raj War után nem tudam miért egy ilyen öreg fószer volt a Famine, de hát ezt az írók jobban tudják. Ha viszont a Death-et, vagy a negyediket, valami kisgyerek fogja játszani, akkor nagyon mérges leszek.

Az elején azért is írtam azt, hogy ez a két rész valahogy jobban illett a főszálhoz, mert itt a szereplők ténylegesen közelebb kerültek az Igen kimondásához, Dean mindenképp, de Sammy-re is utalt a lovas. Amúgy ebből az utalásból nekem az jött le, hogy itt a démonvérnek lesz valami nagyon fontos szerepe az igen kimondásában, vagy ha nem is a vérnek, akkor a hatalomnak, erőnek, amit a vér ad Samnek. Egyébként a végén csak én hittem, hogy Dean már most kimondja az Igent? Már nagyon nem bírja szegény, én egyre biztosabb vagyok benne, hogy a Team Free Will elég durván el fog bukni.

A részben persze voltak negatívumok is, a legnagyobb talán az, hogy még mindig nem Death-tel foglalkoztak, hanem előhoztak inkább egy új lovast. Nem tudom ezzel mi a céljuk, de lassan már fel kéne tűnni az összes lovasnak (talán Istennek is?) és Detroit is jöhetne már, hiszen alig 8 rész van hátra, nem tudom hogy fogják így lezárni az egész Apokalipszis-szálat, félek, hogy nagy kapkodás lesz itt a végén. Főleg úgy, hogy a  következő rész - ami egyébként csak Március 26-án lesz, mivel a sorozat most megint szünetre megy - megint egy büdös nagy filler lesz, legalábbis a promó alapján.

Az tehát, hogy merre megy tovább a sorozat, még mindig zavaros, de ha ettől eltekintenünk, ez azért egy élvezhető rész volt, 8/10. Supnatban rég volt már olyan, hogy a 20. perc után csak a legvégén néztem rá az órára, mikor már csak 2-3 perc volt hátra, ez pedig általában jó jel a sorozatoknál.

Azaz a sorozatzáró. Még szombat hajnalban lement odakint, és meg is néztem aznap, tetszett is, viszont időm nem nagyon volt írni róla mostanáig (következő kritika a LOST-é lesz).

Azzal kezdeném, hogy a sorozatba mindenki nyugodtan belekezdhet, van normális lezárás. A baj csak az, hogy túl jó. Azért szerencsére nem minden karakternek, de összességében a sorozat a lehető legjobb befejezést kapta. Amúgy valószínű, hogy jobban tetszene, ha láthattuk volna az ugrás közben eltelt 10 évet, mivel ez alatt a 10 év alatt rengeteg olyan dolog történt, amit illett volna megmutatniuk az íróknak.

A sztori amúgy az Epitaph One után játszódott, és ezzel szerintem rendesen bemutatott Joss Whedon a nézők nagy részének, hiszen az EO csak az első évad dvd-n volt rajta, azt pedig biztos vagyok benne, hogy nem mindenki látta. Amúgy nem biztos, hogy jó ötlet volt ezt folytatni, hiszen az a új karakterek, akiket innen betettek a sorozatzáróba, semmit sem tettek hozzá a sztorihoz, legfeljebb időhúzásra voltak jók. Mondjuk az időhúzás anélül is megvolt, ahhoz képest, hogy sorozatzáró epizód volt, szinte semmi sem történt. És mégis sok minden. Nehéz ezt leírni, de én tényleg így éreztem. Talán ha több részben mesélték volna el ezeket a dolgokat, jobban kifejtve, jobban tetszettek volna, de így nekem kicsit kapkodósnak hatott a finálé.

Viszont ennek ellenére tetszett. Jó volt a karaktereket még egyszer, utoljára látni, mert a két héttel ezelőtti befejezésben én nem éreztem lezártnak a sztorijukat. Ebben a részben viszont - hellyel-közzel - sikerült ezt megtennie Whedonnak. Az értékelések pedig: a sorozat 7/10, ez a rész 8/10, az évad pedig 9/10. Kár, hogy vége lett.

Nekem tetszett. Ahogy olvasom, másoknak nem nagyon, de mi többet vár az ember a Heroestól? Komolyan mondom, hihetetlen, hogy milyen dolgokba kötnek bele az emberek. Erről konkrétabban a kép alatt. (ja és menni fog a spoilerezés rendesen, szóval akit érdekel, és még nem látta, ne nagyon olvasson tovább)

Na szóval, a rész egyik mellékszála Parkman lakásán játszódott. Azt már a múlt heti részben láthattuk, hogy Sylar elment Mattékhez, de nem nagyon tudtuk, hogy mit akar. Hát nem mást, mint hogy Matt belenézzen az agyába, és elvegye tőle a képességeit. Mattnek ez nem nagyon megy, és beszél az aszonnyal, aki azt mondja, hogy ne vegye el Sylartől a képességeit, hanem inkább temesse el, zárja csapdába. Matt persze hallgat rá, és szó szerint veszi, amit mond: előbb bezárja Sylart a saját elméjébe, majd elkezdi a testét is befalazni (valaki még ebbe is belekötött, hogy milyen rossz kőműves a csávó... mondjuk lehet csak vicces akart lenni:). Közben persze megérkezik Peter, akinek látomása volt, és melyben Sylart látta, amint megmenti Emma-t, a csellózó vagy hegedűző lányt. Mikor Peter meglátja Sylar testét, Matt képességét használva ő is belemegy az elméjébe, hogy megmenthesse.

Erre azt mondják, hogy mekkora hülyeség már, hogy Peter ennyivel semmissé teszi, amit Matt csinált az egész epizódban. Én ezzel nem értek egyet, mert az sem biztos, hogy egyáltalán meg fogja menteni Sylart. Mi van, ha csak elveszi a képességeit? Vagy mi van, ha bezárva marad Sylar elméjében, de valahogy ő irányítja majd mégis? Hiszen Petrelli mama is megmondta, hogy az álmokat nem kell szó szerint venni, attól, hogy Sylart látjuk, amint megmenti a lányt, még nem tudjuk, mi történik igazából. Meg amúgy is, Sylar most tényleg nem akart rosszat, csak azt, hogy normálisan élhessen, hogy megmentse valaki, és Peter most pontosan ezt teszi.

Fogalmunk sincs mit fog hozni a következő rész, és szerintem addig nem kéne lehülyézni az írókat, meg magát a sorozatot. Ha már eddig végigszenvedte az ember - mert nem mondom, hogy néha nem volt szenvedés a sorozat - akkor most már legalább hagyjuk, hogy végig menjen, és csak utána fikázzunk. Én most megígérem, hogy ha a következő két rész után, lesz mibe belekötnöm, akkor bele fogok, de addig nem, míg nem látom, hogy merre akarnak kilyukadni. És annak ellenére, hogy bele fogok kötni a dolgokba, ha jól szórakozom a részen - ahogy most is - akkor nem fogom azt mondani, hogy szar volt. Mert nem csak az a lényeg, hogy milyen jól van megírva, meg hogy mennyire van értelme a karakterek cselekedeteinek, hanem az is, hogy neked, nekem mennyire tetszik.

És ez a rész is tetszett. Tetszett, hogy felgyorsították kicsit a tempót, a karneválos lövöldözéssel, tetszett, ahogy Samuel maga mellé állította újra az embereit, tetszett, hogy Sylar és Matt újra találkozott, tetszett, hogy Peter cselekedett, és bement Sylar elméjébe, mert úgy érzem ebből rengeteg mindent ki lehet hozni. Akár még... de nem, azt úgy sem. És legfőképp az tetszett, hogy érzem, mindjárt itt a finálé. Nem tökölnek fillerekkel, hanem részről-részre építik fel a nagy összecsapást. Az igazat megvallva, én ezzel az összecsapással már akkor is meg lennék elégedve, ha látnánk belőle valamit, és nem zárt ajtók mögött történne, mint tavaly. Nekem az is elég, ha lezárják ezt a sztorit, és a 4. évad 19-es részével befejezik a Heroest. Én ugyan szívesen nézném még a sorozatot, de tényleg nehéz úgy élvezni valamit, ha a legtöbb ember hulladéknak tartja, és csak azt keresei, hogy hol lehet belekötni. Én nem keresem a hibákat, ezért élvezem a sorozatot, még mindig kedvencnek tartom. És az a rész is tetszett. 8/10.

Sokakkal ellentétben, nekem nem hiányzott a sorozat, a szünet alatt, és a tegnapi részt sem vártam igazán, viszont - talán az utóbbi miatt is - nagyon tetszett ez az epizód, annyi történés volt ebben a 42 percben, hogy a rész végére szinte már el is felejtettem, hogy mi történt az elején.

Komolyan, annyi minden volt, hogy felsorolni sincs kedvem, meg igazából mind elég nagy spoiler lenne. Legyen elég annyi, hogy megtudtuk miért hasonlít Elena Katherine-re, és azt is, hogy mi Alaric valójában (én erre tippeltem). Alarickal (ezt így kell írni?) kapcsolatban kapunk még egy flashbacket is, melyben láthatjuk, hogy melyik szereplővel találkozott már régebben. Elena öccse pedig lassan kezd rájönni, hogy léteznek vámpírok, és mivel az írók megmondták, hogy Alaric elég nagy hatással lesz rá, szerintem nem nehéz kitalálni mi lesz a kölyökből. Remélem az lesz, amire gondolok, megnézném, hogy mit kezdene ő meg Elena egymással, főleg ha még az Alaric-féle flashbacket is nézzük (remélem akik látták értik ezt a mondatot:).

Hihetlen amúgy, hogy milyen pörgős lett a sorozat. Ki gondolta volna az első négy, eléggé nyálas, rész után - mikor még úgy tűnt, hogy ebből valami szr kis tinisorozat lesz - hogy ennyire kinövi magát a Vampire Diaries? Én nem, az tuti. Utána viszont elkezdtek foglalkozni a mitológiával, és azóta nincs megállás, minden résszel nő kicsit a színvonal.

Damon amúgy tökéletes gonosz, és ez Ian Somerhaldernek is köszönheő, aki pazarul játssza a szerepet, ezerszer jobben, mint anno Boone-t a Lostban. A karakter azért annyira jó, mert bármit megtenne a célja (Katherine kiszabadítása) érdekében, viszont közben végig poénkodik, játssza magát, Elenával is normálisan bánik, néha még jótettekre is képes. Ezekből pedig látszik, hogy elég összetett figura, viszont ha elérné a végcélját, az elég durva következményekkel járna, annak ellenére, hogy a szándékai nem gonoszak, csak annyira elhivatott Katherine megmentésért, annyira szereti őt, hogy bármit megtenne érte. Azt pedig, hogy mennyire elhivatott, nem kevés gyilkolással demonstrálta az elmúlt részekben. Ez is nagyon tetszik a sorozatban, a 3 főszereplőn kívül ugyanis senki nincs biztonságban, szinte bárki meghalhat bármikor. Persze utána vissza is hozhatják őket, mint vámpír, de akkor is.

A rész amúgy simán 8/10 nálam, és kíváncsi vagyok, hogyan folytatják innen. Megmarad ilyen eseménydúsnak a sorozat, vagy azért leül egy kicsit, hogy az utolsó részekre megint felpörögjön? Jövő héten kiderül.