Először is ki kell jelentenem, h ez a 2. olyan film, a gyalog Galopp után amiről nyugodt szívvel állíthatom, h minden egyes perce felsőfokon meg lett szerkesztve. Olyan, mint egy óriási mozaik, tele sok kis aprósággal, amik egy nagy egészt adnak. Esetünkben magát a Mona Lisát.
A film alaptörténetét nehéz lenne megfogalmazni, hiszen szerintem nincs is neki, hanem inkább különböző filozófiákat jelenít meg. Azért egy kicsit a történetről: Főszereplőnk (kinek szerintem neve a film során nem derül ki), egy nagy autógyártó biztosítási részlegén dolgozik, ami sok utazással jár. Útjai során rengeteg emberekkel találkozik, minden egyes szakaszt, beskatulyáz az élet külön szakaszaként (pl: repülő út, hotelban tartózkodás), és ezekhez, ahogy ő fogalmaz single-serving friendseket kap. (Legjobb magyar kifejezés erre talán az eldobható). Valószínűleg ettől a monotonítástól (bár ez nem derül ki) álmatlanságban szenved. Minden egyformává válik ("Everything is a copy of a copy of a copy") mígnem találkozik egy rendkívül érdekes single serving frienddel Tyler Durdennel, ami egy új fordulatot hoz az életébe. Tylerben megvan minden, ami benne nincs. Nem gürizik napokat hasztalan bútorokért, elektronikai cikkekért, egy lepukkadt házban lakik, ahol egy kissebb erő kiveri az összes biztosítékot, de ez őt nem zavarja, hisz élvezi az életet. Mivel időközben főszereplőnk háza felrobban, míg üzletí úton volt, beköltözik Tylerhez, és szépen lassan átveszi életfilozófiáját. A hétköznapi élet láncaiból való kitörésüket pedig nem mással, mint harccal vetítik maguk elé. Először csak egymást ütik-vágják, majd ahogy ezt később mások is meglátják, csatlakozni szeretnének, mígnem egy egész klub növi ki magát. Egy bizonyos létszám után pedig nem csak a látszatát mutathatják fel szabadságuknak, hanem tehetnek is az érdekében, h a láncokat elvágják, azaz megszüntessék a "birtoklást". Mi mással érhetnék ezt el, mint a banképületek felrobbantásával, avagy a tőke eltörlésével.
Nahát ez lenne nagyjából a történet, de mint azt említettem nem csak ez a lényeg, hiszen minden momentuma érdekes a filmnek. Például érdemes megjegyezni, h a harcosok klubjába csatlakozó, néha brutálisnak, betegnek tűnő emberek, a hétköznapokban, átlag embernek számítanak. Pincérek, utcaseprők, hordárok, rendőrök stb. Ezek láttán, mindenki elgondolkodhat rajta, h vajon, vandálokról van szó, vagy csak néhányan rádöbbentek arra, h társadalmunkban valami nincs rendjén, és cselekszenek, ami azoknak akik beletörődnek a rendszerbe szélsőségesnek, betegnek tűnik...
Még megemlíteném a filmből a halálosan betegek csoportjairól szóló részeket. Ugyanis mikor az álmatlanság miatt panaszkodik főszereplőnk, és gyógyszert kér orvosától a fájdalomra hivatkozva, a hererákosok csoportjához lesz irányítva, h lássa mi a fájdalom. Ilyenkor jön elő az a nyilvánvaló dolog, h az emebr túl sokat törődik az önsajnálattal és keveset él. Lehet, h nem jön minden össze, de legalább egészségesen élhetünk, és ezt meg kell becsülni. Végezetül bemásolnék egyet a kedvenc idézeteim közül, és köszönöm annak aki végigolvasta ezt a bejegyzést:)
„A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk se helyünk. Nincs világháborúnk se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.”
(a pontszám lemaradt, de simán 10/10)