HabiBárpult

Mondjuk ki már így az elején: a Persons Unknown közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és egyelőre a nyár legnagyobb csalódása. Nem bűn gyenge, és egy kivételével nem is voltak borzalmas részei, de az az egy nagyon rosszra sikerült, és a többi sem volt sajnos kiemelkedő. Átlagban olyan 5/10-nek mondanám egyelőre, még az a szerencse, hogy pont az 5. sikerült biztatóra, tehát van azért remény. Tovább után pár spoileres bekezdés (és kép).

Érdekes évadot zárt a Két pasi meg egy kicsi, hiszen talán most először kapott a sorozat egy nagyobb átívelő szálat, és én úgy érzem, hogy ez nagyon jót tett neki. Chelsea és Charlie kapcsolatáról beszélek természetesen, ami szerintem az évad legnagyobb pozitívuma volt (mások szerint nem), és én nem is örültem annyira, hogy szétmentek, szerencsére itt az évadzáróba belebegtették, hogy akár még lehet folytatása a dolognak.

Azt nem mondom azért, hogy Chelsea nagy karakter lett volna, de szerintem kell Charlie-nak egy barátnő, és hát annál nem is lehetne tökéletesebb befejezése a sorozatnak, mint hogy Charlie végre megtalálja az igazit, és összeházasodik vele. Az évad elején még nagyon úgy tűnt, hogy ez a nagy ő Chelsea lesz, de mikor szétmentek, akkor azt gondoltam, hogy oké, őt sem látjuk többet, és a sorozat visszatér a régi kerékvágásba.

Hát nem így történt, Chelsea többször is felbukkant a szakítás után, és nagyon úgy néz ki, hogy valamikor a következő évadban újra egymásra fognak találni, és akkor talán a 8-as lehet a befejező évad. Én ugyanis kétlem, hogy egy házas Charlie-val, lenne értelme folytatni a sorozatot, hiszen teljesen megváltozna a formátum, Charlie nem csajozhatna, nem bulizhatna féktelenül.

Mondjuk az is igaz, hogy a sorozatnak nem egy, hanem még két évada van berendelve, tehát még akármi lehet, én mindenesetre nem sajnálnám, ha a nyolcadik lenne az utolsó. Nem mondom, hogy annyira rosszabb lenne a sorozat, mint az előző évadokban volt, sőt, szerintem épp, hogy javult, de mostanra már (szerintem) nagyon kifogytak az ötletekből, például Charlie poénkodása Alan kiköltözésén, nagyon unalmas már, de egy évadnyi anyagot talán még ki tudnának facsarni magukból az írók.

Ez a 7-es mindenesetre 5/10-et kap tőlem, persze én nem vagyok nagy rajongó, tehát úgy nézzétek, de a sorozat legjobb része így is ebben volt talán, a 7x21-es, amelyikben Charlie és Berta befüveznek. (a fináléban pedig nagyon jó volt a kitekintés Charlie Sheen rendőrségi ügyeire, kéne több ilyen is a sorozatba:)

Hát, ez gyenge lett. Nem a finálé, hanem maga az évad, pedig az első az még tetszett és vártam is ezt a második évadot, de 4 rész után parkolópályára tettem (már a 4. részt is több hetes késéssel néztem meg), és csak most vettem újra elő, a finálé előtt pár nappal.

Azt nem mondhatom, hogy nem kellett volna végignéznem, mivel az utolsó 3 rész elég jó lett, de a 2x05-20x09 közötti részek valami borzalmasak voltak, semmi kedvem nem volt megnézni őket. Ha nincs a blog, és nem akarom megírni ezt, akkor lehet, végig sem nézem, bár a rész végére mindig sikerült egy olyan jelenetet összehozniuk, ami miatt várhatta (volna) az ember a következő epizódot.

De az utolsó három részt leszámítva, egyszer sem éreztem azt, hogy nekem ezt néznem kéne, sőt. Ennek az oka főleg a főszereplőnő, Jackie volt. Ritkán van olyan, hogy utálok egy sorozatkaraktert, de neki sikerült felkerülnie a listámra. A színésznővel nincs baj persze, jól hozza a szerepet, de a karakter nagyon unszimpatikus. Főleg úgy, hogy a többiek meg érdekelnek, Zoe, a tourette-es orvos, a másik orvos, és a többi nővér is, de Jackie idegesít.

Amúgy mikor nem volt ott a kórházban, vagy nem rajta volt a hangsúly, még a heti betegek is jobban tetszettek, valahogy jobban bele tudták őket szőni a sztoriba. Összességében, még így is rosszabbak voltak az egy részes betegek, mint az előző évadban, de a karakterek miatt még így is lehetett volna élvezetes a sorozat. Még Jackie családját is - akiket nem kedveltem az első évadban - "megszerettem" a végére, csak a főszereplőnő ne lett volna...

Pedig próbálkoztak az írók, rágyúrtak a drogos szálra erősen, és ezzel sikerült is a végén érdekessé tenni a sorozatot, volt pár kisebb wtf-pillanat is, meg durva volt, ahogy összeállt az ember fejében, hogy tényleg mekkora függő a csaj, de mégsem volt az igazi az évad. Ha nincs az utolsó 3 rész, lehet nem is folytatnám, az 5/10-et meg tuti nem kapná meg, de így azért érdekel valamennyire a 3. évad is, bár nem hinném, hogy a sorozaton annyira változtatni fog, hogy még páran tudják azt (pedig jó lenne, ha felráznák valahogy).

Nocsak, nézhető HIMYM-részek? Egybe néztem az utolsó kettőt, és meg kell mondjam, nekem bejöttek (főleg az utolsó előtti), valamennyire még idézték is a régi szép időket.

A túl sok romantika ugyan kezd unalmas lenni, a legtöbben valószínűleg nem is ezért szerettek bele a sorozatba, de ebben a két részben valahogy ültek a poénok, még Lily meg Marshall sem volt olyan idegesítő, mint egyébként. Tetszettek a visszautalások is, pl a gondolatolvasás, vagy Ted és Robin major xy-ja (meg volt még valami, de már nem emlékszem), na, meg az is, hogy elővették újra Barney tervét (bár a térképből azért látszik, hogy sok dolga van még).

Arra sajnos ez a két rész sem volt elég, hogy elfeledtesse velem az évad borzalmas pillanatait, és az írók rossz húzásait, mert hogy ezekből sokkal több volt, mint a jókból. Talán a legnagyobb hiba a Barney-Robin kapcsolat volt, örültem is, mikor szétmentek, de nekem a Marshall-Lily páros is idegesítővé vált az évad végére, régebben valahogy sokkal viccesebbek voltak. Tedet viszont egyre inkább megkedveltem, a végére fellépett Barney mellé, mint második legviccesebb, pedig az első évadokban még egyértelműen ő volt a legrosszabb.

Én amúgy azok közé tartozok, akiket annyira nem izgat az anya-szál, egyedül akkor bosszankodom, mikor belengetik ezt az írók, és aztán nem foglalkoznak vele, de amúgy ha nincs róla szó, akkor nem nagyon hiányzik. Az viszont már nagyobb baj, hogy az egész évadban 3-4 olyan rész volt, amire azt lehet mondani, hogy na igen, így kell kinéznie egy HIMYM epizódnak, a többi meg csak "ehh" volt, vagy még az se.

Persze még így is szívesebben nézek meg egy How I Met-epizódot, mint mondjuk egy Two and a Half Ment, pedig a két sorozat ugyanazt a minőséget hozza. Nem tudom miért igazából, de én jó kedvvel nézem meg a részeket, nem csak "kötelességből", mint mondjuk a TaaHM-t. A finálét nem szeretném értékelni, legyen elég annyi, hogy jobb volt, mint az évad, amire viszont 5/10-nél nem tudok többet adni, a 6 pontos szitkomok egyszerűen jobbak ennél a sorozatnál.

Aki követte a 3. évadról írt kritikáimat, az emlékezhet rá, hogy a premiernél még nagyon bejött a sorozat (9/10), aztán 7 rész elteltével még mindig azt mondtam, hogy nincs baj, bejöttek a változtatások (8/10), a félévadzáróra viszont már picit kiábrándultam, és csak 6 pontot adtam rá. A visszatérés óta nem is írtam kritikát a sorozatról, mivel a legtöbbször le voltam maradva négy-öt résszel, főleg azért, mert minőség rohamosan csökkent, a finálé előtti részekre már 4-5/10-es mélységekbe ért a sorozat.

A romlás oka pedig egyértelmű volt: Jenny karakterét gyakorlatilag teljesen szétbszták az évad során, pedig az első kettőben ő még az egyik legjobbak közé tartozott. Egyszerűen minden részben lejjebb süllyedt a karakter, a mélypont pedig a drogdílerkedés volt. Aztán jött persze a fordulópont, mikor Nate megmentette őt, és akkor hirtelen Jenny beleszeretett, és az elkövetkező részekben azon mesterkedett, hogy végre megszerezhesse őt magának.

Ezzel a szállal kapcsolatban, nekem végig az volt az érzésem, hogy az írók csak a rajongók miatt tették bele, hiszen teljesen váratlan volt, kettejük közt utoljára a második évad közepén volt valami, azóta még csak szóba sem jött a dolog. Nem mondom, hogy akkor nem szurkoltam, hogy összejöjjenek, de ez most annyira a semmiből jött, hogy egyáltalán nem tudott érdekelni, összejönnek-e a végén.

Az évad másik nagy hibája Serena volt, aki gyakorlatilag egy értelmes sztoriszálat nem kapott a 22 rész során. Persze biztos volt olyan, akit érdekelt, hogy minden második részben az apját keresi, de végül sosem találja meg, és olyan is, akinek tetszett az apa karaktere, de én nem tartoztam ezek közé. Talán azért nem, mivel, mielőtt megismertük a karaktert, ez a szál teljesen kuszának, értelmetlennek tűnt, viszont, mikor végre találkoztunk vele, a sztoriszál teljesen leegyszerűsödött, 3 részről látható fordulatokkal volt tele, gyakorlatilag semmin nem lehetett meglepődni, pedig a sorozatban azért szoktak lenni omg-pillanatok.

Hibának tartottam még azt is, hogy az évad második felének nagy részét a Chuck és nagybátyja közti harcnak szentelték. Egyszerűen nem tudott érdekelni, mivel tudtuk, hogy úgyis Chucké lesz a hotel, az pedig gyenge húzás volt, hogy Chuck anyját is hozzákötötték ehhez a szálhoz. Annak persze örültem, hogy végül tényleg az anyja volt, mert ez okot ad egy potenciális visszatérésre, és nekem a karakterrel nem volt bajom, egyszerűen rossz céllal írták bele a sorozatba.

Viszont ennek a hoteles szálnak a legalja nem ez, hanem Chuck és Blair szakítása volt. Egyszerűen nem értettem, hogy ennyi miatt miért kell szakítaniuk, és ezzel szerintem az írók is így voltak, mert részeken keresztül csak magyarázkodtak a karakterek, hogy miért is kellett szétmenniük, pedig egyértelmű volt, hogy az ok az teljesen mondvacsinált, hiszen - végül is - egyikük sem tett úgy igazán rosszat (ezzel persze lehet vitatkozni).

Sajnos az évad hibáinak listája még itt sem ér véget. Vanessa karaktere még mindig óriási baklövés, sokkal jobban örültem volna, ha Hilary Duff helyett ő távozik, Olivia karaktere szerintem sokkal jobban illett volna Danhez. Emellett az sem jött be, hogy eltűntek a kitűnő párbeszédek, és a popkult utalások is háttérbe szorultak, poénok pedig szinte nem is voltak az évadban.

Nagyon nem tetszett az sem, hogy magának a Gossip Girlnek semmi szerepe nem maradt a sorozatban, hiszen a középiskola elhagyása után, már nem igazán erről szólt a sorozat szereplőinek élete. Jenny persze kivétel volt (legalábbis egy darabig), de a többiek esetében a GG már csak említés szintén tűnt fel, és mikor beszéltek róla, az nagyon erőltetettnek tűnt. A Gossip Girl szerepe egyszerűen leredukálódott arra, hogy a részek elején és a végén mondott valami frappáns bevezető/lezáró szöveget, és a részek közben, a reklámszünetek előtt, mindig elhangzott a szájából, hogy "hoppá, úgy néz ki xy nagy bajban van".

Azt hiszem sikerült érzékeltetnem, hogy mi volt a baj az évaddal. Egyszerűen elvették a sorozat alapját, megszűnt az a feelgood hangulat, amit az első 2 évad során mindig is éreztem, és amiért talán elkezdtem nézni a sorozatot (persze nem tudtam, hogy ilyen lesz, de teljesen random módon kezdtem el nézni, egy megérzés alapján, és furcsa módon, teljesen azt hozta, amit - valószínűleg tudat alatt - vártam). Épp ezért egyáltalán nem izgatott a finálé, nem vártam, és az sem zavart, hogy két nagyobb wtf-ot is elspoilereztem magamnak, egészen mostanáig meg sem néztem.

Még akkor sem jöttem lázba, amikor olvastam, hogy tele volt wtf-pillanatokkal, gondoltam, biztos az a két legnagyobb csavar, amikről én is olvastam korábban, ezek pedig annyira nem izgattak, elsőre teljesen randomnak, ok nélkülinek tűntek. A finálét látva viszont meg kell mondjam, hogy nem tévedhettem volna nagyobbat.

Persze a két ismert csavar közül, az egyik még a rész közben is hülyeségnek tűnt, nem értettem, hogy Dan honnan jött rá hirtelen, hogy mégis szereti Serena-t. Még Serena teljesen hihető is a dolog, hiszen Nate nem volt épp a legjobb barát, és az apja elvesztése is megrázta őt, de azt egyszerűen nem értem, hogy Dan miként szerethetett bele Serenába újra.

A másik csavar viszont tökéletes volt, és nekem helyrehozta az évad egyik legnagyobb hibáját. Természetesen arra gondolok, hogy Jenny lefeküdt Chuckkal. Itt éreztem először az évad során, hogy Jenny okkal csinálja ezt, hiszen tényleg szomorú volt, ahogy azt el is mondta utána Ericnek. Itt először meg is tudtam őt sajnálni, nem úgy, mint mondjuk a drogos részek után.

Chuck oldaláról is teljesen beleillett a sztoriba a dolog, ő is szomorú volt Blair látszólagos elvesztése miatt, és teljesen meg lehetett érteni, hogy miért tette, amit tett. A Chuck-Blair szál nekem az egész évad során megmaradt az egyetlen fényes pontnak, és itt a fináléban sem tudtam csalódni, még akkor sem, ha végül is nem egy párként fejezték be az évadot. Már most leírnám, hogy a cliffhanger majdnem biztos, hogy kamu lesz, a sorozat legjobb szereplőjét csak nem írják ki, és maga a gyűrű is előreutalás volt szerintem, hogy ők ketten, Chuck és Blair, a következő évad végén összeházasodnak. Ezt a szálat egyszerűen nem lehet tovább húzni, úgyis együtt lesznek a végén, és szerintem az írók is hajlanak a házasság felé, ők is tudják, hogy nem sok értelme van ezt tovább halasztani.

Az finálé nagy wtf-jainak persze még itt sem volt vége, a legvégén bedobták meg Georgina terhességét is, ami, hát, igencsak meglepett, nem is igazán értettem, mit keres a karakter az évadzáróban, de ha visszaemlékszik az ember a 2. évad végre, akkor bizony ennek is volt értelme. Azt már most érzem, hogy Dan és Georgina gyereknevelése (merthogy a színésznő maradhat, hiszen a sorozatát, a Mercy-t, elkaszálták) az egyik legjobb szál lesz a következő évadban, már csak a két karakter miatt is. Talán ez a komédiát is visszahozhatja kicsit a sorozatba, persze ez egyáltalán nem biztos, hiszen ez a téma ugyanúgy lehet komoly dráma is, mint poénforrás.

Annak ellenére, hogy a finálé ennyire jó volt, azért simán voltak hibái is. A rendezés (ahogy több helyen is olvastam) tényleg gyenge volt néha, főleg az utolsó jelenetnél, de engem a legjobban nem ez zavart, hanem Serena karaktere. Sokáig tartott, de most végre rájöttem, hogy ő az egyetlen, aki negatív irányba kilóg a sorozatból, egyszerűen senkivel sincs chemistry-je, és teljesen súlytalanok a jelentei. Erről valószínűleg nem csak a színésznő tehet, mert nem hinném, hogy a Dant játszó Penn Badgley akkora színész lenne, és mégis, a Blairrel közös jeleneteiben szinte kézzel tapintható a feszültség. Ugyanez vonatkozik Nate karakterére is amúgy, Chace Crawford talán a leggyengébb színész a sorozatban, és mégis kedvelhetőbb a karaktere, mert nem olyan bugyután van megírva, mint Serena-é.

Azt hiszem mindenre sikerült kitérnem, amire szerettem volna, így a végére már csak a pontszámok maradtak. Az évadra azt hiszem reális, ha csak 5 pontot adok, a finálét viszont nyugodt szívvel fel tudom pontozni, nálam simán megütötte a 8/10-es szintet, és visszahozta kicsit a sorozat iránti szeretetemet is. A következő évadra nagyon kíváncsi vagyok, nagy kérdés, hogy innen milyen irányba viszik el a sorozatot, de ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy folytatni fogják a drámázást, ami ránk, a nézőkre, rajongókra nézve, lehet nem a legjobb döntés lenne.

Kedden ért véget az USA-ban az évad legrosszabb újoncának (1. szerintem 2. azok közül, amelyeket néztem) első évada, amelynek fináléjáról egy poztívum mindenképp elmondható: a nagyon lapos sorozatot megpróbálták lezárni, egy fordulatos, pörgős, akciódús epizóddal, amelyben a karakterek nagy-nagy változásokon mentek keresztül, és nekünk,  ezeken a változásokon kellett volna meglepődnünk.

Persze a dolog nem sikerült, nem is sikerülhetett. Megmondom miért: a sorozatban egyszerűen nem voltak érdekes karakterek. A szezon nagy részében 1 szálon futottak a cselekmények (a Fifth Column és a V-k harca), és mégsem volt idejük a karakterizálásra, a főbb szereplők közül egyiket sem sikerült megszerettetniük velem (és gondolom másokkal sem). A legtöbb sorsa közömbös volt számomra, egyeseket még utáltam is, de aki egyáltalán érdekelt valamennyire, az csak egy volt, egyetlen mellékszereplő, a hajón lévő lázadók vezetője.

És az a baj, hogy a finálét az egyes karakterek dilemmáira hegyezték ki, Anna, Chad, Ryan, a pap (John talán?) és a terrorista is olyan döntéseket hozott, amelyeknek majd komoly következményei lesznek a jövőben. Chadé mondjuk nem igazán döntés volt, inkább csak rájött valami fontos dologra, de azt hiszem azzal, hogy megjelent a végén a templomban, az ő esetében is eldőlt, hogy melyik oldalon fog állni, a következő évadban.

Chad Decker karakterét amúgy az egyik előző kritikámban említettem már, és ott azt írtam, hogy a riporter hirtelen átállt a másik oldalra. Persze mint kiderült, Chad akkor még a V-kkel volt, és nem azért nem mondta el, hogy ki az informátora, mert esetleg átállt, hanem csak azért, mert "nem lenne etikus". Ez pedig kód arra, hogy az írók balfszok voltak, nem tudtak jobb magyarázatot kitalálni arra, hogy miért nem mondja el, amikor ez teljesen logikus lett volna. Ők akkor már tudták, hogy az évadzáró egyik nagy "csavarja" az lesz, hogy átáll a riporter, és ha elmondta volna a pap nevét, akkor a papot is ki kellett volna írniuk az íróknak, ezt pedig nem akarták.

A finálé egyetlen jó jelenetét pont a pap hozta, a beszéde ott a templomban jól eltalált jelenet volt. Persze valószínű, hogy ez nem a karakternek és az írásnak köszönhető, hanem inkább a színésznek és a zenének, mert hát az ő karakterét sem nagyon mélyítették el a 12 rész során.

Nem mondom azt, hogy minden egyes embernek kellett volna egy külön részt szentelni, de simán karakterizálhattok volna többet, hiszen átívelő szál gyakorlatilag csak a fifth column és a V-k harca volt. Persze ezt a harcot sem tudták jól felépíteni, a sorozat, a vége felé már nagyon epizodikussá vált, hiszen a "terroristáknak" nem volt nagyobb terve, és inkább csak lesték az alkalmat, míg a V-k tervéről kb semmit sem tudtunk meg, még itt a fináléban sem.

Talán ez volt a sorozat egyik legnagyobb hibája amúgy, hogy a V-knek hiába volt egy terve, ami az egyik nagy rejtély lehetett volna a sorozatban, mégsem volt lényeges, mivel semmit nem mondtak el róla, és a szünet óta, az évad utolsó jelenetéig, nem is foglalkoztak vele egyáltalán. És ezt nem értem miért, ha a fifth column gyenge próbálkozásai helyett,  inkább a V-k tervére fókuszálnak, szerintem sokkal érdekesebb lett volna a sorozat. A 2. évadban már valószínűleg fontosabb szerepe lesz a tervnek, bár az a vörös ég annyira gáz volt a rész végén, hogy egyelőre ez sem tudja felkelteni az érdeklődésem.

Voltak még ordító hibák, és logikátlanságok az évad során, de ezekről még egyszer nem szeretnék írni (a szünet után írt kritikámban ezekn volt a hangsúly), meg amúgyis, magában a fináléban, már nem annyira volt ilyen. Persze voltak érdekes dolgok, pl az, ahogy a vadász elfogta Valt, a terhes nőt (egyszer csak "szagott fogott" és megérezte, hogy megindult a szülés - legalábbis ez a legjobb magyarázatom a rész első jelenetére...), na, meg a hajón lévők lázadása elkapása is (én úgy éreztem, hogy az a 2-3 jelenet kicsit elkapkodott, érthetetlen volt, vagy az is lehet, hogy egyszerűen kihagytak egyet), de összességében, a finálén legalább látszott, hogy érdekesnek, izgalmasnak szánták az sorozat írói, és legalább nem a semmiről szólt, történt is valami, nem úgy, mint a az évad nagy részében.

Viszont még így sem tudok rá 6/10-nél többet adni, de azért mégiscsak jobb volt, mint maga az évad, amire 5/10-nél sehogy sem tudok többet adni, sőt, ha szubjektívan nézem, még ennyit se. De még így is azt mondom, hogy a sorozatban van bőven potenciál, és hát ennek kihasználására legalább 13 részük lesz jövőre (talán még több is, ha marad a nézettség), tehát lehet reménykedni. Mindenesetre drasztikus változtatások kellenének, de mondom, az évadzáró vége alapján, erre van remény, innen el lehet vinni a sorozatot olyan irányba, ami inkább a V-kkel, az ő tervükkel (azaz a bigger picture-rel), és nem az ellenállással foglalkozna.

Pontosabban "A sorozat", hiszen a The Pacific egy 10 részes minisorozat volt. Vagyis hát valamikor annak tervezhették, de a végeredmény véleményem szerint közel sem egy sorozat lett, inkább egyfajta dokumentumfilm, vagy nem tudom. Túlságosan epizódikus volt, na.

Próbáltam szeretni a sorozatot. Komolyan, 1-2 karaktert még meg is kedveltem, leginkább "Snafut" és John Basilone-t. A többiekkel sem volt igazán baj, a másik két főszereplő, Leckie és "Sledgehammer" is jó karakter volt, az utóbbi nagyon durva fejlődésen ment keresztül, ennek a fénypontja a 9. részben volt, a kunyhós jelenet, ami talán a sorozat legkeményebbre sikerült jelenete. Basilone-t viszont jobban szerettem, annak ellenére, hogy alig kapott részt, és sokak szerint a 8-as rész, amelynek ő volt a főszereplője, a sorozat leggyengébbje volt, mégis, nekem az tetszett a legjobban. Pedig tényleg egy klisékkel teli, "sokadkategóriás" romantikus filmre hasonlított a rész sztorija, mégis, a karakter miatt nekem nagyon bejött.

A legjobb szereplő viszont egyértelműen Snafu, aki ugyan nem volt főszereplő, mégis, ugyanolyan karakterfejlődésen ment keresztül, mint mondjuk Sledge, csak ezt nem hangsúlyozták ki ennyire a sorozat készítői. A karakternek nagy szövegeket írtak, és az őt játszó színész is óriásit alakított. Az ő "búcsúzása" Sledge-től, a finálé legjobb pillanata volt szerintem.

Persze ez nem volt nehéz dolog, a finálé szerintem borzalmas és (sajnos) felesleges is volt. Arról szólt ugyanis, hogy mi történt a katonákkal, miután hazaértek a csendes-óceáni hadszíntérről. Pontosabban két katonával, két főszereplővel. Evvel pedig az volt a baj, hogy mivel 4-5 részben szerepeltek az egyes karakterek, alig lehetett őket megismerni, megszeretni pedig semmiképp (kivéve 1-2 embert). Így pedig nem igazán lehet élvezni egy ilyen, érzelmekkel teli finálét, legalábbis én nem tudtam.

Nekem a fináléból még egy utolsó, nagy csata is hiányzott, egyszerűen illett volna egy ilyennel befejezni, véleményem szerint. A 8-as végén kaptunk ugyan egy durva partraszállást, de a 10-esben például alig volt komolyabb harc. Vagyis egész végig harcoltak, de ez mégsem volt olyan látványos, grandiózus, mint mondjuk a Peleliu szigetén játszódó 3 rész, ami talán a sorozat legjobb szakasza volt.

Ide kapcsolódik amúgy a sorozat másik nagy negatívuma: az epizodikusság. A részeknek alig volt közük egymáshoz (a Peleliun játszódó 5-6-7. részeken kívül), szinte mindegyikben mások szerepeltek, épp ezért nem lehetett az egyes karaktereket megismerni, nem tudtad őket megsiratni. Sokszor volt, hogy meghalt valaki, és én nem tudtam őt sajnálni, mivel épp azon gondolkodtam, hogy ki is lehet ő. Talán ha az évad elejére tesznek egy karakterizálós epizódot, hogy megismerjük őket, és nem a végére, akkor jobban működött volna a sorozat.

Az sem segített sokat, hogy minden második szereplő ugyanúgy nézett ki. Egyik résznél, 40 percen belül 3 csávót kevertem össze egymással, folyamatosan vissza kellett néznem, hogy ez most kicsoda, meg mi történt akkor azzal, akinek ezt a csávót hittem. Ez pedig óriási mértékben rontotta a sorozat élvezeti faktorát.

Az epizodikusságból következik az, hogy gyakorlatilag nem volt főszál a sorozatban, csak jöttek folyamatosan az újabb harcok, a különböző szigeteken. Sokszor nem is láttuk a harcok végét, egyszer csak vége lett, meg ilyenek. Ráadásul folyamatosan ugrált a sorozat az időben (mármint előre), tehát ha egy kicsit is lankadt az ember figyelme, egyből nem tudta, hogy most akkor milyen év milyen  hónapját is írjuk. Ez pedig szintén rombolta a sorozat élvezhetőségét, sokszor azon kaptam magam, hogy ilyen dolgokon gondolkozom, miközben nézem a sorozatot. Egyszerűen nem tudott lekötni a The Pacific, mint sorozat.

Viszont a látvánnyal nem lehetett gondunk, gyönyörű beállítások voltak, a csaták szépen  meg voltak csinálva, és a szigetek is gyönyörűek voltak. Nem tudom pontosan mennyi CGI volt benne, de én sehol sem vettem észre, hogy lett volna, ez pedig szintén jó jel. A sorozatnak nagyon ment még a háború borzalmainak bemutatása, tökéletesen tudták érzékeltetni, hogy milyen rossz volt az ott harcolóknak. Ezért is írtam amúgy, hogy inkább dokumentumfilm volt ez, mint sorozat.

A másik háborús sorozatot, a Band of Brotherst még nem láttam ugyan, de nagyon remélem, hogy az sokkal jobb lesz, mint a The Pacific, mert ez a sorozat nekem elég nagy csalódás volt. A fináléra sehogy sem tudok több pontot adni 5/10-nél, és az évad is csak 6 pontot kap. Reménykedjünk, hogy a következő sorozat, melyben Steven Spielberg executive producer lesz (azaz a Terra Nova), jobban fog sikerülni.

Azt hiszem, az mindent elmond, hogy a finálé lassan egy hónapja volt, és csak most szántam rá magamat, hogy megnézzem. A sorozat egyszerűen elvesztette a báját 5-6 rész után, és ugyan a legjobb pillanatai a 10-11-es részekben voltak, az évad második fele fényévekkel rosszabb lett, az elsőnél.

A legnagyobb baj az volt, hogy az egész sorozat műdrámákból épült fel, minden rész egy ilyenre, ennek megoldására volt felépítve. A komédia teljesen kiveszett a sorozatból a végére, bár a fináléban pont volt egy jó poén. A műdrámák mellett pedig, nagyon érződött, hogy a végére ez valami romantikus maszlag lesz, és ez így is történt, a finálé ennek az egésznek a csúcspontja volt. Az teljes utolsó rész olyan volt, mintha egy az egyben átvették volna valami ezerszer látott romantikus film forgatókönyvét, és a végére odatoltak egy volna egy csavart, hogy azért mégiscsak lehessen valahogy folytatni.

Egyedül a főszereplő karaktere, és az őt játszó színész maradt hű a pilotban látottakhoz, és hozzá kapcsolódott az évad két legjobb pillanata is. Az egyik a viharos részben a flashbackek, mikor a lány "eredettörténetét" láthattuk, a másik pedig a kiborulás a terápián, ami ugyan picit karakteridegennnek tűnt elsőre, de a színésznő szerintem nagyon jól játszotta ott (is) a szerepét.

A többiek közül még Baze, a lány apja volt az elején jó karakter, de a végére őt is elvitték egy olyan irányba, ami nem tetszett: "romantikus film férfi főszereplőjét" csináltak belőle, pedig addig nagyon jól hozta a laza apa szerepét. Az anya viszont már az elejétől idegesített, egyfolytában csak pörgött és pattogott, ráadásul a színésznő sem játszott valami jól.

A többi mellékszereplő sem volt jó, főleg az anya tesója, a "pszichológus" nem tetszett, amikor elkezdte analizálni az embereket, az nagyon idegesítő volt. Ráadásul első részében, mikor feltűnt (talán a 4. epizód volt), akkor még csak egy lökött nőnek mutatták be az írók, a végére meg teljesen megkomolyodott, és ő lökte végül is az apát arra az útra, ami a fináléban ért véget.

Lehet, hogy tudnék még negatívumokat sorolni, de az már valószínűleg csak szőrszálhasogatás lenne. Az is lehetséges amúgy, hogy csak azért nem tetszett ennyire a vége, mert egyszerűen elment a kedvem a sorozattól, meg sem próbáltam szeretni. Nem tudom, mindenestre nálam csak 5/10 az évad. Pedig jól indult. (amúgy volt cliffhanger, ami tetszett, tökös húzás volt - sorozatszinten -, kíváncsi vagyok, mit hoznak majd ki belőle az írók - ha lesz egyáltalán következő évad, hiszen ez még nem dőlt el)

Érdekes ötlettel álltak elő a sorozat írói a 150. részre: összezárták Stewie-t és Briant egy széfbe, és az egész részben (28 perc, a maradék 14-ben régebbi zenés jeleneteket adtak) csak őket mutatták, a család többi tagja közül senkit sem láthattunk.

Az igazat megvallva, szerintem ez nagyon rossz ötlet volt. Persze, meg kellett próbálni, hiszen a legtöbben kettejüket tartják a legjobb karaktereknek, de szerintem Peter nélkül nincs Famiy Guy. Vagyis lehet, ha az írók írnak valami vicces sztorit a részhez (Road to Multiverse pl, a 8. évad első része), de itt még ez sem volt meg, egyzserűen azt remélték az írók, hogy majd a párbeszédek, a karakterek elviszik a hátukon a részt. Hát, nem így történt, már csak azért sem, mert a párbeszédek nem voltak annyira jók, sehol egy popkult-utalás, kritika, semmi.

Volt ugyan a közepén egy jó szakasza a résznek (egy elég hosszú szakasz), amikor viccesnek találtam, de az eleje meg a vége nekem nagyon lehúzta. A pelenkás sztori az borzalmas és gusztustalan volt, nagyon nem tetszett, még úgy sem, hogy a magyarázat (Stewie direkt szpatta Briant) az vicces volt, mivel a rész legvégére még egyet csavartak a dolgon, azzal, hogy Stewie bevallotta Briannek, hogy szereti őt.

Persze csak barátként, de nekem akkor sem tetszett ez a dolog, hiszen a sorozat eddigi epizódjai során, erre nem sok pédát láttunk, hiszen mindig csak szivatták egymást. Ok, gondolom ennek sem lesz majd semmi következménye, nem is lehet, hiszen az FG-ben minden rész egy új sztori, de akkor sem tetszett, mert gyakorlatilag az egész rész erre épült.

Nem azt mondom, hogy rosszul "ünnepelte" a 150. részt a sorozat, de ha egy kicsit jobban odafigyelnek az írók, nem ennyire "lusták", akkor ebből a részből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Így nálam csak 5/10.

Az az igazság, hogy bármennyire is unszimpatikus nekem a sorozat (aki nem akar full-on oltást olvasni, az akár tovább is görgethet:), meg lehet érteni, hogy miért nem nézik, esetleg miért nem tetszik a sorozat az embereknek. Azt egyszerűen nem lehet csinálni, amit az ABC tett, nem várhatják el, hogy ha 4 részt leadnak ősszel, akkor fél év(!) múlva visszatérjenek az emberek.

Persze nem mondom, hogy a minőség is csökkent volna, mert ha belegondolok, jobb lett valamivel a sorozat, de azért voltak felejtős részek. Sőt, az 5-ös részben - ami a szünet utáni első volt - máig nem tudom mi történt. Pedig néztem, emlékszem. Az már más kérdés, hogy ugyanez elmondható a 2-3-4. részekre is, de vazz, az fél éve volt, ez meg 2 hónapja (se). No, mindegy.

Mivel még nem írtam a sorozatról, kéne valami rövid kis sztori leírás. Hát, legyen elég annyi, hogy megérkeztek az idegenek, és kedvesnek tűnnek, de páran rájönnek, hogy nem azok, és elkezdenek ellenállást szervezni. Közben persze a V-k, azaz a "visitor"-ok, is készülnek, még hadsereget is szül a főnökasszony... MI? SZÜL EGY EGÉSZ SEREGET? Na igen. Nem érdekel, hogy félig hüllők, még az se ha teljesen, nekem ez nevetséges, a fogantatás pedig indulhatna valami szavazáson, mint az év legkínosabb jelenete. Szörnyű volt.

A másik ami nem tetszik, az az, hogy gyakorlatilag nincsenek egyéniségek, karakterek a sorozatban. A lázadók szinte mindig együtt, csapatban vannak, egyedül az Elizabeth Mitchell által játszott Erica életéről tudunk meg pár dolgot, de róla is csak a fia miatt, aki fontos a V-knek. Hogy miért, azt persze nem árulják el, és nagyon titkolóznak vele kapcsolatban, majd biztos kiderül, hogy ő is jedi. Ja, az más.

Ráadásul a srác az, akivel kapcsolatban ellövik a Rómeó és Júlia-tipúsú szerelmi szálat (na jó, nem ugyanaz, de hasonló), amit most már tényleg hanyagolhatnának a sorozatokban, mert az oké, hogy Shakespeare még jól meg tudta írni, de ettől még nem kéne mindenhol újrahasznosítani az ötletet. Igen, ez csak szőrszálhasogatás. Na, de vissza a témához, a V című sorozatról, vagy miről van itt szó.

Elnézést kérek, mert hazudtam az előbb, a főszereplőnőn kívül van még egy karakter, akiről megtudunk dolgokat, sőt, még flashbacket is kapunk róla. Ez pedig nem más, mint Ryan, aki persze szintén kapcsolódik valami elképzelhetetlen módon a látogatókhoz. De tényleg, nem fogod kitalálni. Ne is próbálkozz.

Az ellenállás többi tagja viszont eléggé mellékszereplőnek számít, pedig ott van még a Joel Gretsch (mégiscsak főszereplő volt a 4400-ban 4 éven keresztül) által játszott Jack Landry atya, akinek a papsága gyakorlatilag annyiban merül ki, hogy papi ruhában van néha, és picit látszik rajta, hogy valamilyen szinten vacillál azért, a kemény döntéseknél. Ezen kívül gyakorlatilag akárki lehetne helyette, mert szerepe az nem sok van.

A másik kedvenc karakterem (igazából mindegyik az) Chad Decker, a riporter, aki azért annyit elért, hogy nem kellet megnéznem a nevét imdb-n. Ez is valami. Persze a 9 rész alatt semmit nem csinált még, és ezt a semmit úgy érte el, hogy minden részben szerepelt. Hmm. Ráadásul a 9. részben pálfordulást hajtott végre a karekter, hirtelen átállt a másik oldalra. Fuck yeah, kreativitás. Igen, direkt keresem, hogy mibe lehet belekötni (elismerem, itt még akár csavarhatnak is a dolgon).

"Tetszett" az is, mikor a 9-es részben elküldték a nagy harcos V-t a hajóról, hogy intézzen el pár embert. Mikor beszéltek róla, nagyon ijedt arcokat vágtak, még mondta is a főnökasszony a balkezének, hogy "majd takarítson fel utána", ehhez képest lazán elmenekültek előle, akiket el kellett volna kapnia. Mondjuk azt sem értem, hogy mit akartak ellene vadászpuskával közelről, de hát ők tudják. Ejj, lassan kifogyok.

A sorozat nagy erőssége még a CGI (ezt még leírni sem bírtam röhögés nélkül), főleg a hajó belsejét csinálták meg jól. Komolyan mondom, perfekt. Spartacus elbújhat. De tényleg, még szüleim is észrevették (velük nézem), hogy valami nem stimmel, ha jól emlékszem meg is jegyezték, hogy olyanok az emberek, mintha számítógéppel lennének megcsinálva. Ez az 5-ös részben volt, a 9-esre már javult azért a dolog, ott már csak a gép belsesjn látszott, hogy számítógépes. Taps. Taps. (nekem is, amiért ezt a két szót vagy háromszor elírtam)

Még egy dolog, ami nem tetszett (ígérem ez lesz az utolsó, hacsak eszembe nem jut még valami). Mikor történik valami drámai (és most nem arra gondolok, hanem a múbalhékra), akkor mindig mutatják a karakterek arcát, de nem csak mutatják, hanem még rájuk is közelít a kamera. Pont mint a dél-amerikai szappanoperákban. Persze nem akarok párhuzamot vonni a kettő közt, mert a V azért akciódúsabb (whoa, pozitívum! vagy nem?), csak ez sokszor idegesített.

Azért volt jó oldala is a sorozatnak. A 7-es, John May-es rész például egész pöpec lett, sikerült meglepniük, és még volt is értelme a dolgoknak. Persze itt is eljátszották, hogy az ellenállás egyik tagja eltitkolt valamit a többiek elől - ráadásul két dolgot is - amit lazán elmondhatott volna nekik, de sebaj, fő a kommunikáció. Meg amúgy is, Lostban minden részben eljátszották ezt 3-4 éven keresztül.

A másik ok, amiért érdemes nézni, az az, hogy tele van jó színészekkel, akik ráadásul főleg sci-fi(k)ben játszottak a V előtt is. Emellett tényleg akciódús azért a sorozat, vannak történések meg minden, és a fősztori is halad úgy ahogy, de az azért idegesítő, hogy nem igazán kapunk válaszokat, nem tudjuk mit keresnek itt a V-k, mit akarnak az emberekkel.

Kicsit azért sajnálom, hogy ez ilyen negatív kritika lett, nem akartam senkit eltántorítani a sorozat megnézésétől, de nekem nagyon nem tetszik. Nem szeretem nézni egyszerűen, pedig annyira nem is rossz, látható, hogy én is csak (főleg) apróságokba tudtam belekötni. Igazságos akarok lenni, tehát ez is 5/10-et kap, mint a FlashForward, de az hozzátartozik a témához, hogy a V jobb annál. Az más kérdés, hogy az FF nekem jobban tetszik.

A sorozat első 10 részét szidtam, nem is tetszett, a szünet után viszont, véleményem szerint, teljesen nézhető lett a FlashForward, még az ordító baromságok ellenére is. Vannak rejtélyek, kapunk néha infókat is, én tehát élvezem, sokkal jobban, mint az évad másik high concept sci-fijét, a V-t (arról is lesz kritika, talán ez után).

Persze vannak hibák. A színészek, főleg Joseph Fiennes aka Mark Benford, még mindig nem tanultak meg játszani, legalábbis itt a sorozatban nem erőltetik meg magukat. A karakterek rengetegen vannak, és 3-4 kivételével nem érdekesek, aki meg az, azt hamar kiírják az írók. Ráadásul a rengeteg karakternek köszönhetően, a legtöbben minden harmadik epizódban szerepelnek csak, vagy még ritkábban.

A wtf-pillanatok, a csavarok sokszor le vannak semmizve pár rész után (értsd: még egyet csavarnak rajtuk), ami, lássuk be, elég nagy gciség az írók részéről. Ez körülbelül olyan,  mintha a Lostba nem jelentett volna semmit a 3. évad végi "we have to go back". Ja, bocs, ez rossz példa, mert nem is jelentett. Na de erről majd máskor.

A rész végi wtf-okat van, hogy meg sem említik a következő részben, a 15. rész nagy csavarját például csak a 18-asban vették újra elő. Ráadásul vannak olyan csavarok, amiknek tényleg semmi jelentőségük, és valószínűleg nem is lesz, mert soha a büdös életben nem fog kitartani addig a sorozat, amikor bekövetkezhetnének.

Mark Benford karaktere akár egy külön fikázást is kaphatna, annyira pocsék. Néha akkora butaságokat is csinál, hogy csak fogom a fejem. Mindig a nehezebb módszert választja, és olyan dolgokat hisz el másoknak, amik teljesen átlátszó hazugságok, még csak gondolkoznia sem kéne. Viszont, néha hihetetlen, hogy mikre nem jön rá. Spoilermentes a kritika, tehát nem fogok konkrét példákat mondani, de tényleg beszrás. Hát igen, ez van, ha 15 rész alatt 3 különböző ember irányítja a sorozat írását. Teljesen szétesnek a karakterek.

Sajnos a legtöbb karakter az ilyen szinten van, mint Benford. Ott van például a kórházas bagázs, akik valószínűleg senkit sem érdekelnek, ott van Benford felesége, aki most ugyan kapott egy érdekes szálat, de 17 részen keresztül semmit sem csinált, és azért az ügynökségnél is vannak páran, akiket ki lehetne szórni. Pedig a sorozat karakterdráma is lenne, csak hát gyenge karakterekkel ezt nehéz megvalósítani.

DE, és ez egy akkora de, hogy olyat el sem tudsz képzelni. A főszál azért mégiscsak érdekes. Ugyan több van ebben az alapsztoriban, de a 10-es rész óta azért bepörögtek az események rendesen, megismertük picit az ellenfelet, kiderült mi okozta a flashforwardokat, kiderült ki suspect zero, tehát válaszok vannak dögivel. Ha nem is a legjobbak, de legalább vannak.

Nekem a sok csavar, wtf is bejön, hiába csak szopatás az írók részéről. És a rengeteg hiba mellett mégis érdekes marad a sorozat. Én komolyan nem tudom miért, de jobban érdekel, mint a V például. Pedig nagyon gyengén van megírva, a párbeszédek, a történések, a megoldások, amiket egyes karakterek választanak, mindenen látszik, hogy ez nagyon nem profi munka. És mégis tetszik.

Még a karakterek közt is vannak érdekesebbek, mint például Janis, akire nagyon rágyúrtak az évad második felében, vagy a japán csaj, az új, savant-kóros arc, "Charlie a Lostból" aki itt Simon néven fut, és Rambo Szakáll Aaron is, aki ugyan az évad első felében még lazán a legrosszabb karakter volt, mostanra megkedveltem, és szorítok is neki, hogy sikerüljön megtalálnia a lányát.

Az is tetszik, hogy próbálkoznak a tudományos magyarázattal, és nekem, mint aki semmit nem tud a fizikáról, hihetőnek tűnnek a dolgok, ez pedig elég szerintem egy sorozatnál. Az viszont eltűnt az évad második felére, hogy vajon meg lehet-e változtatni a sorsunk (vagyis... de ez spoiler lenne), meg ezek a vallási kérdések, legalábbis az utóbbi 3-4 részben ez már nagyon nem játszott szerepet. Valószínű, hogy itt történt amúgy a 2. showrunnerváltás, és ez a csávó jobban akart a történésekre koncentrálni. Ennek köszönhető talán, hogy most már nem nagyon látjuk az átlagemberek flashforwardját, sőt, gyakorlatilag senkiét, mivel lassan már az összes főszereplőjét láthattuk teljesen.

A kritikán azért látszik, hogy próbálkoztam a pozitívumok felsorolásával, de nem nagyon sikerült, sokkal több a rossz dolog a sorozatban. Ez van, nekem, ennek ellenére is tetszik. A pontszám az jó kérdés, nem nagyon tudom eldönteni, hogy mit kapjon, mert tényleg rengeteg a hiba, és tényleg nem jó a sorozat, de azért mégis jobb, mint az évad első fele, ezt szerintem el lehet ismerni. Áhh, egyen fene, megkapja az 5/10-et.

What the fuck is going on here? De komolyan, ez most mi volt? Furcsa volt nagyon, egyelőre nem tudom eldönteni, hogy jó értelemben-e, de azt már most leszögezem, hogy a Happy Town érdekes, és izgalmas sorozat. Az más kérdés, hogy jó is-e.

Az alapkoncepció akár már a címből is kitalálható, és elég nagy klisé: van egy kisváros, ami ránézésre boldognak tűnik, de ha közelebbről megnézi az ember, akkor sötét titkokat találhat. Búú. A legnagyobb titok - ami nem is az igazából, inkább csak nem szabad róla beszélni - az a Magic Man története, aki 12 évvel ezelőtt kezdte ténykedését a városban, és 7 keresztül, minden évben elrabolt valakit, úgy, hogy sosem találták meg az illetőt. 5 évvel ezelőtt, valamiért leállt a csávó, és azóta happy a város, hiszen ez idő alatt egy komolyabb bűntény sem történt. Egészen mostanáig, és itt kapcsolódunk be mi is a történetbe.

A sorozatról nem sok jót lehet elmondani, és mégis, ahogy már írtam a bevezetőben, izgalmas, és engem érdekel a folytatás. Talán azért, mert minden jelenetben történt valami, mindig volt valami furcsaság, apró wtf, ami miatt, egy jeleneten kívül, egy percre sem ült le a rész, nem vált unalmassá. Emellett még pozitívum a színészi gárda (Sam Neill - Crusoe, Amy Acker - Angel, Dollhouse, M. C. Gainey - Lost, Robert Wisdom - Prison Break), bár az igazat megvallva, az említett színészek közül senki sem alkotott emlékezetest.

Negatívum az már több van, nem is tudom, hol kezdjem. Ja, ami a leginkább idegesített, az az, hogy a város már a rész elején sem volt boldog, egyből a dolgok közepébe vágtak. Nekem jobban tetszett volna, ha szép lassan kezdik kibontani a sztorit, és az első részben még alig tudunk meg valamit, de nem így történt. Ebből a szempontból kicsit csalódás volt a sorozat (pedig az előzetes kritikáknak köszönhetően nagggyon alacsonyak voltak az elvárásaim), de aztán ahogy telt az idő, belenyugodtam ebbe, és ez valamilyen szinten pozitívummá vált nálam.

A pilot többi eleme viszont szörnyű volt: a párbeszédek nagyon gagyik, főleg mikor poénkodni próbálnak, a karakterek iszonyat nagy klisék, és egyelőre egyik sem érdekes, nem szerethetőek. Ezek mellett, túl sokat dolgot akartak beletenni ebbe az egy részbe az írók, és így van olyan (elvileg) főszereplő, aki 3 darab jelenetet kapott, és azokban sem kellett igazán beszélnie. A színészi játék is - ahogy már írtam - átlagos, nem nagyon erőltették meg magukat.

Nekem a kisvárosi hangulat is hiányzott, és ez annak is köszönhető, hogy - ha jól emlékszem - összesen két darab jelenet játszódott a város utcáin. Persze mondhatjuk, hogy a sztorira koncentráltak, de mi másból lehetne látni, hogy egy kisvárosról van szó, mint annak mutatásából. Arról pedig nem is beszélek inkább, hogy milyen nevetséges melléksztorikat írtak, mint például a Rómeó és Júliás szerelmi szál.

És mégis, nekem tetszett a pilot, simán nézném a második részt. Tudom, hogy gyenge a sorozat, és megértem, miért kritizálják, de én érdekesnek találtam. A pontszám csak 5/10, de adjatok neki egy esályt, mert összesen csak 8 rész lesz az évad, és véleményem szerint le is zárják a sztorit teljesen - ha nem az szpó, mert borzasztó nézettséggel nyitott.

Az az igazság, hogy nem sokat lehet elmondani a félévadzáró után írt kritikámhoz képest. Vannak vicces pillanatai, és egy nagyon vicces karakter, de ezen kívül közepes szitkom az Acidentally on Purpose.

Talán az a baj, hogy Davis mellett (aki a képen is látható) nem nagyon vannak vicces karakterek, egyedül Billie-nek, a főszereplőnek, vannak még jó pillanatai. A többiek viszont inkább idegesítőek, főleg a skót csaj, bár ő lehet csak az akcentusa miatt. Az viszont gáz, hogy a férfi főszereplő ennyire gyenge, nem tudom, hogy erről a színész, vagy az írók tehetnek, de szerintem még egy poénja nem volt a sorozatban. Vicces karakterek nélkül pedig sosem lesz vicces egy sorozat.

Viszont az még mindig igaz, hogy legalább a főszál halad előre, itt az évadzáróban a gyerek is megszületett, és lassan valószínűleg össze is házasodik a két főszereplő. Tetszett az is, hogy nem volt meg ez az összejönnek-nem jönnek össze kavarás a főszereplők közt, hanem egyből összehozták őket.

A finálé duplarész amúgy elég felemásra sikerült, az első rész borzalmas volt, a második viszont nekem tetszett, jó ötlet volt kicsit megkavarni a szülést ezzel a rendőrségi üggyel. Nekem amúgy ebből is az jött le, hogy az íróknak vannak nagyon jó húzásaik, de valahogy nem tudnak annyira viccesek lenni, mint az egy ilyen típusú szitkomban szokás. Talán aláröhögés nélkül, egy másfajta humorral jobban működne a sorozat.

A hibái ellenére (sajnos) annyira nem lóg ki a CBS-es szitkomok közül, az évadban az összes (kivéve a Rules of Engagement, és talán a Big Bang) nagyjából ilyen szinten mozgott, sőt, nem egy volt, ami nekem kevésbé tetszett. Nálam egy erős 5/10-et kap, semmiképp sem ajánlanám megnézésre, még szitkomrajongóknak sem. A sorozat sorsa amúgy erősen kérdéses, a Gary Unmarried-New Adventures of Old Christine-Accindentally on Purpose hármas közül ennek van a legkisebb esélye a túlélésre, és legalább egynek biztosan mennie kell majd, ezek közül.

Nem kertelek, ez szar volt. Annyira, hogy miközben néztem, folyamatosan azt vártam, hogy mikor lesz már vége, de mindig csak jöttek az újabb jelenetek (igaz, 45 perces rész volt). Kép alatt bővebben.

A legfőbb ok egyértelműen az, hogy az 1x14-ben gyakorlatilag visszacsinálták mindazt az írók, amit a félévadzáróig sikerült elérniük. Rachel és Finn szakított, Mister Schuester és Emma is, Sue Sylvester visszatért a suliba (ez persze nem nagy meglepetés, és nem is baj), ráadásul a győzelemnek a sectionals-on sem volt semmi következménye, mert még mindig lúzereknek számítanak a Glee-klub tagjai.

A vicc az, hogy gyakorlatilag az egész rész arról szólt, hogy ezeket a változtatásokat véghezvigyék, szinte alig hozott "újat" az epizód. Ez pedig egyértelműen annak köszönhető, hogy a sorozatot - ahogy ezt többen is megmondták, már az elején -  érezhetően 13 részesre tervezték. Vagy ha nem is 13-ra, az írók biztos nem voltak felkészülve ekkora sikerre, hype-ra, és mivel a félévadzáróban happy end volt, minden terén, ezért valahogy el kellett érni, hogy a nézőket érdekelje a folytatás, le kellett rombolniuk, amit a 13 rész során felépítettek. E mellé jött még, hogy gyengébb zenéket választottak (és ezek előadása sem volt a legjobb), bár ez talán magyarázható azzal, hogy spórolni kellett a jövő heti Madonna-epizódra.

Jellemző azért, hogy az új szálak egyből érdekesebb, jobbak voltak, gondolok itt pl a Vocal Adrenaline, a Gleesek fő ellenfeleinek bemutatására, vagy Idina Menzel karakterére (a Vocal Adrenaline vezetője). Jár még a pluszpont a két s*gghülye csírlídör, Santana és Brittany előtérbe hozásáért (a "Did you know that dolphins are just gay sharks?" beszólásnál majd megszakadtam a röhögéstől), bár a leszbikus utalásokat egy picit túlzásba vitték talán.

Sajnos ez a pár pozitívum kevés volt a sok rossz kiegyensúlyozásához. Ennek ellenére én nem félek, biztos vagyok benne, hogy a következő résztől visszatér a régi színvonal, és újra a régi lesz a Glee. Megvan rá az esély, hiszen, ahogy pár sorral előbb leírtam, a 15. rész lesz a Madonna-centrikus epizód. A 14. viszont csak 5/10-et kap, talán kicsit szigorú, de ritkán van az, hogy ennyire várom már, hogy vége legyen egy résznek (jövő héten is lesz írás).

Gyorsan véget ért az évad, ami a közepes kezdés után nem hogy javult volna, hanem inkább folyamatosan romlott, és a 7-es rész után teljesen érdektelenné vált számomra. A finálét ennek ellenére megnéztem és szerencsére volt pár biztató jel, de ez még így is nagyon kevés, a sorozat sehol sincs az Entourage-hoz képest.

Mielőtt jobban belemennék a negatívumokba, azt tudni kell, hogy a sorozat gyakorlatilag 3 szálon futott (ez egyébként meglepő volt, és szerintem negatívum is): volt a főszál, a sorozat két fő(bb) szereplőjével (Cam és Ben), akik a ruhabizniszben utaztak, Cam unokatesójának, Rene-nek az energiaital üzletéről szóló sztorija, és Ben exének, és az ő aktuális barátjának a nagyon izgalmas kalandjai. Na ezek közül kb egy volt nézhető, Rene üzlete, de igazából azt a szálat is csak a karakter, és az őt játszó színész vitte a hátán, nem a történések.

A többi főkarakter nekem nagyon nem jött át, nem voltak szerethetőek, a színészek sem igazán teljesítettek úgy, ahogy azt elvárná az ember, és a feelgoodság is hiányzott a sorozatból. Ugyanis a részek utolsó jeleneteit leszámítva, kb egyszer sem történt semmi jó a srácokkal, és ez azért pár rész után kezdett hiteltelenné válni. A finálé talán ezért is volt jó, mert végre összejött nekik valami, és nem csak random módon, hanem a sorozat egyik legjobb húzásával, Rene és Cam titkos üzletével, ami a második évadban valószínűleg elég nagy szerepet fog játszani (ha lesz egyáltalán, a nézettség nem valami fényes ugyanis).

Tetszett még az évadzáróban, hogy nem lett csöpögős, nem hozták össze Bent és Rachelt (az exbarátnőt), ez pedig mindenképp pluszpont, mert az ilyen sorozatoknál mindig eljátsszák ezt. Ennek ellenére mind a ketten ugyanolyan idegesítőek maradtak, mint az évad korábbi részeiben, bár az tény, hogy egyikük sem volt olyan gyenge karakter mint Cam, akit nagyon nem sikerült az íróknak megszerettetniük velem a 8 rész során.

Ez egyébként azért is érdekes, mert a mellékszereplők közt csomó jó arc volt, akik simán hozták azt a feelgood érzsét, amit én vártam ettől a sorozattól. Ezért is írtam azt, hogy a színészek nem teljesítettek valami jól, talán ha kicsit ismertebb, vagy tapasztaltabb arcok játsszák ezeket a szerepeket, jobban tetszett volna a sorozat, jobban meg tudom volna szeretni a karaktereket. Így viszont csak 5/10 nekem, még így is, hogy a finálé azért annyira nem volt rossz.

Itt is csak azt tudom mondani, hogy hááááát. Nem számítottam sokkal többre, de azért valami pluszot kaphattunk volna, ha már pilotról van szó, mert ez a rész teljesen olyan volt, mintha az évad közepéből lett volna. Mondjuk ahogy a Fox-ot ismerem, ez lehet tényleg így volt.

Ahogy tehát mondtam, mint első rész, ez nagyon nem volt jó. Oké, a karaktereket azokat bemutatták: a raj főszereplőt, akit talán őrült, talán csak unja az életet; a társat, aki beszerzi az infókat az aktuális munkákhoz, általában legális módon; és a másik társat, akinek elég kétes módszerei vannak, de azért a jó oldalon áll. Csak kicsit ismerős ugye?

Na de ezzel még nem is lenne baj, ha a pilotban kapnánk valami előtörténetet, hogy miért is csinálják ezt, kik is ők, de semmi ilyesmiről nincs szó sajnos. Az is elég lett volna, ha kapunk valami kis utalást, hogy lesz itt valami átívelő szál, de még azt sem. Az is érdekes volt, hogy az első jelenet után, és az utolsó előtt, volt egy kis ugrás az időben (talán 1 hónap mindkétszer) és ez igazából nem tudom mi célt szolgált. Nekem ez olyan hatást keltett, mintha valami filmet néztem volna, ott szoktak ilyenek lenni, hogy a végén egy kis betekintés a jövőbe, ahol épp rajul valamit a főszereplő.

Mondjuk mondták, hogy b-filmes lesz a sorozat (az a vonatos dolog volt a legdurvább, nem tudom hány ezer filmben lőtték már el), de ezzel nem volt baj, mert pont az ilyen típusú részek voltak a legjobbak, akkor volt a legpörgősebb a pilot. Viszont mikor a tényleges nyomozás ment, és csak a két sidekick-et láthattuk, na az eléggé unalmas volt, ha szokásom lenne, talán még át is tekertem volna azokat a részeket. Ezekért szerencsére kárpótoltak a verekedések, melyekből igaz, hogy kevés volt, de mikor a kopasszal harcolt a csávó, az szerintem a legcoolabb ilyen típusú jelenet volt mostanában (pedig a Chuckban is voltak jók).

Amúgy nekem a rész nézése közben egyből a Chuck jutott eszembe. Ugyan teljesen más a kettő témája, de az is tiszta b-filmes, és ott is a jó nőkön, meg a raj beszólásokon van a hangsúly, a különbség csak az, hogy annak a sorozatnak ki tudtak találni így a 2. évad végére-harmadik elejére egy értelmes sztorit (előtte azért az is szenvedett), míg a Human Targetnél eddig semmilyen sincs.

Azt viszont leszögezem, hogy a sorozat témája nagyon tetszik, épp ezért valószínűleg maga a sorozat is fog később, egyszerűen ez a rész nem volt erős pilotnak, valami jobbat kellett volna betenni. Ennek mondjuk lehet az az oka, hogy csak a második rész lesz az American Idol után - ami ugye Amerika legnézettebb "sorozata" - és inkább arra tartogatják a puskaport, de azért a pilot az mégiscsak pilot, itt kéne berántani a nézőt (azért hozzáteszem, Amerikában az első részt a 24 8. évadának duplapremierje után fogják adni, ami ugyan nem annyira nézett mint az Idol, de azért mégis csak ugyanaz a célközönség). A pontszám az  5/10, de lesz ez még jobb is, én biztos vagyok benne. (most szólok, hogy valószínű lesz írás a 2. részről is)

Hmm, na ez gyors volt, meg is van az év első csalódása, ez a duplarész ugyanis közel sem volt olyan jó, mint amire az eddigi részek alapján számítottam.

Pedig jól indult, az első rész még összességében tetszett is, bár a Claire-es dolgokat kicsit sokáig húzták, viszont ez is kellett, hogy kialakuljon a rész végi helyzet, ami azért kárpótolt valamicskét. Bár a CGI itt eléggé gyenge volt, a háttér úgy nézett ki, mintha valami festményt tettek volna oda, de maga a jelenet szép volt, és a képesség is tetszett, legalább kitaláltak valami eredetit. Még idetartzoik, hogy a süket csajnak is elmagyarázták a képességét kicsit jobban, és nagyon úgy tűnik, hogy ő is Samuel oldalára fog állni, és ennek azért elég durva következményei lehetnek, főleg a "szirén" dolog miatt.

Amúgy ami a legjobb volt ebben a részben, az a Hiros szál, zseniális volt ahogy elkezdte sorolni azokat a geek dolgokat. Heroes-on rég röhögtem már ekkorát. Amúgy kár, hogy a 12-es részben elspoilerezték, hogy hova mennek Hiro-ék (bár csak egy pár másodpercig volt a képen, de azért egyértelmű volt), jobb lett volna azért, ha találgathatunk, és így ráadásul nem is fog akkorát ütni.

Már az első sem volt tehát tökéletes, a második rész viszont hihetetlen milyen gyenge lett. Azt ahogy Peter siratja a bátyját, ennél sokkal jobban meg kellett volna csinálni. A hősködésnek is ott az irodában kb semmi értelme nem volt, de legalább ez is le van tudva, és azért a vége, hogy megszerezte a repülést, az megint csak szép jelenet volt..

A Benett szálra nem pazarolnám az időt, elég gyenge volt, főleg azért, mert semmi nem történt, csak húzták az időt, Sylar és Samuel találkozása viszont tetszett, bár ennél azért nagyobb "csata" is lehetett volna. A csavar is meglepett, hogy nem a karneválban akar lenni Sylar, és első látásra érdekesnek tűnt az is, hogy Claire-t akarja, de így utólag belegondolva ez valószűleg csak azért van, mert Nathan tudata a testében volt egy jó darabig. Amúgy kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az a bizonyos két oldal, amit Masi Oka is emlegetett, és hogy a Sylar-Claire-Peter hármasból vajon ki melyikre fog állni.

Most kemény leszek, ez a két rész kap egy 5/10-et, és ez főleg a 2. résznek köszönhető, ami úgy érzem "necessary evil" volt, le kellett tudni ezeket az unalamas sztorikat, és innentől újra olyan lehet a minőség, amilyet az évad eddigi részeiben megszokhattunk.

Na ez az a sorozat amit itthon (sőt, a nézettségét elnézve Amerikában is) szerintem egyedül én néztem végig (elvileg meg is kapta a kaszát, bár hivatsalosan talán még nem volt bejelentve), és igazából nem tudom miért, mert tényleg gyenge, de mégis van egyfajta hangulata, ami miatt vigyorogtam a nagyon gyenge poénokon.

Az mondjuk tuti számított, hogy a Brothers "fekaszitkom", én szeretem az ilyen típusú sorozatokat, meg úgy egyébént a fekete karaktereket  (Scrubsból Turk az egyik kedvencem, akinek azért vannak nagyon tipikus feka jellemzői, megmodulásai). Igaz, itt pont nem ezek a tipikus poénok tetszettek, hanem inkább a karakterek miatt élveztem, egyszerűen hamar megszerettem őket. Ez pedig igaz a vendégszereplőkre (Snoop Dogg nagyon jó volt, azt a részt amiben szerepelt ki is tettem amúgy), és a mellékszereplőkre is, mint pl a terhes pultos csaj, aki hiába klisé, jó karakter, talán neki vannak a legnagyobb szövegei.

Amúgy nem egy nagy sorozat, elég gyengék a poénok, a "közönség" meg persze nevet rajtuk, és valószínű nincs még egy ember rajtam kívül, akinek tetszene a sorozat, de én mégis élveztem ezt a 13 részt. Mivel a Fox csatorna adta, ezért természetesen össze-vissza vannak a részek, de szerncsére ez egy szitkomnál nem nagy baj, csak azért  észrevehető volt, és picit idegesített is.

Ez most 5/10, de ez nagyon szubjektív vélemény, ha objektívan nézem 2-3 pontnál nem érdemel többet, viszont egy próbát azért megér a sorozat, mert ha az első rész bejön, akkor a többi is tetszeni fog, utána ugyanis csak jobb lesz, a karakterek is elviselhetőbbek lesznek és talán a színvonal is emelkedik egy picit. Még így a végéra annyit, hogy a kaszának abból a szempontból lehet örülni, hogy a sorozatban volt pár jó színész (CCH Pounder, szerintem őt nem kell magyarázni miért - 4 Emmy-jelőlés ugye - és nekem Daryl Mitchell játéka is nagyon bejött, ő alakította a tolószékes testvért) és így legalább valami minőségi cuccban is láthatjuk majd őket.

Kicsit késve, de sikerült megnéznem az utolsó részt is, és - talán a sorozat hanyagolása miatt - ez a rész kivételesen tetszett. Főleg azért, mert szünet előttihez méltó epizódot készítettek: a főszállal foglalkozó, csavarral, wtf-fel telit.

Azt persze a wtf-okra most sem lehetne mondani, hogy meglepőek voltak. Még ha csak az utolsó pillanatban is, de az összesnél érezte az ember, hogy az fog történni, de főleg a vége volt átlátszó. Ez pedig szerintem sima íroi hiba volt, hiszen ha nem adnak szöveget a mentőseknek meg nem mondja hogy, "ó, mi kaptunt kiképzést", akkor nem tűnik fel az embernek, hogy lesz valami. A másik ami (szerintem) gyenge volt, hogy belevitték ezt a "mi volt az big bumm utáni első pillanatban" dolgot, mint az ájulások magyarázata, de ez csak azért nem tetszett, mert igazából is vannak ezek a kísérletek, és úgy tűnt, mintha nem tudnának valami eredetit kitalálni az írók (pechük is volt, mert ha nem kapja fel a média a dolgot, akkor ötletes magyarázat lett volna).

Az viszont tetszett a részben, hogy végre sikerült drámát csinálniuk, főleg az elején. Ebben mondjuk jelentős szerepet játszott a zene, ami amúgy is nagyon jó a sorozatban. Vicces egyébként, hogy annak kell örülni egy sorozatnál, ha egy részben történik valamim, de a FF-nél sajnos ez a helyzet. Valahogy nem találták el az arányokat az írók, mert csak ebben az epizódban, meg a pilotban voltak úgy igazán történések, és ha jobban szétosztják ezeket, sokkal izgalmasabb lett volna a sorozat.

Most amúgy Benford sem volt annyira idegesítő, mint az egész évadban, bár a színész, aki játssza, még mindig nagyon gyenge. Viszont a karakter, így munka nélkül érdekes lesz, már csak az epizód végén lévő előzetes alapján is. Nagy pozitívum volt még az epizódban, hogy "Charlie" végre kapott szerepet, bár kicsit fura volt, hogy csak úgy megjelent az FBI-nál, és a Wedeck meg úgy kezelte őt, mintha rég ismernék egymást, és várta volna, hogy jöjjön, de legalább szerepelt.

Ha az egész 10 részt nézzük, a sorozat közel sem ért fel az elvárásokhoz, és ez nem csak szerintem van így, mindenki azt mondja, hogy rengeteget romlott a minőség az epizódok során, és a nézők is részről-részre pártoltak el, viszont én azt mondom, hogy az évad második fele érdekes lesz. Ez a rész ugyanis olyan szálakat vetített előre, amik tényleg jók lehetnek, a kérdés csak az, hogy fel tudják e pörgetni a tempót, mert az eddigi részekben vez valamiért nem sikerült. A félévadzáróra én adnék egy 7/10-et, viszont maga a sorozat, az nálam csak 5 pont, de ki tudja, az évad második felében lehet a FlashForward lesz a legjobb, a potenciál megvan benne.

How I Met Your Mother

Szerintem most jött el az ideje annak, hogy mindenki szépen megköszönje Britney Spearsnek, hogy megmentette a sorozatot a 3. évadban, hiszen ha ez a gyönyörű és tehetséges énekesnő nem lett volna, akkor nincs ez a fergetegesen jó 4-5. évad, ami ezekkel a részekkel jó eséllyel pályázhat a "minden idők legjobb sorozata" címre!

Ha nem jött volna le, akkor picit világosabban: a sorozat rohadt nagy csalódás, és a közelében sincs az első 2-3 évad szintjének. Azzal még nincs is bajom, hogy húzzák az anyás szálat, mint a rétest, de az már tényleg hihetetlen, hogy a sorozat 2-3 jó karakteréből, így az 5. évadra, az íróknak sikerült az összeset elrontaniuk.

Barney-t ugye Robinnal herélték ki, nem értem minek kellett összehozni őket, raádásul most, a szakításuk után se nagyon jönnek a jól megszokott, Barney-féle rajulások. Ok, volt egy Playbook, ami egy picit felidézte a réi szép időket, de ennyi, a 12 epizódból ez volt az egyetlen, mikor az igazi Barney-t láthattuk.

A másik két karakter, akit még kedveltem, az Marshall és Lily volt, de mostanra ők is nagyon ellaposodtak. Főleg Lily, akinek most pl ez a rekedt hang, meg múltkor az a gonosznézés nem tudom mi volt, de vicces az biztos nem. Talán a szánalmas a legjobb szó rá.

Az utolsó részről annyit mondanék, hogy ez sem váltotta meg a világot. Ezzel a cigizéssel nem tudom mit akartak (talán Mad Men utalás? Lehet, mert itt is volt Don, meg ugye a sok cigi), főleg ott fogtam a fejem, mikor elkezdtek megbetegedni, komolyan, mintha valami gyerekeknek szóló filmet néztünk volna, ott szokták ennyire nyomni, hogy a cigizés árt, és halált okoz. Az egyetlen ami tetszett, az a leszokás időpontjainak említése volt, legalább kaptunk valami előreutalást, persze Tednél semmi konkrétat, mert nehogy már eláruljanak valamit az anyáról, akiről végülis a sztori szól(na).

Összességében elég gyenge 11 részen vagyunk túl, és a baj az, hogy innen nem hinném, hogy sokat fognak javulni, mert igazából nincs rá okuk, hogy változtassanak, a nézettség rendben van, tehát a többségnek valószínűleg tetszik a sorozat. Én mindenestre nem tartozom közéjük, nálam ez csak 5/10.

The Big Bang Theory

Ugyan a tavalyi teljesítményét nem sikerült megismételniük a geekeknek, és ez főképp a rém gyenge kezdésnek köszönhető, de a végére azért emlkedett a színvonal, és így összességében csak picit gyengébb eddig, mint a 2. évad.

Viszont az utolsó részt nézve, rájöttem, hogy ez már nem az én sorozatom. Látom a poénokat, tudom min kéne nevetni, de már nem tartom annyira viccesnek a TBBT-t, mint mondjuk a 2. évad elején, ahol minden rész sírva-röhögős volt. Persze az is lehet, hogy a hangulat hiányzik hozzá, de pl ezen a részen sem röhögtem egyszer sem.

A sorozat kedvelőinek az viszont jó hír, hogy Sheldonék 4-5 évig még biztos műsörön lesz, hiszen hétről-héltre dönti meg a saját rekordjait, és már a régebbi királyt (a szitkomok közt), a TaaHM-t is beelőzte párszor. Feltűnt amúgy, hogy a sorozat kezd picit hasonlítani a Két pasira, olyan értelemben, hogy mindig ugyanazokat, vagy ugyanolyan típusú poénokat tolnak, és valószínűleg ezért is kedveli a közönség. Nekem sincs ezzel bajom, de azért néha jó látni, ha megbontják valamivel a formulát, teszem azt egy mellékszereplővel, ahogyan ebben a részben is tették.

Pár hete ha megkérdez valaki, tuti azt mondtam volna, hogy a Big Bang az évad egyik nagy csalódása, viszont ez az utolsó 4-5 rész változtatott a dolgon. Persze még mindig nem nyerte vissza régi formáját a sorozat, de azért látszik a javulás, és a 7/10 tőlem mindenképp jár neki. Visszatérés: január 12.

Two and a Half Men

"Homos with a kid - great idea for a sitcom"

A sorozat amiről nem lehet írni. Na nem azért mert annyira bonyolult lenne, hogy nem tudnám szavakká formálni a gondolataimat, és nem is azért mert olyan más, és egyedi lenne, hanem ezeknek pont az ellenkezője.

Ennek ellenére, meg tudtak lepni az írók a 7. évadban, mert legtöbbször, sikerült átlagosnál jobb részeket írni, és a kiszámíthatóság is kevesebb lett a sorozatban. Persze még mindig egyszerűek Charliék, de leglalább már nincs annyiszor, hogy kilóméterekről látod a poénokat, mert egész részben ugyanazt nyomják (vicces, hogy most pont egy olyan rész jut eszembe, ahol mégis ez volt, de ott meg másképp újítottak, ugyanis belehalgathattunk Charlie gondolataiba).

Amúgy kíváncsi vagyok meddig fog még menni a sorozat, mert lassan a szereplők is megöregszenek. Főleg Jake, aki már 15 éves, még pár évad és mehet koleszba (ha megy egyáltalán), és akkor egy állandó szereplővel kevesebb. Persze lehet, hogy otthon tartják a karaktert, de az nekem valahogy elég fura lenne. Amúgy én sajnálnám ha elmenne, azok a részek a legjobbak, mikor van valami köze a sztorihoz.

Azért jó, hogy vann egy olyan sorozat, ami már 7 éve, folyamatosan hozza ugyanazt a szintet. Az más kérdés, hogy a szint, ebben az esetben, csak átlagos, de legalább stabilan az. Ez a 11 rész pedig emelt is egy picit azon a bizonyos lécen, na persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy a sorozat elérje a 6/10-et, de nekem már ez is soknak számít, nem hittem volna, hogy tudnak javulni. Visszatérés: január 12.

Accidentally on Purpose

Hmm, ez az utolsó rész egy nagy wtf volt, és szerencsére pozitív szempontból. Nem csak a minőségre gondolok, a csavarra is a végén, 1. évados szitkomoknál nem nagyon szoktak ilyen nagy lépéseket tenni.

A rész tehát nagyon tetszett, 8-9/10 körüli volt, és a mai szitkomepizódok közül simán a legjobb, viszont az évadra ugyanez már nem mondható el. Valahogy túlságosan a két főszereplőre koncentráltak, a többiek inkább csak asszisztáltak, ráadásul kevesen is voltak. Mármint a mellékszereplők.

A mai rész talán azért is tetszett ennyire, mert nem volt benne Billie idegesítő, skót barátnője, nekem az a csaj minden, csak nem vicces. AEleinte a nővér sem tetszett, de ahogy kezdem megszokni, egyre jobban bejön, és a mai részben a férje is zseniális volt. A legjobbak persze Zack haverjai, főleg Davis, akiről szerintem az írók is látják, hogy nagy karakter, hiszen nem sok értelme van ennyit szerepeltetni (vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem reális az, hogy ennyit együtt van Zackkel), de amíg ekkora szövegei vannak a csávónak, felőlem azt csinálnak vele amit akranak, csak sokat szerepeljen.

A pilotnál még mondtam, hogy volt egy kis HIMYM beütése a sorozatnak, na ez így 11 rész után teljesen eltűnt. Nincsenek flashbackek, ugrálások az időben, vagy több szemszögből elmondott sztorik, de ezzel nincs baj, legalább egyedi a sorozat (vagyis nem, de legalább más mint a himym). Hogy egy kicsit visszautaljak a nyitó gondolatra, azaz arra, hogy a sorozat nagyot ugrott előre, ennek valószínűleg az is az oka, hogy a véletlenül teherbeeséses alapkoncepció, a szülés után nem játszana akkora szerepet, viszont ezzel a húzással még több következményt okoz, nem csak annyit, hogy "akaratukon kívül" születik egy gyerekük (aki látta, remélem érti miről beszélek).

Az őszi részek viszont még így, ezzel a zseniális zárással, sem voltak annyira egetverően jók, de azért a 6/10-et simán megérdemli a sorozat, és kíváncsian várom, hogy lesz-e valami következménye a rész végi eseményeknek, fog-e valamit változni a sorozat formátuma. Visszatérés: január 12.
 

30 Rock

Talán ez az a szitkom ami a legnagyobb csalódást okozza az idén, pedig How I Met-et nehéz alulmúlni. Már a tavalyi évad sem volt nagy durranás, de ami az idén van, már tényleg nagyon-nagyon durván mélypont (legalábbis reméljük, hogy innen már csak javulni fog).

Pedig a kezdés még viszonylag biztató volt, de utána nem sikerült a sorozatnak tartania a szintet, sőt inkább egyre rosszabb lett. Egyszerűen nincs karakter aki vicces, vagy szerethető. Kivéve persze Jacket, akivel akármit csinálnák raj marad, de más nem nagyon. Na jó, még Tracy is jó (nekem tetszik legalábbis, másokat meg idegesít), de a többiek tényleg nagyon gyengék.

Pedig Kenneth még nagy kedvenc volt tavaly, és Liz is elég elvieslhető volt, de valahogy meguntam őket. A mellékszereplőkkel meg nem foglalkoznak annyit, hogy viccesek legyenek, az is csoda ha egyáltaán van szövegük az egyes részekben.

All in all, a sorozat nekem kifulladt, már csak megszokásból nézem, de lehet nem kéne, mert csak lerontja, az amúgy legjobb szitkomnapot, a pénteket. Azért reménykedem még, hogy kitalálnak majd valamit a szezon maradék részeire, mert ez így most csak 5 pont, de őszintén szólva, nem sok esélyt látok erre. Visszatérés: január 8.

The Office

"It's a good thing Russia doesn't exist anymore."

Na valami ilyesmi évadot kéne hoznia minden szitkomnak. Persze az Office-ról van szó, már meg sem lep, hogy ilyen jó, de ezen a sorozaton kívül nem sokról lehet elmondani, hogy stabilan hozza a 8-9-10 pontos részeket.

Abba mondjuk bele sem merek gondolni, hogy mi lenne a sorozattal Michael Scott nélkül. Persze, a többiek is jók (mostanában egyre jobban kezdem megkevelni Creedet, csak kár, hogy keveset szerepel, na meg Toby-t is), de mégis ő az akitől az Office zseniálissá válik. Ez persze köszönhető Steve Carellnek is, aki tökéletesen hozza a figurát. Egyébként lehet csak nekem tűnik így, de mintha változtattak volna kicsit Michael karakterén, már nem annyira mókamester akar lenni, mint régen, és mintha sokkal fafejűbb, és hülyébb lenne mint eddig. Viszont mintha önzetlenebbé is tették volna, ebben a részben is látszott, hogy a végén elérzékenyült, és segíteni próbált.

Az nagyon tetszett, hogy kapott valami sztorit a sorozat, de azért elég egyértelmű volt, hogy nem fog megszűnni az "Offce", és valahogy megmaradnak. Bár a tavalyi után, mikor Michael saját céget alapított, ráadásul olyat ami több részen keresztül tartott, már inkább nem mondok semmit biztosra. Az Andy-Erin kapcsolat is érdekesen alakul, bár Andy is mintha kicsit eltávolodott volna a 3. évados karakterétől, már nem Tunázik Jimnek, meg nem is énekel annyit, és ez azért kár (meg úgy az egész karakter teljesen más, "nyugodtabb" kicsit).

Persze ez mind lényegtelen, amíg minden részben van olyan jelenet, ahol az ember majd megfullad a nevetéstől. Nálam simán az ősz legjobb szitkoma, nem is kérdés, a pontszám pedig 9/10.

Community

Na ez az a sorozat, ami hihetetlen, hogy mennyit fejlődött 12 rész alatt. Elég durva a kontraszt, az első és utolsó rész között: a piloton szinte nem is nevettem, sőt inkább néztem, hogy ez most mi akar lenni, viszont az utolsó részt meg kábé végigröhögtem, még volt olyan is, ahol visszatekertem, annyira jó volt.

A poén pedig az, hogy nem tudom mitől lett jobb ennyire. Az elején is tök ugyanilyen volt, és még sem jött be, közel sem ennyire mint most. Talán az lehetett baj, hogy túl egyediek, és összetettek voltak a karakterek, és kellett pár rész, mire megszoktam őket, nem tudom. Mindenesetre örülök, hogy maradtam, hiszen a sorozat simán kinőtte magát a legjobb újonc szitkommá.

Pedig a részek nagy részében most már ugyanaz van, Jeff a rosszfiú az elején/mindenki azt hiszi rosszul dönt majd, de aztán a végén mégis segít a társainak/a jó döntést hozza. Az is fura, hogy már nem erőltetik a kapcsolatot közte és Britta közt, pedig az első részekben még elég nagy hangsúlyt fektettek erre. Lehet ezek a dolgok is közrejátszanak abban, hogy sokkal jobb lett a sorozat?

Az is külön plusz, hogy nem csak a főszereplők jók, de a mellékszerepekre is mindig jó karaktereket írnak, főleg a spanyoltanár nagy, de pl a mostani részben a bully se volt rossz. Viszont a dékán már egy picit idegesítőbb, de ő inkább csak azért, mert túl sokat szerepel, kis adagokban még elviselhető.

A sorozatra simán repül a 8/10, és végül is mondhatom, hogy nálam az év egyik legnagyobb meglepetése, hiszen a pilot után nagyon nem errre számítottam. Reméljük a szezon második felére is megmarad ez a minőség, és hátha a nézettség is nő egy picit.

Parks and Recreation

A The Office-klón, aminek a második évada eddig sokkal jobb mint a nagytestvéré volt, csak ezt valahogy az amerikai tévénézők nem veszik észre. Kritikailag viszont valamennyire elismert, sorozatjunkie-n is szeretik, és szerintem is csak egy kicsivel marad el a sorozat Michael Scottéktól.

Azt viszont nem értem, hogy miért mondja mindenki, hogy az első évad hurka volt, és rengeteget javult a sorozat. Szerintem az is teljesen jó volt, sőt, az talán még jobban hasonlított az Office-ra, de ettől függetlenül azt el kell ismernem, hogy erre a 2. évadra nőtte ki magát igazán a PaR.

Karakterek szintjén ez is nagyon erős, főleg Ron Fuckin' Swanson adja, de April, Andy, és Tom is nagyon kedvencek. Azt amúgy elismerem, hogy az első évadban nem nagyon volt idejük kibontani a mellékszereplőket, de mostanra szerencsére már őket is jobban megismerhettük, és rendszeresen kapnak szövegeket is.

Annak is lehet örülni, hogy haladt egy kicsit a sztori, például Andy esetében, aki cipőfényező lett hajléktalanból, na meg egyben a sorozat egyik legnagyobb arca is (mármint az lett), aki nagyon úgy tűnik, hogy összejön Aprillel (vicces lenne azért). A "lyuk" is eltűnt, hiszen végre sikerült parkot csinálni belőle, Tomnak és ex-feleségének a sztorija is lezárult, megismerhettük Ront is egykicsit, és Leslie is kapott egy barátot, valami rendőr személyében, akit Louis CK zseniálisan megformált, jó választás volt vendégszereplőnek a csávó.

A legjobbak részek amúgy a Hallowwen-es, a vadászos, és talán ez, a félévadzáró volt, de igazából egyik sem lógott ki, nem vol olyan ami sokkal rosszabb lett volna mint a többi, ezért erre is megy a 8/10, de azért hozzá kell tennem, hogy ez egy jóval erősebb 8 pont, mint a Community-é (vehetitek 8,5-nek, de én a címkék miatt inkább kerek számokkal értékelek).

Nehéz írni erről a részről, mert lassú volt, és sok helyen idegesítő, de mégis, olyanokat láthattunk, amik bizakodásra adnak okot, ráadásul a végére még kaptunk egy bazinagy wtf-et is.






















Mondjuk mit vár az ember egy olyan résztől, ami nagy részben Nathanre épül? Nagyon gyengék voltak a jelenetei, még az is, mikor Peterrel találkozott, de azért a végkifejlet ütött rendesen. Remélem most már csak ilyen alakban fogjuk őt látni, mert így azért érdekesebb lenne a dolog (rádásul Zach kicsit jobb színész is mint Adrian, legalább is szerintem).

Nem tetszett az se, hogy majdnem mindenki szerepelet a részben, nagyon lasította a dolgokat. Az persze okos húzás, hogy csak 4 sztorira épült a rész, és ehhez kapcsolódott minden szerepelő, de így mégis nagyon szétszórtnak tűnt az egész, ráadásul nem jutott mindenkire elég idő (van aki pl csak 1-2 percet szerepelt, ennek pedig nem sok értelme, csak az időt húzzák ezzel).

Az meglepett viszont, hogy a Hiros szál teljesen jó lett, még meg is sajnáltam a végére a csávót. Bár most hogy elfogadta a sorsát, és felhagy az ereje használatával, nem értem hogy fog segíteni a karneválosoknak. Persze az is lehet, hogy majd ők meggyógyítják, majd meglátjuk.

Benettet is szépen talpraállították az írók, csak azt nem vágom, hogy erre miért kellett egy teljes részt rászánni? Pont ezért nem tetszett a rész, hogy csak az időt húzták, 0 történéssel. Ja még volt egy kis Tracy is, de az ő szerepeltetésének se volt sok értelme, ugyanott tartott a rész végén, ahol az elején (lehet hülyén hangzik, de aki látta, érti miről beszélek), ennyi erővel nem is kellett volna mutatni, hogy visszamegy a kormányzóhoz, csak filler volt az egész.

A rész tehát nagyon nem tetszett, de felvezetésnek jó volt. Amiket felvezetett ("Nathan" Sylarnak néz ki, Bennett üldözi a karneválosokat), azok mind érdekes szálak, és izgalmasnak tűnnek, ez pedig ráférne már a sorozatra. Ez most csak 5/10, de ahogy már mondtam, felvezető résznek elment, reméljem ezután már felpörög a sorozat. Mindenesetre szerintem jó úton járnak, úgy érzem ez az évad jobb lesz mint az előző, persze csak ha nem bsszák el az írók.

 

Na ez már valamivel jobbra sikerült, mint a borzalmas első rész, néhol még élvezni is lehetett. Persze még mindig ez volt a leggyengébb a vasárnapi animációsok közül, de a pilothoz képest látható némi javulás.






















A legnagyobb negatívum viszont még mindig a főszereplő. Vannak néha olyan gyenge poénjai, hogy az már fáj. Persze néha már becsúszott egy-két jobb tőle is, de sajnos még nem ez a jellemző. Ráadásul ugye a sztori is rá épül, amit ebben a részben is sikerült elég gyengére megírni, tele klisékkel, a kutyaevős szál meg egyszerűen nem vicces. Oké, értem, hogy be kell mutatni a karaktereket, de csinálhatnák jobban is. Azért remélem, ha majd mindenkit ismerünk már rendesen, akkor jöhetnek a Family Guy-féle agymenések, mert azokban lehet igazán oltani.

A többiekkel amúgy nem volt nagyobb baj, a legkisebb srác még mindig nagyon adja, tipikus feka, és szerencsére Cleveland Junior is feljavult, itt a második részben elég jó beszólásai voltak (ABC-s szitkomok oltása pl). A feleség egyenlőre elég semmilyen, itt a második részben is alig volt szövege. Ugyanez elmondható a lányukra, bár ő többet beszélt, és fontosabb szerepe is volt, de poénokat valamiért nem írtak neki se, és ez azért elég fura, hiszen a sorozat célja az lenne, hogy nevetessen.. 

A Cleveland Show tehát nem ér fel a többi Seth MacFarlane alkotáshoz, de legalább már elindult valami, második évadra akár még egy jó animációs is lehet ebből. A nézettség amúgy nem csökkent múlt héthez képest, de a második évad már amúgyis be van rendelve (elég fura, a FOX, még valamikor tavasszal rendelte be, mikor még egy darab rész nem volt leadva a sorozatból). A pontszám amúgy 5/10 csak, de a javulás mindenképpen örvendetes.
 

Elég hányatott sorsú a sorozat, kezdés előtt két főszereplőt is le kellett cserélni, így Reiko Aylesworth (24) sajnos nem fog szerepelni a sorozatban, de legalább kaptunk egy Christian Slatert, aki bár nem nagy színész, de erre a szerepre szerintem tökéletes volt.






















A sorozat egy civilekből álló csoportról szól, akik akkor jönnek képbe, ha a rendőröknek már nincs idejük egy névtelen halottal foglalkozni. Ilyenkor veszik át ők az ügyet, és megpróbálja kideríteni a Jane és John Doe-k kilétét. Ezek a csoportok orszégszerte megtalálhatók , mi a sorozatban a Chicago-i branch működését követhetjük figyelemmel. A csoport főnöke egy ex-zsaru, rajta kívül van két nő, akikről nem sokat tudni, egy csávó aki valami telefontársaságbál dolgozik, és az új srác, aki közterületen való graffitizés miatt került ide, és először persze nem akar maradni, de a rész végére ez természetesen megváltozik (váá, mekkora klisé).

Elsőre ez egy sima nyomozós sorozat volt, nem rossz, de nem is eredeti koncepcióval (Cold Case hasonló), viszont azt nem látom, hogy hogy lesz ebből sorozat olyan sorozat amit heti szinten követni akar az ember. Mert az oké, hogy egy ideig érdekesek lesznek ezek a sztorik, de igazából nincs egy karakter se, aki elvinné a hátán (nem úgy mint a Castlenél például), és egyenlőre a színészek se voltak kiemelkedően jók. Fősztori gondolom nem lesz, és ez is egy nagy negatívum, bár a karakterek saját ügyeiről majd valószínűleg többet megtudunk (a főszereplő lánya, és a Lindsay nevű nő férje).






















Amúgy engem nagyon zavart, hogy a Jane Doe narrálta le az egész részt, és valamiért az sem tetszett,  hogy csak úgy megjelent néha a (halott) csaj a főszereplőknek. Ha az a cél, hogy áldozatot játszó színész többet szerepeljen, akkor már inkább adtak volna neki pár flashbackeket, mert ennek így nem sok értelme volt. A rész végén pedig már meg se lepődtem Jerry Bruckheimer nevén mint executive producer, ha nyomozós sorozatról van szó, akkor neki biztos van hozzá valami köze (CSI-k, Cold Case, Dark Blue, Withthot a Trace, hogy csak pár sorozatot említsek, amihez köze volt).

A nézettség, ahogy már az ehhez kapcsolódó bejegyzésben írtam, várakozáson felüli, tehát van esélye a túlélésre, viszont ha válaszani kell a Castle és e között, akkor én az előzőre tenném a voksom, egyszerűen abban megvan Nathan Fillion személyében az a plusz, ami egy nyomozós sorozathoz kell. Ez most egy 5/10 nekem, főleg azért, mert különösebben nem szeretem ezt a műfajt, de pont ez a téma valamennyire érdekel, épp ezért nézni fogom ameddig el nem kaszálják.
 

Huh, hetedik évad. Most belegondoltam, és nem bírom felfogni, hogy egy ilyen sorozat, hogy élhet meg hét évadot. Oké, értem, hogy nézett meg minden, de bazz, ha valami ennyire sablonos, meg kiszámítható, azt hogy lehet ENNYIRE nézett 7 évig (költői kérdés csak, mert én is nézem, de akkor sem értem, hogy miért nézik ennyien)?






















Mondjuk az előző évaddal kicsit változtattak, mert Charlie elkötelezte magát, eljegyezte Chelseat. Ez szerintem nem tett jót a sorozatnak, Charliera ez nagyon nem vall, ráadásul még a nő karaktere is gyenge. Épp ezért örültem egy kicsit az előző évad végén, hogy visszahozták Miát, mert ő legalább eyecandy, meg azért a karakter is sokkal rokonszenvesebb.

A szezonnyitó egyből a "cliffhanger" után folytatódott, Charlei találkozott Miával, aki megkérte, hogy segítsen neki az új lemezével, abban reménykedve, hogy újra összejöhet vele. Charlie egész részben azon agyal, hogy mit csináljon, szorulása lesz emiatt, és még a pszichiáteréhez is elmegy, de végül úgy dönt, nem csalja meg Chelseat. A részben igazából két jó jelenet volt, rögtön az első, meg Charlie találkája a pszichiáterral (ez mondjuk mindig jó), a többin valahogy még elvigyorodni se tudtam.

A legroszabbak talán az éneklős poénok voltak (Mia-nak picit rossz hangja volt), és elsőre még Charlie arckifejezései jópofák voltak, de ott a studóban, a másik csávóval szerintem már nem kellett volna erőltetni. Alan és Melissa részeit kb teljesen kivághatták volna, egy az, hogy nem voltak viccesek, a másik meg, hogy teljesen nem kellettek (nem is illettek) a részbe, ehelyett kaphatott volna Jake meg Berta pár jelenetet (szerintem sokkal jobbak mint Alan,).

Amúgy figyeltem a részben Jon Cryer játékát, és még mindig nem tudok rájönni miért kapta az Emmyt. Lehet, hogy itt a sorozatban kiemelkedőt nyújt, de baszki, egy olyan sorozatban nem nehéz, ahol Charlie Sheen a főszereplő (no offense, de itt tényleg nem kell kb semmit csinálnia színészileg , és a többieknek se). Amúgy kap a rész egy 5/10-et, a TaaHM-nél ez kb az átlag szint, a hétfői szitkomblokkból még mindig ez a leggyengébb.