HabiBárpult

Az évadnyitó nézése közben végig egy dolog járt a fejemben: mi a fenének néztem én meg az előzetest? Az ugyanis a teljes részt előtte, kb ha azt látta az ember, akkor már mindent látott, ami az évadpremierben lényeges volt. Így is élvezhető volt azért az epizód (persze nem annyira, mint a tavalyi finálé), meg legalább csak ebből a részből voltak a trailerben jelenetek, de azért kicsit idegesítő, hogy majdnem minden fordulatot megmutatott a videó. Na, de elég ebből, beszéljünk inkább magáról az epizódról...

...ami az Entourage jó szokásához híven (nem nagyon emlékszek jó évadnyitóra) közepes volt, olyan 6/10. Drama 6. évad végére felépített csavarját, hogy végre leszerződtette őt egy csatorna, teljesen kinyírták, Ari túlságosan nagyképű lett (még úgy is, hogy azért meg lehet érteni), és mégsem rajult igazán, Turtle szála pedig egyszerűen buta volt, nagyon remélem, ezt a csajt nem fogják erőltetni, és inkább a bizniszre koncentrálnak (azért említhették volna, hogy mit is dolgozik pontosan Turtle, mert nekem már teljesen kiment a fejemből). E-ből kevés volt, Sloane-ból még kevesebb, bár azt meg tudtuk, hogy az esküvő októberben lesz, ez pedig valószínűleg azt jelenti, hogy a fináléban fognak összeházasodni (ahogy ez várható volt).

Egyetlen egy szál volt, ami tetszett - és szerencsére ez volt középpontban - Vinnie tökös csávóvá válása, aminek már ideje volt, mivel általában pont ő a sorozat leggyengébb eleme, pont a "pussy"-sága miatt. Így viszont érdekessé válhat a karakter, és ki tudja, milyen következményei lesznek még ennek a stuntnak. Egyedül attól félek, hogy a stúdió fogja magát és felbontja a szerződést (sajnos sokszor láthattunk már ilyen és ehhez hasonló csavarokat), bár erre elég kicsi az esély, hiszen Vinnie-nek most már tényleg filmet kell forgatnia, elég volt az 1 év lazsálás, ráadásul a sorozat is erről szól valamilyen szinten.

A promóban feltett "What next?" kérdésre tehát megkaptuk a választ, az élet folyik tovább, a kérdés már csak az, hogy vajon hol ér véget. Vinnie megnyeri az Oscart? Vagy esetleg Drama egy Emmy-t (haha)? Egyelőre ezt még nem lehet tudni, az viszont majdnem biztos, hogy az évad az esküvő előkészületeire és Vinnie filmforgatására fog főleg koncentrálni, bár előbbiről eddig alig volt szó, de kétlem, hogy az írók kihagynák ezt a ziccert.

Nem szeretem a nyomozós sorozatokat. Nagyon ritkán teszek kivételt a műfaj képviselőivel, ha nincs valami plusz, valami extra a sorozatban, akkor inkább bele sem kezdek. CSI-t például sosem néznék, NCSI-t sem, de a Castle-be mégis belekezdtem, főleg Nathan Fillion miatt, aki nagy kedvenc a Firefly óta, és itt is simán ő menti meg a sorozatot, az unalomba fulladástól.

Legalábbis az első évadban ez mindenképp így volt, ha ő nem lett volna (és nem egybe, darálva néztem volna meg), akkor lehet, felhagyok a sorozattal, de így kitartottam, és a második évadra jelentős javulás állt be. Nathan Fillion Castle-je megmaradt ugyanolyan rajnak, mint az első évadban volt, de Stana Katic is fel tudott mellé nőni, sőt, még a mellékszereplők is sokkal karakteresebbek lettek. Ennek köszönhetően sokkal viccesebb lett a sorozat, és ezáltal sokkal élvezhetőbb.

Castle családjával viszont nem nagyon tudtak mit kezdeni szerintem, legalábbis nálam mindenképp ők a sorozat egyik gyengébb pontjai, a könnyen megfejthető ügyek mellett. Castle lányának szereplését még meg is értem talán, de az anyja nem tudom, mit keres a sorozatban, egyáltalán nincs a karakter szerepeltetésének célja. Legalábbis én így látom.

Említettem még a könnyen kitalálható ügyeket, amik igazából nem kellene, hogy zavarjanak, de az évad végére pont úgy jöttek ki a dolgok, hogy mindig a „híres” (ismerős arcú) vendégszereplő, vagy az első gyanúsított, akit megkerestek Castle-ék (utolsó 3 részben pont nem, de előtte nagyon sokáig igen) lett végül a gyilkos. Az már megint csak egyéni probléma, hogy nekem nem tetszettek a kamureality nyertes, kamutalkshow host, stb áldozatok, vagy legyenek eredetibbek az írók (mint például az utolsó részben), vagy pedig tegyék kicsit valóságosabbá a dolgokat (persze tudom, hogy nehéz, de használhatták volna akár saját reklámnak, hiszen az ABC-n is van reality és talkshow is).

Nem lehet elmenni a Castle-Beckett kapcsolat mellett sem, ami engem nagyon idegesít most már, sokkal jobban, mint más sorozatokban az ilyen (Chuckban, Fringe-ben például egyáltalán nem zavar a dolog). Vagy ne koncentráljanak ennyire erre, és találjanak ki egy normális főszálat (vagy legalább foglalkozzanak a Beckett-féle „főszállal”), vagy hozzák össze végre őket, mert ez így már kezd unalmas lenni. Persze megértem én, hogy most lett viszonylagos siker a sorozat, és az új nézők miatt (is) húzni kell a dolgot, de ez már tényleg kezd sok lenni.

Sok pozitívum tehát nincs a két főszereplő mellett, de egy ilyen sorozatnál, ez szerintem pont elég. Talán az írók lehetnének néha kicsit kreatívabbak, mint például a Dana Delany-s duplarészben (ami óriási volt szerintem), de összességében nem rossz azért a Castle, és valamilyen szinten az a plusz is megvan benne, ami miatt rávetemedik az ember, egy nyomozós megnézésére. Nálam ez 6/10.

Trónfosztás történt, a Modern Family nálam átvette a "kritikuskedvenc, de senki(?) sem érti miért" címet a 30 Rocktól. Persze túlzás a dolog, mert Tina Fey sorozatánál azért valamennyire érteni a dolgot, de a Modern Family esetében már nehezebb megtalálni azt a bizonyos pluszt, amit a kritikusok (és a nézők is) látnak benne. Vagy csak én vagyok vak?

Azt nem mondom, hogy annyira rossz lenne a sorozat, de egyáltalán nem kiemelkedő. Vagyis lehetne az, de nekem a meleg pár elrontja. Nem, nem azért mert melegek, én egyszerűen nem tartom viccesnek őket, nem értem mit esznek mások rajtuk. Cam még talán-talán el is menne egyedül (kisebb adagokban), de így Mitchellel együtt nagyon nem jönnek be. Vagyis lehet bejönnének, de szerintem más stílusú poénokat hoznak (talán kicsit Office-osabb), mint a sorozat másik két családja, akik viszont többen vannak, tehát így úgy tűnik, mintha a meleg páros el lenne rontva vagy valami, mikor meglátom, hogy az ő jelenetük jön, egyből lefagy a mosoly az arcomról.

Pedig ha együtt vannak a családdal, akkor elviselem őket, de pont ez a sorozat másik hibája, a család egyszerűen sosincs együtt. És nem értem miért nem, egyértelműen azok a jelenetek a legjobbak, amikor mindenki ott van, de sajnos nagyon kevés az ilyen. Hiba még szerintem, hogy a gyerekkarakterek elég semmilyenek, talán még Luke az egyetlen elviselhető, de Alex szinte semmit sem szerepel, Haley meg a tipikus hülyepcsa karakter, amiből elég sok volt sorozatokban, filmekben ahhoz, hogy megunjam őket (ráadásul semmi plusz nincs a karakterében, leszámítva a barátját, aki viszont az egyik legviccesebb mellékszereplő).

Azért van pozitívum is, Phil óriási karakter, és Ed O'Neillről sem Al Bundy jut eszünkbe, ami nem feltétlenül lenne baj, de azért jó látni, hogy mást is tud játszani (ez persze eddig sem volt kérdés). A másik nagy plusz azt hiszem nem is kérdés, Sofia Vergara egy istennő, de nem csak ezért szeretjük, hiszen az évad során kiderült, tud ő színészkedni is (de még hogy!), ráadásul a karaktere is nagyon jól megírt.

Összességében lehet szigorú a 6/10, de ez van, ennél többet nem tudok adni. Persze lehet, ha nem hype-olnák ennyire a kritikusok, jobban élvezném, de ezt, azt hiszem még vagy három évig, nem fogom megtudni (a 30 Rock fényezését is a negyedik évre hagyták abba).

The Cleveland Show 1. évad

Ugyan egyértelmű, hogy a 4 sorozat közül a Cleveland Show kezdte a leggyengébben, a pilotra csak valami 3 pontot adtam, de a félévadzáróra már rengeteget javult és azóta nem nagyon romlott a színvonal, sőt. A 4 animációs közül, ezt nézem meg (a Family Guy után) leginkább, sokkal jobban benne van, hogy vicces lesz, mint az American Dadben, vagy a Simspons-ban.

Ez amúgy valószínűleg azért van, mert én szeretem az ilyen néger/fekete poénokat, és hát ezekkel tele van a sorozat. Főleg az évad második felében voltak ilyenek, itt már egész részeket építettek erre, mint például a Brown History Month, vagy az Our Gang, amiben dílerkedni kezd Cleveland. Emellett van egy Cleveland Junior meg egy Rallo (a fekete Stewie, ahogy a sorozatban is elhangzik), akik nagyszerű karakterek szerintem, simán beférnének még a Family Guy-ba is akár.

Ami viszont nagy hiba, az a kitekintések, kiszólások ritka használata, nem is értem miért nem erőltetik ezeket, sokkal jobb a sorozat, ha ezekre (is) építenek. A Family Guy-os cameo-kat viszont adagolják rendesen, szinte minden 3. részben feltűnik valaki, néha ráadásul elég jó poénokat hoznak ki ezekből, és szerencsére erőltetettnek sem tűnnek annyira. Az mondjuk igaz, hogy az "álmodozások", random jelenetek hiánya miatt, többet kell a sztorira koncentrálni, és ezek néha nem a legjobbak, de azért ritka az ilyen. Épp ezért, szerintem nyugodtan kijár a sorozatnak a 6/10, rengeteget fejlődött az évad közben, és habár már nem kap több pontot, mint a Simpsons, vagy az American Dad, még mindig szívesebben nézem meg, mint azt a két sorozatot.

American Dad 5. évad

Egy baj van az American Daddel: egyszerűen nem tudják folyamatosan hozni a jó teljesítményt. Néha-néha olyan ütős részeket hoznak össze, de sajnos többször gyengébbek az epizódok, mint Seth MacFarlane másik két sorozatában. Viszont ha van egy jó alapötlet (mint a fináléban, vagy a félévadzáró Rapture's Delightban), akkor talán még a Family Guy-t is veri a sorozat.

Pedig nehéz dolga van nagyon, mivel a karakterek egyértelműen itt a leggyengébbek, egyedül Roger viszi a hátán a sorozatot, a többieknek csak felvillanásai, viszont ha Rogerról szól a rész, akkor nehezen lő mellé a sorozat. A kiszólások, más sorozatok oltása, sajnos ebben az évadban nem volt jellemző, bár a Grey's Anatomy-nak sikerült a fináléban odaszúrni, de ezen kívül más nem rémlik. A visszaemlékezéseket/álmodozásokat is ritkábban használja az American Dad, mint mondjuk a Family Guy, sokkal inkább történetközpontú, ami néha be szokott jönni, de, ahogy már írtam, sajnos ez a ritkább (18 részből 5-6 mondjuk). A 6/10 persze kijár neki is, de azért egyértelmű, hogy az American Dad sem tartozik a legjobb animációsok közé, legalábbis ebben az évadban biztos nem.

The Simpsons 21. évad

Egy valamit le kell szögeznem, már így az írás elején: a The Simpsons-ból ez volt az első évad, amit láttam, tehát valószínűleg nem úgy látom a dolgokat, mint egy hardcore-fan, vagy bárki, aki 20 résznél többet látott a sorozatból. A mellékkaraktereket épp ezért nem ismertem annyira, és a visszatérő gagekkel sem vagyok igazán képben, de azért még így is simán élvezhető volt számomra a sorozat.

Főleg azért, mert van egy állandó szint, amit mindig hoz a sorozat, és erről nem nagyon mozdul el. Ha leül az ember megnézni egy részt, akkor tudja, hogy mit várhat a Simpsons-tól. Annyira kiemelkedően jó részek nincsenek (egyedül az izraeli epizódra emlékszem az évadból, meg volt valami Big Brother-ös - nem a reality - is, de igazából az sem volt emlékezetes), de rosszak sem, és a rajongók gondolom még pozitívabban látják az évadot.

Egyedül az évadzáró idegesített fel kicsit, nagyon nem tetszett az American Idol reklámozása, vagy ha nem az volt, akkor nagyon gyengén oltották. A Family Guy-ban valahogy sokkal jobbak ezek az oltások, és én egy ilyen, több percig húzódó önpromóra (az AI és a Simpsons is FOX-os sorozat) sem emlékszem, sőt, ott inkább oltják a csatornát (mondjuk azt itt is oltották picit). Az NBC ekézéséből viszont már kezd elegem lenni, nagyon remélem, hogy a csatornának összejön jövőre valami (simán az ő felhozataluk a legjobb) és akkor olthatják majd a CBS-t vagy akármit. Na, mindegy, ez nem ide tartozik, hiszen a Simpsons-ról van szó, aminek a 21. évadára (úristen, 21...) én megadom a 6/10-et, és lehet a nyáron beszerzek valami régebbi évadot is, hátha azok még jobbak.

Family Guy 8. évad

Hiába mondja (majdnem) mindenki, hogy a Family Guy már nem a régi, én (aki mostanában nézte végig az első 5 évadot) tartom, hogy ez az évad semmivel sem volt rosszabb, mint mondjuk a második, rengetegszer nevettem rajta, és több emlékezetes rész is volt (főleg a Quagmire-ösök maradtak meg bennem).

Mondjuk a Family Guy nagy előnnyel indul azért, hiszen több évadot is láttam belőle, míg a másik 3 animációsból azért nem, így a legtöbb karaktert már sikerült megszeretnem (néhányat pedig megutálnom). Mondjuk az is igaz, hogy a főszereplők közül csak Chris, Megan és Lois a gyengébb, a mellékszereplők pedig (szinte) mindannyian óriásiak, élükön Quagmire-rel, Joe-val, a híradós bagázzsal, és még sorolhatnám.

Az évad legnagyobb negatívumának azt mondták amúgy, hogy itt is megritkult a random jelenetek száma, és ez ugyan teljes mértékben igaz, de nekem ezzel annyira nem volt bajom, így legalább több időt szánhattak a történetekre. A csatornák, sorozatok, filmek oltása szerencsére megmaradt, a fináléban is volt pár (meg amúgy is, az egész résznek Indiana Jones-hangulata volt), az évadpremier pedig kábé végig ebből állt.

Az évadban kaptunk még egy 150. részt is, ami sajnos mélypont volt, pedig az nem rossz, csak hát a kivitelezés... Persze meg kellett próbálniuk, Stewie és Brian a két legjobb karakter a sorozatban, de, talán az íróknak is köszönhetően, nem sikerült jól.

Viszont ezt a részt leszámítva, az évad teljesen rendben volt, nem éreztem hullámvölgyet, és szerintem magasan verte a másik 3 animációst színvonalban, meg is kapja a 8/10-et tőlem. (az USA-ban amúgy volt még egy rész a 19-es után, a Something Something Something Dark Side, de mivel a dvd-s verzió már letölthető volt decemberben, én - meg mások is - a 19-est vettem évadzárónak + van egy 21-es rész is, amit tévében nem engedtek leadni, de a dvd-n rajta lesz)

De még milyet... Na, jó, ennyire azért nem volt jó, de egész korrekt első évadot kaptunk, a sorozat végig tartotta a 6/10-es szintet, és sokkal szívesebben néztem meg ezt, mint például az agyonhype-olt Modern Family-t.

Azt nem mondom, hogy a Middle jobb lett volna, mint a Modern Family, de mondom, ha választani kellett, akkor inkább ezt a sorozatot néztem meg. Pedig annyira nincsenek benne nagy poénok, és a főszereplőnő is az idegesítő és a vicces határán mozog, na meg a rész végi tanulságok is elég nagy klisék szoktak lenni, de még pont élvezhető a sorozat, talán azért is, mert nem akar több lenni egy sima családi szitkomnál.

A színészek nagyon jók szerintem, vagy ha nem is tehetségesen jók, legalább szerethetők (Janitor a Scrubsból pl), a főszereplőnőt is a színésznő menti meg szerintem. A sorozatnak viszont nem ez a legnagyobb erőssége, hanem a gyerekkarakterek. Rég láttam már ennyire jól megírt "gyerkőcöket", és a színészek is nagyon jól játsszák őket. Egy dolgot sajnálok: a gyerekek egymással nem nagyon kommunikálnak, ritka az olyan rész, amelyben nem az anya van a középpontban, és így általában kevés idő jut magukra a gyerekekre (vagyis mindig róluk beszélnek, de olyan jelenet nem nagyon van, amikor két testvér egymással beszélget - mondjuk, ez lehet reális).

Negatívumnak lehet még mondani az anya munkahelyét, az otthoni poénok szerintem sokkal jobbak, de szerencsére az évad vége felé már nem nagyon foglalkoztak ezzel. Pozitívum viszont, hogy a sorozatban feltűnt pár nagynevű vendégszereplő is. A fináléra Betty White ugrott be (a rész egyik legnagyobb poénja is hozzá kapcsolódott), de az évad közepén feltűnt Brooke Shields is, aki óriási karaktert kapott, és pár részre megszerezték Alexa Vega-t is, aki annyira nem nagy név ugyan, mint az előző kettő, de fontosabb szerepet kapott a sorozatban, két részben is szerepelt. Állandó szereplőnek meg ott volt a Diszkópatkányok egyik főszereplője, Chris Kattan is, tehát elég jó(?) színészeket hoztak össze a sorozat készítői.

A pontszám már "elhangzott", 6/10, azt nem mondanám ugyan, hogy annyira kifejezetten várom a sorozat 2. évadát, de azért jó szórakozás volt az 1. évad, és aki szereti a családi szitkomokat, annak szerintem megéri belenézni a The Middle-be is.

Egy dolgot nem értek: a dupla évadzáró két részét miért is kellett egy hét eltéréssel leadni? Lehet, hogy a nézettség szempontjából így jött ki jobban a FOX (ebben sem vagyok olyan biztos), de ez a két rész egyszerűen annyira összeillett, hogy akár még egy külön filmként is le lehetett volna adni. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de szerintem butaság volt szétszedni.

Már csak azért is az volt (mármint butaság szétszedni), mert az első rész annyira perfektre sikerült, hogy ha egyben adják, egyáltalán nem lehetett volna észrevenni, hogy a második az már sokkal gyengébb lett. Az első az tele volt wtf-okkal, már csak az alternatív univerzum bemutatásából fakadóan is, a másodikra viszont elveszett ez a másik univerzum okozta vrázs, és picit leült a sorozat. Egy átlag Fringe résznél nem volt rosszabb, sőt, de valahogy nem hozta az omg-pillanatokat.

Persze a finálé még így is erős lezárása volt, egy erősen közepes évadnak, aminek a főszálát körülbelül 6-8 részben le lehetett volna tudni, mert annyira egyszerűre írták az írók. Gyakorlatilag az egész évad arról szólt, hogy Walter minden részben elejtett valami sejtelmes megjegyzést arról, hogy Peter a másik univerzumból jött, és ezen kívül nem történt semmi. Ok, ott voltak shapeshifterek, meg az observerek is bekavartak, de róluk, főleg az utóbbiakról, még mindig nem tudunk annyira sokat. Persze ez annyira nem baj, az observerek erősen a mitológia részei, és szerintem jobb, amíg nem sokat tudunk róluk, csak azt mondom, hogy ennél valami komplexebb főszálat is összehozhattak volna.

Amúgy voltak az évad során jó filler epizódok is, de a sorozat úgy igazán a téli finálé után indult be csak, azóta viszont már egész korrekt epizódok voltak. A csúcspont talán a Peter című volt, melyben először nyerhettünk bepillantást, az alternatív univerzumba, de azért a White Tulip is tetszett, az időutazós csókával. A finálé előtti Northwest Passage-ben azt láthattuk, hogy milyen lenne a sorozat, ha Peter lenne a főszereplő, egy mezei rendőr sidekickkel, és nekem ez is nagyon bejött, tiszta X-akták hangulata volt az epizódnak (és még sok másiknak is az évad során, pl a Johari Window-nak, melyben egy kisváros lakosai voltak a főszereplők, akik ha elhagyták a város környékét, szörnyekké váltak). Innen már spoilerek is lesznek a fináléról, tehát csak óvatosan.

A Northwest Passage utolsó pillanataiban azt láthattuk, ahogy Peterhez megérkezik Mister Secretary, aki nagy meglepetésemre nem William Bell volt, hanem Walter(nate), Peter igazi apja. Egy ilyen befejezés után azt hihette az ember, hogy a következő epizódban majd Olivia és Walter kutatni fognak Peter után, de nagyon nem így történt, a finálé kezdő jeleneteiben az alternatív univerzumot láthattuk, azon belül is a Fringe divisiont, ami elég nagy meglepetés volt, hiszen teljesen más az egész ügyosztály, mint a rendes világban. Mások a tagok, mások vannak életben, még máshogy is öltözködnek. Ráadásképp ezek már több mint 10 éve űzik a szakmát, hiszen itt, az első fringe event már Walter átruccanásakor megtörtént.

Az első jelenetekben ezt a csapatot egy újabb ügy miatt hívják, megint lyuk nyílt a két világ között, és valamit tenni kell ezzel. A helyszínt már majdnem le kell zárni teljesen, mikor sikerül megoldani a problémát. A nézőknek megmutatják még, hogy a lyukon nem mások jöttek át, mint a rendes valóság Fringe csapata, pár Cortexiphan-nal kezelt emberrel együtt. Ezután persze jön a flashback, hogy miképp kerültek ide, és itt kicsit le is ül a rész, de ezt annyira nem veszi észre az ember, mert a cold open egyszerűen akkora királyság, hogy akár az egész duplarészre megmaradt volna a hangulat, ha nem szedik ketté.

Miután a flashbackek végére érünk, és Olivia-ék megérkeznek az ALT-ba (itt tényleg ALT:), akkor indul be igazán a rész. Egy Amerikainak, főleg New Yorkinak gondolom még jobban tetszett az alternatív valóság, de nekünk is feltűnhetnek az apró utalások, easter eggek, és ilyennekkel tele volt ez az időszak. Ez amúgy, a duplarész második felében is megmaradt, csak hát ott a történések már nem voltak annyira izgalmasak, mint itt az elsőben.

Az első rész végén még kapunk egy nagy csatát is, szuperképességekkel(!), és speckó effektekkel, ami megint csak felkeltené az ember érdeklődését, de itt vége is van az epizódnak. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha itt nem fejezik be, akkor nem éreztem volna laposabbnak a második részt, de így... Amúgy ezeknek a szuperképességeknek egy külön írást is lehetne szentelni, mert ilyen szempontból érdekes a sorozat, hiszen már mindent láthattunk időutazástól kezdve, teleportáláson át, gyógyításig, és mégsem Hősök-típusú szériaként marad meg az emberben a Fringe, hanem sokkal inkánn egy epizodikus nyomozósként. Ez pedig nagy kár, mert a sorozatban megvan a potenciál, de úgy tűnik, hogy az írók nem ezt az irányt szeretnék erőltetni.

Kérdezhetnénk persze, hogy akkor milyen irányt is? Azt hiszem, ez a duplarész második epizódjából derült ki tisztán, persze már az első évadban is utaltak erre erősen, csak annyira összefolynak a dolgok, annyi különböző rétege van a sorozatnak, hogy könnyen elfelejti az ember, miről is szól a sorozat igazából. Ebből a legutolsó epizódból persze könnyen ki lehet találni: a két univerzum harcáról. Ezt a harcot pedig nem más indította el, mint a mi világunk Walterje.

Érdekes volt amúgy megismerni a másik világ szemszögéből is a dolgokat, mert eddig úgy tűnt, hogy az alternatív valóság az teljesen gonosz, és csak úgy, el akarja pusztítani a rendest, de láthattuk, hogy ez nagyon nem így van, hiszen az alternatív világ nagy része teljesen lepusztult, egész városokat kellett karantén alá zárni, rengeteg ember halt meg. Jobb lett volna szerintem, ha kicsit foglalkoznak ezzel, és akár még szájbarágósan el is mondják, hogy ez volt Walternate motivációja, de persze így is lehet érteni.

Persze a második részben nem lett volna erre idő, nem ezen volt a hangsúly, hanem Walter és William Bell várva-várt találkozásán, és ezt nagyon eltalálták az írók. Nem csak a két karakter miatt működtek a dolog, a két színész is kitett nagyon magáért. A legjobb közös jelenetük egyértelműen a 3. képen is látható kocsis volt, ott nagyon átjöttek az érzelmek, persze ezen a zene is segített. Ennek ellenére, én egy picit többet vártam a találkozásuktól, azt hittem több dolog fog kiderülni, egyedül azt tudtuk meg, hogy Bell azért vette ki Walter agyának egyes részeit, mert Walter megkérte rá, mivel nem tetszett neki az ember, amivé vált volna. Ez pedig annyira nem volt nagy meglepetés, sőt, én azt hittem, hogy ezt eddig is tudtuk már, annyira egyértelműnek tűnt.

Az is egyértelmű volt az egész rész során, hogy nem lépik meg a "Peter a másik univerzumban" szálat, ezért nem is csodálkoztam, mikor kiderült, hogy inkább hazamegy. Sajnos a nagy csavar, a két Olivia helycseréje, sem tudott meglepni, hiszen az évad elején majdnem ugyanezt eljátszották Charlie-val és nekem már az sem tetszett. Azt persze nem mondom, hogy a következő évadra nézve ez nem volt egy tökös húzás, meg azt sem, hogy nem érdekel, hogyan hozzák vissza Oliviát, de ha csak az évadzáró nézzük, ez a csavar gyenge volt.

Ez is közrejátszik abban, hogy a fináléra nem tudok 8/10-nél többet adni, na meg az is, amit a kritika során már többször említettem: a második rész egyszerűen gyengébb lett, mint az első, és így, hogy nem egyben adták le a kettőt, túlságosan észrevehető volt a két rész közötti különbség. A finálé azért még mindig jobb lett, mint az évad, amire 6 pontnál nem tudok többet adni, én ennél egy sokkal összetettebb főszálat várnék a sorozattól, remélem, hogy ezt majd a következő, harmadik évadban meg is kapom.

Ennyi volt. Hat évad, gyakorlatilag 6 teljesen más évad, és ha nincs is olyan ember, akinek mindegyik ugyanúgy tetszett, abban biztos vagyok, hogy mindenki megtalálja köztük azt, ami a szívéhez nőtt, és ami a kedvenc sorozatai közé emeltet a Lostot.

Kedden ért véget az USA-ban az évad legrosszabb újoncának (1. szerintem 2. azok közül, amelyeket néztem) első évada, amelynek fináléjáról egy poztívum mindenképp elmondható: a nagyon lapos sorozatot megpróbálták lezárni, egy fordulatos, pörgős, akciódús epizóddal, amelyben a karakterek nagy-nagy változásokon mentek keresztül, és nekünk,  ezeken a változásokon kellett volna meglepődnünk.

Persze a dolog nem sikerült, nem is sikerülhetett. Megmondom miért: a sorozatban egyszerűen nem voltak érdekes karakterek. A szezon nagy részében 1 szálon futottak a cselekmények (a Fifth Column és a V-k harca), és mégsem volt idejük a karakterizálásra, a főbb szereplők közül egyiket sem sikerült megszerettetniük velem (és gondolom másokkal sem). A legtöbb sorsa közömbös volt számomra, egyeseket még utáltam is, de aki egyáltalán érdekelt valamennyire, az csak egy volt, egyetlen mellékszereplő, a hajón lévő lázadók vezetője.

És az a baj, hogy a finálét az egyes karakterek dilemmáira hegyezték ki, Anna, Chad, Ryan, a pap (John talán?) és a terrorista is olyan döntéseket hozott, amelyeknek majd komoly következményei lesznek a jövőben. Chadé mondjuk nem igazán döntés volt, inkább csak rájött valami fontos dologra, de azt hiszem azzal, hogy megjelent a végén a templomban, az ő esetében is eldőlt, hogy melyik oldalon fog állni, a következő évadban.

Chad Decker karakterét amúgy az egyik előző kritikámban említettem már, és ott azt írtam, hogy a riporter hirtelen átállt a másik oldalra. Persze mint kiderült, Chad akkor még a V-kkel volt, és nem azért nem mondta el, hogy ki az informátora, mert esetleg átállt, hanem csak azért, mert "nem lenne etikus". Ez pedig kód arra, hogy az írók balfszok voltak, nem tudtak jobb magyarázatot kitalálni arra, hogy miért nem mondja el, amikor ez teljesen logikus lett volna. Ők akkor már tudták, hogy az évadzáró egyik nagy "csavarja" az lesz, hogy átáll a riporter, és ha elmondta volna a pap nevét, akkor a papot is ki kellett volna írniuk az íróknak, ezt pedig nem akarták.

A finálé egyetlen jó jelenetét pont a pap hozta, a beszéde ott a templomban jól eltalált jelenet volt. Persze valószínű, hogy ez nem a karakternek és az írásnak köszönhető, hanem inkább a színésznek és a zenének, mert hát az ő karakterét sem nagyon mélyítették el a 12 rész során.

Nem mondom azt, hogy minden egyes embernek kellett volna egy külön részt szentelni, de simán karakterizálhattok volna többet, hiszen átívelő szál gyakorlatilag csak a fifth column és a V-k harca volt. Persze ezt a harcot sem tudták jól felépíteni, a sorozat, a vége felé már nagyon epizodikussá vált, hiszen a "terroristáknak" nem volt nagyobb terve, és inkább csak lesték az alkalmat, míg a V-k tervéről kb semmit sem tudtunk meg, még itt a fináléban sem.

Talán ez volt a sorozat egyik legnagyobb hibája amúgy, hogy a V-knek hiába volt egy terve, ami az egyik nagy rejtély lehetett volna a sorozatban, mégsem volt lényeges, mivel semmit nem mondtak el róla, és a szünet óta, az évad utolsó jelenetéig, nem is foglalkoztak vele egyáltalán. És ezt nem értem miért, ha a fifth column gyenge próbálkozásai helyett,  inkább a V-k tervére fókuszálnak, szerintem sokkal érdekesebb lett volna a sorozat. A 2. évadban már valószínűleg fontosabb szerepe lesz a tervnek, bár az a vörös ég annyira gáz volt a rész végén, hogy egyelőre ez sem tudja felkelteni az érdeklődésem.

Voltak még ordító hibák, és logikátlanságok az évad során, de ezekről még egyszer nem szeretnék írni (a szünet után írt kritikámban ezekn volt a hangsúly), meg amúgyis, magában a fináléban, már nem annyira volt ilyen. Persze voltak érdekes dolgok, pl az, ahogy a vadász elfogta Valt, a terhes nőt (egyszer csak "szagott fogott" és megérezte, hogy megindult a szülés - legalábbis ez a legjobb magyarázatom a rész első jelenetére...), na, meg a hajón lévők lázadása elkapása is (én úgy éreztem, hogy az a 2-3 jelenet kicsit elkapkodott, érthetetlen volt, vagy az is lehet, hogy egyszerűen kihagytak egyet), de összességében, a finálén legalább látszott, hogy érdekesnek, izgalmasnak szánták az sorozat írói, és legalább nem a semmiről szólt, történt is valami, nem úgy, mint a az évad nagy részében.

Viszont még így sem tudok rá 6/10-nél többet adni, de azért mégiscsak jobb volt, mint maga az évad, amire 5/10-nél sehogy sem tudok többet adni, sőt, ha szubjektívan nézem, még ennyit se. De még így is azt mondom, hogy a sorozatban van bőven potenciál, és hát ennek kihasználására legalább 13 részük lesz jövőre (talán még több is, ha marad a nézettség), tehát lehet reménykedni. Mindenesetre drasztikus változtatások kellenének, de mondom, az évadzáró vége alapján, erre van remény, innen el lehet vinni a sorozatot olyan irányba, ami inkább a V-kkel, az ő tervükkel (azaz a bigger picture-rel), és nem az ellenállással foglalkozna.

Pontosabban "A sorozat", hiszen a The Pacific egy 10 részes minisorozat volt. Vagyis hát valamikor annak tervezhették, de a végeredmény véleményem szerint közel sem egy sorozat lett, inkább egyfajta dokumentumfilm, vagy nem tudom. Túlságosan epizódikus volt, na.

Próbáltam szeretni a sorozatot. Komolyan, 1-2 karaktert még meg is kedveltem, leginkább "Snafut" és John Basilone-t. A többiekkel sem volt igazán baj, a másik két főszereplő, Leckie és "Sledgehammer" is jó karakter volt, az utóbbi nagyon durva fejlődésen ment keresztül, ennek a fénypontja a 9. részben volt, a kunyhós jelenet, ami talán a sorozat legkeményebbre sikerült jelenete. Basilone-t viszont jobban szerettem, annak ellenére, hogy alig kapott részt, és sokak szerint a 8-as rész, amelynek ő volt a főszereplője, a sorozat leggyengébbje volt, mégis, nekem az tetszett a legjobban. Pedig tényleg egy klisékkel teli, "sokadkategóriás" romantikus filmre hasonlított a rész sztorija, mégis, a karakter miatt nekem nagyon bejött.

A legjobb szereplő viszont egyértelműen Snafu, aki ugyan nem volt főszereplő, mégis, ugyanolyan karakterfejlődésen ment keresztül, mint mondjuk Sledge, csak ezt nem hangsúlyozták ki ennyire a sorozat készítői. A karakternek nagy szövegeket írtak, és az őt játszó színész is óriásit alakított. Az ő "búcsúzása" Sledge-től, a finálé legjobb pillanata volt szerintem.

Persze ez nem volt nehéz dolog, a finálé szerintem borzalmas és (sajnos) felesleges is volt. Arról szólt ugyanis, hogy mi történt a katonákkal, miután hazaértek a csendes-óceáni hadszíntérről. Pontosabban két katonával, két főszereplővel. Evvel pedig az volt a baj, hogy mivel 4-5 részben szerepeltek az egyes karakterek, alig lehetett őket megismerni, megszeretni pedig semmiképp (kivéve 1-2 embert). Így pedig nem igazán lehet élvezni egy ilyen, érzelmekkel teli finálét, legalábbis én nem tudtam.

Nekem a fináléból még egy utolsó, nagy csata is hiányzott, egyszerűen illett volna egy ilyennel befejezni, véleményem szerint. A 8-as végén kaptunk ugyan egy durva partraszállást, de a 10-esben például alig volt komolyabb harc. Vagyis egész végig harcoltak, de ez mégsem volt olyan látványos, grandiózus, mint mondjuk a Peleliu szigetén játszódó 3 rész, ami talán a sorozat legjobb szakasza volt.

Ide kapcsolódik amúgy a sorozat másik nagy negatívuma: az epizodikusság. A részeknek alig volt közük egymáshoz (a Peleliun játszódó 5-6-7. részeken kívül), szinte mindegyikben mások szerepeltek, épp ezért nem lehetett az egyes karaktereket megismerni, nem tudtad őket megsiratni. Sokszor volt, hogy meghalt valaki, és én nem tudtam őt sajnálni, mivel épp azon gondolkodtam, hogy ki is lehet ő. Talán ha az évad elejére tesznek egy karakterizálós epizódot, hogy megismerjük őket, és nem a végére, akkor jobban működött volna a sorozat.

Az sem segített sokat, hogy minden második szereplő ugyanúgy nézett ki. Egyik résznél, 40 percen belül 3 csávót kevertem össze egymással, folyamatosan vissza kellett néznem, hogy ez most kicsoda, meg mi történt akkor azzal, akinek ezt a csávót hittem. Ez pedig óriási mértékben rontotta a sorozat élvezeti faktorát.

Az epizodikusságból következik az, hogy gyakorlatilag nem volt főszál a sorozatban, csak jöttek folyamatosan az újabb harcok, a különböző szigeteken. Sokszor nem is láttuk a harcok végét, egyszer csak vége lett, meg ilyenek. Ráadásul folyamatosan ugrált a sorozat az időben (mármint előre), tehát ha egy kicsit is lankadt az ember figyelme, egyből nem tudta, hogy most akkor milyen év milyen  hónapját is írjuk. Ez pedig szintén rombolta a sorozat élvezhetőségét, sokszor azon kaptam magam, hogy ilyen dolgokon gondolkozom, miközben nézem a sorozatot. Egyszerűen nem tudott lekötni a The Pacific, mint sorozat.

Viszont a látvánnyal nem lehetett gondunk, gyönyörű beállítások voltak, a csaták szépen  meg voltak csinálva, és a szigetek is gyönyörűek voltak. Nem tudom pontosan mennyi CGI volt benne, de én sehol sem vettem észre, hogy lett volna, ez pedig szintén jó jel. A sorozatnak nagyon ment még a háború borzalmainak bemutatása, tökéletesen tudták érzékeltetni, hogy milyen rossz volt az ott harcolóknak. Ezért is írtam amúgy, hogy inkább dokumentumfilm volt ez, mint sorozat.

A másik háborús sorozatot, a Band of Brotherst még nem láttam ugyan, de nagyon remélem, hogy az sokkal jobb lesz, mint a The Pacific, mert ez a sorozat nekem elég nagy csalódás volt. A fináléra sehogy sem tudok több pontot adni 5/10-nél, és az évad is csak 6 pontot kap. Reménykedjünk, hogy a következő sorozat, melyben Steven Spielberg executive producer lesz (azaz a Terra Nova), jobban fog sikerülni.

Ehh. Kettős érzéseim vannak a résszel kapcsolatban, de igazából nem tudom megmondani, hogy miért. Spoileresen azért megpróbálom.

Na ezen lehetett érezni, hogy átvezető rész volt, bár sok minden történt, de a fiúk nem sokat haladtak előre a lovasokat illetően.

Vagyis haladtak, de csak annyit, hogy megtudták, hol rejtőzik Pestilence. Meg lehetőség nyílt arra, hogy Death tartózkodási helyét is megtudják, de azt nem tudtuk meg, hogy Bobby bevállalja-e a dolgot. Valószínűleg igen, és szerintem azt fogja kérni, hogy újra járhasson.

Crowley is visszatért a részben, akit először még a félévadzáró előtt láthattunk, a Coltot illetően. Ő elég furcsán viselkedett ebben a részben, nekem valahogy nem illet ide, nem értettem az elején a kirohanását sem, mikor találkozott Sammy-ékkel, és azt sem, hogy Bobby miért nem tudta megölni a Colttal. Ha az egyáltalán a Colt volt. Mondjuk, ha nem az volt (és ez a valószínűbb), akkor minek lőtt bele egyáltalán?

Azt sem értettem vele kapcsolatban, hogy honnan szerzett egy olyan hellhoundot. Az mondjuk igaz, hogy nem kispályás démon, de valahogy a cselekedetei alapján sokkal többnek néz ki, mint egy démon. Talán ebben a színész is közrejátszott, lehet túljátszotta kicsit a szerepét. Vagy nem tudom, mindenesetre Crowley miatt elég fura lett ez a rész, kapkodósnak, össze-visszának tűnt.

A Brady-szál is érdekes volt, nem tudom honnan jött ez, hogy Sam volt legjobb barátja is démon. Ezzel is az "igen" felé akarják lökni az írók? Én azt hittem ezt a témát már elvetették, bár Sam felvetése, hogy Lucifer nem fog csak úgy belesétálni a csapdába, az jó volt, ilyen alapon tényleg ki kell majd mondania az igent.

A félévadzáróval ellentétben, most tetszett a hellhoundos jelenet, nem érződött rajta, hogy csak az alacsony költségvetés miatt van így megcsinálva, mert törtek-zúrtak a láthatatlan "dögök" rendesen. Érdekes azért, hogy gyakorlatilag nem is tudtam pozitívumot mondani a részről, de mégsem mondom azt, hogy nem tetszett, mert összességében nem volt rossz, legalább a főszállal foglalkoztak. A pontszám viszont csak 6/10.

Megvolt a duplarész, a baj csak az, hogy a megnézése után egy dolog maradt meg bennem: vajon poén volt a cenzúra, vagy tényleg a fenyegetések miatt lett kisípolva a fél epizód?

Végül arra jutottam, hogy egyedül a Mohamed név kicenzúrázása volt a fenyegetés következménye. Az ugyanis elég érdekes, hogy a végén a teljes monológot kisípolták, pont azokat a részeket meghagyva, amivel viccesen jött ki a dolog. Persze amíg nem tudjuk mi volt az eredeti szöveg (ha volt egyáltalán) addig nehéz megállapítani, de én akkor is úgy gondolom, hogy ez a poén része volt. És az is, hogy Mohamedre rátettek egy nagy fekete kockát, ugyanis később Tom Cruise karaktere is megkapta ezt a kockát, miután átvette Mohamed "szupererejét", azt, hogy nem gúnyolhatják ki, nem mutathatják tévében. Ezt tuti viccnek szánták, ugyanis akkor került le a cenzúra Tom Cruise-ról, mikor Stan kigúnyolta őt, és másképp nem is lett volna vicces a dolog.

Hogy magáról a részről is beszéljek, én annyira nem találtam rossznak, mint a hardcore SP-fanok, bár tény, hogy 200. epizódhoz képest elég semmilyen volt. Az egyetlen wtf akkor volt, mikor kiderült Cartman apjának kiléte, na itt sikerült rendesen meglepniük, bár pont azt a részt nem láttam, amiben a csávó előzőleg szerepelt.

A Cartman szálon kívül viszont elég unalmas volt, a celebek és a vörösök csatája nem fogott meg, és a Super Fun Time-os csapat sem szállította a poénokat. Talán az volt a baj, hogy túl sok sztori volt egyszerre, és egyiket sem tudták igazán kibontani. Valahogy mindig azok a részek a jobbak, amelyekben egy konkrét jelenséget fikáznak, parodizálnak, most viszont ilyen nem volt, a túl sok sztoriszál miatt. Azért a 6/10-et megkapja tőlem (már csak az apa kiléte miatt is), mert annyira rossznak nem éreztem, de nevetni sem lehetett rajta.

Kicsit késve (hétfőn már a 3. rész jön), de sikerült megnéznem az HBO új sorozatának pilotját, amit sokan az Entourage utódjának/hasonmásának állítanak be, és nem is ok nélkül, sok a hasonlóság a két sorozat közt (ugyanazok a producerek, mindkettő HBO-n megy, "hasonló" a sztori), de a How to Make It in America egyelőre Vinnie-ék közelébe sem érhet.

Igazából rengeteg problémám van a sorozattal, majd rá is térek ezekre mindjárt, de mégis érdekel a többi rész, mert összességében annyira nem volt rossz, ráadásul a végén a sztorit is sikerült egy olyan irányba csavarni, ami mindenképp érdekes lehet.

Amúgy a sorozat két barátról szól, akik New Yorkban próbálják elérni az "American Dream"-t, csak hát sehogy sem jön össze nekik, pedig próbálkoznak ők mindennel, gördeszka lapok eladásával, lopott farmerek árulásával, meg még gondolom sok mindennel, ami nem derült ki a részből. Közben persze az összes haverjuknak, volt iskolatársaiknak összejött már az élet, csak ők maradtak, akik semmit nem értek el. Azért a rész végén nekik is megcsillan valami - miután megjátsszák az ilyen feelgood-féle sorozatokban az egyik legidegesítőbb klisét, a gengszterektől pénzkérést - és beszállnak a farmer bizniszbe.

Ez eddig még okés is lenne, ha a főszereplő (a színész, és a karakter is) nem lenne ilyen kibszott antipatikus. Ráadásul látszik, hogy nagyon rá akarják építeni a sztorit, hiszen még szerelmi szálat is kapott, ami megint csak óriási klisé (volt barátnő, aki már rég túl van rajta, ő meg persze nem). Kár ezért, mert a haverja sokkal szimpatikusabbnak, rajabbnak tűnik. Igaz, a végén a főszereplőnek volt köszönhető a már említett fordulat, tehát lehet, mégsem veszett ügy a csávó.

A másik ami nem tetszett, az a New York-i helyszín, és ennek az arcunkba tolása minden egyes másodpercben. Igaz, ez valószínűleg csak nekem negatívum, én inkább LA, West Coast párti vagyok. Valahogy az a "világ" jobban tetszik, az Entourage-t is ezért kedvelem annyira, részben. Egyébként Kid Cudi is szerepel a sorozatban, hurrá, meg is lepődtem, hogy nem volt Gay N Tight, persze ami késik az nem...

Viszont a főcím - amiben szintén ezt a New York-i hangulatot nyomták  - az meg bejött, az egyik legjobb, amit mostanában láttam, és a rész végére azért elkapott a sorozat hangulata, ezért, ahogy azt már az első bekezdésben is mondtam, én kiváncsian várom a következő részeket. Van potenciál a sorozatban, a kérdés, hogy ki tudják-e használni. A pilot 6/10, szerintem érdemes bepróbálni, főleg azoknak, akik kedvelik az Entourage-t.

Nem tudom mit mondjak. Nem volt rossz rész, az évad szintjét simán hozta, de én mégis csalódtam.

Talán az volt a baj, hogy magasra tettem a lécet. A rész megnézése előtt elhittem, hogy kapunk egy ütős finálét, több hős megütközésével, ehelyett láthattuk Samuelt és Petert harcolni, ami, meg kell hagyni, nem volt rossz, az évad legjobb harcjelenete, de én jobban örültem volna, ha mondjuk Sylar is besegít Peternek, még ha csak egy kicsit is. Mondjuk abból a szempontból meg jó volt így, hogy a sorozatban mindig is Peter volt a hős, ő végezte a "piszkos munkát", ha gonoszok legyőzéséről volt szó, és lehet, ha nem így történik, az nem lett volna igazi, de hát könyörgöm, azt igérték, hogy "big showdown" lesz, olyat pedig nagyon nem láttunk.

Viszont a baj igazából az volt, hogy így az utolsó részben kellett mindenki sztoriját lezárni, és emiatt nem maradt idő az igazi történésekre. Claire és Bennett föld alatti jelenete például, így, hogy utóbbi nem halt meg, teljesen feleslegessé vált. Főleg úgy, hogy tudtam mi lesz az utolsó jelenet, amiben ugye elég nagy szerepe volt Claire-nek, és tudtam, hogy úgy is meg fogja tenni azt, ami ellen az apja olyan hevesen tiltakozott. 

De nem csak Claire-rel volt baj, Tracy vagy Mohinder például nem is szerepelt a fináléban (vagyis előbbi igen, de nagyon keveset, és csak a rész elején), annak ellenére, hogy talán ebben az évadban történt a legkevesebb az eddigi összes közül. Nem mondom, hogy ez baj, de ha volt idejük ilyen részletesen kifejteni Samuel sztoriját (teljesen felesleges részletekkel), akkor a többiekre miért nem szántak egy kis időt? Oké, mondhatjuk, hogy a szezon első felében az idő nagy részét Nathan sztorija vette el, de azt, ha tökösek az írók, már az előző évad végén is lezárhatták volna, és akkor lett volna idejük a többiekre. A Hiro-Charlie szálnak is eléggé random lezárása lett (pont ugyanabban a kórházban voltak), de azt legalább lezárták.

Ez szerencsére Sylar sztorijára is elmondható, akiből így a fináléra hőst csináltak, de szerencsére nem úgy, mint a 3. évadban, hanem szépen felépítették a sztorit, és a végén még biztosítottak is minket afelől, hogy jó útra tért, hiszen volt esélye a Puppet Master megölésére, ám nem tette meg. Plusz amit mondott Peternek az is erősen sugallta, hogy jövőre is jófiú marad. Remélem amúgy együttmarad ez a Sylar-Peter páros, mert így ketten együtt nagyon jók.

Hogy visszatérjek kicsit a csatára, annak a lezárása annyira nem tetszett, meg értelme sem sok volt. Samuel a szezon elején simán eltemetett egy egész házat, úgy hogy nem volt körülötte hős, ráadásul Josephet is úgy ölte meg, hogy csak ketten voltak. Most viszont, hiába volt ott a közelében Peter, Doyles, Emma, Sylar, semmi. Kreativitás nulla?

A sorozat jó szokása szerint, megint kaptunk egy rövid betekintést a következő volume-ba, és az a baj, hogy ez tényleg érdekes irány lenne, csak hát elég valószínű, hogy a sorozat jövőre már nem tér vissza. Talán ezért is örültem volna jobban, ha nincs cliffhanger, és a rész akár sorozatzárónak is megfelelne, de ez sajnos nem így történt.
Mondjuk ha vissza is tér sorozat, ismerjük már annyira Kringet és az írókat, hogy tudjuk, ők ezt is elcsesznék valahogy.

Az 5. esetleges évadot illetően egy külföldi fórumozónak volt egy nagyon jó javaslata, amivel én teljesen egyetértek: azt mondta az arc, hogy a folytatásban ugraniuk kéne pár évet az időben, de nem időutazással, hanem egyszerűen kihagynak pár évet, és az első évadban vizionált darkos jövőben folytatódhatna a sorozat. A hősök terroristáknak számítanának, üldöznék őket, esetleg egy-két különleges lenne az emberek oldalán is. Közben pedig kapnánk a flashbackeket, hogy miképp is alakult ki ez a helyzet. És ezt mondjuk egy 13 részes, pörgős, befejező évadban láthatnánk. Nekem tökéletes lezárás lenne.

Pontozni is kell, de most nem vagyok nehéz helyzetben: az évadzáróra nekem egy átlagos 6/10 - ennél tényleg nem volt gyengébb -, az évad viszont megkapja a 7/10-et, mivel a borzalmas harmadiknál mindenféleképp jobb volt. Májusig pedig rághatjuk a körmünket (haha), hogy kapunk-e valami befejező évadot. Én ilyen finálé után azért remélem, hogy igen.

Na ez most megint egy lassú rész volt, kevés történéssel, ráadáusl meghúztak egy olyat az írók, ami elég nagy cápaugrás lenne - még a Heroesnak is -, ha nem úgy tették volna ezt, ahogy láthattuk. Kép alatt spoileresen, érthetőbben.

A bevezetőkben leírtakra majd a végén visszatérek, kezdjük most a rész gyengébb pillanataival. Először is, kaptunk megint HRG flessbekket, ami az eddigi visszaemlékezésekhez képest még elviselhető is volt (a láthatatlan csávó említésének külön örültem), de megint az a baj, mint az összes többinél, látszik rajtuk, hogy az írók csak most találták ki, hiszen eddig semmi nem utalt még arra, hogy Noah-nak lett volna régebben egy felesége, stb. Mondjuk eredettörténetnek elment, bár kicsit klisés volt, legalábbis az a része, hogy azért utálja annyira a "special"-öket, mert a feleségét is egy ilyen ember ölte meg. Az viszont meglepett, hogy a második feleségével csak a company miatt házasodott össze, nem számítottam erre.

Egyébként az utolsó jelenetek előtt, én majdnem biztos voltam benne, hogy Claire Samuel mellé fog állni. Meg is lepett, mikor nem így történt, viszont azt nem értem, ha Sammy-nek annyira szüksége van ClaireBear-re, akkor miért temette el? Ráadásul Bennettel együtt, akinek nagyon úgy tűnik lőttek. Vagyis dehogyis, hiszen jön majd Peter és Sylar, a két újdonsült bff, és megmentik majd őt, hogy aztán együtt legyőzzék a csúnya T-Baget. Ja az másik sorozat.

A bevezetőben amúgy - kizárásos alapon - a Peter és Sylar szálra utaltam, amiben kivételesen kreatívan oldották meg az írók, Sylar jó oldalra állítását. Ezt ugye már tavaly, a harmadik évadban is megpróbálták, de akkor ez elég rövid életű próbálkozás volt, most viszont úgy tűnik, hogy második kedvenc sorozatgyilkosunk, végleg átállt a világos oldalra (vagy azt nem így mondják?). Ez mondjuk várható volt, azután, hogy több évet töltött el kettesben a sorozat abszolút jófiújával, Peterrel, aki a végén még a bátyja meggyilkolását is megbocsátott neki. Ez pedig (a megbocsátás), véleményem szerint, egy óriási cápaugrás lett volna, ha nem így történik (na meg az is jó megoldás volt, hogy pont ez által gyengült meg A Fal, és így sikerült kijutnia a két hősnek). Amúgy a végén még egy kis humort is belecsempésztek a kettejük szálába az írók, legalábbis én nevetségesnek tartottam, hogy a sokszorozódó csávó komolyan elhitte, hogy van esélye a sorozat második és harmadik legerősebb hőse ellen (gondolom majd az ő fejéből szedik ki, hogy hol vannak Claire-ék).

A rész tehát összességében okésnak mondható, annyira nem volt kiemelkedően jó, de finálé előtti résznek számomra teljesen megfelelt, megy is rá egy 6/10. Az utolsó részben viszont nem tudom mi lesz, hogy fognak mindent belesűríteni 42 percbe, hiszen még Hirot, Andot, Suresh-t, Tracy-t is bele kell vonni valahogy a "nagy leszámolásba" (ami remélem tényleg nagy lesz), és egyenlőre ők nem nagyon vannak a karnevál közelében. Érdekes lesz az utolsó rész. Talán megkapjuk azt, amit az első évad végén nem adtak meg az írók: egy jó kis csatát, hősök közt? Kétlem, de azért reménykedjünk.

Na itt megint ugyanaz a helyzet, mint a Life Unexpectednél, semmi kedvem nem volt megnézni, de aztán nagy nehezen rávettem magam, mert mégis csak BSG-spinoff vagy mi a fene. Ez viszont nem volt akkora pozitív csalódás, mint a már említett sorozat, de azért bőven voltak jó pillanatai, és egy rész alapján igéretesnek tűnik.

A sorozattal reklámozásával kapcsolatban elég merészet  húzottt a SyFy csatorna, hiszen a pilot már nyár eleje április óta kint van DVD-n, és ha ez nem lenne elég, a csatorna még a honlapjára is feltette az első részt. Én is a DVD-verziót néztem meg, és csak azért vártam vele mostanáig (már nyáron le volt szedve), hogy megtudjam, lesz-e valami változtatás a tévében leadott verzióban, vagy ugyanazt adják le. Mint kiderült, nagyjából megegyezik a két verzió, csak a tévésből kivágták a meztelenséget, és néhány káromkodást (ami nem is volt, csak pár frak, de azt a BSG-ből sem vágták ki).

A Caprica két család köré épül, a sorozatban az Adama-k és a Graystone-ok életét követhetjük végig. Az Adama-kat már a BSG-ből is ismerhettük, Bill Adama révén - aki itt még csak egy kisfiú -, a Graystone-ok viszont egy eddig még ismeretlen, Capricai család, ahol a családfő pont az első, harcra képes, cylon megépítésén dolgozik. A pilotnak igazából ez a lényege, és így kapcsolódik a Battlestar Galactica-hoz, de ezeken kívül számos sajátossága van a sorozatnak, amikkel az elődben nem igazán találkozhattunk.

Itt vannak például ezek az úgy nevezett holoband-ek, melyekkel a fiatalok virtuális diszkókba utazhatnak (természetesen nem erre volt kitalálva a dolog, de tudjuk milyenek ezek a "mai" fiatalok) ahol minden játszik: a kívánt személyek meggyilkolásától kezdve, a gruppenszexen át, az emberáldozatok bemutatásáig. Ezt a diszkót már az első jelenetben láthatjuk, és meg kell mondjam, hogy itt egy kicsit megijedtem, mert én nagyon nem erre számítottam a sorozattól, de szerencsére (a kép után) kiderül, miért is olyan jelentős ez az egész.

Hát azért, mert a Graystone-ék lánya is ide jár, de nem ám szórakozni, hanem hogy megváltoztassa az oda járó emberekéket. Mindezt úgy próbálja elérni, hogy létrehozza önmaga hasonmását, egy újabb avatárt, amivel... igazából fogalmam sincs mit akar, mert ez a sztori itt félbeszakad, mikor a lány és a barátja épp egy vonaton utaznak, ami felrobban alattuk (az, hogy kirobbantja fel, legyen meglepetés, de nem nehéz kitalálni). Amúgy épp egy másik bolygóra utaznak, ahol a lánynak lett volna valami terve a hasonmásával (ezt konkrétan így mondják), de nem derül ki, hogy pontosan mi. A csavar pedig az, hogy a hasonmás, az igazi lánnyal ellentétben, túléli a dolgot.

Az hozzátartozik még a dologhoz, hogy a lány utálta a szüleit, és egész Capricát, ráadásul monoteista volt (egyistenhit), amit a sorozat világában nem igazán néznek jó szemmel. Ezeket a tulajdonságokat természetesen a hasonmás is átvette. Azt ugye említettem már, hogy a Graystone-apuka éppen az első cylonon dolgozott? És azt, hogy már fel volt építve teljesen, csak hát hülye volt szegény, és még egy sima kis robotot sem bírt lelőni (az embereket viszont szépen eltalálta, haha). Kellett volna neki egy működőképes agy (volt agy, csak hiányzott valami szorftver, és egy alkatrész, amit Amada-fater szerzett meg, a kapcsolatai révén) . És azt mondtam, hogy a holobandet is apuka találta fel? Látjátok az összefüggést? Kitaláltátok már, hogy mi lesz?

Igen, az apuka fogja a hasonmás tudatát - amit egy 16 éves lány épített, úgy, hogy az összes adatot, amit magáról talált, beleépítette a hasonmásba, aki így emlékezett mindenre amit a lány csinált, és a lány halála után úgy is cselekedett, mint ha ő lenne a lány - és letölti a Cylonba, így létrehozva egy harcra képes, gondolkodni tudó, Capricát és a több istenben hívőket gyűlölő (vagy legalábbis monoteista), robotot. Hmm. Ismerős, nem?

Ezért nem jó, ha tudjuk mi egy sorozat vége? Hiszen tudjuk, hogy a cylonok pont ilyenek lesznek, mint ez a lány, és tudjuk, hogy fel fognak lázadni, és el fogják pusztítani majdnem a teljes emberiséget. Persze lehetnek majd kisebb csavarok, az út során, de a vége úgy sem lesz meglepetés. Valószínűleg ezért is, a sorozat tele van tömve morális dilemmákkal (játszhat-e az ember Istent, visszahozhatja-e az élők közé, halott szeretteit), és egyéb valós problémákkal, mint a terrorizmus, a rassziszmus (még mafiák is vannak, de ezt még annyira nem bontották ki, annyit tudunk, hogy Adama-apuka tagja egynek, de ki akar szállni).

A BSG-nek nagy erősségei voltak a karakterek, de a Caprica-nál egyenlőre egy szerethető szereplőt sem ismertünk meg. Vagyis de, a főszereplő lányt, akinek a valós énje meghalt, a virtuális valóságból megismertet pedig letöltötték egy Cylonba. Az mondjuk igaz, hogy az utolsó jelenetből kiderült, hogy a másolat igencsak él még a robot belsejében (vagy már a demonstrációnál is a csaj irányított? Nekem nem úgy tűnt), de a színésznőt nem tudom mikor láthatjuk újra, és ez nagy kár, mert nem csak jól játszotta a szerepét, hanem jól is nézett ki. Nem kicsit. A többiek viszont elég semmilyenek, vagy unszimpatikusak egyenlőre, egyedül Adama-apukában látok valamit. Igaz, a karakterek kibontására lesz idejük később is, előbb a történetet kellett felvázolni.

Még voltak kisebb problémáim (szerintem túl hosszan foglalkoztak, a "játszhatunk-e Istent" kérdéssel, és néhány BSG-re jellemző dolog, mint például a kézikamerás felvétel, hiányzott - ellenben a kék szűrő az megvolt), de összességében azért élvezhető volt a pilot, viszont 6/10-nél nem kap többet, még úgy sem, hogy a diszkós részekben, kaptunk egy kis girl-on-girl eksönt. Jövő hét szombaton jöhet a második rész (a sorozatról szerintem nem lesz minden héten írás).

Az az igazság, hogy e két rész alapján fogalmam sincs mit gondoljak a sorozatról. A két rész közt ugyanis ég és föld a különbség, mindkettőnek megvannak az erősségei és hátrányai is, viszont az biztos, hogy a sorozat inkább a 2. részre fog hasonlítani, ezért megpóbálok az írásban is arra koncentrálni, de előre leszögezem, hogy a kettő közül az volt a gyengébb.

A történet rémesen egyszerű, van ez a barbár harcos, akit a rómaiak elfognak, és gladiátorjátékok keretében ki akarnak végezni. A névtelen harcos persze rögtön 4 ellenfelet kap, akiket egyből legyőz, és megkapja a Spartacus nevet, majd "leszerződteti" őt fogva tartójától egy profi gladiátor kiképző, aki megpróbál belőle igazi harcost faragni.

Ha azt hinnéd, hogy ez az egész már az első pár percben megtörténik, akkor nagyon tévedsz, mert a pilot az "Spartacus" háttersztorijáról szól, arról, hogy miképp és miért kapták el őt a rómaiak. Ebbe én itt nem mennék bele, legyen valami meglepetés is, de annyit azért elmondok, hogy itt mutatják be nekünk a harcos feleségét, aki később a harcos legfőbb motivációja lesz.

A pilotról legnagyobb negatívuma a CGI volt, a hátterek, vagy mikor a távolba néztek, mindig borzalmasak voltak. Viszont ez legalább pörgős volt, harcokkal és történéssel (ami sajnos elég kiszámítható volt) na meg persze rengeteg meztelenséggel és orgiával (itt nincs annyi ember, mint a True Blood, de talán közelebbről mutatják a dolgokat, meg nincs mindenkinek fekete szeme:), amik azért nem ártottak. Előbbiből a második részre maradt egy kevés (pl Lucy Lawless - Xéna - melleit is megcsodálhattuk), viszont az utóbbi - amire azt mondták, hogy lesz belőle bőven a sorozatban - elmaradt, és ha a többi rész is ennyire a főszereplőre fog koncentrálni, akkor szerintem egy darabig nem is fogunk többet látni.






















A második rész viszont már ennyire sem volt jó, és ez főleg annak köszönhető, hogy nagyon lassú volt. Itt a főszereplő tréningjét láthattuk, "a végső megmérettetéssel", ami eldöntötte, hogy lehet-e gladiátor. Ezen kívül megismerkedtünk pár mellékszereplőkkel, akik egyenlőre elég semmilyenek, de ez elmondható az összes szerplőre, a főszereplő kivételével. Az mondjuk igaz, hogy a nők karakterei is tetszettek, de van egy olyan érzésem, hogy ezt nem az összetettségüknek köszönhetik, hanem inkább a kinézetüknek. A főszereplő az viszont tényleg jó, már pár perc után szurkolsz neki, és érdekel mi történik vele, ez pedig nagyon nem igaz a többi karakterre.

A színész játékokkal szerencsére nincs probléma, a rivális gladiátor kivételével, aki elég érdekes fejeket vágott időnként. Az is pozitívum, hogy hihető a sorozat: gondolok itt a kosztümökre, a beszédre, a helyszínekre, a tisztálkodásra, meg még egy csomó kis dologra, ezekre nagyon odafigyeltek. Az elismerés jár a harcok kivitelezéséért is, nagyon erős pontjai voltak a két résznek, és itt is nagyon odatette magát mindenki: mind a színészek, mind pedig azok akik kitalálták a koreográfiát, a harcok ugyanis nagyon zsírul néznek ki. Azt viszont tényleg nem értem, miért kellett ennyire véresre csinálni, ez szerintem már nem reális, bár ezt igazából nem tudhatom. A lassítások meg a képernyő megállítások viszont jó elemei a harcoknak, bár ezek sem a komolysághoz meg a drámához atnak, de legalább jól néztek ki. Nem úgy mint a vér, amire most tökéletesen igaz, hogy a kevesebb több lett volna.

Így belegondolva, végülis nem volt rossz ez a két rész, és ha meglenne, simán nézném a többit, mert érdekel. Ennek ellenére vannak hibái bőven, és ezek közül néhány kiküszöbölhető lenne, ha egy nagyobb kábelcsatornán menne a sorozat (a Starz! nevű adón megy, aminek talán ez a 3. sorozata), de azért még bőven élvezhető. Megy is rá a 6/10, a 3. rész pedig csak soká lesz majd, mivel a 2. is csak két hét múlva kerül adásba (ezt a 2 részt valami kritikus vagy újságíró tolta fel a netre, mert dvdscr volt).

Nem rossz, nem rossz. Tudtam én, hogy a múlt hetinél csak jobb lehet, és bár a minőség még mindig nem szökött az egekbe, meg nagyon érezhetően filler/felvezető volt a rész, két momentum miatt mégis várom a következő epizódot.

Az egyik momentum a képen is látható "ébredés", amikor is Lydia próbálja felhívni Joseph lehetséges utódját, aki - mint a jelenetből kiderül - nem más mint Peter. Ennek amúgy annyira megörültem, hogy kb a 25. percig rá sem néztem az órára, amit pedig Heroesnál állandóan csinálok, mivel mindig nézem, hogy vajon van-e elég idő még arra, hogy történjen valami érdemleges. Na mindegy, visszatérve Peterre, ez egy nagyon jó felfedés volt, és ahogy mondtam, nekem bizakodásra ad okot, ebből ki lehet indulni.

A másik pedig (amit egyébként szintúgy "lekaptam", de túl spoileres lett volna képnek) az utolsó pillanat, mikor is Hiro, Ando és Suresh (wtf amúgy, megint nekik volt a legjobbb a sztorijuk) megérkeznek Bennetthez, aki így végre társakat kap, az eddig elég esélytelen harcában a Karnevál ellen. Lassan így kezd kikiristályosodni, hogy ki melyik oldalon fog állni (szerintem ők négyen+Peter+Lydia+Edgar+Matt vs. Samuel, Claire, Emma, karneválosok közül páran), egyedül Sylart nem tudom hova rakni, na meg talán Tracy-t, de szerintem akik így kettő között állnak, inkább Samuelt fogják választani (pl Claire tuti), hiszen másképp nem lenne senki "szegény" csávóval - akinek egyébként lehet mégsem a világuralom a célja, bár Peter álma gyanús, de nekem van egy olyan érzésem, hogy ott már nem good ol' Sammy a főnök).

A rész közben amúgy feltűnt pár dolog, ami elég idegesített, de ezek igazából már részek óta meglévő problémák, csak sosem foglalkoztam úgy igazán velük a "kritikáimban". Az egyik természetesen az, hogy ha az ember Heroest néz (van még olyan elvetemült?), akkor nem szabad gondolkodnia, a szereplők cselekedeteiben ugyanis legtöbbször nincs logika. Most is mikor Peter megmutatta Emma-nak a karján az iránytűt, akkor a nőnek egyből elő kellett volna kapnia a sajátját, de nem, az írók inkább egy sokkal bonyolultabb módszert választottak az iránytű előkerítésére. És az a baj, hogy ilyenekkel tele van a sorozat. A karakterek sokszor nehezebb módon érik él céljaikat, mint kéne. Ehhez kicsit hozzátartozik, hogy a részekben rengeteg felesleges dolog történik, mint most Bennett nyomozása, ami alatt ugyan történtek a dolgok, de igazából Bennett karakterét nem mozdították előre, és nem emiatt oldódtak meg a problémái, hanem csak úgy, random módon, végül is Hiro-ék megjelenése miatt. Ezek mellett a másik dolog, az a nagyon-nagyon feltünő pénzhiány. Az effektetkre ugyan látszólag költenek, de rengeteg helyszínt újrahasznosítanak, néha a hátterek is elég gagyik, a képességeket használatát nem is mutatják igazán, meg még sorolhatnám. Ez pedig azért érdekes, mert az évad közben/végén lesz ugye egy showdown, egy nagy csata, amit ennyi pénzből fogalmam sincs hogy fognak megvalósítani. Nem úgy, ahogy azt az 1. évadban tehették volna, az tuti.

Persze minden hibája ellenére, én még mindig várom a sorozat következő részeit, és az epizódok nézése közben is ott van bennem, hogy úú bárcsak nézhetném rögtön a következőt. Pedig tudom, hogy egy kalap shit, de mégis csak kedvenc volt valamikor. Ezzel viszont valószínűleg csak én vagyok így, mert a nézettség megint negatív rekordot ért el (én legalábbis ilyen alacsonynak még nem láttam), és a Chuck nézettségéből - az volt ugyanis előtte - is egy elég durva, 2.5 milliót vesztett (a Heroes csak a Jay Leno Show-t és a Gossip Girl ismétlését előzte meg...). Na mindegy, elkalandoztam, még pontszám is kéne. Legyen mondjuk 6/10, ha a múlt heti dupla csak 5 volt, annál mindenképp többet érdemel.

5 részig tartott a sorozat első évada, melyet akár a FlashForward angol verziójaként is felfoghatunk (elsőre lehet erős túlzásnak tűnik ez a kijelentés, de ha belegondol az ember, sok a hasonlóság), és ugyan nem lesz nagy kedvenc a Paradox, de az FF-nél bizony jobb, még ha csak egy kicsivel is.

Nem akarok nagyon spoilerezni, ezért az alapkoncepciót sem írnám le, elég annyi, hogy nyomozós és "időutazós". Az "időutazás" részét megpróbálják tudományos módón megmagyarázni, ebbe én nem mennék bele, szerintem van értelme, de annyira nem értek ehhez. A tudományos dolgok mellett van itt vallás, Isten, meg morális kérdések is, és szerintem ezek sokat adtak a sorozathoz, kellettek bele.

Mivel angol sorozatól van szó, eltér az epizód hosszúsága a megszokottaktól, itt kb 56 perc volt egy epizód. Ennek ellenére nem éreztem úgy, hogy túl sokáig tartana, és húznak az időt, talán csak itt, az utolsó epizódnál. A brit "akcentus" is elég kemény, kell egy kis idő mire megszokja az ember, de 1-2 kivétellel azért érteni amit mondanak. Itt kivételesen a pénzhiány sem látszik, de ez talán annak is betudható, hogy a részek témái sosem igényelnek nagyobb robbantásokat vagy rombolásokat, leszámítva az első részt, ahol azért fogyhatott a pénz rendesen. Ez viszont sajnos az egyik nagy negatívuma is a sorozatnak, a koncepció alapján ugyanis sokkal durvább dolgok lehetnének, és sajnos nem is kapunk arra választ, hogy miért ilyen csip-csup ügyekkel foglalkoznak.

Ami viszont nagyon erős a sorozatban, az a dráma. Ebben nagy szerepe van a zenének, ami elég hatásvadász, de ettől még működik (bár az első résznél még idegesített, szinte semmi sem történik, és közben megy ez a nagyon dármai zene). A drámához rengeteget tesznek még a karakterek, akik angol sorozathoz méltóan, nem egysíkúak, de talán ezért is van, hogy a főszereplők közül csak egyiküket tudtam megszerezni az "őrült" tudóst (bár lehet nem, mert a Skinsnél meg a Misfitsnél is bejönnek a karakterek, pedig azok is angolok). Az "egy részes karakterek" viszont mindig tetszettek, jó ötlet volt, hogy az egész részen keresztül követhettük őket, ez is segített abban, hogy együttérezhessünk velük, sajnálhasssuk őket (ebből a szempontból a 4. rész volt a legdurvább, aki látta tudja miért).

A végére amúgy kaptunk cliffhangert is, nem is egyet, de igazából engem csak a 2. lepett meg, amit először láthattunk ott a suliban, az az angol sorozatoknál nem meglepő (persze az is lehet, hogy csak kamu-cliff, majd meglátjuk). A folytatásról egyébként nincs még infó, nem tudni lesz-e második évad, és ha igen mikor, de engem tuti érdekelne, mert a téma jó, és a sorozat simán jobb a megszokott nyomozósoknál (főleg a másik angol sci-fi-nyomozósnál, a Primevalnál). Ennek ellenére csak 6/10, de én azt mondom érdemes megnézni, főleg ha nem tetszett a FlashForward, de a téma azért érdekel.

How I Met Your Mother

Szerintem most jött el az ideje annak, hogy mindenki szépen megköszönje Britney Spearsnek, hogy megmentette a sorozatot a 3. évadban, hiszen ha ez a gyönyörű és tehetséges énekesnő nem lett volna, akkor nincs ez a fergetegesen jó 4-5. évad, ami ezekkel a részekkel jó eséllyel pályázhat a "minden idők legjobb sorozata" címre!

Ha nem jött volna le, akkor picit világosabban: a sorozat rohadt nagy csalódás, és a közelében sincs az első 2-3 évad szintjének. Azzal még nincs is bajom, hogy húzzák az anyás szálat, mint a rétest, de az már tényleg hihetetlen, hogy a sorozat 2-3 jó karakteréből, így az 5. évadra, az íróknak sikerült az összeset elrontaniuk.

Barney-t ugye Robinnal herélték ki, nem értem minek kellett összehozni őket, raádásul most, a szakításuk után se nagyon jönnek a jól megszokott, Barney-féle rajulások. Ok, volt egy Playbook, ami egy picit felidézte a réi szép időket, de ennyi, a 12 epizódból ez volt az egyetlen, mikor az igazi Barney-t láthattuk.

A másik két karakter, akit még kedveltem, az Marshall és Lily volt, de mostanra ők is nagyon ellaposodtak. Főleg Lily, akinek most pl ez a rekedt hang, meg múltkor az a gonosznézés nem tudom mi volt, de vicces az biztos nem. Talán a szánalmas a legjobb szó rá.

Az utolsó részről annyit mondanék, hogy ez sem váltotta meg a világot. Ezzel a cigizéssel nem tudom mit akartak (talán Mad Men utalás? Lehet, mert itt is volt Don, meg ugye a sok cigi), főleg ott fogtam a fejem, mikor elkezdtek megbetegedni, komolyan, mintha valami gyerekeknek szóló filmet néztünk volna, ott szokták ennyire nyomni, hogy a cigizés árt, és halált okoz. Az egyetlen ami tetszett, az a leszokás időpontjainak említése volt, legalább kaptunk valami előreutalást, persze Tednél semmi konkrétat, mert nehogy már eláruljanak valamit az anyáról, akiről végülis a sztori szól(na).

Összességében elég gyenge 11 részen vagyunk túl, és a baj az, hogy innen nem hinném, hogy sokat fognak javulni, mert igazából nincs rá okuk, hogy változtassanak, a nézettség rendben van, tehát a többségnek valószínűleg tetszik a sorozat. Én mindenestre nem tartozom közéjük, nálam ez csak 5/10.

The Big Bang Theory

Ugyan a tavalyi teljesítményét nem sikerült megismételniük a geekeknek, és ez főképp a rém gyenge kezdésnek köszönhető, de a végére azért emlkedett a színvonal, és így összességében csak picit gyengébb eddig, mint a 2. évad.

Viszont az utolsó részt nézve, rájöttem, hogy ez már nem az én sorozatom. Látom a poénokat, tudom min kéne nevetni, de már nem tartom annyira viccesnek a TBBT-t, mint mondjuk a 2. évad elején, ahol minden rész sírva-röhögős volt. Persze az is lehet, hogy a hangulat hiányzik hozzá, de pl ezen a részen sem röhögtem egyszer sem.

A sorozat kedvelőinek az viszont jó hír, hogy Sheldonék 4-5 évig még biztos műsörön lesz, hiszen hétről-héltre dönti meg a saját rekordjait, és már a régebbi királyt (a szitkomok közt), a TaaHM-t is beelőzte párszor. Feltűnt amúgy, hogy a sorozat kezd picit hasonlítani a Két pasira, olyan értelemben, hogy mindig ugyanazokat, vagy ugyanolyan típusú poénokat tolnak, és valószínűleg ezért is kedveli a közönség. Nekem sincs ezzel bajom, de azért néha jó látni, ha megbontják valamivel a formulát, teszem azt egy mellékszereplővel, ahogyan ebben a részben is tették.

Pár hete ha megkérdez valaki, tuti azt mondtam volna, hogy a Big Bang az évad egyik nagy csalódása, viszont ez az utolsó 4-5 rész változtatott a dolgon. Persze még mindig nem nyerte vissza régi formáját a sorozat, de azért látszik a javulás, és a 7/10 tőlem mindenképp jár neki. Visszatérés: január 12.

Two and a Half Men

"Homos with a kid - great idea for a sitcom"

A sorozat amiről nem lehet írni. Na nem azért mert annyira bonyolult lenne, hogy nem tudnám szavakká formálni a gondolataimat, és nem is azért mert olyan más, és egyedi lenne, hanem ezeknek pont az ellenkezője.

Ennek ellenére, meg tudtak lepni az írók a 7. évadban, mert legtöbbször, sikerült átlagosnál jobb részeket írni, és a kiszámíthatóság is kevesebb lett a sorozatban. Persze még mindig egyszerűek Charliék, de leglalább már nincs annyiszor, hogy kilóméterekről látod a poénokat, mert egész részben ugyanazt nyomják (vicces, hogy most pont egy olyan rész jut eszembe, ahol mégis ez volt, de ott meg másképp újítottak, ugyanis belehalgathattunk Charlie gondolataiba).

Amúgy kíváncsi vagyok meddig fog még menni a sorozat, mert lassan a szereplők is megöregszenek. Főleg Jake, aki már 15 éves, még pár évad és mehet koleszba (ha megy egyáltalán), és akkor egy állandó szereplővel kevesebb. Persze lehet, hogy otthon tartják a karaktert, de az nekem valahogy elég fura lenne. Amúgy én sajnálnám ha elmenne, azok a részek a legjobbak, mikor van valami köze a sztorihoz.

Azért jó, hogy vann egy olyan sorozat, ami már 7 éve, folyamatosan hozza ugyanazt a szintet. Az más kérdés, hogy a szint, ebben az esetben, csak átlagos, de legalább stabilan az. Ez a 11 rész pedig emelt is egy picit azon a bizonyos lécen, na persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy a sorozat elérje a 6/10-et, de nekem már ez is soknak számít, nem hittem volna, hogy tudnak javulni. Visszatérés: január 12.

Accidentally on Purpose

Hmm, ez az utolsó rész egy nagy wtf volt, és szerencsére pozitív szempontból. Nem csak a minőségre gondolok, a csavarra is a végén, 1. évados szitkomoknál nem nagyon szoktak ilyen nagy lépéseket tenni.

A rész tehát nagyon tetszett, 8-9/10 körüli volt, és a mai szitkomepizódok közül simán a legjobb, viszont az évadra ugyanez már nem mondható el. Valahogy túlságosan a két főszereplőre koncentráltak, a többiek inkább csak asszisztáltak, ráadásul kevesen is voltak. Mármint a mellékszereplők.

A mai rész talán azért is tetszett ennyire, mert nem volt benne Billie idegesítő, skót barátnője, nekem az a csaj minden, csak nem vicces. AEleinte a nővér sem tetszett, de ahogy kezdem megszokni, egyre jobban bejön, és a mai részben a férje is zseniális volt. A legjobbak persze Zack haverjai, főleg Davis, akiről szerintem az írók is látják, hogy nagy karakter, hiszen nem sok értelme van ennyit szerepeltetni (vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem reális az, hogy ennyit együtt van Zackkel), de amíg ekkora szövegei vannak a csávónak, felőlem azt csinálnak vele amit akranak, csak sokat szerepeljen.

A pilotnál még mondtam, hogy volt egy kis HIMYM beütése a sorozatnak, na ez így 11 rész után teljesen eltűnt. Nincsenek flashbackek, ugrálások az időben, vagy több szemszögből elmondott sztorik, de ezzel nincs baj, legalább egyedi a sorozat (vagyis nem, de legalább más mint a himym). Hogy egy kicsit visszautaljak a nyitó gondolatra, azaz arra, hogy a sorozat nagyot ugrott előre, ennek valószínűleg az is az oka, hogy a véletlenül teherbeeséses alapkoncepció, a szülés után nem játszana akkora szerepet, viszont ezzel a húzással még több következményt okoz, nem csak annyit, hogy "akaratukon kívül" születik egy gyerekük (aki látta, remélem érti miről beszélek).

Az őszi részek viszont még így, ezzel a zseniális zárással, sem voltak annyira egetverően jók, de azért a 6/10-et simán megérdemli a sorozat, és kíváncsian várom, hogy lesz-e valami következménye a rész végi eseményeknek, fog-e valamit változni a sorozat formátuma. Visszatérés: január 12.
 

Cougar Town

Miért van az, hogy egy Courney Cox nevével fémjelzett sorozatban, pont ő a legrosszabb? Nem is a színészetre gondolok, azzal nincs gond, de simán övé a legrosszabb karakter. Hiába jó a cougar alap, ha nem tudják utáni viccesre, érdekesre, sőt még szerthetőre sem írni a karaktert.

Pedig a többiekkel tényleg nincs baj, a férfikarakterek óriásiak, főleg az ex-férj, és a puma-barátnő férje, de Jules-on nagyon elbukik a sorozat. 10 rész alatt egy poénja nem volt szerintem, vagy legalábbis olyan nem amin nevetni lehetett, és miatta a sztorik is elég gyengének hatnak. Ez a rész is tök jó lett volna például, de azzal, hogy bejött a képbe a házas csávó, mégsem tetszett annyira.

Ennek a dolognak az is oka persze, hogy mivel "Cougar" Town a sorozat címe, ezért a szereplőket mindig valami jóval fiatalabbal kell összehozni, és amíg nem lépnek ki ebből a formátumból, addig a sorozat sosem lesz jó (persze most Julesnál elmentek az ellenkező irányba, de mégis olyan klisésen volt előadva a dolog, szinte oda sem figyeltem a jeleneteire). A szomszédnál ez szerencsére már meg történt, nem látjuk annyit fiatal lányokkal, és mióta összebarátkozott az ex-férjjel, sokkal viccesebb szereplő lett.

Azért a 6/10 mindenképp jár a sorozatnak, mert vannak jó pillanatai, de a főszereplő pumával tényleg kezdeni kéne valamit, még mielőtt átmegy a sorozat valami romantikus maszlagba, mert a mostani állás szerint nagyon úgy néz ki, hogy ez az irány.

Modern Family

Kritikailag talán a legelismertebb újonc, és a nézettsége is jó, de nekem valahogy a pilot után egyre kevésbé tetszett. Pedig minden meg van hozzá, az áldokus formátum, a jó színészek, vicces helyzetek, és mégse jön be annyira.

Azt persze már most leszögezem, hogy a Cougar Town-nál jobb, de az elvárásaimhoz nagyon nem ér fel. Ebből ennél sokkal többet ki lehetne hozni. Arra gondolok például, hogy a sokgyerekes családban a gyerekek mennyire semmilyenek, most néztem a részt de már a nevüket sem tudnám megmondani, míg ha megnézzük a Middle-t, ahol ugyanígy 3 gyerek van, sokkal karakterisztikusabbak a szereplők.

Sokak szerint a meleg pár a legjobb, de én ebben nagyon nem értek egyet. Bár az tény, hogy az a leginkább "Office-os", náluk építenek a legjobban a kellemetlen poénokra, ám a 2 karakter közel sincs olyan jó, mint egy Michael Scott, vagy egy Dwight Schrute. Az egyedüli család (jó, az egész egy család, de értitek) amelyik igazán tetszik, az az Ed O'Neill által játszott Jay-é, és ez nagy részben köszönhető "Bundy-nak" is. Na meg a kiskölyöknek, aki a sorozatban az egyetlen normális gyerekszereplő.

A sok-sok negatívum ellenére viszont, látom, hogy jó a sorozat, és van benne potenciál, csak ezt ki kéne használni. Az olyan karaktereket, mint Phil meg Jay, picit előtérbe kéne hozni, és a melegeket pedig mellőzni kéne (na ez az ami nem fog megtörténni), és akkor számomra sokkal jobb lenne a show. Azért a 7/10-et megkapja, de ennek a pontszámnak sokkal többnek kéne lennie.

The Middle

Na ez az a szitkom, ami a pilot óta semmit nem változott, és ezzel nincs is baj. Elég egyszerű sorozat, de mégis meg tudja nevettetni az embert, és néha még meg is sajnálhatjuk a Heckeket.

Ahogy már írtam a Modern Family-nél, a The Middle-ben egyértelműen a gyerekek a legjobbak. Mindegyik egy külön egyéniség, nem átlagosak, de mégis inkább őket tudnám elképzelni igazi emberekként. Sőt, inkább úgy mondanám, hogy a tévé világában nem átlagosak, nem a megszokott sablonokra épülnek, és ez azárt valamit hozzáad a sorozat "hihetőségéhez", ahhoz, hogy ez a család akár a miénk is lehetne.

A szülőket már annyira nem kedvelem mint a fiatalokat, de ez főleg az anyára igaz. Túlságosan rá épül az egész, sokkal jobb lenne, ha mondjuk minden epizód valaki-centrikus lenne, és akkor az adott szereplő gondolatat ismerhetnénk meg jobban. Mert míg ez a dolog, hogy egy szermélyre koncentrálunk, a Scrubsnál, JD-vel működött, addig itt, az anyával sosem fog, hiszen a két karakter közt ég és föld a különbség "minőségileg". Neill Flynnel pedig csak az a baj, hogy nem kap elég screen time-ot, az ő karakterével ugyanis nincs gond.

Összességében ez is 6/10, de ez más 6 pont mint a Cougar Town-é, hiszen ez a sorozat sokkal szerethetőbb, és sokkal stabilabban hozza a szintet, ám az tény, hogy jóval egyszerűbb is.

(btw, arról, hogy ezek a sorozatok mikor térnek vissza, nem sok infó van, egyenlőre csak annyi, hogy a Cougar Town talán január 7-én)

Háát, ez most így picit csalódás volt. Ez a rész, meg a múlt heti hálaadásos, elég gyengére sikeredett, pedig egészen a 10-esig jó volt az évad.

Erről a romlásról részben a threesome, részben Tripp előtérbe hozása, de leginkább Jenny és Eric tehet. Az édeshármas miatt sajnos elment Olivia, Dan pedig újra szerelmes lett, csak hogy egy kis változás legyen, most Vanessá-ba. Persze gondolom a "csavarok" megint ugyanazok lesznek mint Serenával, dehát ez a tinisorozatok átka. Amúgy Dan sokkal jobb volt playboy-ként, nem kéne megint belemenni ebbe a szerelmes témába, de ez van, ha az írók ezt az irányt akarják akkor nincs mit tenni. (talán Vanessa kiírását akarják megalapozni? Csak azért gondolom, mert a szerelmnek "barátok közt" sosincs jó vége)

A másik negatívum tehát, a (Maureen)-Tripp-Serena-Nate négyszög, és itt az a legnagyobb baj, hogy a szálat túl sokáig húzták. Ennek az lett a következménye, hogy a végére unalmas lett, és kiszámítható, hiszen mindenki tudta, hogy Nate lesz a "győztes". Ennek ellenére, az utóbbi részekben simán ő a legjobb karakter, és ez főleg a Dannel való barátságának köszönhető, amit nagyon jó lépés volt ebben az évadban picit előtérbe hozni.

A 3. negatívum az Jenny meg Eric, akiknek még az évad elején örtültem nagyon, hogy na most majd egy picit többet szerepelnek, de ha ezt tudtam volna... Komolyan az ő részeik szánalmasak már, Jenny-ből, aki az 1-2. évadban simán a legjobb karakter volt a sorozatban, nem tudom hogy csinálhattak ekkora bitch-et,  Eric pedig egyszerűen gyenge, főleg Jenny nélkül.

Az egyetlen konstans jó pont a sorozatban az Chuck. Sőt, talán még jobb is mint az első 2 évadban, Blairnek köszönhetően. Ezt ugye a kórházas jelenetben szépen el is mondja Blair, amiben egyébként kivételesen jó alakítást nyújt mind a két színész (persze a sorozathoz képest). Ed Westwicknél ez nem meglepő, ő mindig is jól hozta Chuck figuráját, de számomra egyértelmű, hogy ebben a részben volt a legjobb (mondjuk kellett mellé egy Robert John Burke is, akinek a visszatérését sajnos sikeresen elspoilereztem magamnak). Leighton Meesternek a jó alakítása már jobban meglepett, eddig nem nagyon kellett ilyen drámai jelenetben szerepelnie, de szerintem sikeresen vette az akadályt. Azt viszont szomorúan tapasztalom, hogy a két színész közt mintha nem lenne már meg az a chemistry, ami annyira jóvá tette a Blair-Chuck kapcsolatot, de ez lehet csak azért van, mert már nem csak flörtölgetnek egymással, hanem összejöttek, és lenyugodtak picit.

Hmm, na ezt rendesen lehúztam, ennek ellenére 6/10-nél nem volt rosszabb a rész, de azért mégiscsak érezhetően romlott a minőség az évad első 6-7 részéhez képest. A folytatás pedig várós, mert azért voltak kisebb wtf-ok, de azért mégssem annyira, mint mondjuk a Heroes-é, vagy majd a Glee-é. (a folytatás időpontjáról még nem tudok biztos adattal szolgálni, sorozatjunkie szerint március 8, viszont myepisodes-on már január 12-re új részt írnak, majd meglátjuk, de az előbbi a valószínűbb)

Húzom a számat nagyon, mert nem volt rossz rész, de ha nem erőltetik a hálaadás témát, akkor sokkal jobb epizódot tudtak volna összehozni a sorozat készítői. Na sebaj, annyira nem volt rossz, kaptunk pár választ, és kaptunk mini-cliffhangereket, de mégis hiányérzetem van, mivel teljesen biztos voltam abban, hogy most fog meghalni akit már spoilerekben leírtak, és mivel ez nem történt meg, még egy hétig (?) kerülgethetem a külföldi sorozatos oldalakat. Fakk.

Amúgy egyik szállal sem volt baj, most kivételesen a Bennet összeröffenés is tetszett, főleg a végén azzal, hogy Claire-ék roadtripre indultak. Sajnos a stáblista nekem elspoilerezte, hogy visszajön Gretchen, de ettől még örültem, hogy visszatért. Hiába nem szerettem az évad elején, ő volt az, aki Claire-t elviselhetőbbé, és normálissá (mindkét értelemben) tette. Ha már itt tartunk, akkor a hálaadásos rész ötlete, abból a szempontból, mindenképp jó volt, hogy láthattuk, hogy a hősök is átlagos emberek, ők is ünnepelnek, és ez teljesen beleillett abba a koncepcióba, ami még az első évadban volt, mikor még tényleg csak hétköznapi emberkék voltak a hősök.

Sylar(Nathan)-Peter-Angela száltól én többet vártam, főleg azért, mert azt hittem, hogy a két srác közül fog meghalni valaki, de azért így sem volt rossz, és az átalakulás kifejezetten tetszett. Persze, tök klisés volt, de Sylar miatt jó lett a jelenet. Még utána a rajulás is belefért, az viszont nagyon meglepett, hogy Nathannak sikerült visszaküzdenie magát. Petrelliék jeleneteinél tök jól át lehetett érezni az elkeseredettséget, és erre még rádobtak a kékes megvilágítással, ami szerintem nagyon jó húzás volt (persze ezt eddig is használták a sorozatban, de most nagyon feltűnő vol).

Itt vannak még a karneválosok, akiknél egy dologba beletrafáltam az előző kritikánál (ki ölte meg Joseph-et), és azt is megmagyarázták, hogy honnan tudott az iránytűkről Samuel. Az meglepett, hogy a tetovált csaj, és Edgar ilyen könnyen Samuel ellen fordultak, de ha belegondolunk abba, hogy ők ismerték a "tróger" Sam-et, és Joseph-et is, akkor mindjárt más a helyzet. Viszont a többiek látszólag így is lojálisok hozzá, legalábbis az raszta csávó aki a végén volt, mindenképp. Hiro-féle cliff is jó volt, de kétlem, hogy ezek után ép elméjű marad. Persze nem tudjuk mi történt, de én arra tippelek, hogy az agyában lévő tumor miatt valami elromlott az emléktörlésnél, és ennek hatására az intelligenciája jelentősen lecsökkent. Vagy nem, és csak szimplán kitörölték az emlékeit, de akkor honnan tudta volna, hogy tud teleportálni (azt, hogy tudta, a beam me up jelöli, amit Star Trekben mondtak mindig teleport előtt).

Annak ellenére, hogy ez a rész csak 6/10 volt, az évadban eddig nem kellett csalódnom, nálam simán top10-es ősszel (majd lesz lista, de már most leszögezem, hogy az nem pontszám alapján fog menni), de ez köszönhető az alacsony elvárásoknak is. Rengeteg már-már "halottnak" hitt karaktert sikerült újra megszerettetniük az íróknak velünk, nézőkkel (Nathan, Hiro) és emellett kaptunk egy érdekes sztorit, ami nagyon hajaz az első évadéra, csak most nem robbanó ember van, hanem földmozgató. Ez a hasonlóság amúgy nem csak a történetben igaz, a minőségben, és a sorozat konciepciójában is visszatértek a gyökerekhez, és ennek az az 1-2 megmaradt fan (köztük én is) nagyon örülhet.

UPDATE: lesz rész jövő héten, tehát ezt rendesen benéztem, de azért vicces, hogy megírok egy teljes bejegyzést abban a hiszemben, hogy ez volt az utolsó rész, és aztán megnézem myepisodes-ot, és nem ott van jövő héten a Heroes 4x12? Aghhh...

MI VOLT EZ A HULLADÉK? Egyszerűen nem értem hogy lehet egy bitang erős 4. évad után egy ilyen elcsépelt ötödiket összehozni. Ezzel a 10. résszel pedig szépen "megkoronázták" az egész évados teljesítményüket a készítők, ez után, az elvetemült fanboyokon kívül, szerintem kevesen fogják várni a januári folytatást.

Pedig ez a rész sem kezdődött rosszul, Crowley nagyon raj volt, nem számítottam rá, hogy csak úgy odaadja nekik a coltot, de ez a fajta kiszámíthatatéanság nem mondható el az epizód maradék 35 percére. Egyszerűen minden mozzanatot előre lehetett látni, néha még a szöveget is mondtam magamban, és hiába próbálták megírni drámaira a részt, nagyon nem sikerült nekik.

Az "utolsó éjszaka" feeling sem jött át, a fotózás szerintem gagyi volt, ráadásul azt sem értettem, hogy mit keresett ott Jo meg Ellen. Persze ez utána értelmet nyert, kellett két ember akik feláldozzák magukat a semmiért. Innen is gratulálok az íróknak, hogy ezért az egy momentumért képesek voltak a két szereplőt visszahozni 3 év után, nagyon kreatívak. A legrosszabb persze az, hogy már akkor tudtuk, hogy meghalnak, mikor Jo megsebesült (persze úgy, hogy segíteni próbált, ami szerintem a legnagyobb horror klisé), és azt is tudhattuk, hogy a semmiért fognak meghalni, hiszen még csak az évad felénél tartunk, ilyenkor még nem ölhetik meg Lucifert. Jo és Ellen halálánál sem éreztem a drámát (bár csomóan írták fórumokmon, hogy elsírták magukat), és erről az írók tehetnek, hiszen ha a 2. évad végén történik mindez, amikor még szerepeltek, akkor talán megsajnáltam volna őket, de így egyáltalán nem.

A rész végére már teljesen elment a kedvem, így nem is vártam, hogy valami nagy harc legyen (mondjuk Odaátnál sosincs), de ez még így is kevés volt. Lucifer szavaitól nem rázott ki a hideg, ugyanezt a dolgot már a Trickster is elmondta (mármint azt, hogy miért Sam és Dean a tökéletes vessel). Arra nem számítottam, hogy  kiszabadul a Halál, de az már tényleg durva, hogy ugyanaz a cliffhanger, mint ami a 4. évad végén volt, azzal a különbséggel, hogy most a Halál érkezett meg (és nem mutatták meg), nem Lucifer. Most komolyan ennyire lusták az írók? Jó, bocs, kaptunk még utána egy "szomorú", fél perces tűzbe nézést, meg hogy 3 darab városban, az egész USA területén sokan meghaltak tornádók miatt, de ezzel sokra megyünk. Amúgy két dolog volt ami tetszett, az egyik az a reaperek megjelenése, faszán néztek ki szerintem, a másik pedig Lucifer megjegyzése, hogy 5 olyan dolog van, amit nem ölhet meg a colt, ebből még valami érdekeset kihozhatnak az írók.

A rész címe amúgy "Abandon all hope..." volt és ez igaz is, főleg a Halál megjelenésével, de most komolyan, egy résszel ezelőtt mivel volt jobb a helyzet? A jövőben már láttuk, hogy a colt nem használ, és Ellen meg Jo halálával nem vesztettek sokat a tesók, azon kívül pedig minden ugyanolyan mint ez előtt volt.

Ahogy már a bevezetőben is írtam, az évad eddigi részei sem sikerültek sokkal jobban, de nálam mégis ez, a 10-es volt a mélypont. Pedig voltak ezen kívül is nagyon gyenge részek (kártyás, Paris Hiltonos), nálam mégis ez vitte a prímet. Azt persze hozzá kell tennem hogy az 5x08, simán top3-as rész a sorozaton belül, de ez az egy rész nem tudja ellensúlyozni a többit.

Nálam a Supernatural az idei év legnagyobb csalódása (a Big Bang mellett, de erről majd máskor), az évad egy nagyon, nagyon gyenge 6/10 (8-as húzza fel csak), viszont ez a rész nem érdemel többet 4 pontnál. Ennek ellenére én még reménykedek, tavaly is hasonló volt a helyzet, és aztán kaptunk egy nagyon durva 10/10-es részt a szünet után, de most ehhez egy kisebbfajta csodának kéne történnie.

Ha a múlt heti rész szintjét nem is hozta, egyre jobban látszik a sorozatnál, hogy tart valamerre, nem csak random történnek a dolgok, de sajnos néhány logikátlanság azért még most is becsúszik. Persze Heroesról van szó, 3. évadban az ilyen dolgok alapnak számítottak, viszont eddig a negyedikben nem láthattunk ilyesmiket, és remélem többet nem is fogunk.






















Konkrétan Peter és Bennet akciójára gondolok, amiben sikerült az íróknak pár bakit elkövetniük. Gondolok arra, hogy Peter miért nem állította meg az időt a gyógyítónál, simán elvehette volna tőle a fegyvert. Persze ezt magyarázhatnák azzal, hogy nem tudta hogy kell használni az időmegállítást, de a) régebben már használta és b) miután lelőtték tudta használni. A másik hülyeség az volt, hogy Peter simán odateleportálhatta volna a srácot Hirohoz, hogy ő gyógyítsa meg, és akkor még oda is értek volna, de nem, ehelyett inkább elindult repülővel. Úgy látszik az írók nem tudják kezelni az erős képességeket, főleg ha Peterről van szó.

Persze ezek a dolgok azért kellettek, hogy Hiro eljuthasson a múltba, Charliehoz, amit én egy jó húzásnak tartok az ítóktól, csak nem értem miért kellett ehhez ennyi hibát elkövetniük, így teljesen felesleges a gyógyítós szál, hiszen Peter nem fog visszamenni a múltba Hiro után, hogy meggyógyítsa. Igaz Bennet szempontjából fontos volt a srác, ő segített neki megtalálni a helyes utat. A legjobb az lett volna, ha ebből a dologból kihagyják Petert, hiszen az ő bevonása miatt követték el a hibákat, ha ő kimarad a képletből, és Hiro egyből Noaht keresi meg, akkor sokkal értelmesebb lett volna a dolog. (ez pedig nem zárta volna ki a süket nővel való találkozást se - ami egyébként nagyon tetszett -, hiszen Noah is bevihette volna őt a kórházba). Na mindegy, remélem ez a dolog majd értelmet nyer, talán Peter fogja azt a képességet használni, majd meglátjuk.

Viszont a Sylar (vagy inkább Nathan?) szálat eltalálták, nekem nagyon tetszett, főleg ahogy Samuel manipulálta őt. Gondoltam amúgy, hogy egy saját Sylart csinálnak majd, csak az a bökkenő, hogy mivel Nathanről van szó végülis, embereket magától biztos nem fog ölni, és szerintem "betanítani" se tudják majd, főleg akkor, ha elkezdenek az emlékei jobban visszatérni. Viszont mi lesz itt ha az igazi Sylar visszatér... 1-2 hullával tuti számolhatunk majd, kezdve Parkmannel.

Így a végére még annyit mondanék, hogy Hirot egyre jobban kezdem megkedvelni, már néha sajnálom is a csávót, és szerintem ez a mai rész is azt igazolja, hogy őt már az írók nem akarják megmenteni, szépen "levezetik" a karaktert, ami nem is baj, úgy tűnik szép búcsúja lesz. A rész 6/10, még mindig azt mondom, hogy nagyon összeszedett az évad, okkal történnek a dolgok, és ha ezt az 1-2 bakit elhagynák az írók, akkor már-már 1. évados szinten lenne a sorozat.