HabiBárpult

A Happy Town tipikusan az a sorozat volt, ahol rengeteget számít a befejezés, gyakorlatilag azon múlik, hogy miként fogjuk megítélni később magát a sorozatot. Ezt tudhatták a készítők is, az ilyen misztikus sorozatoknál - ahol ráadásul van egy mistery man, aki szedi az áldozatokat - ez mindig így van. (tovább után spoilerek ezerrel)

A Starz a hetekben jelentette be a sorozat kaszáját, tehát a második évad utolsó része, egyben a sorozat utolsó epizódja is volt. Köszönhetően annak, hogy a csatorna nem szólt időben a Party Down készítőinek, a sorozat nem kapott rendes befejezést, cliffhangerrel végződött. Ennek ellenére, véleményem szerint elvárható lett volna, hogy egy jó résszel zárják a 2. etapot, de ez sajnos nem sikerült.

Pedig bevetették a nagyágyúkat, Jane Lynch visszatért az évadzáróra, de valahogy a Glee után már nem volt annyira ütős ez a szerepe, Constance közel sem akkora arc, mint Sue Sylvester. De nem csak rajta múlt, hogy a 2x10 nem fog a sorozat legjobb részei közé tartozni, valami nem működött a részben, talán Casey-nek és Henry-nek több közös jelenetet kellett volna adni, vagy esetleg Kyle-t jobban erőltetni, nem tudom.

Azt amúgy már az évad korábbi részeiben is észrevettem, hogy akkor a legjobb a sorozat, ha Henry és Casey sokat szerepel együtt, kell az ő kis románcuk a hangulat megteremtéséhez. A Party Down piknikes rész is pont ezért volt gyengébb, bár abban a szakításra kellett koncentrálni, tehát az még meg is érthető (az viszont nem, hogy Kristen Bell miért nem volt vicces).

Összességében az évad nagyon hullámzóra sikerült szerintem, voltak fergeteges részek, de néhány felejthető is akadt, ami azért annyira nem volt jellemző, az 1. évadra. Én viszont úgy vettem észre, ha az ember el tud merülni a sorozatban, ha csak arra koncentrál, akkor sokkal élvezhetőbb, tehát lehet nem csak az írókon múlik, hogy mennyire jön be egy adott rész, hanem a nézőn. Ezért ajánlanám, hogy aki tudja, az inkább egybe, darálva nézze, mert úgy sokkal élvezetesebb (én az elsőt így néztem, és nagyon jó volt).

A hullámzó teljesítmény, és a gyenge finálé, plusz a lezárás hiánya miatt, nálam csak 7/10 az évad, de ennek ellenére ott van a jobb szitkomok közt, és nagyon sajnálom, hogy vége, mert jó volt a kicsit Office-ra hajazó humort, más környezetben is látni. Reménykedjünk, hogy mások is követik majd ezeknek a sorozatoknak a példáját, és a közeljövőben még több ilyen humorú szitkomot láthatunk, a rengeteg aláröhögős családi, vagy romantikus komédia helyett.

Lehet kicsit elfogult vagyok, de nálam a Community nem csak az évad legjobb új szitkoma lett, de a régiek közt is tarolt, annak ellenére, hogy nagyon döcögősen indult, és igazából az évad első 12 része nem is volt nagy szám (bár 8/10-et adtam rá). A szünet utáni 15 epizódban viszont részről részre egyre jobb lett a sorozat, és a vége felé 1-2 10/10-es epizódot is sikerült szállítania.





















Ezek közül egyértelműen a paintballos rész volt a legjobb, ami szerintem az évad legjobb szitkomepizódja címet is megérdemli, de ezen kívül is volt pár, ehhez hasonló, egy filmes témát feldolgozó, kiparodizáló rész, ami emlékezetesre sikerült. A legjobban talán a buddy-cop-os és a gengszteres epizód maradt meg bennem, de rengeteg hasonló volt még, amik nagyon viccesek lettek.

A fináléban például az évadzárókat próbálták kicsit kifigurázni, főleg Abed segítségével, aki egyébként minden részben egyfajta kapocs volt a sorozat és a nézők közt, rengeteg kiszólással, sorozatos, filmes utalással. Az évad eleje talán azért is volt gyengébb picit, mert nem erőltették ennyire a karakterét, nem volt ekkora sorozat- és filmjunkie, mint a végén, de amint elvitték ebbe az irányba a karaktert, a sorozat kedvenccé vált.

A Community nagy előnye viszont éppen az, hogy nem Abed vitte egyedül a hátán a dolgokat, hanem maga a "community", a főszereplők társasága, ami tökéletesen működik, a Cougar Town csapata mellett ez a legjobb baráti társaság mostanában. Ráadásul a karakterek nem csak együtt, hanem egyenként is ütősek, mindenkinek megvan a saját kis dolga, amiért lehet szeretni őt, és a poénjait.

Egyedüli negatívumnak azt tudnám felhozni, hogy néha kicsit tanmese jellege volt a sorozatnak, hiszen (majdnem) minden részben kihozták valahogy Jeffet jófiúnak, aki úgy tett, mintha nem érdekelné őt a többiek sorsa, de közben sunyiban mindig csinált valami jót, amivel őket segítette. Ezt leszámítva viszont, tökéletes volt az évad 2. fele, és ha nem lett volna az elején a botladozás, akkor most még többet is megérdemelne, a 9/10-nél.

Nem szeretem a nyomozós sorozatokat. Nagyon ritkán teszek kivételt a műfaj képviselőivel, ha nincs valami plusz, valami extra a sorozatban, akkor inkább bele sem kezdek. CSI-t például sosem néznék, NCSI-t sem, de a Castle-be mégis belekezdtem, főleg Nathan Fillion miatt, aki nagy kedvenc a Firefly óta, és itt is simán ő menti meg a sorozatot, az unalomba fulladástól.

Legalábbis az első évadban ez mindenképp így volt, ha ő nem lett volna (és nem egybe, darálva néztem volna meg), akkor lehet, felhagyok a sorozattal, de így kitartottam, és a második évadra jelentős javulás állt be. Nathan Fillion Castle-je megmaradt ugyanolyan rajnak, mint az első évadban volt, de Stana Katic is fel tudott mellé nőni, sőt, még a mellékszereplők is sokkal karakteresebbek lettek. Ennek köszönhetően sokkal viccesebb lett a sorozat, és ezáltal sokkal élvezhetőbb.

Castle családjával viszont nem nagyon tudtak mit kezdeni szerintem, legalábbis nálam mindenképp ők a sorozat egyik gyengébb pontjai, a könnyen megfejthető ügyek mellett. Castle lányának szereplését még meg is értem talán, de az anyja nem tudom, mit keres a sorozatban, egyáltalán nincs a karakter szerepeltetésének célja. Legalábbis én így látom.

Említettem még a könnyen kitalálható ügyeket, amik igazából nem kellene, hogy zavarjanak, de az évad végére pont úgy jöttek ki a dolgok, hogy mindig a „híres” (ismerős arcú) vendégszereplő, vagy az első gyanúsított, akit megkerestek Castle-ék (utolsó 3 részben pont nem, de előtte nagyon sokáig igen) lett végül a gyilkos. Az már megint csak egyéni probléma, hogy nekem nem tetszettek a kamureality nyertes, kamutalkshow host, stb áldozatok, vagy legyenek eredetibbek az írók (mint például az utolsó részben), vagy pedig tegyék kicsit valóságosabbá a dolgokat (persze tudom, hogy nehéz, de használhatták volna akár saját reklámnak, hiszen az ABC-n is van reality és talkshow is).

Nem lehet elmenni a Castle-Beckett kapcsolat mellett sem, ami engem nagyon idegesít most már, sokkal jobban, mint más sorozatokban az ilyen (Chuckban, Fringe-ben például egyáltalán nem zavar a dolog). Vagy ne koncentráljanak ennyire erre, és találjanak ki egy normális főszálat (vagy legalább foglalkozzanak a Beckett-féle „főszállal”), vagy hozzák össze végre őket, mert ez így már kezd unalmas lenni. Persze megértem én, hogy most lett viszonylagos siker a sorozat, és az új nézők miatt (is) húzni kell a dolgot, de ez már tényleg kezd sok lenni.

Sok pozitívum tehát nincs a két főszereplő mellett, de egy ilyen sorozatnál, ez szerintem pont elég. Talán az írók lehetnének néha kicsit kreatívabbak, mint például a Dana Delany-s duplarészben (ami óriási volt szerintem), de összességében nem rossz azért a Castle, és valamilyen szinten az a plusz is megvan benne, ami miatt rávetemedik az ember, egy nyomozós megnézésére. Nálam ez 6/10.

Az idei évadban kevés szitkom alkotott kiemelkedőt (Office, HIMYM már nem a régi, Big Bang 2. évada pedig olyan erős volt, hogy a 3. nem csoda, hogy csalódás lett), így a PaR-nek nem volt nehéz kitűnnie, de azért még így is megsüvegelendő, hogy a sorozat képes volt a folyamatos jó teljesítményre, és végig fenn tudta tartani azt a magas szintet, amit még az évad elején felállított.

A siker titkán lehetne vitatkozni, de szerintem egyértelmű, hogy a sorozat az Office-os hangulatnak köszönheti, hogy ennyire szeretik a kritikusok, e nélkül sehol sem lehetne. Ezzel persze nincs baj, a legnagyobbaktól nem kínos "lopni" - és itt nem is igazán arról van szó, mivel az írók részben megegyeznek -, főleg úgy nem, ha az új sorozat aktuális évada, fényévekkel jobb, mint a nagy elődé.

Az 1. évadot amúgy sokan rosszabbnak tartották, de szerintem már azzal sem volt baj. Ott is látszott, hogy milyen lesz a sorozat humora, a főbb karaktereket már akkor is ismertük, de az igaz, hogy itt a 2. évadban jobban ki tudták bontani a mellékszereplőket, jobban megismerhettük őket, és a sorozat stílusa is kiforrottabb, érettebb lett. Az April-Andy-Ann-Mark négyszög nálam az egyik fénypont volt, nagyon jól bántak a szerelmi sokszöggel az írók, és szerencsére sikerült megírniuk kliséktől mentesre.

A többi mellékszereplő is mondhatni lubickolt, Ron fuckin’ Swanson igazi fanfavorittá vált, és szerintem Tom is nagyon vicces volt, bár biztos van, akit inkább idegesít a karaktere. Az évad végére Rob Lowe és Adam Scott is csatlakozott a csapathoz, és eddig ugyan csak két részt kaptak, de már most látszik, hogy jövőre fontos tagjai lesznek a csapatnak (ameddig maradnak, nem tudom pontosan, hogy hány részre írtak alá). Nekem eddig Rob Lowe karaktere jön be jobban, benne érzek több potenciált, de ezt így két rész alapján nem könnyű megmondani azért, és jövőre még simán változhat a dolog.

Az évadzáró végén nem volt cliffhanger, de azért kaptunk egy nagy távozót, akit azt hiszem senki sem fog sajnálni, teljesen semmilyen karakter volt, nem csoda, hogy a második évadban nem is erőltették. Az ő „eltűntetésével” jövőre akár még több pontot is kaphat a sorozat, de a 8/10-et szerintem most is megérdemli simán, és még egyszer utoljára elmondom, hogy akinek az Office bejön, az próbálja be ezt is, mert teljesen ugyanaz a két sorozat humora, és nem fog a PaR-ben csalódni.

Érdekes 1. évadot tett le az asztalra a Justified. Az elején egyértelműen egy újabb sima nyomozósnak tűnt, azzal a csavarral, hogy vidéki környezetbe helyezte a nyomozást, de a végére ennél sokkal több lett. És itt most nem túlzok, a 7-8. rész környékén volt egy nagy törés a sorozatban – erről, na meg magáról a sorozatról, bővebben a kép alatt.

Az első epizódokban a Justified még heti ügyekkel operált, amik a rész végére általában megoldódtak, tehát epizodikus volt. A főszál csak Raylan Givens (a főszereplő) nőügyeiben mutatkozott meg (akik egyébként gyönyörűek voltak – mármint a nők -, főleg Winona) plusz néha szerepelt még a Crowder család, de a hangsúly nem ezen volt, hanem a heti ügyön.

Ezek az ügyek általában érdekesek voltak, már csak a sorozat vidékies hangulata, és a bűnözők miatt is, akiket érdekes megvilágításba helyezett a Justified: szinte sosem voltak igazán gonoszak, a főszereplő ezekben a részekben végig "jófiúk" ellen harcolt. Ezeket a jófiúkat ráadásul mi is megismerhettük, szinte ugyanannyit voltak képernyőn az adott epizódban, mint a főszereplő, ezáltal jobban sajnáltuk őket, jobban megértettük a tetteiket.

Na, ez a dolog az utolsó részekre teljesen kiveszett a sorozatból, vagyis nem teljesen, hiszen a „főgonoszt”, Boydot is hasonlóan sokat mutatták (és őt is jó embernek), de mivel nem voltak heti ügyek (talán 1 kivétellel), ez azért egy kicsit más volt. Az évad második felében sokkal inkább a főszállal foglalkoztak, és kiderült, hogy szinte minden összefügg: a Miami-ban lévő drogkartell, Raylan, az apja, Winona, Ava, és az egész Crowder család. Mindenki része volt a "big picture"-nek, és minden részben egy újabb darabkáját ismerhettük meg ennek a képnek.

Az elején még nehezen volt elképzelhető, hogy Tommy Bucks meggyilkolásának lesz valami jelentősége a sorozatban, legalábbis az első pár rész nem utalt erre (vagyis Raylant vizsgálták emiatt, de ez viszonylag hamar elsimult), viszont a végén még Raylan is mondja, hogy az egész dolog nem lett volna, ha nem játszik cowboy-osat Miami-ban.

A country-cowboy hangulat, a főszereplő, és az érdekes főszál mellett, Boyd Crowder volt az, aki miatt még ütősebbé vált a végére a sorozat, ő adta meg az újabb pluszt, ami az első részekben talán hiányzott (bár nekem tetszettek a heti ügyek is). Ő a végére gyakorlatilag a második főszereplő lett, és szerintem érdekesebbé is vált a karaktere, mint Raylané, aki azért a fináléban megmutatta, hogy mit tud a fegyverekkel, és rajult egy olyan igazi Jack Bauerosat.

Nálam nagy pozitívum volt még a sorozatban a zene, mind a választott, mind a saját zenék illettek a Justified hangulatához, erősítették azt. A legjobb zenét mondjuk már a főcímnél ellőtték, de azért a többi epizód során is voltak még jó választások. Meg kell még említenem a színészeket, vagyis közülük egyet, Timothy Olyphant-ot, aki valami óriásit játszott Raylanként. A többiek sem voltak rosszak, de én úgy éreztem, hogy egyedül ő alkotott kiemelkedőt – ő viszont nagyon, teljesen olyan érzésem volt, mintha rászabták volna a karaktert.

Jó első évadot hozott tehát a sorozat, negatívumot nem is nagyon tudok mondani, egyedül a „formátumváltás” volt furcsa, de nem mondom, hogy előtte vagy utána rosszabb lett volna a sorozat, csak picit furcsa volt, hogy így az évad közepén váltanak. Ezzel együtt is jár azért a 8/10, és várós nagyon a második évad, mert nagy kérdés, hogy innen merre tovább, hiszen rengeteg szál nyitott maradt, szinte semmit sem zártak le a végén.

Trónfosztás történt, a Modern Family nálam átvette a "kritikuskedvenc, de senki(?) sem érti miért" címet a 30 Rocktól. Persze túlzás a dolog, mert Tina Fey sorozatánál azért valamennyire érteni a dolgot, de a Modern Family esetében már nehezebb megtalálni azt a bizonyos pluszt, amit a kritikusok (és a nézők is) látnak benne. Vagy csak én vagyok vak?

Azt nem mondom, hogy annyira rossz lenne a sorozat, de egyáltalán nem kiemelkedő. Vagyis lehetne az, de nekem a meleg pár elrontja. Nem, nem azért mert melegek, én egyszerűen nem tartom viccesnek őket, nem értem mit esznek mások rajtuk. Cam még talán-talán el is menne egyedül (kisebb adagokban), de így Mitchellel együtt nagyon nem jönnek be. Vagyis lehet bejönnének, de szerintem más stílusú poénokat hoznak (talán kicsit Office-osabb), mint a sorozat másik két családja, akik viszont többen vannak, tehát így úgy tűnik, mintha a meleg páros el lenne rontva vagy valami, mikor meglátom, hogy az ő jelenetük jön, egyből lefagy a mosoly az arcomról.

Pedig ha együtt vannak a családdal, akkor elviselem őket, de pont ez a sorozat másik hibája, a család egyszerűen sosincs együtt. És nem értem miért nem, egyértelműen azok a jelenetek a legjobbak, amikor mindenki ott van, de sajnos nagyon kevés az ilyen. Hiba még szerintem, hogy a gyerekkarakterek elég semmilyenek, talán még Luke az egyetlen elviselhető, de Alex szinte semmit sem szerepel, Haley meg a tipikus hülyepcsa karakter, amiből elég sok volt sorozatokban, filmekben ahhoz, hogy megunjam őket (ráadásul semmi plusz nincs a karakterében, leszámítva a barátját, aki viszont az egyik legviccesebb mellékszereplő).

Azért van pozitívum is, Phil óriási karakter, és Ed O'Neillről sem Al Bundy jut eszünkbe, ami nem feltétlenül lenne baj, de azért jó látni, hogy mást is tud játszani (ez persze eddig sem volt kérdés). A másik nagy plusz azt hiszem nem is kérdés, Sofia Vergara egy istennő, de nem csak ezért szeretjük, hiszen az évad során kiderült, tud ő színészkedni is (de még hogy!), ráadásul a karaktere is nagyon jól megírt.

Összességében lehet szigorú a 6/10, de ez van, ennél többet nem tudok adni. Persze lehet, ha nem hype-olnák ennyire a kritikusok, jobban élvezném, de ezt, azt hiszem még vagy három évig, nem fogom megtudni (a 30 Rock fényezését is a negyedik évre hagyták abba).

Ha nem lenne a Community, akkor simán a Cougar Town lenne az év meglepetése. Na, nem ezért, mert olyan jó volt a sorozat az elejétől a végéig, hanem azért, mert Bill Lawrence észrevette a hibákat, és nem volt annyira pökhendi (talán ez a jó szó), hogy ne foglalkozzon velük. Komolyan mondom, én nem láttam még egy sorozatot sem, ami évad közben csak úgy koncepciót vált, ráadásul úgy, hogy bejön a váltás, és a sorozat jobb lesz, mint előtte volt. Hát Bill Lawrence megcsinálta.

Persze simán lehet, hogy a pumás téma leváltásának a csatornához is köze volt, hiszen a Modern Family-vel megy a Cougar Town együtt, és az egyik ugye családi sorozat, a másik pedig egy 40 éves "cougar"-ról szól - látható, hogy a két téma nem épp hasonló korosztályt, embereket céloz meg. Ezért mondom, hogy talán az ABC is akarta, hogy legyen egy kicsit "családiasabb" a sorozat, sőt, állítólag még a címet is le akarják cserélni, mivel sokan pont a "Cougar" szócska miatt nem néznek bele a sorozatba.

Na, mindegy, a lényeg nem az, hogy kinek az ötlete volt, hanem az, hogy megcsinálták, és ennél jobb dolog azt hiszem nem is érhette volna a sorozatot. Valahogy felszabadultabb lett az egész, nem annyira görcsösek a karakterek, színészek, és sokkal szerethetőbb lett a sorozat. A cougar-ság teljesen eltűnt belőle (Barb, Jules egyik munkatársa, megmaradt mondjuk, de másodpercekre tűnik fel csak, teljesen random módon), a főszereplőnő már meg is találta az igazit (vagy nem), a munkahelyet egyáltalán nem mutatják, (majdnem) végig Jules házában történnek a dolgok, és a barátokon van a hangsúly.

Akár mondhatnánk azt is, hogy a Cougar Town lett az évad végére az új Friends, de ez azért nem teljesen igaz, más a két sorozat humora, és a CT azért valamivel több karakterrel operál, meg nem is csak szinglikről szól. Minőségben viszont (most már) közel áll egymáshoz a két sorozat, nálam fel is kúszott a pontszám 7/10-re (az évad eleje lehúzza), és, ahogy már írtam egy régebbi posztban, a Cougar Town lett a szerdai napon a kedvenc szitkomom, megelőzve a Modern Family-t és a The Middle-t is. Ha jövőre tudják hozni ezt az évad végi minőséget, akkor talán még a dobogóra is odaérhet a sorozat, a szitkomok közt.

A RoE-nek két dologban is sikerült élre állnia az idén: ebben az évad simán a legjobb CBS-es szitkom volt (persze nem volt nehéz dolga, a Big Bang gyengélkedése miatt), és a legjobb párkapcsolatos sorozat is, bár ebből idén nem volt olyan sok (na, majd jövőre, szitkomok közül szinte csak ilyen lesz).

Alapból két karakternek köszönheti a "sikerét" a sorozat, Jeffnek és Russelnek. Előbbi persze a színész miatt is ilyen jó, Patrick Warburton dörmögése valami óriási, utóbbi karakter viszont tényleg jó, David Spade itt annyit nem tesz hozzá a dologhoz, mint mondjuk Barney-nál NPH (hasonló a két karakter nagyon), de teljesen jó hozza a kicsit már öregedő, annyira nem is szép, és ráadásul alacsony nőcsábászt.

Azt viszont nem tudom, hogy az évad miért tetszett ennyire, az előzőekhez képest. Talán Timmy állandó szereplővé tétele volt az egyik meghatározó tényező (viszont a főcímbe photoshoppolása valami borzalmas lett), elég hamar fontos és vicces részévé vált a sorozatnak, de ez igazából nem lett volna elég. Valószínűleg összeszedték egy kicsit magukat az írók, és jobb poénokat írtak az évadban, de az is lehet, hogy csak a gyenge konkurencia miatt éreztem ennyire jónak a sorozatot.

Mondjuk volt hibája is, Adam lebutítását nem értem, eddig sem volt nagy karakter, ezzel pedig még jobban elrontották, de ez még azért belefért. A másik, amit nem értek, hogy minek húzzák már az esküvőt a pilot óta. Annyira nem zavar, mikor nem foglalkoznak vele, de pl itt a fináléban nem értem mi értelme volt előhozni. Amúgy is, valószínűleg semmi komolyabb változás nem lesz, ha összeházasodnak, szóval nyugodtan meg lehetett volna oldani, akár ebben a részben is, még csak nem is kellett volna mutatniuk.

Ezek persze apró híbák, nem nagyon vonnak le a sorozat élvezhetőségéből, de azért észrevehetőek, főleg az Adam-es dolog. A 7/10 - mert hogy ennél azért nem volt jobb - így is jár neki, jövőre pedig meglátjuk, hogy a 22 részes, teljes évaddal, mit kezd a sorozat.

Érdekes évadot zárt a Két pasi meg egy kicsi, hiszen talán most először kapott a sorozat egy nagyobb átívelő szálat, és én úgy érzem, hogy ez nagyon jót tett neki. Chelsea és Charlie kapcsolatáról beszélek természetesen, ami szerintem az évad legnagyobb pozitívuma volt (mások szerint nem), és én nem is örültem annyira, hogy szétmentek, szerencsére itt az évadzáróba belebegtették, hogy akár még lehet folytatása a dolognak.

Azt nem mondom azért, hogy Chelsea nagy karakter lett volna, de szerintem kell Charlie-nak egy barátnő, és hát annál nem is lehetne tökéletesebb befejezése a sorozatnak, mint hogy Charlie végre megtalálja az igazit, és összeházasodik vele. Az évad elején még nagyon úgy tűnt, hogy ez a nagy ő Chelsea lesz, de mikor szétmentek, akkor azt gondoltam, hogy oké, őt sem látjuk többet, és a sorozat visszatér a régi kerékvágásba.

Hát nem így történt, Chelsea többször is felbukkant a szakítás után, és nagyon úgy néz ki, hogy valamikor a következő évadban újra egymásra fognak találni, és akkor talán a 8-as lehet a befejező évad. Én ugyanis kétlem, hogy egy házas Charlie-val, lenne értelme folytatni a sorozatot, hiszen teljesen megváltozna a formátum, Charlie nem csajozhatna, nem bulizhatna féktelenül.

Mondjuk az is igaz, hogy a sorozatnak nem egy, hanem még két évada van berendelve, tehát még akármi lehet, én mindenesetre nem sajnálnám, ha a nyolcadik lenne az utolsó. Nem mondom, hogy annyira rosszabb lenne a sorozat, mint az előző évadokban volt, sőt, szerintem épp, hogy javult, de mostanra már (szerintem) nagyon kifogytak az ötletekből, például Charlie poénkodása Alan kiköltözésén, nagyon unalmas már, de egy évadnyi anyagot talán még ki tudnának facsarni magukból az írók.

Ez a 7-es mindenesetre 5/10-et kap tőlem, persze én nem vagyok nagy rajongó, tehát úgy nézzétek, de a sorozat legjobb része így is ebben volt talán, a 7x21-es, amelyikben Charlie és Berta befüveznek. (a fináléban pedig nagyon jó volt a kitekintés Charlie Sheen rendőrségi ügyeire, kéne több ilyen is a sorozatba:)

The Cleveland Show 1. évad

Ugyan egyértelmű, hogy a 4 sorozat közül a Cleveland Show kezdte a leggyengébben, a pilotra csak valami 3 pontot adtam, de a félévadzáróra már rengeteget javult és azóta nem nagyon romlott a színvonal, sőt. A 4 animációs közül, ezt nézem meg (a Family Guy után) leginkább, sokkal jobban benne van, hogy vicces lesz, mint az American Dadben, vagy a Simspons-ban.

Ez amúgy valószínűleg azért van, mert én szeretem az ilyen néger/fekete poénokat, és hát ezekkel tele van a sorozat. Főleg az évad második felében voltak ilyenek, itt már egész részeket építettek erre, mint például a Brown History Month, vagy az Our Gang, amiben dílerkedni kezd Cleveland. Emellett van egy Cleveland Junior meg egy Rallo (a fekete Stewie, ahogy a sorozatban is elhangzik), akik nagyszerű karakterek szerintem, simán beférnének még a Family Guy-ba is akár.

Ami viszont nagy hiba, az a kitekintések, kiszólások ritka használata, nem is értem miért nem erőltetik ezeket, sokkal jobb a sorozat, ha ezekre (is) építenek. A Family Guy-os cameo-kat viszont adagolják rendesen, szinte minden 3. részben feltűnik valaki, néha ráadásul elég jó poénokat hoznak ki ezekből, és szerencsére erőltetettnek sem tűnnek annyira. Az mondjuk igaz, hogy az "álmodozások", random jelenetek hiánya miatt, többet kell a sztorira koncentrálni, és ezek néha nem a legjobbak, de azért ritka az ilyen. Épp ezért, szerintem nyugodtan kijár a sorozatnak a 6/10, rengeteget fejlődött az évad közben, és habár már nem kap több pontot, mint a Simpsons, vagy az American Dad, még mindig szívesebben nézem meg, mint azt a két sorozatot.

American Dad 5. évad

Egy baj van az American Daddel: egyszerűen nem tudják folyamatosan hozni a jó teljesítményt. Néha-néha olyan ütős részeket hoznak össze, de sajnos többször gyengébbek az epizódok, mint Seth MacFarlane másik két sorozatában. Viszont ha van egy jó alapötlet (mint a fináléban, vagy a félévadzáró Rapture's Delightban), akkor talán még a Family Guy-t is veri a sorozat.

Pedig nehéz dolga van nagyon, mivel a karakterek egyértelműen itt a leggyengébbek, egyedül Roger viszi a hátán a sorozatot, a többieknek csak felvillanásai, viszont ha Rogerról szól a rész, akkor nehezen lő mellé a sorozat. A kiszólások, más sorozatok oltása, sajnos ebben az évadban nem volt jellemző, bár a Grey's Anatomy-nak sikerült a fináléban odaszúrni, de ezen kívül más nem rémlik. A visszaemlékezéseket/álmodozásokat is ritkábban használja az American Dad, mint mondjuk a Family Guy, sokkal inkább történetközpontú, ami néha be szokott jönni, de, ahogy már írtam, sajnos ez a ritkább (18 részből 5-6 mondjuk). A 6/10 persze kijár neki is, de azért egyértelmű, hogy az American Dad sem tartozik a legjobb animációsok közé, legalábbis ebben az évadban biztos nem.

The Simpsons 21. évad

Egy valamit le kell szögeznem, már így az írás elején: a The Simpsons-ból ez volt az első évad, amit láttam, tehát valószínűleg nem úgy látom a dolgokat, mint egy hardcore-fan, vagy bárki, aki 20 résznél többet látott a sorozatból. A mellékkaraktereket épp ezért nem ismertem annyira, és a visszatérő gagekkel sem vagyok igazán képben, de azért még így is simán élvezhető volt számomra a sorozat.

Főleg azért, mert van egy állandó szint, amit mindig hoz a sorozat, és erről nem nagyon mozdul el. Ha leül az ember megnézni egy részt, akkor tudja, hogy mit várhat a Simpsons-tól. Annyira kiemelkedően jó részek nincsenek (egyedül az izraeli epizódra emlékszem az évadból, meg volt valami Big Brother-ös - nem a reality - is, de igazából az sem volt emlékezetes), de rosszak sem, és a rajongók gondolom még pozitívabban látják az évadot.

Egyedül az évadzáró idegesített fel kicsit, nagyon nem tetszett az American Idol reklámozása, vagy ha nem az volt, akkor nagyon gyengén oltották. A Family Guy-ban valahogy sokkal jobbak ezek az oltások, és én egy ilyen, több percig húzódó önpromóra (az AI és a Simpsons is FOX-os sorozat) sem emlékszem, sőt, ott inkább oltják a csatornát (mondjuk azt itt is oltották picit). Az NBC ekézéséből viszont már kezd elegem lenni, nagyon remélem, hogy a csatornának összejön jövőre valami (simán az ő felhozataluk a legjobb) és akkor olthatják majd a CBS-t vagy akármit. Na, mindegy, ez nem ide tartozik, hiszen a Simpsons-ról van szó, aminek a 21. évadára (úristen, 21...) én megadom a 6/10-et, és lehet a nyáron beszerzek valami régebbi évadot is, hátha azok még jobbak.

Family Guy 8. évad

Hiába mondja (majdnem) mindenki, hogy a Family Guy már nem a régi, én (aki mostanában nézte végig az első 5 évadot) tartom, hogy ez az évad semmivel sem volt rosszabb, mint mondjuk a második, rengetegszer nevettem rajta, és több emlékezetes rész is volt (főleg a Quagmire-ösök maradtak meg bennem).

Mondjuk a Family Guy nagy előnnyel indul azért, hiszen több évadot is láttam belőle, míg a másik 3 animációsból azért nem, így a legtöbb karaktert már sikerült megszeretnem (néhányat pedig megutálnom). Mondjuk az is igaz, hogy a főszereplők közül csak Chris, Megan és Lois a gyengébb, a mellékszereplők pedig (szinte) mindannyian óriásiak, élükön Quagmire-rel, Joe-val, a híradós bagázzsal, és még sorolhatnám.

Az évad legnagyobb negatívumának azt mondták amúgy, hogy itt is megritkult a random jelenetek száma, és ez ugyan teljes mértékben igaz, de nekem ezzel annyira nem volt bajom, így legalább több időt szánhattak a történetekre. A csatornák, sorozatok, filmek oltása szerencsére megmaradt, a fináléban is volt pár (meg amúgy is, az egész résznek Indiana Jones-hangulata volt), az évadpremier pedig kábé végig ebből állt.

Az évadban kaptunk még egy 150. részt is, ami sajnos mélypont volt, pedig az nem rossz, csak hát a kivitelezés... Persze meg kellett próbálniuk, Stewie és Brian a két legjobb karakter a sorozatban, de, talán az íróknak is köszönhetően, nem sikerült jól.

Viszont ezt a részt leszámítva, az évad teljesen rendben volt, nem éreztem hullámvölgyet, és szerintem magasan verte a másik 3 animációst színvonalban, meg is kapja a 8/10-et tőlem. (az USA-ban amúgy volt még egy rész a 19-es után, a Something Something Something Dark Side, de mivel a dvd-s verzió már letölthető volt decemberben, én - meg mások is - a 19-est vettem évadzárónak + van egy 21-es rész is, amit tévében nem engedtek leadni, de a dvd-n rajta lesz)

Hát, ez gyenge lett. Nem a finálé, hanem maga az évad, pedig az első az még tetszett és vártam is ezt a második évadot, de 4 rész után parkolópályára tettem (már a 4. részt is több hetes késéssel néztem meg), és csak most vettem újra elő, a finálé előtt pár nappal.

Azt nem mondhatom, hogy nem kellett volna végignéznem, mivel az utolsó 3 rész elég jó lett, de a 2x05-20x09 közötti részek valami borzalmasak voltak, semmi kedvem nem volt megnézni őket. Ha nincs a blog, és nem akarom megírni ezt, akkor lehet, végig sem nézem, bár a rész végére mindig sikerült egy olyan jelenetet összehozniuk, ami miatt várhatta (volna) az ember a következő epizódot.

De az utolsó három részt leszámítva, egyszer sem éreztem azt, hogy nekem ezt néznem kéne, sőt. Ennek az oka főleg a főszereplőnő, Jackie volt. Ritkán van olyan, hogy utálok egy sorozatkaraktert, de neki sikerült felkerülnie a listámra. A színésznővel nincs baj persze, jól hozza a szerepet, de a karakter nagyon unszimpatikus. Főleg úgy, hogy a többiek meg érdekelnek, Zoe, a tourette-es orvos, a másik orvos, és a többi nővér is, de Jackie idegesít.

Amúgy mikor nem volt ott a kórházban, vagy nem rajta volt a hangsúly, még a heti betegek is jobban tetszettek, valahogy jobban bele tudták őket szőni a sztoriba. Összességében, még így is rosszabbak voltak az egy részes betegek, mint az előző évadban, de a karakterek miatt még így is lehetett volna élvezetes a sorozat. Még Jackie családját is - akiket nem kedveltem az első évadban - "megszerettem" a végére, csak a főszereplőnő ne lett volna...

Pedig próbálkoztak az írók, rágyúrtak a drogos szálra erősen, és ezzel sikerült is a végén érdekessé tenni a sorozatot, volt pár kisebb wtf-pillanat is, meg durva volt, ahogy összeállt az ember fejében, hogy tényleg mekkora függő a csaj, de mégsem volt az igazi az évad. Ha nincs az utolsó 3 rész, lehet nem is folytatnám, az 5/10-et meg tuti nem kapná meg, de így azért érdekel valamennyire a 3. évad is, bár nem hinném, hogy a sorozaton annyira változtatni fog, hogy még páran tudják azt (pedig jó lenne, ha felráznák valahogy).

És még hogyan, meg milyet... Persze voltak hibái az évadnak (a résznek nem nagyon), de ennek ellenére a Glee volt az idén a legeredetibb újonc, és a legjobb komédia is, nagy kár, hogy az évad második felét elrontották egy picit. Vagy...?

Nem, ezt igazából nem tudom eldönteni. Nem tudom, hogy azért láttam rosszabbnak az évad második felét, mert a kinti kritikusok ezt sugallták, vagy pedig azért, mert tényleg rosszabb volt. Ugyanis végignéztem pár részt az évad első feléből mostanában, és hát abban is erősen meg voltak azok a hibák, amiket mindenki emlegetett a szünet utáni részek kapcsán.

Ugyanúgy voltak sztoriszálak, amiket egyszer csak elhagytak az írók (Acafellas, a "cölibátus-klub"), sőt, a kamuterhesség az talán minden idők legrosszabb "plot line"-ja volt. Ugyanúgy voltak olyan epizódok, amiket a zenékre építették, például a Vitamin D, vagy a Ballad, az már más kérdés, hogy ezekben a részekben ütős, ismert zenék voltak, nem úgy, mint az évad második felében látott epizódokban.

Nekem amúgy ez volt az egyetlen nagyobb problémám, egyszerűen ritka volt az olyan zene, amit én is ismertem, és ritka volt a kiemelkedő előadás is. Ez alól van pár kivétel, mint például a Madonnás-epizód, a Lady Gagás/Kiss-es, vagy az, amelyikben volt a Run, Joey, Run és a Can't Touch This, de a többiben nagyrészt olyanok voltak, amiket annyira nem ismertem, és nem is adták elő őket annyira jól. Persze néha-néha feltűnt egy-két kitűnő előadás, mint például a Dream On, Neil Patrick Harris és Schuester előadásában, vagy a Kurt-féle Rose's Turn, de a legtöbb inkább csak átlagos volt.

Mondjuk az is igaz, hogy a nagynevű vendégszereplők, és az "előadő-centrikus" (Madonna, Lady Gaga/Kiss) epizódok miatt voltak olyan sztoriszálak, amiket nagyon hanyagolniuk kellett az íróknak (Terri alig szerepelt, és Emma is nagyon durván háttérbe szorult), de meg kell mondjam, mikor a Glee-t néztem, én egyáltalán nem gondolkoztam ilyeneken, hanem csak élveztem az adott epizódot. Ok, voltak nagy baklövések az évad második felében, de ha az ember nem analizálja túl a sorozatot, nem keresi benne a hibákat, akkor, a zenei betéteknek, a rengeteg poénnak, Sue karakterének, a vicces mellékszereplőknek (és még sorolhatnám) köszönhetően nagyon lehet élvezni a Glee-t.

És végül is ez a lényeg nem? A sorozat készítői is (maguk mellett) a rajongóknak kedveztek végig, a közönségkedvenc karaktereket, mint például Kurt, Brittany, Santana előtérbe hozták, akiket pedig nem szeretett a nép, eldugták a sarokba (Terri például). Ha nincsenek a rajongók, akkor a Puck-Rachel kapcsolattal sem foglalkoztak volna az évad második felében, és nagyon valószínű, hogy Santana sem énekelt volna szólókat, és Brittany sem kapott volna ennyire vicces egysorosokat.

Hogy lehetne összegezni az évadot? Fogalmam sincs. Mindenesetre én azt mondom, hogy a sorozat megérdemli a hype-ot, amit kap/kapott az évad során, és megértem a rengeteg rajongót, aki odavan érte (tehát megértem magamat?). A nézettségen sem tudok csodálkozni, a Golden Globe-díjat is megértem (ősszel Emmy?), és nagyon remélem, hogy a második évadra nem cseszik el. Abba persze bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha a kölykök kinövik a középiskolát, egy generációváltás után ugyanis biztos nem lenne ugyanilyen a sorozat, de az íróknak szerencsére van még (legalább) 2 évadjuk, hogy megoldják valahogy ezt a dolgot. És akkor az évadzáró...

A fináléról nem szeretnék sokat beszélni, nem akarom elspoilerezni, még a tovább mögött sem (=lusta vagyok. Nem, tényleg nem szeretnék spoilerezni, meg nem is tudnám most jól összefoglalni. Legyen elég ennyi:) . Annyit azért elmondanék, hogy nekem szinte tökéletes volt, bevallom, meg is könnyeztem pár helyen. A nagy visszatérés szerintem ütött, ahogy az utolsó jelenet is, a Vocal Adrenaline számok viszont nem tetszettek nekem (mások éltetik) mondjuk ahogy összevágták azzal, az tényleg priceless volt. Persze ha ezt is "kritikus" szemmel nézném, és a hibákat keresném, akkor lehet nem kapná meg a 9/10-et, de mint rajongó, azt mondom megérdemli. Az évad is megkapja a 9/10-et, nehéz döntés volt, az évad második fele picit nehézzé tette, de, talán a finálé miatt is, meg tudom adni a 9 pontot. Na meg azért is, mert kevés sorozatot élveztem annyira az idén, mint a Glee-t.

Igen, végre újra a régi a sorozat, bár még a 2. évados szintet mindig nem érte el, de a 2010-es részek már sokkal jobbak voltak, mint az évad első fele.

Azt hiszem itt is elég egyértelmű, hogy mi okozta a javulást: Julianne Moore és Elizabeth Banks. Jack két szerelme óriási lett, a karakterek és az őket játszó színésznők is jók, és még maga a sztoriszál is érdekes volt, kíváncsi voltam, hogy végül melyiket fogja választani Jack.

Ehhez jött még, hogy Liz karaktere is érdekesebb lett, és mivel ő is kereste a szerelmet, azon a szálon is hozhattak be vicces vendégszereplőket, és ez már nagyon kellett a sorozatnak, mert kezdett túlságosan Jennára, és Tracy-re koncentrálni. Tracy-vel mondjuk sosem volt bajom, de Jenna már néha túl sok volt, így viszont, hogy egy kicsit mellékszereplőbb lett, teljesen elviselhető a szereplő. Nálam amúgy, Jack mellé, fellépett ebben az évadban Liz is, valahogy sokkal jobb poénokat írt magának Tina Fey, mint régebben. Jack pedig maradt Jack.

Amúgy tény, hogy ez a sorozat is elment kicsit a romantikus irányba (mint a How I Met), de itt megmaradtak a régi poénok, a kikacsintások is, és a vendégszereplőknek köszönhetően, talán pont ez a romantikus irány volt az, ami kihozta a sorozatot a gödörből. Itt a fináléban is - a két említett színésznő mellett -, szerepelt például Matt Damon, akinek szintén pazar karaktert írtak, remélem vissza fog térni pár epizód erejére, a következő évadban (van rá lehetőség).

Nem értem amúgy, hogy a sorozat készítőinek, honnan van ennyi pénzük vendégszereplőkre, itt a fináléban is vagy 6 special guest star volt. Még csak nem is nézett annyira a sorozat. Vagy ennyit számít, ha valami kritikailag elismert? Mindegy, amíg ilyen embereket tudnak megszerezni, és ilyen karaktereket írnak nekik, addig nem lesz megint baj a sorozattal. Nálam 7/10, akár több is lehetne, de az első 10 rész nagyon lehúzza a pontszámot (azokra 5 pontot adtam csak).

Hiába csalódás az évad, egyszer-egyszer azért még meg tud nevettetni a sorozat. Így volt ez a fináléval is, ami ugyan nem volt nagy durranás, de Penny szerepeltetése miatt tetszett, az új "barátjára" épített poénok nagyon bejöttek.

Érdekes amúgy, hogy még a sorozat rajongói is mennyire "utálják" a csajt, míg szerintem sokkal nagyobb poénforrás, mint, teszem azt, Leonard, akin már részek óta nem tudok röhögni, vagy épp Wolowitz, akinél Raj mostanában sokkal nagyobbakat olt.

Érdekes amúgy, hogy így a 3. évadra, Sheldonon is változtattak picit az írók, és ezt először nem tartottam jó döntésnek (ok, egyszer még elmegy a Bazinga, de hogy egyfolytában...), de itt a flashbackes epizódban, a régi Sheldont látva, azt kell mondjam, hogy jó döntés volt ez, az az írók részéről. Nekem az a fajta poén, valahogy túl sok már, jobb így, hogy egy kicsit "emberibb" lett Sheldon karaktere.

Sokan mondták azt is, hogy a szezon (egyik) nagy hibája a Penny-Leonard kapcsolat volt. Én ebben csak abból a szempontból értek egyet, hogy ha már összehozták őket, akkor szerintem nem kell volna szakítaniuk, jók voltak ők együtt. Ráadásul nem így, annyira erőltetettnek tűnt, egyik pillanatban még minden oké, a másikban meg már szét is mentek.

Én amúgy nem tudom megmondani mi volt az évad hibája, talán a geek-utalásokból volt kevés (Firefly-os pl ütött volna a finálé előtti részben, kár, hogy elspoilerezték), vagy egyszerűen nem tetszik már ez a fajta poén, de idén a Big Bang nem volt ott a kedvencek közt. Így is 7/10, de azért már közel sem a legjobb szitkom. Pedig tavaly még az volt...

De még milyet... Na, jó, ennyire azért nem volt jó, de egész korrekt első évadot kaptunk, a sorozat végig tartotta a 6/10-es szintet, és sokkal szívesebben néztem meg ezt, mint például az agyonhype-olt Modern Family-t.

Azt nem mondom, hogy a Middle jobb lett volna, mint a Modern Family, de mondom, ha választani kellett, akkor inkább ezt a sorozatot néztem meg. Pedig annyira nincsenek benne nagy poénok, és a főszereplőnő is az idegesítő és a vicces határán mozog, na meg a rész végi tanulságok is elég nagy klisék szoktak lenni, de még pont élvezhető a sorozat, talán azért is, mert nem akar több lenni egy sima családi szitkomnál.

A színészek nagyon jók szerintem, vagy ha nem is tehetségesen jók, legalább szerethetők (Janitor a Scrubsból pl), a főszereplőnőt is a színésznő menti meg szerintem. A sorozatnak viszont nem ez a legnagyobb erőssége, hanem a gyerekkarakterek. Rég láttam már ennyire jól megírt "gyerkőcöket", és a színészek is nagyon jól játsszák őket. Egy dolgot sajnálok: a gyerekek egymással nem nagyon kommunikálnak, ritka az olyan rész, amelyben nem az anya van a középpontban, és így általában kevés idő jut magukra a gyerekekre (vagyis mindig róluk beszélnek, de olyan jelenet nem nagyon van, amikor két testvér egymással beszélget - mondjuk, ez lehet reális).

Negatívumnak lehet még mondani az anya munkahelyét, az otthoni poénok szerintem sokkal jobbak, de szerencsére az évad vége felé már nem nagyon foglalkoztak ezzel. Pozitívum viszont, hogy a sorozatban feltűnt pár nagynevű vendégszereplő is. A fináléra Betty White ugrott be (a rész egyik legnagyobb poénja is hozzá kapcsolódott), de az évad közepén feltűnt Brooke Shields is, aki óriási karaktert kapott, és pár részre megszerezték Alexa Vega-t is, aki annyira nem nagy név ugyan, mint az előző kettő, de fontosabb szerepet kapott a sorozatban, két részben is szerepelt. Állandó szereplőnek meg ott volt a Diszkópatkányok egyik főszereplője, Chris Kattan is, tehát elég jó(?) színészeket hoztak össze a sorozat készítői.

A pontszám már "elhangzott", 6/10, azt nem mondanám ugyan, hogy annyira kifejezetten várom a sorozat 2. évadát, de azért jó szórakozás volt az 1. évad, és aki szereti a családi szitkomokat, annak szerintem megéri belenézni a The Middle-be is.

Tavasszal egy sorozatban csalódtam nagyobbat a HIMYM-nél, és ez sajnos az Office volt. Még mindig ott van a kedvenceim közt, de az biztos, hogy "évad szitkomja" cím idén nem a The Office-é lesz.

Hol romlott el a sorozat? Na, ez jó kérdés, de annyira azért nem bonyolult: Pam és Jim egyszűrűen unalmassá váltak, és ez abból is látszik, hogy az évad két - róluk szóló - event epizódja, az esküvős, és a szüléses is gyenge lett. Utóbbiról ugyan nem írtam kritikát (előbbiról itt - 8/10-et kapott, de ez nagyban köszönhető a táncnak), de emlékszem, borzalmasnak tartottam, az egyetlen poénforrás Dwight volt benne, aki a szülés közben "beköltözött" Jimékhez, és ott rajult picit (nem lövöm le mit, mert az tényleg nagy volt).

Ezen felül pofátlanságnak tartottam, hogy a visszatérés után kiszúrták a szemünket egy clip show-val. Az ember várja az új részt, erre betolnak egy ilyen "válogatást". Ha darálom a sorozatot, és egyszer csak jön egy ilyen rész, akkor általában nincs vele problémám, Friends-ben meg Scrubs-ban is jók voltak ezek az epizódok, de így nagyon zavart.

Negatívumnak éreztem a főszálat is az évad második felében, nagyon nem jött be ez a Sabre cég, és a fináléban, a "ki köpött?" szál is gyenge volt szerintem, bár egy poént azért sikerült ezzel kapcsolatban összehozniuk az íróknak. Amúgy lehet, hogy ezt a főszálat csak azért tartottam gyengének, mert az előző évadban nagyon tetszett a Michael Scott Company - az szerintem sokkal eredetibb volt -, mindenestre, nálam ez is rontott a sorozat színvonalán.

Azért még így is megkapja a The Office a 7/10-et, mert azért a 9 pontot nagyon nehéz lerontani (na meg Michael Scott még mindig óriási karakterrel, Dwighttal egyetemben), de már bőven nem a legjobb sorozat, sőt, a pénteki napon, nálam még a 30 Rock is megelőzte, de erről majd egy másik bejegyzésben bővebben. A cliffhanger amúgy tetszett, remélem, tényleg visszatér az a szereplő, talán ő vihetne egy kis színt a sorozatba.

Nocsak, nézhető HIMYM-részek? Egybe néztem az utolsó kettőt, és meg kell mondjam, nekem bejöttek (főleg az utolsó előtti), valamennyire még idézték is a régi szép időket.

A túl sok romantika ugyan kezd unalmas lenni, a legtöbben valószínűleg nem is ezért szerettek bele a sorozatba, de ebben a két részben valahogy ültek a poénok, még Lily meg Marshall sem volt olyan idegesítő, mint egyébként. Tetszettek a visszautalások is, pl a gondolatolvasás, vagy Ted és Robin major xy-ja (meg volt még valami, de már nem emlékszem), na, meg az is, hogy elővették újra Barney tervét (bár a térképből azért látszik, hogy sok dolga van még).

Arra sajnos ez a két rész sem volt elég, hogy elfeledtesse velem az évad borzalmas pillanatait, és az írók rossz húzásait, mert hogy ezekből sokkal több volt, mint a jókból. Talán a legnagyobb hiba a Barney-Robin kapcsolat volt, örültem is, mikor szétmentek, de nekem a Marshall-Lily páros is idegesítővé vált az évad végére, régebben valahogy sokkal viccesebbek voltak. Tedet viszont egyre inkább megkedveltem, a végére fellépett Barney mellé, mint második legviccesebb, pedig az első évadokban még egyértelműen ő volt a legrosszabb.

Én amúgy azok közé tartozok, akiket annyira nem izgat az anya-szál, egyedül akkor bosszankodom, mikor belengetik ezt az írók, és aztán nem foglalkoznak vele, de amúgy ha nincs róla szó, akkor nem nagyon hiányzik. Az viszont már nagyobb baj, hogy az egész évadban 3-4 olyan rész volt, amire azt lehet mondani, hogy na igen, így kell kinéznie egy HIMYM epizódnak, a többi meg csak "ehh" volt, vagy még az se.

Persze még így is szívesebben nézek meg egy How I Met-epizódot, mint mondjuk egy Two and a Half Ment, pedig a két sorozat ugyanazt a minőséget hozza. Nem tudom miért igazából, de én jó kedvvel nézem meg a részeket, nem csak "kötelességből", mint mondjuk a TaaHM-t. A finálét nem szeretném értékelni, legyen elég annyi, hogy jobb volt, mint az évad, amire viszont 5/10-nél nem tudok többet adni, a 6 pontos szitkomok egyszerűen jobbak ennél a sorozatnál.

"Mu-ha-ha."

Kaphatott volna a sorozat eddigi legjobb évada, egy ennél királyabb befejezést? Kétlem. Persze vannak/voltak hiányosságok, de ezt a fajta váltást, ami már az évad elején elkezdődött, nem lehetett volna ennél jobban véghez vinni. A kritika spoileres lesz, aki nem látta, az ne menjen a tovább mögé.

Egy dolgot nem értek: a dupla évadzáró két részét miért is kellett egy hét eltéréssel leadni? Lehet, hogy a nézettség szempontjából így jött ki jobban a FOX (ebben sem vagyok olyan biztos), de ez a két rész egyszerűen annyira összeillett, hogy akár még egy külön filmként is le lehetett volna adni. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de szerintem butaság volt szétszedni.

Már csak azért is az volt (mármint butaság szétszedni), mert az első rész annyira perfektre sikerült, hogy ha egyben adják, egyáltalán nem lehetett volna észrevenni, hogy a második az már sokkal gyengébb lett. Az első az tele volt wtf-okkal, már csak az alternatív univerzum bemutatásából fakadóan is, a másodikra viszont elveszett ez a másik univerzum okozta vrázs, és picit leült a sorozat. Egy átlag Fringe résznél nem volt rosszabb, sőt, de valahogy nem hozta az omg-pillanatokat.

Persze a finálé még így is erős lezárása volt, egy erősen közepes évadnak, aminek a főszálát körülbelül 6-8 részben le lehetett volna tudni, mert annyira egyszerűre írták az írók. Gyakorlatilag az egész évad arról szólt, hogy Walter minden részben elejtett valami sejtelmes megjegyzést arról, hogy Peter a másik univerzumból jött, és ezen kívül nem történt semmi. Ok, ott voltak shapeshifterek, meg az observerek is bekavartak, de róluk, főleg az utóbbiakról, még mindig nem tudunk annyira sokat. Persze ez annyira nem baj, az observerek erősen a mitológia részei, és szerintem jobb, amíg nem sokat tudunk róluk, csak azt mondom, hogy ennél valami komplexebb főszálat is összehozhattak volna.

Amúgy voltak az évad során jó filler epizódok is, de a sorozat úgy igazán a téli finálé után indult be csak, azóta viszont már egész korrekt epizódok voltak. A csúcspont talán a Peter című volt, melyben először nyerhettünk bepillantást, az alternatív univerzumba, de azért a White Tulip is tetszett, az időutazós csókával. A finálé előtti Northwest Passage-ben azt láthattuk, hogy milyen lenne a sorozat, ha Peter lenne a főszereplő, egy mezei rendőr sidekickkel, és nekem ez is nagyon bejött, tiszta X-akták hangulata volt az epizódnak (és még sok másiknak is az évad során, pl a Johari Window-nak, melyben egy kisváros lakosai voltak a főszereplők, akik ha elhagyták a város környékét, szörnyekké váltak). Innen már spoilerek is lesznek a fináléról, tehát csak óvatosan.

A Northwest Passage utolsó pillanataiban azt láthattuk, ahogy Peterhez megérkezik Mister Secretary, aki nagy meglepetésemre nem William Bell volt, hanem Walter(nate), Peter igazi apja. Egy ilyen befejezés után azt hihette az ember, hogy a következő epizódban majd Olivia és Walter kutatni fognak Peter után, de nagyon nem így történt, a finálé kezdő jeleneteiben az alternatív univerzumot láthattuk, azon belül is a Fringe divisiont, ami elég nagy meglepetés volt, hiszen teljesen más az egész ügyosztály, mint a rendes világban. Mások a tagok, mások vannak életben, még máshogy is öltözködnek. Ráadásképp ezek már több mint 10 éve űzik a szakmát, hiszen itt, az első fringe event már Walter átruccanásakor megtörtént.

Az első jelenetekben ezt a csapatot egy újabb ügy miatt hívják, megint lyuk nyílt a két világ között, és valamit tenni kell ezzel. A helyszínt már majdnem le kell zárni teljesen, mikor sikerül megoldani a problémát. A nézőknek megmutatják még, hogy a lyukon nem mások jöttek át, mint a rendes valóság Fringe csapata, pár Cortexiphan-nal kezelt emberrel együtt. Ezután persze jön a flashback, hogy miképp kerültek ide, és itt kicsit le is ül a rész, de ezt annyira nem veszi észre az ember, mert a cold open egyszerűen akkora királyság, hogy akár az egész duplarészre megmaradt volna a hangulat, ha nem szedik ketté.

Miután a flashbackek végére érünk, és Olivia-ék megérkeznek az ALT-ba (itt tényleg ALT:), akkor indul be igazán a rész. Egy Amerikainak, főleg New Yorkinak gondolom még jobban tetszett az alternatív valóság, de nekünk is feltűnhetnek az apró utalások, easter eggek, és ilyennekkel tele volt ez az időszak. Ez amúgy, a duplarész második felében is megmaradt, csak hát ott a történések már nem voltak annyira izgalmasak, mint itt az elsőben.

Az első rész végén még kapunk egy nagy csatát is, szuperképességekkel(!), és speckó effektekkel, ami megint csak felkeltené az ember érdeklődését, de itt vége is van az epizódnak. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha itt nem fejezik be, akkor nem éreztem volna laposabbnak a második részt, de így... Amúgy ezeknek a szuperképességeknek egy külön írást is lehetne szentelni, mert ilyen szempontból érdekes a sorozat, hiszen már mindent láthattunk időutazástól kezdve, teleportáláson át, gyógyításig, és mégsem Hősök-típusú szériaként marad meg az emberben a Fringe, hanem sokkal inkánn egy epizodikus nyomozósként. Ez pedig nagy kár, mert a sorozatban megvan a potenciál, de úgy tűnik, hogy az írók nem ezt az irányt szeretnék erőltetni.

Kérdezhetnénk persze, hogy akkor milyen irányt is? Azt hiszem, ez a duplarész második epizódjából derült ki tisztán, persze már az első évadban is utaltak erre erősen, csak annyira összefolynak a dolgok, annyi különböző rétege van a sorozatnak, hogy könnyen elfelejti az ember, miről is szól a sorozat igazából. Ebből a legutolsó epizódból persze könnyen ki lehet találni: a két univerzum harcáról. Ezt a harcot pedig nem más indította el, mint a mi világunk Walterje.

Érdekes volt amúgy megismerni a másik világ szemszögéből is a dolgokat, mert eddig úgy tűnt, hogy az alternatív valóság az teljesen gonosz, és csak úgy, el akarja pusztítani a rendest, de láthattuk, hogy ez nagyon nem így van, hiszen az alternatív világ nagy része teljesen lepusztult, egész városokat kellett karantén alá zárni, rengeteg ember halt meg. Jobb lett volna szerintem, ha kicsit foglalkoznak ezzel, és akár még szájbarágósan el is mondják, hogy ez volt Walternate motivációja, de persze így is lehet érteni.

Persze a második részben nem lett volna erre idő, nem ezen volt a hangsúly, hanem Walter és William Bell várva-várt találkozásán, és ezt nagyon eltalálták az írók. Nem csak a két karakter miatt működtek a dolog, a két színész is kitett nagyon magáért. A legjobb közös jelenetük egyértelműen a 3. képen is látható kocsis volt, ott nagyon átjöttek az érzelmek, persze ezen a zene is segített. Ennek ellenére, én egy picit többet vártam a találkozásuktól, azt hittem több dolog fog kiderülni, egyedül azt tudtuk meg, hogy Bell azért vette ki Walter agyának egyes részeit, mert Walter megkérte rá, mivel nem tetszett neki az ember, amivé vált volna. Ez pedig annyira nem volt nagy meglepetés, sőt, én azt hittem, hogy ezt eddig is tudtuk már, annyira egyértelműnek tűnt.

Az is egyértelmű volt az egész rész során, hogy nem lépik meg a "Peter a másik univerzumban" szálat, ezért nem is csodálkoztam, mikor kiderült, hogy inkább hazamegy. Sajnos a nagy csavar, a két Olivia helycseréje, sem tudott meglepni, hiszen az évad elején majdnem ugyanezt eljátszották Charlie-val és nekem már az sem tetszett. Azt persze nem mondom, hogy a következő évadra nézve ez nem volt egy tökös húzás, meg azt sem, hogy nem érdekel, hogyan hozzák vissza Oliviát, de ha csak az évadzáró nézzük, ez a csavar gyenge volt.

Ez is közrejátszik abban, hogy a fináléra nem tudok 8/10-nél többet adni, na meg az is, amit a kritika során már többször említettem: a második rész egyszerűen gyengébb lett, mint az első, és így, hogy nem egyben adták le a kettőt, túlságosan észrevehető volt a két rész közötti különbség. A finálé azért még mindig jobb lett, mint az évad, amire 6 pontnál nem tudok többet adni, én ennél egy sokkal összetettebb főszálat várnék a sorozattól, remélem, hogy ezt majd a következő, harmadik évadban meg is kapom.

Ennyi volt. Hat évad, gyakorlatilag 6 teljesen más évad, és ha nincs is olyan ember, akinek mindegyik ugyanúgy tetszett, abban biztos vagyok, hogy mindenki megtalálja köztük azt, ami a szívéhez nőtt, és ami a kedvenc sorozatai közé emeltet a Lostot.

Aki követte a 3. évadról írt kritikáimat, az emlékezhet rá, hogy a premiernél még nagyon bejött a sorozat (9/10), aztán 7 rész elteltével még mindig azt mondtam, hogy nincs baj, bejöttek a változtatások (8/10), a félévadzáróra viszont már picit kiábrándultam, és csak 6 pontot adtam rá. A visszatérés óta nem is írtam kritikát a sorozatról, mivel a legtöbbször le voltam maradva négy-öt résszel, főleg azért, mert minőség rohamosan csökkent, a finálé előtti részekre már 4-5/10-es mélységekbe ért a sorozat.

A romlás oka pedig egyértelmű volt: Jenny karakterét gyakorlatilag teljesen szétbszták az évad során, pedig az első kettőben ő még az egyik legjobbak közé tartozott. Egyszerűen minden részben lejjebb süllyedt a karakter, a mélypont pedig a drogdílerkedés volt. Aztán jött persze a fordulópont, mikor Nate megmentette őt, és akkor hirtelen Jenny beleszeretett, és az elkövetkező részekben azon mesterkedett, hogy végre megszerezhesse őt magának.

Ezzel a szállal kapcsolatban, nekem végig az volt az érzésem, hogy az írók csak a rajongók miatt tették bele, hiszen teljesen váratlan volt, kettejük közt utoljára a második évad közepén volt valami, azóta még csak szóba sem jött a dolog. Nem mondom, hogy akkor nem szurkoltam, hogy összejöjjenek, de ez most annyira a semmiből jött, hogy egyáltalán nem tudott érdekelni, összejönnek-e a végén.

Az évad másik nagy hibája Serena volt, aki gyakorlatilag egy értelmes sztoriszálat nem kapott a 22 rész során. Persze biztos volt olyan, akit érdekelt, hogy minden második részben az apját keresi, de végül sosem találja meg, és olyan is, akinek tetszett az apa karaktere, de én nem tartoztam ezek közé. Talán azért nem, mivel, mielőtt megismertük a karaktert, ez a szál teljesen kuszának, értelmetlennek tűnt, viszont, mikor végre találkoztunk vele, a sztoriszál teljesen leegyszerűsödött, 3 részről látható fordulatokkal volt tele, gyakorlatilag semmin nem lehetett meglepődni, pedig a sorozatban azért szoktak lenni omg-pillanatok.

Hibának tartottam még azt is, hogy az évad második felének nagy részét a Chuck és nagybátyja közti harcnak szentelték. Egyszerűen nem tudott érdekelni, mivel tudtuk, hogy úgyis Chucké lesz a hotel, az pedig gyenge húzás volt, hogy Chuck anyját is hozzákötötték ehhez a szálhoz. Annak persze örültem, hogy végül tényleg az anyja volt, mert ez okot ad egy potenciális visszatérésre, és nekem a karakterrel nem volt bajom, egyszerűen rossz céllal írták bele a sorozatba.

Viszont ennek a hoteles szálnak a legalja nem ez, hanem Chuck és Blair szakítása volt. Egyszerűen nem értettem, hogy ennyi miatt miért kell szakítaniuk, és ezzel szerintem az írók is így voltak, mert részeken keresztül csak magyarázkodtak a karakterek, hogy miért is kellett szétmenniük, pedig egyértelmű volt, hogy az ok az teljesen mondvacsinált, hiszen - végül is - egyikük sem tett úgy igazán rosszat (ezzel persze lehet vitatkozni).

Sajnos az évad hibáinak listája még itt sem ér véget. Vanessa karaktere még mindig óriási baklövés, sokkal jobban örültem volna, ha Hilary Duff helyett ő távozik, Olivia karaktere szerintem sokkal jobban illett volna Danhez. Emellett az sem jött be, hogy eltűntek a kitűnő párbeszédek, és a popkult utalások is háttérbe szorultak, poénok pedig szinte nem is voltak az évadban.

Nagyon nem tetszett az sem, hogy magának a Gossip Girlnek semmi szerepe nem maradt a sorozatban, hiszen a középiskola elhagyása után, már nem igazán erről szólt a sorozat szereplőinek élete. Jenny persze kivétel volt (legalábbis egy darabig), de a többiek esetében a GG már csak említés szintén tűnt fel, és mikor beszéltek róla, az nagyon erőltetettnek tűnt. A Gossip Girl szerepe egyszerűen leredukálódott arra, hogy a részek elején és a végén mondott valami frappáns bevezető/lezáró szöveget, és a részek közben, a reklámszünetek előtt, mindig elhangzott a szájából, hogy "hoppá, úgy néz ki xy nagy bajban van".

Azt hiszem sikerült érzékeltetnem, hogy mi volt a baj az évaddal. Egyszerűen elvették a sorozat alapját, megszűnt az a feelgood hangulat, amit az első 2 évad során mindig is éreztem, és amiért talán elkezdtem nézni a sorozatot (persze nem tudtam, hogy ilyen lesz, de teljesen random módon kezdtem el nézni, egy megérzés alapján, és furcsa módon, teljesen azt hozta, amit - valószínűleg tudat alatt - vártam). Épp ezért egyáltalán nem izgatott a finálé, nem vártam, és az sem zavart, hogy két nagyobb wtf-ot is elspoilereztem magamnak, egészen mostanáig meg sem néztem.

Még akkor sem jöttem lázba, amikor olvastam, hogy tele volt wtf-pillanatokkal, gondoltam, biztos az a két legnagyobb csavar, amikről én is olvastam korábban, ezek pedig annyira nem izgattak, elsőre teljesen randomnak, ok nélkülinek tűntek. A finálét látva viszont meg kell mondjam, hogy nem tévedhettem volna nagyobbat.

Persze a két ismert csavar közül, az egyik még a rész közben is hülyeségnek tűnt, nem értettem, hogy Dan honnan jött rá hirtelen, hogy mégis szereti Serena-t. Még Serena teljesen hihető is a dolog, hiszen Nate nem volt épp a legjobb barát, és az apja elvesztése is megrázta őt, de azt egyszerűen nem értem, hogy Dan miként szerethetett bele Serenába újra.

A másik csavar viszont tökéletes volt, és nekem helyrehozta az évad egyik legnagyobb hibáját. Természetesen arra gondolok, hogy Jenny lefeküdt Chuckkal. Itt éreztem először az évad során, hogy Jenny okkal csinálja ezt, hiszen tényleg szomorú volt, ahogy azt el is mondta utána Ericnek. Itt először meg is tudtam őt sajnálni, nem úgy, mint mondjuk a drogos részek után.

Chuck oldaláról is teljesen beleillett a sztoriba a dolog, ő is szomorú volt Blair látszólagos elvesztése miatt, és teljesen meg lehetett érteni, hogy miért tette, amit tett. A Chuck-Blair szál nekem az egész évad során megmaradt az egyetlen fényes pontnak, és itt a fináléban sem tudtam csalódni, még akkor sem, ha végül is nem egy párként fejezték be az évadot. Már most leírnám, hogy a cliffhanger majdnem biztos, hogy kamu lesz, a sorozat legjobb szereplőjét csak nem írják ki, és maga a gyűrű is előreutalás volt szerintem, hogy ők ketten, Chuck és Blair, a következő évad végén összeházasodnak. Ezt a szálat egyszerűen nem lehet tovább húzni, úgyis együtt lesznek a végén, és szerintem az írók is hajlanak a házasság felé, ők is tudják, hogy nem sok értelme van ezt tovább halasztani.

Az finálé nagy wtf-jainak persze még itt sem volt vége, a legvégén bedobták meg Georgina terhességét is, ami, hát, igencsak meglepett, nem is igazán értettem, mit keres a karakter az évadzáróban, de ha visszaemlékszik az ember a 2. évad végre, akkor bizony ennek is volt értelme. Azt már most érzem, hogy Dan és Georgina gyereknevelése (merthogy a színésznő maradhat, hiszen a sorozatát, a Mercy-t, elkaszálták) az egyik legjobb szál lesz a következő évadban, már csak a két karakter miatt is. Talán ez a komédiát is visszahozhatja kicsit a sorozatba, persze ez egyáltalán nem biztos, hiszen ez a téma ugyanúgy lehet komoly dráma is, mint poénforrás.

Annak ellenére, hogy a finálé ennyire jó volt, azért simán voltak hibái is. A rendezés (ahogy több helyen is olvastam) tényleg gyenge volt néha, főleg az utolsó jelenetnél, de engem a legjobban nem ez zavart, hanem Serena karaktere. Sokáig tartott, de most végre rájöttem, hogy ő az egyetlen, aki negatív irányba kilóg a sorozatból, egyszerűen senkivel sincs chemistry-je, és teljesen súlytalanok a jelentei. Erről valószínűleg nem csak a színésznő tehet, mert nem hinném, hogy a Dant játszó Penn Badgley akkora színész lenne, és mégis, a Blairrel közös jeleneteiben szinte kézzel tapintható a feszültség. Ugyanez vonatkozik Nate karakterére is amúgy, Chace Crawford talán a leggyengébb színész a sorozatban, és mégis kedvelhetőbb a karaktere, mert nem olyan bugyután van megírva, mint Serena-é.

Azt hiszem mindenre sikerült kitérnem, amire szerettem volna, így a végére már csak a pontszámok maradtak. Az évadra azt hiszem reális, ha csak 5 pontot adok, a finálét viszont nyugodt szívvel fel tudom pontozni, nálam simán megütötte a 8/10-es szintet, és visszahozta kicsit a sorozat iránti szeretetemet is. A következő évadra nagyon kíváncsi vagyok, nagy kérdés, hogy innen milyen irányba viszik el a sorozatot, de ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy folytatni fogják a drámázást, ami ránk, a nézőkre, rajongókra nézve, lehet nem a legjobb döntés lenne.

Kedden ért véget az USA-ban az évad legrosszabb újoncának (1. szerintem 2. azok közül, amelyeket néztem) első évada, amelynek fináléjáról egy poztívum mindenképp elmondható: a nagyon lapos sorozatot megpróbálták lezárni, egy fordulatos, pörgős, akciódús epizóddal, amelyben a karakterek nagy-nagy változásokon mentek keresztül, és nekünk,  ezeken a változásokon kellett volna meglepődnünk.

Persze a dolog nem sikerült, nem is sikerülhetett. Megmondom miért: a sorozatban egyszerűen nem voltak érdekes karakterek. A szezon nagy részében 1 szálon futottak a cselekmények (a Fifth Column és a V-k harca), és mégsem volt idejük a karakterizálásra, a főbb szereplők közül egyiket sem sikerült megszerettetniük velem (és gondolom másokkal sem). A legtöbb sorsa közömbös volt számomra, egyeseket még utáltam is, de aki egyáltalán érdekelt valamennyire, az csak egy volt, egyetlen mellékszereplő, a hajón lévő lázadók vezetője.

És az a baj, hogy a finálét az egyes karakterek dilemmáira hegyezték ki, Anna, Chad, Ryan, a pap (John talán?) és a terrorista is olyan döntéseket hozott, amelyeknek majd komoly következményei lesznek a jövőben. Chadé mondjuk nem igazán döntés volt, inkább csak rájött valami fontos dologra, de azt hiszem azzal, hogy megjelent a végén a templomban, az ő esetében is eldőlt, hogy melyik oldalon fog állni, a következő évadban.

Chad Decker karakterét amúgy az egyik előző kritikámban említettem már, és ott azt írtam, hogy a riporter hirtelen átállt a másik oldalra. Persze mint kiderült, Chad akkor még a V-kkel volt, és nem azért nem mondta el, hogy ki az informátora, mert esetleg átállt, hanem csak azért, mert "nem lenne etikus". Ez pedig kód arra, hogy az írók balfszok voltak, nem tudtak jobb magyarázatot kitalálni arra, hogy miért nem mondja el, amikor ez teljesen logikus lett volna. Ők akkor már tudták, hogy az évadzáró egyik nagy "csavarja" az lesz, hogy átáll a riporter, és ha elmondta volna a pap nevét, akkor a papot is ki kellett volna írniuk az íróknak, ezt pedig nem akarták.

A finálé egyetlen jó jelenetét pont a pap hozta, a beszéde ott a templomban jól eltalált jelenet volt. Persze valószínű, hogy ez nem a karakternek és az írásnak köszönhető, hanem inkább a színésznek és a zenének, mert hát az ő karakterét sem nagyon mélyítették el a 12 rész során.

Nem mondom azt, hogy minden egyes embernek kellett volna egy külön részt szentelni, de simán karakterizálhattok volna többet, hiszen átívelő szál gyakorlatilag csak a fifth column és a V-k harca volt. Persze ezt a harcot sem tudták jól felépíteni, a sorozat, a vége felé már nagyon epizodikussá vált, hiszen a "terroristáknak" nem volt nagyobb terve, és inkább csak lesték az alkalmat, míg a V-k tervéről kb semmit sem tudtunk meg, még itt a fináléban sem.

Talán ez volt a sorozat egyik legnagyobb hibája amúgy, hogy a V-knek hiába volt egy terve, ami az egyik nagy rejtély lehetett volna a sorozatban, mégsem volt lényeges, mivel semmit nem mondtak el róla, és a szünet óta, az évad utolsó jelenetéig, nem is foglalkoztak vele egyáltalán. És ezt nem értem miért, ha a fifth column gyenge próbálkozásai helyett,  inkább a V-k tervére fókuszálnak, szerintem sokkal érdekesebb lett volna a sorozat. A 2. évadban már valószínűleg fontosabb szerepe lesz a tervnek, bár az a vörös ég annyira gáz volt a rész végén, hogy egyelőre ez sem tudja felkelteni az érdeklődésem.

Voltak még ordító hibák, és logikátlanságok az évad során, de ezekről még egyszer nem szeretnék írni (a szünet után írt kritikámban ezekn volt a hangsúly), meg amúgyis, magában a fináléban, már nem annyira volt ilyen. Persze voltak érdekes dolgok, pl az, ahogy a vadász elfogta Valt, a terhes nőt (egyszer csak "szagott fogott" és megérezte, hogy megindult a szülés - legalábbis ez a legjobb magyarázatom a rész első jelenetére...), na, meg a hajón lévők lázadása elkapása is (én úgy éreztem, hogy az a 2-3 jelenet kicsit elkapkodott, érthetetlen volt, vagy az is lehet, hogy egyszerűen kihagytak egyet), de összességében, a finálén legalább látszott, hogy érdekesnek, izgalmasnak szánták az sorozat írói, és legalább nem a semmiről szólt, történt is valami, nem úgy, mint a az évad nagy részében.

Viszont még így sem tudok rá 6/10-nél többet adni, de azért mégiscsak jobb volt, mint maga az évad, amire 5/10-nél sehogy sem tudok többet adni, sőt, ha szubjektívan nézem, még ennyit se. De még így is azt mondom, hogy a sorozatban van bőven potenciál, és hát ennek kihasználására legalább 13 részük lesz jövőre (talán még több is, ha marad a nézettség), tehát lehet reménykedni. Mindenesetre drasztikus változtatások kellenének, de mondom, az évadzáró vége alapján, erre van remény, innen el lehet vinni a sorozatot olyan irányba, ami inkább a V-kkel, az ő tervükkel (azaz a bigger picture-rel), és nem az ellenállással foglalkozna.

A finálé időpontja: Május 20., tehát holnap már tölthető lesz.

A két részes finálé jövő héten, május 24-én lesz, és az előzetes alapján menni fog a zúzás.