Wall of text Mu4Ever mester hatására.
[random játék]. Egy játék amit ha valaki elkezd, nem tud abbahagyni. [random embercsoport] egy évvel ezelőtt még alig ismerték, mostanra pedig már szinte mindenkit megfertőzött. Legtöbben akik elkezdték, le is ragadtak mellette, csak néhányan tudták abbahagyni. Én is játszottam vele, de szerencsére sikerült letennem. Bár volt pár vissszaesésem, de mostanra már teljesen tiszta vagyok (bocs ezt nem lehetett kihagyni). Viszont legtöbben még mindig tolják, [random helyen] még mindig vannak akik erről beszélnek, de szerencsére már nem olyan durva a helyzet, mint mondjuk tavasszal, amikor akár 10-12 ember mesélte a sztorikat, hogy [random sztorik] Hihetetlen milyen hatással van az emberekre ez a játék, van akiből kockát csinált, van akinek teljesen megváltoztatta a beszédstílusát, legtöbbjüket függővé tette. Emlékszem volt olyan, hogy több órán keresztül ment a vita, hogy az [random szó] pontosan mit is jelent, és kétlem, hogy a legtöbb ember egy évvel ezelőtt nem szrta volna e le teljesen az egészet. Most meg már egész nap mennek a dotás poénok. Az elköszönés egyik megszokott formája lett, hogy "hazaérsz [megnevezett játék]?".
Én viszont máig nem tudom mitől ilyen addiktív ez a játék. [állítás a játékrol] ráadásul ugyanazok az emberek ellen játszanak, és mégse unják meg. Oké, [random állítás 2] miatt változatos lehet a játék, de annyira nem, hogy emiatt fél éven keresztül napi szinten tolja az ember. Ez már ahhoz vezetett egyeseknél, hogy fejből vágja [játékhoz kapcsolódó dolgok]. Ez pedig már tényleg nem normális. Vannak [változtatások] is egyébként, amikben ha már meg változtatják [kapcsolódó változatás], akkor az összes [megnevezett játékkal játszó egyén] erre veri, arról meg ne is beszéljünk ha új [fontos karakter] érkezik (valami ilyesmi hatása lehet). A [fontos változtatás] napját gondolom a naptárba is beírják, számolják, hogy mennyit kell még aludni még a [változtatás]-ig ,amiben aztán az [változtatás tartalma] van és akkor már túl sokat is mondtam. Persze tiszteletem a készítőknek, mert bármilyen jó játékot nagyon nehéz megcsinálni, én nem is őket akarom bántani, sőt csodálom őket, hogy egy ilyen, gyakorlatileg egyszerű (nem összetett) játékot, hogy tudtok ennyire addiktívvá tenni, hogy évekig csak azt csináld, míg egy új ps3mas játékkal az ember alig játszik 6-7 órát.
AZ is érdekes, hogy aki játszik vele, az a [random hasonló játék]nál is jobbnak tartja, ami - annak ellenére, hogy még életemben nem játszottam [random hasonlójáték]-al - szerintem egy bődületes baromság. Egyszerűen nem lehet összehasonlítani a komplexitását, változatosságát a két játéknak (igaz, hogy nem játszottam [random hasonló játék]-al, de más [hasonlo fajta játék]-al játszottam pár hónapig, ami valószínűleg gyengébb a [random hasonló játék 1]-nél és azt se lehet összehasonlítani a [eredetileg megnevezett játék]-al). Valószínűleg már ilyenkor is csak a fan beszél belőlük. Persze önmagához képest jó a játék, mindent kihoztak belőle amit lehet, de azért nincs benne több hónapnyi játékidő. Ráadásul ennek nagy része teljesen kárba megy, hiszen valamikor már [játék elején] eldől ki nyer, így van olyan, hogy az ember [random időt] elbasz a napjából a semmivel, ugyanis már az első pillanattól esélye sem volt, hogy nyerjen. Persze mi van akkor ha nyer? Amíg nem jutsz el 4-5 év alatt überimbapro szintre, hogy versenyeken indulhass, semmi. Meg amúgy is, egy 18 éves ember gondolom nem a [megnevezett játék]-ból akar megélni. Ha meg az addikt éppen nem játszik, mert nem működik a [játék helyszíne], akkor valószínűleg valami [játékkal kapcsolatos video]-t néz...
Ha egy játék így meg tud fertőzni egy kisebb közösséget, akkor mi lenne, ha több emberhez eljutna? Valószínűleg a wow-előfizetők számát is meghaladó kocka lenne emiatt az egyetlen játék miatt. Ez pedig hihetetlen. Végül pedig még egyszer A kérdés: Mi a [megnevezett játék] titka?
[kosárlabda]. Egy játék amit ha valaki elkezd, nem tud abbahagyni. [osztályunk] egy évvel ezelőtt még alig ismerték, mostanra pedig már szinte mindenkit megfertőzött. Legtöbben akik elkezdték, le is ragadtak mellette, csak néhányan tudták abbahagyni. Én is játszottam vele, de szerencsére sikerült letennem. Bár volt pár vissszaesésem, de mostanra már teljesen tiszta vagyok (bocs ezt nem lehetett kihagyni). Viszont legtöbben még mindig tolják, [az osztályteremben] még mindig vannak akik erről beszélnek, de szerencsére már nem olyan durva a helyzet, mint mondjuk tavasszal, amikor akár 10-12 ember mesélte a sztorikat, hogy [Csabi mekkora 3pontosat dobott] Hihetetlen milyen hatással van az emberekre ez a játék, van akiből kockát csinált, van akinek teljesen megváltoztatta a beszédstílusát, legtöbbjüket függővé tette. Emlékszem volt olyan, hogy több órán keresztül ment a vita, hogy a [lepattan] pontosan mit is jelent, és kétlem, hogy a legtöbb ember egy évvel ezelőtt nem szrta volna e le teljesen az egészet. Most meg már egész nap mennek a dotás poénok. Az elköszönés egyik megszokott formája lett, hogy "[megyunk kosár]?”
Én viszont máig nem tudom mitől ilyen addiktív ez a játék. [Fárasztó] ráadásul ugyanazok az emberek ellen játszanak, és mégse unják meg. Oké, [mezek színe] miatt változatos lehet a játék, de annyira nem, hogy emiatt fél éven keresztül napi szinten tolja az ember. Ez már ahhoz vezetett egyeseknél, hogy fejből vágja [a csapatfelállásokat és a elgujabb igazolásokat]. Ez pedig már tényleg nem normális. Vannak [szabályváltoztatások] is egyébként, amikben ha már meg változtatják [gyűrű méretét], akkor az összes [kosárlabdázó] erre veri, arról meg ne is beszéljünk ha új [sztárjátékos] érkezik (valami ilyesmi hatása lehet). A [szabályváltozás] napját gondolom a naptárba is beírják, számolják, hogy mennyit kell még aludni még a [változtatás]-ig ,amiben aztán az [aktuális új szabályok] vannak és akkor már túl sokat is mondtam. Persze tiszteletem a készítőknek, mert bármilyen jó játékot nagyon nehéz megcsinálni, én nem is őket akarom bántani, sőt csodálom őket, hogy egy ilyen, gyakorlatileg egyszerű (nem összetett) játékot, hogy tudtok ennyire addiktívvá tenni, hogy évekig csak azt csináld, míg egy új ps3mas játékkal az ember alig játszik 6-7 órát.
AZ is érdekes, hogy aki játszik vele, az a [hoki]nál is jobbnak tartja, ami - annak ellenére, hogy még életemben nem [hokiztam] - szerintem egy bődületes baromság. Egyszerűen nem lehet összehasonlítani a komplexitását, változatosságát a két játéknak (igaz, hogy nem [hokiztam], de más [labdajátékot]l játszottam pár hónapig, ami valószínűleg gyengébb a [hoki]-nál és azt se lehet összehasonlítani a [kosárlabda]-val). Valószínűleg már ilyenkor is csak a fan beszél belőlük. Persze önmagához képest jó a játék, mindent kihoztak belőle amit lehet, de azért nincs benne több hónapnyi játékidő. Ráadásul ennek nagy része teljesen kárba megy, hiszen valamikor már [az ellenfél megismerésekor] eldől ki nyer, így van olyan, hogy az ember [40 vagy 48percet] elbasz a napjából a semmivel, ugyanis már az első pillanattól esélye sem volt, hogy nyerjen. Persze mi van akkor ha nyer? Amíg nem jutsz el 4-5 év alatt überimbapro szintre, hogy versenyeken indulhass, semmi. Meg amúgy is, egy 18 éves ember gondolom nem a [kosárlabda]-ból akar megélni. Ha meg az addikt éppen nem játszik, mert [be van zárva a pálya], akkor valószínűleg valami [kosárlabdás videot]-t néz...
Ha egy játék így meg tud fertőzni egy kisebb közösséget, akkor mi lenne, ha több emberhez eljutna? Valószínűleg a wow-előfizetők számát is meghaladó kocka lenne emiatt az egyetlen játék miatt. Ez pedig hihetetlen. Végül pedig még egyszer A kérdés: Mi a [kosárlabda] titka?
