Gombostűt a tűpárnában.

 Magyarország földjének mélyén,
 Makó közelében olyan gázkincsre bukkantak hivatásos külföldi
 kincsvadászok, amely negyven éven át képes volna biztosítani
 Magyarország gázellátását, vagy a mostani ínséges időkben egy intenzív,
 húsz évre rövidített kitermelést véve alapul, akkora bevételhez
 juttathatná a magyar államkasszát, amely rövid idő, mondjuk öt-tíz év
 alatt a magyar életszínvonalat körülbelül az ausztriaira emelné, és húsz
 év múltán a magyar gazdaság csak e gázkincsnek köszönhető en
 felzárkózhatna a gazdag Európához.

 Mindebben nincs semmi túlzás. Minden érdeklődő ember tudta, hogy az
 Alföld mélyén többféle kincs lapul - olaj, gáz, termálvíz -, csak meg
 kell találni, de az sem nehéz, csupán fúró és némi türelem kell hozzá.

 Körülbelül olyan feladat ez, mint gombostűt találni a tűpárnában.. A
 Falcon Oil, ez a kanadai központú multi cég képes volt - saját állítása
 szerint - egy éven át keresni, amíg telibe találta a gombostűt, vagyis a
 600 milliárd köbméteres gáztartályt, lent, hat kilométer mélyen a föld
 alatt.

 A cég - nem tudni hogyan és mennyiért - kizárólagos jogot kapott 35 évre
 a magyar államtól a gázkutatásra, és ami elképesztő, a gáz kitermelésére
 és eladására is. A magyar állam szerényen csak 12 százalék
 bányajáradékot kér cserébe, vagyis odaajándékozta a Falcon Oil-nak e
 páratlanul értékes gázkincs 88 százalékát.

 Hogy mennyi pénzről van szó? Ebből a gázkincsből az utolsó fillérig ki
 lehetne fizetni a teljes magyar államadósságot, ami egyúttal a magyar
 gazdaság elképesztő felerősödését eredményezné. Avagy fel lehetne
 függeszteni a megszorításokat, sőt emelni lehetne a nyugdíjakat és a
 béreket, és a gazdaságot serkentő intézkedéseket lehetne indítani.

 Felfoghatatlanul sok pénz, ami a jelek szerint majdnem mind a másé lesz.
 Nem kell, hogy így legyen. A magyar jog ismeri a feltűnően aránytalan
 szerződés fogalmát. Az ilyen szerződést meg lehet támadni, és amíg
 jogállami volt Magyarországon, addig a bíróság az ilyen szerződéseket
 meg is semmisítette. Íme, itt a nagy történelmi pillanat a nagy közös
 cél, amelynek mentén közös nevezőt találhatnának az ország egymással
 szembenálló erői.

 Senki nem vitatja el a külföldi befektető jogát a tisztes haszonhoz, de
 senki sem fogadhatja el a tisztességtelen haszon érvényesítését.
 Tudtuk, hogy Magyarország földjének mélyén kincsek lapulnak, örömmel
 vettük a kalandos kedvű vállalkozók jelentkezését, azonban az államnak
 jól felfogott érdeke, hogy az ország földjében rejtőző kincs kiaknázása
 az ország népének érdekeit szem előtt tartva történjék.
 Magyarország nem Rhodesia, és ez nem a XIX. század.

 A Gyurcsány-kormány lapzártakor hallgatott a szerződés tartalmáról. Van
 azonban egy pont, ahol már meg kell állítani a dolgok menetét. A makói
 gázkincs kitermelése nem történhet meg a mostani feltételek között. Az
 ország népe nem nézheti ölbe tett kézzel saját kifosztását. A történelmi
 hanyatlásnak és a kollektív hülyeségnek egy ponton véget kell vetni.
 Azért, mert lelkiismeretlen bűnözők a maguk pitiáner hasznára, olcsó
 jutalékokért kiárusítják apránként és nagyban az ország kincseit, még
 nem kell feladni mindent, még érdemes harcolni mindazért, ami megmenthető.

 A magyar nagytőkének sem áll érdekében az ország kifosztása. Talán
 vegyünk példát a horvátokról Ők nem adták oda koncesszióba sem 35 évre,
 sem rövidebb időre, sem a Falcon Oil-nak, sem másnak az Adriát.
 Inkább maguk építettek autóutat, hogy a turisták kényelmesebben
 odaérjenek. Nota bene: az ügyes kanadaiak a horvátoktól bérelték azt a
 fúrótornyot, amivel Makónál gázt találtak.


 Küldd tovább mindenkinek!
 Tudjon róla minden Magyar! Juhász Ágnes Katalin