HabiBárpult

Nocsak, nézhető HIMYM-részek? Egybe néztem az utolsó kettőt, és meg kell mondjam, nekem bejöttek (főleg az utolsó előtti), valamennyire még idézték is a régi szép időket.

A túl sok romantika ugyan kezd unalmas lenni, a legtöbben valószínűleg nem is ezért szerettek bele a sorozatba, de ebben a két részben valahogy ültek a poénok, még Lily meg Marshall sem volt olyan idegesítő, mint egyébként. Tetszettek a visszautalások is, pl a gondolatolvasás, vagy Ted és Robin major xy-ja (meg volt még valami, de már nem emlékszem), na, meg az is, hogy elővették újra Barney tervét (bár a térképből azért látszik, hogy sok dolga van még).

Arra sajnos ez a két rész sem volt elég, hogy elfeledtesse velem az évad borzalmas pillanatait, és az írók rossz húzásait, mert hogy ezekből sokkal több volt, mint a jókból. Talán a legnagyobb hiba a Barney-Robin kapcsolat volt, örültem is, mikor szétmentek, de nekem a Marshall-Lily páros is idegesítővé vált az évad végére, régebben valahogy sokkal viccesebbek voltak. Tedet viszont egyre inkább megkedveltem, a végére fellépett Barney mellé, mint második legviccesebb, pedig az első évadokban még egyértelműen ő volt a legrosszabb.

Én amúgy azok közé tartozok, akiket annyira nem izgat az anya-szál, egyedül akkor bosszankodom, mikor belengetik ezt az írók, és aztán nem foglalkoznak vele, de amúgy ha nincs róla szó, akkor nem nagyon hiányzik. Az viszont már nagyobb baj, hogy az egész évadban 3-4 olyan rész volt, amire azt lehet mondani, hogy na igen, így kell kinéznie egy HIMYM epizódnak, a többi meg csak "ehh" volt, vagy még az se.

Persze még így is szívesebben nézek meg egy How I Met-epizódot, mint mondjuk egy Two and a Half Ment, pedig a két sorozat ugyanazt a minőséget hozza. Nem tudom miért igazából, de én jó kedvvel nézem meg a részeket, nem csak "kötelességből", mint mondjuk a TaaHM-t. A finálét nem szeretném értékelni, legyen elég annyi, hogy jobb volt, mint az évad, amire viszont 5/10-nél nem tudok többet adni, a 6 pontos szitkomok egyszerűen jobbak ennél a sorozatnál.

"Mu-ha-ha."

Kaphatott volna a sorozat eddigi legjobb évada, egy ennél királyabb befejezést? Kétlem. Persze vannak/voltak hiányosságok, de ezt a fajta váltást, ami már az évad elején elkezdődött, nem lehetett volna ennél jobban véghez vinni. A kritika spoileres lesz, aki nem látta, az ne menjen a tovább mögé.

Egy dolgot nem értek: a dupla évadzáró két részét miért is kellett egy hét eltéréssel leadni? Lehet, hogy a nézettség szempontjából így jött ki jobban a FOX (ebben sem vagyok olyan biztos), de ez a két rész egyszerűen annyira összeillett, hogy akár még egy külön filmként is le lehetett volna adni. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de szerintem butaság volt szétszedni.

Már csak azért is az volt (mármint butaság szétszedni), mert az első rész annyira perfektre sikerült, hogy ha egyben adják, egyáltalán nem lehetett volna észrevenni, hogy a második az már sokkal gyengébb lett. Az első az tele volt wtf-okkal, már csak az alternatív univerzum bemutatásából fakadóan is, a másodikra viszont elveszett ez a másik univerzum okozta vrázs, és picit leült a sorozat. Egy átlag Fringe résznél nem volt rosszabb, sőt, de valahogy nem hozta az omg-pillanatokat.

Persze a finálé még így is erős lezárása volt, egy erősen közepes évadnak, aminek a főszálát körülbelül 6-8 részben le lehetett volna tudni, mert annyira egyszerűre írták az írók. Gyakorlatilag az egész évad arról szólt, hogy Walter minden részben elejtett valami sejtelmes megjegyzést arról, hogy Peter a másik univerzumból jött, és ezen kívül nem történt semmi. Ok, ott voltak shapeshifterek, meg az observerek is bekavartak, de róluk, főleg az utóbbiakról, még mindig nem tudunk annyira sokat. Persze ez annyira nem baj, az observerek erősen a mitológia részei, és szerintem jobb, amíg nem sokat tudunk róluk, csak azt mondom, hogy ennél valami komplexebb főszálat is összehozhattak volna.

Amúgy voltak az évad során jó filler epizódok is, de a sorozat úgy igazán a téli finálé után indult be csak, azóta viszont már egész korrekt epizódok voltak. A csúcspont talán a Peter című volt, melyben először nyerhettünk bepillantást, az alternatív univerzumba, de azért a White Tulip is tetszett, az időutazós csókával. A finálé előtti Northwest Passage-ben azt láthattuk, hogy milyen lenne a sorozat, ha Peter lenne a főszereplő, egy mezei rendőr sidekickkel, és nekem ez is nagyon bejött, tiszta X-akták hangulata volt az epizódnak (és még sok másiknak is az évad során, pl a Johari Window-nak, melyben egy kisváros lakosai voltak a főszereplők, akik ha elhagyták a város környékét, szörnyekké váltak). Innen már spoilerek is lesznek a fináléról, tehát csak óvatosan.

A Northwest Passage utolsó pillanataiban azt láthattuk, ahogy Peterhez megérkezik Mister Secretary, aki nagy meglepetésemre nem William Bell volt, hanem Walter(nate), Peter igazi apja. Egy ilyen befejezés után azt hihette az ember, hogy a következő epizódban majd Olivia és Walter kutatni fognak Peter után, de nagyon nem így történt, a finálé kezdő jeleneteiben az alternatív univerzumot láthattuk, azon belül is a Fringe divisiont, ami elég nagy meglepetés volt, hiszen teljesen más az egész ügyosztály, mint a rendes világban. Mások a tagok, mások vannak életben, még máshogy is öltözködnek. Ráadásképp ezek már több mint 10 éve űzik a szakmát, hiszen itt, az első fringe event már Walter átruccanásakor megtörtént.

Az első jelenetekben ezt a csapatot egy újabb ügy miatt hívják, megint lyuk nyílt a két világ között, és valamit tenni kell ezzel. A helyszínt már majdnem le kell zárni teljesen, mikor sikerül megoldani a problémát. A nézőknek megmutatják még, hogy a lyukon nem mások jöttek át, mint a rendes valóság Fringe csapata, pár Cortexiphan-nal kezelt emberrel együtt. Ezután persze jön a flashback, hogy miképp kerültek ide, és itt kicsit le is ül a rész, de ezt annyira nem veszi észre az ember, mert a cold open egyszerűen akkora királyság, hogy akár az egész duplarészre megmaradt volna a hangulat, ha nem szedik ketté.

Miután a flashbackek végére érünk, és Olivia-ék megérkeznek az ALT-ba (itt tényleg ALT:), akkor indul be igazán a rész. Egy Amerikainak, főleg New Yorkinak gondolom még jobban tetszett az alternatív valóság, de nekünk is feltűnhetnek az apró utalások, easter eggek, és ilyennekkel tele volt ez az időszak. Ez amúgy, a duplarész második felében is megmaradt, csak hát ott a történések már nem voltak annyira izgalmasak, mint itt az elsőben.

Az első rész végén még kapunk egy nagy csatát is, szuperképességekkel(!), és speckó effektekkel, ami megint csak felkeltené az ember érdeklődését, de itt vége is van az epizódnak. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha itt nem fejezik be, akkor nem éreztem volna laposabbnak a második részt, de így... Amúgy ezeknek a szuperképességeknek egy külön írást is lehetne szentelni, mert ilyen szempontból érdekes a sorozat, hiszen már mindent láthattunk időutazástól kezdve, teleportáláson át, gyógyításig, és mégsem Hősök-típusú szériaként marad meg az emberben a Fringe, hanem sokkal inkánn egy epizodikus nyomozósként. Ez pedig nagy kár, mert a sorozatban megvan a potenciál, de úgy tűnik, hogy az írók nem ezt az irányt szeretnék erőltetni.

Kérdezhetnénk persze, hogy akkor milyen irányt is? Azt hiszem, ez a duplarész második epizódjából derült ki tisztán, persze már az első évadban is utaltak erre erősen, csak annyira összefolynak a dolgok, annyi különböző rétege van a sorozatnak, hogy könnyen elfelejti az ember, miről is szól a sorozat igazából. Ebből a legutolsó epizódból persze könnyen ki lehet találni: a két univerzum harcáról. Ezt a harcot pedig nem más indította el, mint a mi világunk Walterje.

Érdekes volt amúgy megismerni a másik világ szemszögéből is a dolgokat, mert eddig úgy tűnt, hogy az alternatív valóság az teljesen gonosz, és csak úgy, el akarja pusztítani a rendest, de láthattuk, hogy ez nagyon nem így van, hiszen az alternatív világ nagy része teljesen lepusztult, egész városokat kellett karantén alá zárni, rengeteg ember halt meg. Jobb lett volna szerintem, ha kicsit foglalkoznak ezzel, és akár még szájbarágósan el is mondják, hogy ez volt Walternate motivációja, de persze így is lehet érteni.

Persze a második részben nem lett volna erre idő, nem ezen volt a hangsúly, hanem Walter és William Bell várva-várt találkozásán, és ezt nagyon eltalálták az írók. Nem csak a két karakter miatt működtek a dolog, a két színész is kitett nagyon magáért. A legjobb közös jelenetük egyértelműen a 3. képen is látható kocsis volt, ott nagyon átjöttek az érzelmek, persze ezen a zene is segített. Ennek ellenére, én egy picit többet vártam a találkozásuktól, azt hittem több dolog fog kiderülni, egyedül azt tudtuk meg, hogy Bell azért vette ki Walter agyának egyes részeit, mert Walter megkérte rá, mivel nem tetszett neki az ember, amivé vált volna. Ez pedig annyira nem volt nagy meglepetés, sőt, én azt hittem, hogy ezt eddig is tudtuk már, annyira egyértelműnek tűnt.

Az is egyértelmű volt az egész rész során, hogy nem lépik meg a "Peter a másik univerzumban" szálat, ezért nem is csodálkoztam, mikor kiderült, hogy inkább hazamegy. Sajnos a nagy csavar, a két Olivia helycseréje, sem tudott meglepni, hiszen az évad elején majdnem ugyanezt eljátszották Charlie-val és nekem már az sem tetszett. Azt persze nem mondom, hogy a következő évadra nézve ez nem volt egy tökös húzás, meg azt sem, hogy nem érdekel, hogyan hozzák vissza Oliviát, de ha csak az évadzáró nézzük, ez a csavar gyenge volt.

Ez is közrejátszik abban, hogy a fináléra nem tudok 8/10-nél többet adni, na meg az is, amit a kritika során már többször említettem: a második rész egyszerűen gyengébb lett, mint az első, és így, hogy nem egyben adták le a kettőt, túlságosan észrevehető volt a két rész közötti különbség. A finálé azért még mindig jobb lett, mint az évad, amire 6 pontnál nem tudok többet adni, én ennél egy sokkal összetettebb főszálat várnék a sorozattól, remélem, hogy ezt majd a következő, harmadik évadban meg is kapom.

Ennyi volt. Hat évad, gyakorlatilag 6 teljesen más évad, és ha nincs is olyan ember, akinek mindegyik ugyanúgy tetszett, abban biztos vagyok, hogy mindenki megtalálja köztük azt, ami a szívéhez nőtt, és ami a kedvenc sorozatai közé emeltet a Lostot.

Aki követte a 3. évadról írt kritikáimat, az emlékezhet rá, hogy a premiernél még nagyon bejött a sorozat (9/10), aztán 7 rész elteltével még mindig azt mondtam, hogy nincs baj, bejöttek a változtatások (8/10), a félévadzáróra viszont már picit kiábrándultam, és csak 6 pontot adtam rá. A visszatérés óta nem is írtam kritikát a sorozatról, mivel a legtöbbször le voltam maradva négy-öt résszel, főleg azért, mert minőség rohamosan csökkent, a finálé előtti részekre már 4-5/10-es mélységekbe ért a sorozat.

A romlás oka pedig egyértelmű volt: Jenny karakterét gyakorlatilag teljesen szétbszták az évad során, pedig az első kettőben ő még az egyik legjobbak közé tartozott. Egyszerűen minden részben lejjebb süllyedt a karakter, a mélypont pedig a drogdílerkedés volt. Aztán jött persze a fordulópont, mikor Nate megmentette őt, és akkor hirtelen Jenny beleszeretett, és az elkövetkező részekben azon mesterkedett, hogy végre megszerezhesse őt magának.

Ezzel a szállal kapcsolatban, nekem végig az volt az érzésem, hogy az írók csak a rajongók miatt tették bele, hiszen teljesen váratlan volt, kettejük közt utoljára a második évad közepén volt valami, azóta még csak szóba sem jött a dolog. Nem mondom, hogy akkor nem szurkoltam, hogy összejöjjenek, de ez most annyira a semmiből jött, hogy egyáltalán nem tudott érdekelni, összejönnek-e a végén.

Az évad másik nagy hibája Serena volt, aki gyakorlatilag egy értelmes sztoriszálat nem kapott a 22 rész során. Persze biztos volt olyan, akit érdekelt, hogy minden második részben az apját keresi, de végül sosem találja meg, és olyan is, akinek tetszett az apa karaktere, de én nem tartoztam ezek közé. Talán azért nem, mivel, mielőtt megismertük a karaktert, ez a szál teljesen kuszának, értelmetlennek tűnt, viszont, mikor végre találkoztunk vele, a sztoriszál teljesen leegyszerűsödött, 3 részről látható fordulatokkal volt tele, gyakorlatilag semmin nem lehetett meglepődni, pedig a sorozatban azért szoktak lenni omg-pillanatok.

Hibának tartottam még azt is, hogy az évad második felének nagy részét a Chuck és nagybátyja közti harcnak szentelték. Egyszerűen nem tudott érdekelni, mivel tudtuk, hogy úgyis Chucké lesz a hotel, az pedig gyenge húzás volt, hogy Chuck anyját is hozzákötötték ehhez a szálhoz. Annak persze örültem, hogy végül tényleg az anyja volt, mert ez okot ad egy potenciális visszatérésre, és nekem a karakterrel nem volt bajom, egyszerűen rossz céllal írták bele a sorozatba.

Viszont ennek a hoteles szálnak a legalja nem ez, hanem Chuck és Blair szakítása volt. Egyszerűen nem értettem, hogy ennyi miatt miért kell szakítaniuk, és ezzel szerintem az írók is így voltak, mert részeken keresztül csak magyarázkodtak a karakterek, hogy miért is kellett szétmenniük, pedig egyértelmű volt, hogy az ok az teljesen mondvacsinált, hiszen - végül is - egyikük sem tett úgy igazán rosszat (ezzel persze lehet vitatkozni).

Sajnos az évad hibáinak listája még itt sem ér véget. Vanessa karaktere még mindig óriási baklövés, sokkal jobban örültem volna, ha Hilary Duff helyett ő távozik, Olivia karaktere szerintem sokkal jobban illett volna Danhez. Emellett az sem jött be, hogy eltűntek a kitűnő párbeszédek, és a popkult utalások is háttérbe szorultak, poénok pedig szinte nem is voltak az évadban.

Nagyon nem tetszett az sem, hogy magának a Gossip Girlnek semmi szerepe nem maradt a sorozatban, hiszen a középiskola elhagyása után, már nem igazán erről szólt a sorozat szereplőinek élete. Jenny persze kivétel volt (legalábbis egy darabig), de a többiek esetében a GG már csak említés szintén tűnt fel, és mikor beszéltek róla, az nagyon erőltetettnek tűnt. A Gossip Girl szerepe egyszerűen leredukálódott arra, hogy a részek elején és a végén mondott valami frappáns bevezető/lezáró szöveget, és a részek közben, a reklámszünetek előtt, mindig elhangzott a szájából, hogy "hoppá, úgy néz ki xy nagy bajban van".

Azt hiszem sikerült érzékeltetnem, hogy mi volt a baj az évaddal. Egyszerűen elvették a sorozat alapját, megszűnt az a feelgood hangulat, amit az első 2 évad során mindig is éreztem, és amiért talán elkezdtem nézni a sorozatot (persze nem tudtam, hogy ilyen lesz, de teljesen random módon kezdtem el nézni, egy megérzés alapján, és furcsa módon, teljesen azt hozta, amit - valószínűleg tudat alatt - vártam). Épp ezért egyáltalán nem izgatott a finálé, nem vártam, és az sem zavart, hogy két nagyobb wtf-ot is elspoilereztem magamnak, egészen mostanáig meg sem néztem.

Még akkor sem jöttem lázba, amikor olvastam, hogy tele volt wtf-pillanatokkal, gondoltam, biztos az a két legnagyobb csavar, amikről én is olvastam korábban, ezek pedig annyira nem izgattak, elsőre teljesen randomnak, ok nélkülinek tűntek. A finálét látva viszont meg kell mondjam, hogy nem tévedhettem volna nagyobbat.

Persze a két ismert csavar közül, az egyik még a rész közben is hülyeségnek tűnt, nem értettem, hogy Dan honnan jött rá hirtelen, hogy mégis szereti Serena-t. Még Serena teljesen hihető is a dolog, hiszen Nate nem volt épp a legjobb barát, és az apja elvesztése is megrázta őt, de azt egyszerűen nem értem, hogy Dan miként szerethetett bele Serenába újra.

A másik csavar viszont tökéletes volt, és nekem helyrehozta az évad egyik legnagyobb hibáját. Természetesen arra gondolok, hogy Jenny lefeküdt Chuckkal. Itt éreztem először az évad során, hogy Jenny okkal csinálja ezt, hiszen tényleg szomorú volt, ahogy azt el is mondta utána Ericnek. Itt először meg is tudtam őt sajnálni, nem úgy, mint mondjuk a drogos részek után.

Chuck oldaláról is teljesen beleillett a sztoriba a dolog, ő is szomorú volt Blair látszólagos elvesztése miatt, és teljesen meg lehetett érteni, hogy miért tette, amit tett. A Chuck-Blair szál nekem az egész évad során megmaradt az egyetlen fényes pontnak, és itt a fináléban sem tudtam csalódni, még akkor sem, ha végül is nem egy párként fejezték be az évadot. Már most leírnám, hogy a cliffhanger majdnem biztos, hogy kamu lesz, a sorozat legjobb szereplőjét csak nem írják ki, és maga a gyűrű is előreutalás volt szerintem, hogy ők ketten, Chuck és Blair, a következő évad végén összeházasodnak. Ezt a szálat egyszerűen nem lehet tovább húzni, úgyis együtt lesznek a végén, és szerintem az írók is hajlanak a házasság felé, ők is tudják, hogy nem sok értelme van ezt tovább halasztani.

Az finálé nagy wtf-jainak persze még itt sem volt vége, a legvégén bedobták meg Georgina terhességét is, ami, hát, igencsak meglepett, nem is igazán értettem, mit keres a karakter az évadzáróban, de ha visszaemlékszik az ember a 2. évad végre, akkor bizony ennek is volt értelme. Azt már most érzem, hogy Dan és Georgina gyereknevelése (merthogy a színésznő maradhat, hiszen a sorozatát, a Mercy-t, elkaszálták) az egyik legjobb szál lesz a következő évadban, már csak a két karakter miatt is. Talán ez a komédiát is visszahozhatja kicsit a sorozatba, persze ez egyáltalán nem biztos, hiszen ez a téma ugyanúgy lehet komoly dráma is, mint poénforrás.

Annak ellenére, hogy a finálé ennyire jó volt, azért simán voltak hibái is. A rendezés (ahogy több helyen is olvastam) tényleg gyenge volt néha, főleg az utolsó jelenetnél, de engem a legjobban nem ez zavart, hanem Serena karaktere. Sokáig tartott, de most végre rájöttem, hogy ő az egyetlen, aki negatív irányba kilóg a sorozatból, egyszerűen senkivel sincs chemistry-je, és teljesen súlytalanok a jelentei. Erről valószínűleg nem csak a színésznő tehet, mert nem hinném, hogy a Dant játszó Penn Badgley akkora színész lenne, és mégis, a Blairrel közös jeleneteiben szinte kézzel tapintható a feszültség. Ugyanez vonatkozik Nate karakterére is amúgy, Chace Crawford talán a leggyengébb színész a sorozatban, és mégis kedvelhetőbb a karaktere, mert nem olyan bugyután van megírva, mint Serena-é.

Azt hiszem mindenre sikerült kitérnem, amire szerettem volna, így a végére már csak a pontszámok maradtak. Az évadra azt hiszem reális, ha csak 5 pontot adok, a finálét viszont nyugodt szívvel fel tudom pontozni, nálam simán megütötte a 8/10-es szintet, és visszahozta kicsit a sorozat iránti szeretetemet is. A következő évadra nagyon kíváncsi vagyok, nagy kérdés, hogy innen milyen irányba viszik el a sorozatot, de ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy folytatni fogják a drámázást, ami ránk, a nézőkre, rajongókra nézve, lehet nem a legjobb döntés lenne.

Kedden ért véget az USA-ban az évad legrosszabb újoncának (1. szerintem 2. azok közül, amelyeket néztem) első évada, amelynek fináléjáról egy poztívum mindenképp elmondható: a nagyon lapos sorozatot megpróbálták lezárni, egy fordulatos, pörgős, akciódús epizóddal, amelyben a karakterek nagy-nagy változásokon mentek keresztül, és nekünk,  ezeken a változásokon kellett volna meglepődnünk.

Persze a dolog nem sikerült, nem is sikerülhetett. Megmondom miért: a sorozatban egyszerűen nem voltak érdekes karakterek. A szezon nagy részében 1 szálon futottak a cselekmények (a Fifth Column és a V-k harca), és mégsem volt idejük a karakterizálásra, a főbb szereplők közül egyiket sem sikerült megszerettetniük velem (és gondolom másokkal sem). A legtöbb sorsa közömbös volt számomra, egyeseket még utáltam is, de aki egyáltalán érdekelt valamennyire, az csak egy volt, egyetlen mellékszereplő, a hajón lévő lázadók vezetője.

És az a baj, hogy a finálét az egyes karakterek dilemmáira hegyezték ki, Anna, Chad, Ryan, a pap (John talán?) és a terrorista is olyan döntéseket hozott, amelyeknek majd komoly következményei lesznek a jövőben. Chadé mondjuk nem igazán döntés volt, inkább csak rájött valami fontos dologra, de azt hiszem azzal, hogy megjelent a végén a templomban, az ő esetében is eldőlt, hogy melyik oldalon fog állni, a következő évadban.

Chad Decker karakterét amúgy az egyik előző kritikámban említettem már, és ott azt írtam, hogy a riporter hirtelen átállt a másik oldalra. Persze mint kiderült, Chad akkor még a V-kkel volt, és nem azért nem mondta el, hogy ki az informátora, mert esetleg átállt, hanem csak azért, mert "nem lenne etikus". Ez pedig kód arra, hogy az írók balfszok voltak, nem tudtak jobb magyarázatot kitalálni arra, hogy miért nem mondja el, amikor ez teljesen logikus lett volna. Ők akkor már tudták, hogy az évadzáró egyik nagy "csavarja" az lesz, hogy átáll a riporter, és ha elmondta volna a pap nevét, akkor a papot is ki kellett volna írniuk az íróknak, ezt pedig nem akarták.

A finálé egyetlen jó jelenetét pont a pap hozta, a beszéde ott a templomban jól eltalált jelenet volt. Persze valószínű, hogy ez nem a karakternek és az írásnak köszönhető, hanem inkább a színésznek és a zenének, mert hát az ő karakterét sem nagyon mélyítették el a 12 rész során.

Nem mondom azt, hogy minden egyes embernek kellett volna egy külön részt szentelni, de simán karakterizálhattok volna többet, hiszen átívelő szál gyakorlatilag csak a fifth column és a V-k harca volt. Persze ezt a harcot sem tudták jól felépíteni, a sorozat, a vége felé már nagyon epizodikussá vált, hiszen a "terroristáknak" nem volt nagyobb terve, és inkább csak lesték az alkalmat, míg a V-k tervéről kb semmit sem tudtunk meg, még itt a fináléban sem.

Talán ez volt a sorozat egyik legnagyobb hibája amúgy, hogy a V-knek hiába volt egy terve, ami az egyik nagy rejtély lehetett volna a sorozatban, mégsem volt lényeges, mivel semmit nem mondtak el róla, és a szünet óta, az évad utolsó jelenetéig, nem is foglalkoztak vele egyáltalán. És ezt nem értem miért, ha a fifth column gyenge próbálkozásai helyett,  inkább a V-k tervére fókuszálnak, szerintem sokkal érdekesebb lett volna a sorozat. A 2. évadban már valószínűleg fontosabb szerepe lesz a tervnek, bár az a vörös ég annyira gáz volt a rész végén, hogy egyelőre ez sem tudja felkelteni az érdeklődésem.

Voltak még ordító hibák, és logikátlanságok az évad során, de ezekről még egyszer nem szeretnék írni (a szünet után írt kritikámban ezekn volt a hangsúly), meg amúgyis, magában a fináléban, már nem annyira volt ilyen. Persze voltak érdekes dolgok, pl az, ahogy a vadász elfogta Valt, a terhes nőt (egyszer csak "szagott fogott" és megérezte, hogy megindult a szülés - legalábbis ez a legjobb magyarázatom a rész első jelenetére...), na, meg a hajón lévők lázadása elkapása is (én úgy éreztem, hogy az a 2-3 jelenet kicsit elkapkodott, érthetetlen volt, vagy az is lehet, hogy egyszerűen kihagytak egyet), de összességében, a finálén legalább látszott, hogy érdekesnek, izgalmasnak szánták az sorozat írói, és legalább nem a semmiről szólt, történt is valami, nem úgy, mint a az évad nagy részében.

Viszont még így sem tudok rá 6/10-nél többet adni, de azért mégiscsak jobb volt, mint maga az évad, amire 5/10-nél sehogy sem tudok többet adni, sőt, ha szubjektívan nézem, még ennyit se. De még így is azt mondom, hogy a sorozatban van bőven potenciál, és hát ennek kihasználására legalább 13 részük lesz jövőre (talán még több is, ha marad a nézettség), tehát lehet reménykedni. Mindenesetre drasztikus változtatások kellenének, de mondom, az évadzáró vége alapján, erre van remény, innen el lehet vinni a sorozatot olyan irányba, ami inkább a V-kkel, az ő tervükkel (azaz a bigger picture-rel), és nem az ellenállással foglalkozna.

God of War I

Úgy bizony. 5 nap és sorozatzáró, épp ezért nem is írok most hosszú kritikát, most már nincs értelme találgatni, hiszen úgysem (vagy úgyis?) az lesz, amire számítunk.

Pontosabban "A sorozat", hiszen a The Pacific egy 10 részes minisorozat volt. Vagyis hát valamikor annak tervezhették, de a végeredmény véleményem szerint közel sem egy sorozat lett, inkább egyfajta dokumentumfilm, vagy nem tudom. Túlságosan epizódikus volt, na.

Próbáltam szeretni a sorozatot. Komolyan, 1-2 karaktert még meg is kedveltem, leginkább "Snafut" és John Basilone-t. A többiekkel sem volt igazán baj, a másik két főszereplő, Leckie és "Sledgehammer" is jó karakter volt, az utóbbi nagyon durva fejlődésen ment keresztül, ennek a fénypontja a 9. részben volt, a kunyhós jelenet, ami talán a sorozat legkeményebbre sikerült jelenete. Basilone-t viszont jobban szerettem, annak ellenére, hogy alig kapott részt, és sokak szerint a 8-as rész, amelynek ő volt a főszereplője, a sorozat leggyengébbje volt, mégis, nekem az tetszett a legjobban. Pedig tényleg egy klisékkel teli, "sokadkategóriás" romantikus filmre hasonlított a rész sztorija, mégis, a karakter miatt nekem nagyon bejött.

A legjobb szereplő viszont egyértelműen Snafu, aki ugyan nem volt főszereplő, mégis, ugyanolyan karakterfejlődésen ment keresztül, mint mondjuk Sledge, csak ezt nem hangsúlyozták ki ennyire a sorozat készítői. A karakternek nagy szövegeket írtak, és az őt játszó színész is óriásit alakított. Az ő "búcsúzása" Sledge-től, a finálé legjobb pillanata volt szerintem.

Persze ez nem volt nehéz dolog, a finálé szerintem borzalmas és (sajnos) felesleges is volt. Arról szólt ugyanis, hogy mi történt a katonákkal, miután hazaértek a csendes-óceáni hadszíntérről. Pontosabban két katonával, két főszereplővel. Evvel pedig az volt a baj, hogy mivel 4-5 részben szerepeltek az egyes karakterek, alig lehetett őket megismerni, megszeretni pedig semmiképp (kivéve 1-2 embert). Így pedig nem igazán lehet élvezni egy ilyen, érzelmekkel teli finálét, legalábbis én nem tudtam.

Nekem a fináléból még egy utolsó, nagy csata is hiányzott, egyszerűen illett volna egy ilyennel befejezni, véleményem szerint. A 8-as végén kaptunk ugyan egy durva partraszállást, de a 10-esben például alig volt komolyabb harc. Vagyis egész végig harcoltak, de ez mégsem volt olyan látványos, grandiózus, mint mondjuk a Peleliu szigetén játszódó 3 rész, ami talán a sorozat legjobb szakasza volt.

Ide kapcsolódik amúgy a sorozat másik nagy negatívuma: az epizodikusság. A részeknek alig volt közük egymáshoz (a Peleliun játszódó 5-6-7. részeken kívül), szinte mindegyikben mások szerepeltek, épp ezért nem lehetett az egyes karaktereket megismerni, nem tudtad őket megsiratni. Sokszor volt, hogy meghalt valaki, és én nem tudtam őt sajnálni, mivel épp azon gondolkodtam, hogy ki is lehet ő. Talán ha az évad elejére tesznek egy karakterizálós epizódot, hogy megismerjük őket, és nem a végére, akkor jobban működött volna a sorozat.

Az sem segített sokat, hogy minden második szereplő ugyanúgy nézett ki. Egyik résznél, 40 percen belül 3 csávót kevertem össze egymással, folyamatosan vissza kellett néznem, hogy ez most kicsoda, meg mi történt akkor azzal, akinek ezt a csávót hittem. Ez pedig óriási mértékben rontotta a sorozat élvezeti faktorát.

Az epizodikusságból következik az, hogy gyakorlatilag nem volt főszál a sorozatban, csak jöttek folyamatosan az újabb harcok, a különböző szigeteken. Sokszor nem is láttuk a harcok végét, egyszer csak vége lett, meg ilyenek. Ráadásul folyamatosan ugrált a sorozat az időben (mármint előre), tehát ha egy kicsit is lankadt az ember figyelme, egyből nem tudta, hogy most akkor milyen év milyen  hónapját is írjuk. Ez pedig szintén rombolta a sorozat élvezhetőségét, sokszor azon kaptam magam, hogy ilyen dolgokon gondolkozom, miközben nézem a sorozatot. Egyszerűen nem tudott lekötni a The Pacific, mint sorozat.

Viszont a látvánnyal nem lehetett gondunk, gyönyörű beállítások voltak, a csaták szépen  meg voltak csinálva, és a szigetek is gyönyörűek voltak. Nem tudom pontosan mennyi CGI volt benne, de én sehol sem vettem észre, hogy lett volna, ez pedig szintén jó jel. A sorozatnak nagyon ment még a háború borzalmainak bemutatása, tökéletesen tudták érzékeltetni, hogy milyen rossz volt az ott harcolóknak. Ezért is írtam amúgy, hogy inkább dokumentumfilm volt ez, mint sorozat.

A másik háborús sorozatot, a Band of Brotherst még nem láttam ugyan, de nagyon remélem, hogy az sokkal jobb lesz, mint a The Pacific, mert ez a sorozat nekem elég nagy csalódás volt. A fináléra sehogy sem tudok több pontot adni 5/10-nél, és az évad is csak 6 pontot kap. Reménykedjünk, hogy a következő sorozat, melyben Steven Spielberg executive producer lesz (azaz a Terra Nova), jobban fog sikerülni.

Na, valahogy így kell cliffhangert írni. Ütött, rendesen és a rész sem volt gyengébb. (a kritika spoileres lesz, aki inkább általában akar olvasni a sorozatról, az a régi írásaimat nézegesse)

Kezdjük akkor az évaddal (a fináléról majd a végén), ami majdhogynem tökéletes volt. Damon óriási karakter, Ian Somerhalder lubickol a szerepben, az események pörögnek ezerrel, a karakterek közül senki sincs biztonságban, és a 3 főszereplő között nagyon durva chemistry van, ami létfontosságú, hiszen ők a sorozat mozgatórugói.

A mellékszereplők már nem ennyire jók, de komolyabb bajom velük sincs. Egyedül Bonnie-t nem kedveltem az elején, az írók el is tüntették őt jó pár részre, és ez idő alatt erős boszorkánnyá képezte magát. Egyelőre nem tudom, hogy ez jó húzás volt-e az írók részéről, nekem még mindig unszimpatikus volt a karakter (lehet a színész miatt), de az tény, hogy kell a sztorihoz, mert feldobja a dolgokat, bármikor megkavarhatja az eseményeket, főleg így, hogy már Damonéknál is erősebb.

Elena barátait viszont feleslegesnek tartom, bár az tény, hogy mindig össze tudják őket kötni az eseményekkel, tehát annyira nem rossz karakterek. Ráadásul itt a fináléban fontossá is vált az egyikük, név szerint Tyler, akiről kiderült, hogy valamilyen lény, nagy valószínűséggel farkasember, bár konkrétan még nem tudni. Viszont az egész évad során rengeteget utaltak rá, és most az évadzáróban is, tehát valószínűleg az lesz. Én amúgy nem is sejtettem, hogy az lenne, egy másik kritikában olvastam csak erről (nem a finálé után, hanem pár hete), de így visszagondolova tényleg voltak jelek.

Ez amúgy, hogy nem vettem észre, annak köszönhető, hogy hitetlen mennyiségű csavar, wtf-pillanat van egy-egy részben, és az ilyen kis apróságok, részletek felett elsiklik az ember. De komolyan, minden részben legalább 4 olyan szintű momentum van, amit máshol legfeljebb cliffhangernek dobnak be. Ez igaz amúgy a halálokra is, durva mennyiségű szereplő halt meg, és ezzel nincs is baj, de azt nagyon remélem, hogy a 3 főszereplő közül nem fognak kiírni senkit a sorozat végéig, mert a trió nélkül szerintem nem működne a Vampire Diaries, legalábbis ilyen jól biztos nem.

Ennek a pörgésnek a következménye amúgy, hogy néha már-már követhetetlen a sorozat, nehéz rájönni, hogy ki, mit, miért csinál éppen. Például itt a végén sem esett le, hogy miért akarják megölni a Salvatore-tesókat (csak azért mert vámpírok? valószínű), de a flashbackekben is volt néhány dolog, ami nem volt teljesen tiszta. Persze nem panaszkodom, bárcsak minden sorozat ilyen lenne, de épp ezért zavaró kicsit, mert nincs ehhez hozzászokva az ember.

Ennek a gyors tempónak a következménye, hogy a sírkamrás sztorit, aminek megoldását mindenki az évadzáróra várta, már a 14. részben megoldották. Ráadásul kiderült, hogy Katherine él, és ennél jobban le sem bírná szrni, hogy Damon 150 éve őt kutatja. Ez pedig nem csak a karaktert indította el, egy olyan úton, ami a fináléban csúcsosodott ki, de emiatt a fordulat miatt senki sem tudta, hogy mi lesz a fősztori az évad utolsó harmadában.

Persze lassan kiderült, hogy a sírból kiszabaduló vámpírok állnak majd a sztori középpontjában, de igazából nem tudom, hogy ez jó döntés volt-e. A csoport amúgy két részre szakadt (ezt mi nem tudtuk az elején, vagy ha igen, akkor én már elfelejtettem), és a 15-16-os részek környékén a jobbik csoportot mutatták be, majd ennek felszámolását, miután elrabolták Stefant.

A végére viszont kiderült, hogy van egy másik csoport is, akiket meg Katherine-ék akartak megölni, ki tudja milyen okokból. Azt még megértettem, hogy Jonathan Gilbert miért akarta őket holtan látni, hogy miért kellett neki az a találmány, de Katherine céljait egyelőre nem értem. Mit akarhatott a vámpírok megölésével? Ő is csak a várost szerette volna megvédeni? Ezt egyelőre nem tudni, és a fináléból sem derült ki, kíváncsi vagyok, hogy fognak-e foglalkozni ezzel a 2. évadban. Ja és ha már itt tartunk, Katherine miért is nem volt ott a sírban? Ez valahogy kimaradt nekem, pedig lehet mondták.

Az utolsó részekben megismerhettük Stefan sötét oldalát is, ami miatt szerintem leült egy kicsit az évad, hiába volt nagyon jó ötlet az írók részéről, hogy a karakterfejlődésre mentek rá. Igaz, csak 3 részt foglalkoztak ezzel a szállal, és valamikor elő kellett venni, de valamiért mégsem tetszett. Na, mindegy, legalább Paul Wesley is megmutathatta, hogy nem csak egy arca van, és kideríthettünk még egy fontos információt, a fiúk múltjával kapcsolatban.

És ezzel el is jutottunk a fináléig, ami lehet, hogy egy kicsit lassabban indult, de nekem nem volt ezzel bajom. Egyszerűen csak sodródtam az eseményekkel, és gondolkoztam,  hogy vajon milyen nagy eseményt találnak ki a fináléra. Én jó húzásnak tartottam, hogy elővették a másik vámpírcsoportot, nem hittem volna, hogy ők már a bosszúra készülnek. Persze nem volt sok esélyük, a találmánynak, és Bonnie hülyeségének köszönhetően, ráadásul majdnem Damon is belehalt a dologba.

Anna már nem volt ilyen szerencsés, és az ő halála volt az első igazi wtf a rész során (bár engem már előtte is leptek meg dolgok, néha a párbeszédekben olyan infókat ejtenek el, hogy az hihetetlen). Mielőtt meghalt, azért adott egy kicsit a véréből Jeremy-nek is, just in case mégis vámpír akar lenni a srác. A halálánál pedig már számítani arra, hogy az a fiola elő fog még kerülni a rész során.

A másik, ami még Anna halála előtt történt, és meglepő volt, az Tyler "másságának" biztossá válása, vagyis az, hogy valószínűleg tényleg farkasember. Persze az igazi csavar itt az volt, hogy az apja is az, erre én egyáltalán nem számítottam. Amit viszont nem értettem, az Caroline elájulása. Valahogy elszívta az erejét, vagy mi? Nem tudom mondjuk, hogy az ilyen farkasemberek mire képesek, lehet, hogy ez az egyik különleges képességük.

Az igazi csavarok persze még ezután jöttek, kezdve azzal, hogy Damon megcsókolta Elena-t. Ez a jelenet amúgy óriási volt, bár sajnos valami cikkben nagyon sejtették, hogy ez lesz, tehát nem lepődtem meg annyira. Jeremy öngyilkosságán sem igazán, bár tényleg durva belegondolni, a sorozat elejét figyelembe véve, hogy a srácból hamarabb lesz vámpír, mint Elena-ból.

Ami viszont tökéletessé tette a részt, az az utolsó csavar, melyben kiderült, hogy akit megcsókolt Elene, az Katherine volt igazából. Ráadásul ez nem egy telefonhívásból, vagy egy sejtelmes mosolyból derült ki, mint más sorozatokban, hanem úgy, hogy a csaj leszúrta Elena apját, Johnt. Ez már önmagában is durva lenne, de ha belegondolunk abba, hogy ez mit is jelent Damonnak, akkor válik igazán fergetegessé a cliffhanger. Szegény csávó, 150 év várakozás után, először rájön, hogy Katherine le sem bírnát őt jobban szrni, utána meg, mikor végre tovább áll, és beleszeret Elena-ba, még egyszer átveri a csaj, mikor megcsókolja őt.

Azt hiszem zúzás lesz, mikor Damon rájön, hogy Katherine volt az, és nem Elena. Ja, és azt gondolom említenem sem kell, hogy az évadot egy jelenet közepén fejezték be, mikor Elena megérkezett a házba, és épp futott be az apjához. Kemény lesz az évadnyitó, az biztos.

Egy ideig gondolkoztam azon, hogy csak 8 pontot kap majd az évad, de ez a finálé meggyőzött arról, hogy az évad befér a 9 pontosok közé. Természetesen a finálénak is jár a 9/10, és még mindig tartom magam, hogy a sorozat az évad egyik legjobb újonca, egyedül a Spartacus volt jobb nála idén.

Ehh. Kettős érzéseim vannak a résszel kapcsolatban, de igazából nem tudom megmondani, hogy miért. Spoileresen azért megpróbálom.

Gyengébb volt a rész, mint a múlt heti, ezt el kell ismernem, de még így is jó nagyon a sorozat, simán a legviccesebb 40 perces.

Úgy ráadásul, hogy Sue ebben az epizódban csak két jelenetet kapott, bár az igaz, hogy mind a kettő vicces volt. A legjobb beszólás mégis Brittany szájából hangzott el, mikor Kurt apja mondta, hogy védekezzenek, erre megkérdezi, hogy mire gondol, riasztóra? De neki sem az volt az egyetlen jó beszólása, a rész telis-tele volt jó idézetekkel, nehéz volt címet választani a kritikának.

A mai részben végre foglalkoztak azzal is, hogy 1 hónap és regionals, sokak ezt nem értették a sorozatban, hogy miért nem készülnek a nagy eseményre, miért nincs róla szó. A Vocal Adrenaline-ról viszont még mindig nem tudunk semmit, pedig a szünetben az okozott óriási hype-ot a sorozatnak (legalábbis a külföldi bloggerek körében), hogy megszerezték Idina Menzelt a sorozatnál, a Vocal Adrenaline főnökének szerepére.

A zenék most nem voltak annyira ütősek, mint múlt héten, de legalább jól voltak előadva, Mercedes és Kurt szólói nagyon ott voltak. Santana éneklése viszont nem tetszett, bár igaz, hogy ez még csak az első próbálkozása volt, a második évadra valószínűleg belejön majd. Azt viszont most is el lehet mondani, hogy a sztori miatt voltak a zenék, és nem fordítva (az utolsó dalt leszámítva).

Azt is el kell ismerni, hogy az évad második felében sokkal komolyabbak a történések, mélyebbek a karakterek, súlyosabb a dráma, és ami a legfontosabb, nem foglalkoznak a nevetséges terhesség-szállal. Még Quinnél sem, aki pedig tényleg terhes. Viszont pont az ő karaktere az, amelyikkel nagyon jól bánnak az írók, szép lassan terelgetik őt a jó úton, már a múltkor is megnyílt, mikor kiderült, ő írta a listát, és most is segített Mercedes-nek, annak ellenére, hogy pár hónapja még utálták egymást.

Gondolkoztam azon, hogy eggyel kevesebb pontot adjak-e a résznek, de a kritika írása közben arra jutottam, hogy ez is megérdemli a 8/10-et. Persze lehet csak a gleek beszél belőlem, de szerintem ez a rész is azt bizonyította, hogy a Glee az idei év egyik legjobb újonca.

Kritika a tovább után, erről már tényleg nem lehet spoilerek nélkül beszélni.

Nekem eléggé tetszett ez a rész. A mostaniak elég jól szoktak sikerülni.

Igazából a végén újra összeáll a csapat, pedig már úgy tűnt, h Robin a barátja miatt nem fog sokat találkozni a többiekkel.

Történeti szempontból igaz nem sokat halad előre, bár én azt hittem, h a bulin lesz vmi a csaj és Ted között.

Szerintem megérdemli a 8/10-et. Elég jó, érdemes megnézni. És az előzőt is.

Azt hiszem, az mindent elmond, hogy a finálé lassan egy hónapja volt, és csak most szántam rá magamat, hogy megnézzem. A sorozat egyszerűen elvesztette a báját 5-6 rész után, és ugyan a legjobb pillanatai a 10-11-es részekben voltak, az évad második fele fényévekkel rosszabb lett, az elsőnél.

A legnagyobb baj az volt, hogy az egész sorozat műdrámákból épült fel, minden rész egy ilyenre, ennek megoldására volt felépítve. A komédia teljesen kiveszett a sorozatból a végére, bár a fináléban pont volt egy jó poén. A műdrámák mellett pedig, nagyon érződött, hogy a végére ez valami romantikus maszlag lesz, és ez így is történt, a finálé ennek az egésznek a csúcspontja volt. Az teljes utolsó rész olyan volt, mintha egy az egyben átvették volna valami ezerszer látott romantikus film forgatókönyvét, és a végére odatoltak egy volna egy csavart, hogy azért mégiscsak lehessen valahogy folytatni.

Egyedül a főszereplő karaktere, és az őt játszó színész maradt hű a pilotban látottakhoz, és hozzá kapcsolódott az évad két legjobb pillanata is. Az egyik a viharos részben a flashbackek, mikor a lány "eredettörténetét" láthattuk, a másik pedig a kiborulás a terápián, ami ugyan picit karakteridegennnek tűnt elsőre, de a színésznő szerintem nagyon jól játszotta ott (is) a szerepét.

A többiek közül még Baze, a lány apja volt az elején jó karakter, de a végére őt is elvitték egy olyan irányba, ami nem tetszett: "romantikus film férfi főszereplőjét" csináltak belőle, pedig addig nagyon jól hozta a laza apa szerepét. Az anya viszont már az elejétől idegesített, egyfolytában csak pörgött és pattogott, ráadásul a színésznő sem játszott valami jól.

A többi mellékszereplő sem volt jó, főleg az anya tesója, a "pszichológus" nem tetszett, amikor elkezdte analizálni az embereket, az nagyon idegesítő volt. Ráadásul első részében, mikor feltűnt (talán a 4. epizód volt), akkor még csak egy lökött nőnek mutatták be az írók, a végére meg teljesen megkomolyodott, és ő lökte végül is az apát arra az útra, ami a fináléban ért véget.

Lehet, hogy tudnék még negatívumokat sorolni, de az már valószínűleg csak szőrszálhasogatás lenne. Az is lehetséges amúgy, hogy csak azért nem tetszett ennyire a vége, mert egyszerűen elment a kedvem a sorozattól, meg sem próbáltam szeretni. Nem tudom, mindenestre nálam csak 5/10 az évad. Pedig jól indult. (amúgy volt cliffhanger, ami tetszett, tökös húzás volt - sorozatszinten -, kíváncsi vagyok, mit hoznak majd ki belőle az írók - ha lesz egyáltalán következő évad, hiszen ez még nem dőlt el)

Áhh, ez még mindig nem jó. Ugyan volt pár fordulat a részben, amit nem találtam ki előre, de még mindig nagyon gyenge a V, sajnálom, hogy ez fogja túlélni, és nem a FlashForward.

A legnagyobb hiba tényleg az, hogy szinte mindent kitalálsz előre, az összes csavart, és épp ezért semmin nem lepődsz meg. Ok, ahogy írtam, most volt, ami meglepett, de az is csak azért, mert a "kettős ügynök", Chad Decker, olyan amatőr hibát követett el, amit simán lehetett direktnek is hinni a rész elején. Ráadásul így, akármelyik oldalon köt ki végül, teljesen értelmetlen lesz, mert most ugyan úgy tűnik, a lázadókkal van, de a 9-es (vagy 8-as?) részben meg láthattuk, ahogy valami műtétet végeztek rajta, és valószínűleg valamit be is ültettek neki.

Nem értettem még a résszel kapcsolatban, hogy mi értelme volt flashbackkel kezdeni. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs az, valahogy jobban ütött volna a dolog, mert mikor azt hitték, hogy megöltek embereket, az egy kicsit érdekes volt, legalább volt valami "dráma". Persze nem tartott sokáig, mire rájöttem, mi lesz itt a "csavar", elég kiszámítható volt.

Azt sem értem, hogy miért nem karakterizálnak kicsit az írók, mert így egyáltalán nem érdekel, mi lesz a szereplőkkel. Egyedül az új csóka, a terrorista érdekes, a többieknek kb a nevét sem tudom. Most is pl, mikor Ty, a főszereplőnő fia, elkezdett sírni, hogy otthagyta a V-csaj, nekem inkább röhögni volt kedvem.

A szokásos butaságok is megvoltak azért. A legdurvább talán a pap kihallgatása volt, ott tényleg fogtam a fejem, nem hiszem el, hogy ennyire hülyék az FBI-ügynökök. Ha már FBI ügynök, ki nem találta ki, hogy ki lesz a "tégla"? A rész végén ezt szánták az egyik wtf-nek, de szerintem nagyon gyenge volt, én például, már a rész közben azt hittem, hogy régebben kiderült, ő a tégla.

Az is durva azért, hogy egészen eddig a részig (mikor már csak kettő van hátra) kellett várni, hogy megbolygassák a sorozat alapfelállását, hiszen eddig hiába történtek a dolgok, semmi olyan nem történt, aminek óriási következménye lett volna. A lázadók lázadtak, komolyabb következmények nélkül, a V-k pedig mosolyogtak a bajszuk alatt (de tényleg, szinte az összes sajtótájékoztató, meg ilyenek közben/után), mikor valami rosszat csináltak. Most viszont végre léptek az írók, érdekes lesz, hogy mi fog történni az FBI-os szálon.

A rész most még az 5 pontot sem érdemli meg, ehhez kevés a két darab jó jelenet (az FBI-os szál másik "wtf"-pillanatán kívül, a legvége is tetszett még). 4/10, két hét és finálé, kíváncsi vagyok mi fog történni addig, abban szinte biztos vagyok, hogy valami durva, cliffhangerrel, vagy annak szánt jelenettel fog zárulni az évad. Talán még a félévadzáró kamu-cliffjét (hogy jönnek az idegenek a többi űrhajóval) is előveszik. Sőt, az még jobb lenne, ha megismételnék, mint utolsó jelenet. Csak mondjuk úgy, hogy most már egy picivel közelebb járnak. Kinézem belőlük.

Érdekes ötlettel álltak elő a sorozat írói a 150. részre: összezárták Stewie-t és Briant egy széfbe, és az egész részben (28 perc, a maradék 14-ben régebbi zenés jeleneteket adtak) csak őket mutatták, a család többi tagja közül senkit sem láthattunk.

Az igazat megvallva, szerintem ez nagyon rossz ötlet volt. Persze, meg kellett próbálni, hiszen a legtöbben kettejüket tartják a legjobb karaktereknek, de szerintem Peter nélkül nincs Famiy Guy. Vagyis lehet, ha az írók írnak valami vicces sztorit a részhez (Road to Multiverse pl, a 8. évad első része), de itt még ez sem volt meg, egyzserűen azt remélték az írók, hogy majd a párbeszédek, a karakterek elviszik a hátukon a részt. Hát, nem így történt, már csak azért sem, mert a párbeszédek nem voltak annyira jók, sehol egy popkult-utalás, kritika, semmi.

Volt ugyan a közepén egy jó szakasza a résznek (egy elég hosszú szakasz), amikor viccesnek találtam, de az eleje meg a vége nekem nagyon lehúzta. A pelenkás sztori az borzalmas és gusztustalan volt, nagyon nem tetszett, még úgy sem, hogy a magyarázat (Stewie direkt szpatta Briant) az vicces volt, mivel a rész legvégére még egyet csavartak a dolgon, azzal, hogy Stewie bevallotta Briannek, hogy szereti őt.

Persze csak barátként, de nekem akkor sem tetszett ez a dolog, hiszen a sorozat eddigi epizódjai során, erre nem sok pédát láttunk, hiszen mindig csak szivatták egymást. Ok, gondolom ennek sem lesz majd semmi következménye, nem is lehet, hiszen az FG-ben minden rész egy új sztori, de akkor sem tetszett, mert gyakorlatilag az egész rész erre épült.

Nem azt mondom, hogy rosszul "ünnepelte" a 150. részt a sorozat, de ha egy kicsit jobban odafigyelnek az írók, nem ennyire "lusták", akkor ebből a részből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Így nálam csak 5/10.

Még mindig nem értem, miért nem kezdték el a fősztorival foglalkozást,a 19. részig, mert ami azóta történt, az a sorozat legjobb pillanatai közé tartozik. Sajnos nekem kevésnek tűnik az a maradék egy rész, ebben a témában rengeteg lenne még.

Most már legalább tudjuk, hogy miért nem beszélt Sun és Jin koreaiul. Valamivel spoileresebben a tovább után.

Na, ezzel a résszel visszaugrott a top3-ba a Glee, jól éreztem én, hogy az 1x14 csak egy rövid kisiklás volt.

A szünet utáni részek közül simán ebben voltak a legjobb zenék, összességében még a Madonnás zenéinél is jobban tetszettek. Nem csak azért, mert a sokadik rész óta, végre volt egy, amit én is ismertem, hanem tényleg jó zenéket választottak, illettek a sztorihoz, erőltetettnek sem tűntek, és jól is voltak előadva. Ez pedig azért érdekes, mert a részben direkt olyan zenéket adtak elő, amiknek amúgy gyenge a hírnevük.

Az epizód címe Bad Reputation volt, és nem csak a zenék miatt, hanem a karakterek többsége is ezt üldözte a rész során, a rossz hírnevet (vagy magyarul ezt jónak mondják? mindegy, azt akarták, hogy coolnak tartsák őket). Ennek kapcsán volt egy kis nyomozás is, ami hozott pár vicces jelenetet, bár a tettest nem volt nehéz kitalálni, de nem is ez volt a lényeg.

Két karakter is 180 fokos fordulatot vett a részben, és a kettő közül szerintem Emma-é lesz az érdekesebb. Tetszett amúgy, hogy végre voltak a szereplők cselekedeteinek következményei, és Schuester megkapta, ami járt neki. Nem utálom a karaktert, de a sorozatban ez eddig szerintem hiányosság volt. A másik szereplő Sue volt, akinek ugyan láthattuk már a jó oldalát egy régebbi részben is, mikor felvette azt a csúnyácska lányt a Cheerios-ba, ám a mostani részben már a diákokkal is jobban bánt, és úgy tűnt a végén, hogy talán végleg jó útra tér. Persze tuti nem ez lesz, de érdekes, hogy pont múlt héten írtam, hogy egy idő után unalmas lesz az állandó gciség, erre pont most változtatnak.

A sorozatnak egyetlen pontja van, ami nem érdekel jelenleg, a Rachelt körülvevő szerelmi sokszög. Egyszerűen nem izgat, kivel jön össze, legalábbis addig nem, amíg ilyen sok időt szánnak rá. Bár ez a rész lehet, hogy pont nem jó példa, mert itt a zenékkel azért feldobták a dolgot, de máskor ez eléggé szokott idegesíteni. Ennek ellenére 9/10 a rész, nagyon remélem tartani tudják a színvonalat, ha igen, talán még a Spartacust is megelőzi nálam, az idei sorozatok közül.

(ui: csak én hittem azt, hogy a Joan Jett-féle Bad Reputationnel fogják zárni a részt? A rész címe is az volt, ráadásul a sztorihoz is illett volna. Testvérem is megjegyezte a végén, hogy azt várta már az epizód elejétől)

Az az igazság, hogy bármennyire is unszimpatikus nekem a sorozat (aki nem akar full-on oltást olvasni, az akár tovább is görgethet:), meg lehet érteni, hogy miért nem nézik, esetleg miért nem tetszik a sorozat az embereknek. Azt egyszerűen nem lehet csinálni, amit az ABC tett, nem várhatják el, hogy ha 4 részt leadnak ősszel, akkor fél év(!) múlva visszatérjenek az emberek.

Persze nem mondom, hogy a minőség is csökkent volna, mert ha belegondolok, jobb lett valamivel a sorozat, de azért voltak felejtős részek. Sőt, az 5-ös részben - ami a szünet utáni első volt - máig nem tudom mi történt. Pedig néztem, emlékszem. Az már más kérdés, hogy ugyanez elmondható a 2-3-4. részekre is, de vazz, az fél éve volt, ez meg 2 hónapja (se). No, mindegy.

Mivel még nem írtam a sorozatról, kéne valami rövid kis sztori leírás. Hát, legyen elég annyi, hogy megérkeztek az idegenek, és kedvesnek tűnnek, de páran rájönnek, hogy nem azok, és elkezdenek ellenállást szervezni. Közben persze a V-k, azaz a "visitor"-ok, is készülnek, még hadsereget is szül a főnökasszony... MI? SZÜL EGY EGÉSZ SEREGET? Na igen. Nem érdekel, hogy félig hüllők, még az se ha teljesen, nekem ez nevetséges, a fogantatás pedig indulhatna valami szavazáson, mint az év legkínosabb jelenete. Szörnyű volt.

A másik ami nem tetszik, az az, hogy gyakorlatilag nincsenek egyéniségek, karakterek a sorozatban. A lázadók szinte mindig együtt, csapatban vannak, egyedül az Elizabeth Mitchell által játszott Erica életéről tudunk meg pár dolgot, de róla is csak a fia miatt, aki fontos a V-knek. Hogy miért, azt persze nem árulják el, és nagyon titkolóznak vele kapcsolatban, majd biztos kiderül, hogy ő is jedi. Ja, az más.

Ráadásul a srác az, akivel kapcsolatban ellövik a Rómeó és Júlia-tipúsú szerelmi szálat (na jó, nem ugyanaz, de hasonló), amit most már tényleg hanyagolhatnának a sorozatokban, mert az oké, hogy Shakespeare még jól meg tudta írni, de ettől még nem kéne mindenhol újrahasznosítani az ötletet. Igen, ez csak szőrszálhasogatás. Na, de vissza a témához, a V című sorozatról, vagy miről van itt szó.

Elnézést kérek, mert hazudtam az előbb, a főszereplőnőn kívül van még egy karakter, akiről megtudunk dolgokat, sőt, még flashbacket is kapunk róla. Ez pedig nem más, mint Ryan, aki persze szintén kapcsolódik valami elképzelhetetlen módon a látogatókhoz. De tényleg, nem fogod kitalálni. Ne is próbálkozz.

Az ellenállás többi tagja viszont eléggé mellékszereplőnek számít, pedig ott van még a Joel Gretsch (mégiscsak főszereplő volt a 4400-ban 4 éven keresztül) által játszott Jack Landry atya, akinek a papsága gyakorlatilag annyiban merül ki, hogy papi ruhában van néha, és picit látszik rajta, hogy valamilyen szinten vacillál azért, a kemény döntéseknél. Ezen kívül gyakorlatilag akárki lehetne helyette, mert szerepe az nem sok van.

A másik kedvenc karakterem (igazából mindegyik az) Chad Decker, a riporter, aki azért annyit elért, hogy nem kellet megnéznem a nevét imdb-n. Ez is valami. Persze a 9 rész alatt semmit nem csinált még, és ezt a semmit úgy érte el, hogy minden részben szerepelt. Hmm. Ráadásul a 9. részben pálfordulást hajtott végre a karekter, hirtelen átállt a másik oldalra. Fuck yeah, kreativitás. Igen, direkt keresem, hogy mibe lehet belekötni (elismerem, itt még akár csavarhatnak is a dolgon).

"Tetszett" az is, mikor a 9-es részben elküldték a nagy harcos V-t a hajóról, hogy intézzen el pár embert. Mikor beszéltek róla, nagyon ijedt arcokat vágtak, még mondta is a főnökasszony a balkezének, hogy "majd takarítson fel utána", ehhez képest lazán elmenekültek előle, akiket el kellett volna kapnia. Mondjuk azt sem értem, hogy mit akartak ellene vadászpuskával közelről, de hát ők tudják. Ejj, lassan kifogyok.

A sorozat nagy erőssége még a CGI (ezt még leírni sem bírtam röhögés nélkül), főleg a hajó belsejét csinálták meg jól. Komolyan mondom, perfekt. Spartacus elbújhat. De tényleg, még szüleim is észrevették (velük nézem), hogy valami nem stimmel, ha jól emlékszem meg is jegyezték, hogy olyanok az emberek, mintha számítógéppel lennének megcsinálva. Ez az 5-ös részben volt, a 9-esre már javult azért a dolog, ott már csak a gép belsesjn látszott, hogy számítógépes. Taps. Taps. (nekem is, amiért ezt a két szót vagy háromszor elírtam)

Még egy dolog, ami nem tetszett (ígérem ez lesz az utolsó, hacsak eszembe nem jut még valami). Mikor történik valami drámai (és most nem arra gondolok, hanem a múbalhékra), akkor mindig mutatják a karakterek arcát, de nem csak mutatják, hanem még rájuk is közelít a kamera. Pont mint a dél-amerikai szappanoperákban. Persze nem akarok párhuzamot vonni a kettő közt, mert a V azért akciódúsabb (whoa, pozitívum! vagy nem?), csak ez sokszor idegesített.

Azért volt jó oldala is a sorozatnak. A 7-es, John May-es rész például egész pöpec lett, sikerült meglepniük, és még volt is értelme a dolgoknak. Persze itt is eljátszották, hogy az ellenállás egyik tagja eltitkolt valamit a többiek elől - ráadásul két dolgot is - amit lazán elmondhatott volna nekik, de sebaj, fő a kommunikáció. Meg amúgy is, Lostban minden részben eljátszották ezt 3-4 éven keresztül.

A másik ok, amiért érdemes nézni, az az, hogy tele van jó színészekkel, akik ráadásul főleg sci-fi(k)ben játszottak a V előtt is. Emellett tényleg akciódús azért a sorozat, vannak történések meg minden, és a fősztori is halad úgy ahogy, de az azért idegesítő, hogy nem igazán kapunk válaszokat, nem tudjuk mit keresnek itt a V-k, mit akarnak az emberekkel.

Kicsit azért sajnálom, hogy ez ilyen negatív kritika lett, nem akartam senkit eltántorítani a sorozat megnézésétől, de nekem nagyon nem tetszik. Nem szeretem nézni egyszerűen, pedig annyira nem is rossz, látható, hogy én is csak (főleg) apróságokba tudtam belekötni. Igazságos akarok lenni, tehát ez is 5/10-et kap, mint a FlashForward, de az hozzátartozik a témához, hogy a V jobb annál. Az más kérdés, hogy az FF nekem jobban tetszik.

A sorozat első 10 részét szidtam, nem is tetszett, a szünet után viszont, véleményem szerint, teljesen nézhető lett a FlashForward, még az ordító baromságok ellenére is. Vannak rejtélyek, kapunk néha infókat is, én tehát élvezem, sokkal jobban, mint az évad másik high concept sci-fijét, a V-t (arról is lesz kritika, talán ez után).

Persze vannak hibák. A színészek, főleg Joseph Fiennes aka Mark Benford, még mindig nem tanultak meg játszani, legalábbis itt a sorozatban nem erőltetik meg magukat. A karakterek rengetegen vannak, és 3-4 kivételével nem érdekesek, aki meg az, azt hamar kiírják az írók. Ráadásul a rengeteg karakternek köszönhetően, a legtöbben minden harmadik epizódban szerepelnek csak, vagy még ritkábban.

A wtf-pillanatok, a csavarok sokszor le vannak semmizve pár rész után (értsd: még egyet csavarnak rajtuk), ami, lássuk be, elég nagy gciség az írók részéről. Ez körülbelül olyan,  mintha a Lostba nem jelentett volna semmit a 3. évad végi "we have to go back". Ja, bocs, ez rossz példa, mert nem is jelentett. Na de erről majd máskor.

A rész végi wtf-okat van, hogy meg sem említik a következő részben, a 15. rész nagy csavarját például csak a 18-asban vették újra elő. Ráadásul vannak olyan csavarok, amiknek tényleg semmi jelentőségük, és valószínűleg nem is lesz, mert soha a büdös életben nem fog kitartani addig a sorozat, amikor bekövetkezhetnének.

Mark Benford karaktere akár egy külön fikázást is kaphatna, annyira pocsék. Néha akkora butaságokat is csinál, hogy csak fogom a fejem. Mindig a nehezebb módszert választja, és olyan dolgokat hisz el másoknak, amik teljesen átlátszó hazugságok, még csak gondolkoznia sem kéne. Viszont, néha hihetetlen, hogy mikre nem jön rá. Spoilermentes a kritika, tehát nem fogok konkrét példákat mondani, de tényleg beszrás. Hát igen, ez van, ha 15 rész alatt 3 különböző ember irányítja a sorozat írását. Teljesen szétesnek a karakterek.

Sajnos a legtöbb karakter az ilyen szinten van, mint Benford. Ott van például a kórházas bagázs, akik valószínűleg senkit sem érdekelnek, ott van Benford felesége, aki most ugyan kapott egy érdekes szálat, de 17 részen keresztül semmit sem csinált, és azért az ügynökségnél is vannak páran, akiket ki lehetne szórni. Pedig a sorozat karakterdráma is lenne, csak hát gyenge karakterekkel ezt nehéz megvalósítani.

DE, és ez egy akkora de, hogy olyat el sem tudsz képzelni. A főszál azért mégiscsak érdekes. Ugyan több van ebben az alapsztoriban, de a 10-es rész óta azért bepörögtek az események rendesen, megismertük picit az ellenfelet, kiderült mi okozta a flashforwardokat, kiderült ki suspect zero, tehát válaszok vannak dögivel. Ha nem is a legjobbak, de legalább vannak.

Nekem a sok csavar, wtf is bejön, hiába csak szopatás az írók részéről. És a rengeteg hiba mellett mégis érdekes marad a sorozat. Én komolyan nem tudom miért, de jobban érdekel, mint a V például. Pedig nagyon gyengén van megírva, a párbeszédek, a történések, a megoldások, amiket egyes karakterek választanak, mindenen látszik, hogy ez nagyon nem profi munka. És mégis tetszik.

Még a karakterek közt is vannak érdekesebbek, mint például Janis, akire nagyon rágyúrtak az évad második felében, vagy a japán csaj, az új, savant-kóros arc, "Charlie a Lostból" aki itt Simon néven fut, és Rambo Szakáll Aaron is, aki ugyan az évad első felében még lazán a legrosszabb karakter volt, mostanra megkedveltem, és szorítok is neki, hogy sikerüljön megtalálnia a lányát.

Az is tetszik, hogy próbálkoznak a tudományos magyarázattal, és nekem, mint aki semmit nem tud a fizikáról, hihetőnek tűnnek a dolgok, ez pedig elég szerintem egy sorozatnál. Az viszont eltűnt az évad második felére, hogy vajon meg lehet-e változtatni a sorsunk (vagyis... de ez spoiler lenne), meg ezek a vallási kérdések, legalábbis az utóbbi 3-4 részben ez már nagyon nem játszott szerepet. Valószínű, hogy itt történt amúgy a 2. showrunnerváltás, és ez a csávó jobban akart a történésekre koncentrálni. Ennek köszönhető talán, hogy most már nem nagyon látjuk az átlagemberek flashforwardját, sőt, gyakorlatilag senkiét, mivel lassan már az összes főszereplőjét láthattuk teljesen.

A kritikán azért látszik, hogy próbálkoztam a pozitívumok felsorolásával, de nem nagyon sikerült, sokkal több a rossz dolog a sorozatban. Ez van, nekem, ennek ellenére is tetszik. A pontszám az jó kérdés, nem nagyon tudom eldönteni, hogy mit kapjon, mert tényleg rengeteg a hiba, és tényleg nem jó a sorozat, de azért mégis jobb, mint az évad első fele, ezt szerintem el lehet ismerni. Áhh, egyen fene, megkapja az 5/10-et.

Na ezen lehetett érezni, hogy átvezető rész volt, bár sok minden történt, de a fiúk nem sokat haladtak előre a lovasokat illetően.

Vagyis haladtak, de csak annyit, hogy megtudták, hol rejtőzik Pestilence. Meg lehetőség nyílt arra, hogy Death tartózkodási helyét is megtudják, de azt nem tudtuk meg, hogy Bobby bevállalja-e a dolgot. Valószínűleg igen, és szerintem azt fogja kérni, hogy újra járhasson.

Crowley is visszatért a részben, akit először még a félévadzáró előtt láthattunk, a Coltot illetően. Ő elég furcsán viselkedett ebben a részben, nekem valahogy nem illet ide, nem értettem az elején a kirohanását sem, mikor találkozott Sammy-ékkel, és azt sem, hogy Bobby miért nem tudta megölni a Colttal. Ha az egyáltalán a Colt volt. Mondjuk, ha nem az volt (és ez a valószínűbb), akkor minek lőtt bele egyáltalán?

Azt sem értettem vele kapcsolatban, hogy honnan szerzett egy olyan hellhoundot. Az mondjuk igaz, hogy nem kispályás démon, de valahogy a cselekedetei alapján sokkal többnek néz ki, mint egy démon. Talán ebben a színész is közrejátszott, lehet túljátszotta kicsit a szerepét. Vagy nem tudom, mindenesetre Crowley miatt elég fura lett ez a rész, kapkodósnak, össze-visszának tűnt.

A Brady-szál is érdekes volt, nem tudom honnan jött ez, hogy Sam volt legjobb barátja is démon. Ezzel is az "igen" felé akarják lökni az írók? Én azt hittem ezt a témát már elvetették, bár Sam felvetése, hogy Lucifer nem fog csak úgy belesétálni a csapdába, az jó volt, ilyen alapon tényleg ki kell majd mondania az igent.

A félévadzáróval ellentétben, most tetszett a hellhoundos jelenet, nem érződött rajta, hogy csak az alacsony költségvetés miatt van így megcsinálva, mert törtek-zúrtak a láthatatlan "dögök" rendesen. Érdekes azért, hogy gyakorlatilag nem is tudtam pozitívumot mondani a részről, de mégsem mondom azt, hogy nem tetszett, mert összességében nem volt rossz, legalább a főszállal foglalkoztak. A pontszám viszont csak 6/10.

Jól van, nincs baj: a 16-os részben - annak ellenére, hogy nem event-jellegű volt, mint a múlt heti Madonnás - visszatért az évad első felének színvonala, és úgy érzem kijött abból a hullámvölgyből a sorozat, amibe sokak szerint került az előző két részben.

Aztán lehet, csak én vagyok ezzel így, más kritikákat még nem olvastam. Nekem viszont tetszett a rész, és  ez annak is köszönhető, hogy mertek drámázni picit a sok-sok komédia mellett, és mertek hozzányúlni a mellékszereplőkhöz, most például Mercedes és Kurt kapott egy-egy sztoriszálat, ráadásul szólót is énekelhettek végre (Mercedesé nagyon erős volt).

A dráma melmett azért mos is megvoltak a fetrengős poénok, egysorosok. Sue Sylvester jelenetei pedig még mindig aranyat érnek, óriási a karakter. Igaz, az, hogy ennyit szerepel, visszaüthet még később, mert lehet, hogy egy idő után unalmas, és talán idegesítő lesz már a karakter. Remélem, hogy ez azért még egy jó darabig nem lesz probléma.

Azért a mai részben is történt valami különleges, visszatért Kristin Chenoweth, akinek még mindig zseniális hangja van, de a karaktere most sem tetszett igazán, bár az előző szereplésénél ez most jobb volt. Az viszont érdekes, hogy Mister Schuester egy szót sem szólt neki Emmaról, akibe eddig halálosan szerelmes volt, és inkább a volt feleségére fogta, hogy miért nem feküdhetnek le. Talán miattuk (Schuester és April) volt az, hogy közepénél kicsit leült az epizód, a második közös daluk szerintem nagyon hosszú lett, és nem sok értelmét láttam.

A maradék 35 perc viszont nagyon tetszett, bár az még feltűnt, hogy - a Madonnás epizódot leszámítva - a szünet után nem nagyon választottak erős számokat, mármint olyan tekintetben, hogy nem voltak ismertek (na jó, én nem ismertem őket). Ebben a részben viszont jól előadták őket, bár Kristin Chenowethnél feltűnt, hogy nagyon nem volt szinkronban a szája mozgása a hanggal, ezt szerintem jobban is megcsinálhatták volna. A kis hibák ellenére is 8/10, élveztem a részt, és úgy látszik, hogy a Glee most már tényleg visszatért. Azt a 14-es részt pedig gyorsan felejtsük el.

What the fuck is going on here? De komolyan, ez most mi volt? Furcsa volt nagyon, egyelőre nem tudom eldönteni, hogy jó értelemben-e, de azt már most leszögezem, hogy a Happy Town érdekes, és izgalmas sorozat. Az más kérdés, hogy jó is-e.

Az alapkoncepció akár már a címből is kitalálható, és elég nagy klisé: van egy kisváros, ami ránézésre boldognak tűnik, de ha közelebbről megnézi az ember, akkor sötét titkokat találhat. Búú. A legnagyobb titok - ami nem is az igazából, inkább csak nem szabad róla beszélni - az a Magic Man története, aki 12 évvel ezelőtt kezdte ténykedését a városban, és 7 keresztül, minden évben elrabolt valakit, úgy, hogy sosem találták meg az illetőt. 5 évvel ezelőtt, valamiért leállt a csávó, és azóta happy a város, hiszen ez idő alatt egy komolyabb bűntény sem történt. Egészen mostanáig, és itt kapcsolódunk be mi is a történetbe.

A sorozatról nem sok jót lehet elmondani, és mégis, ahogy már írtam a bevezetőben, izgalmas, és engem érdekel a folytatás. Talán azért, mert minden jelenetben történt valami, mindig volt valami furcsaság, apró wtf, ami miatt, egy jeleneten kívül, egy percre sem ült le a rész, nem vált unalmassá. Emellett még pozitívum a színészi gárda (Sam Neill - Crusoe, Amy Acker - Angel, Dollhouse, M. C. Gainey - Lost, Robert Wisdom - Prison Break), bár az igazat megvallva, az említett színészek közül senki sem alkotott emlékezetest.

Negatívum az már több van, nem is tudom, hol kezdjem. Ja, ami a leginkább idegesített, az az, hogy a város már a rész elején sem volt boldog, egyből a dolgok közepébe vágtak. Nekem jobban tetszett volna, ha szép lassan kezdik kibontani a sztorit, és az első részben még alig tudunk meg valamit, de nem így történt. Ebből a szempontból kicsit csalódás volt a sorozat (pedig az előzetes kritikáknak köszönhetően nagggyon alacsonyak voltak az elvárásaim), de aztán ahogy telt az idő, belenyugodtam ebbe, és ez valamilyen szinten pozitívummá vált nálam.

A pilot többi eleme viszont szörnyű volt: a párbeszédek nagyon gagyik, főleg mikor poénkodni próbálnak, a karakterek iszonyat nagy klisék, és egyelőre egyik sem érdekes, nem szerethetőek. Ezek mellett, túl sokat dolgot akartak beletenni ebbe az egy részbe az írók, és így van olyan (elvileg) főszereplő, aki 3 darab jelenetet kapott, és azokban sem kellett igazán beszélnie. A színészi játék is - ahogy már írtam - átlagos, nem nagyon erőltették meg magukat.

Nekem a kisvárosi hangulat is hiányzott, és ez annak is köszönhető, hogy - ha jól emlékszem - összesen két darab jelenet játszódott a város utcáin. Persze mondhatjuk, hogy a sztorira koncentráltak, de mi másból lehetne látni, hogy egy kisvárosról van szó, mint annak mutatásából. Arról pedig nem is beszélek inkább, hogy milyen nevetséges melléksztorikat írtak, mint például a Rómeó és Júliás szerelmi szál.

És mégis, nekem tetszett a pilot, simán nézném a második részt. Tudom, hogy gyenge a sorozat, és megértem, miért kritizálják, de én érdekesnek találtam. A pontszám csak 5/10, de adjatok neki egy esályt, mert összesen csak 8 rész lesz az évad, és véleményem szerint le is zárják a sztorit teljesen - ha nem az szpó, mert borzasztó nézettséggel nyitott.