A részt két okból vártam picit jobban, mint a sorozat többi epizódját: az egyik az, hogy az 1x19-nek Joss Whedon volt a rendezője (Buffy, Angel, Firefly, Dollhouse), a másik pedig Neil Patrick Harris vendégszereplése, akinek már a How I Met Your Mother 100. részében is tetszett az éneklése. Szerencsére egyikükben sem kellett csalódnom.
Ami a legfeltűnőbb volt a rész nézése közben, az a dráma kiemelése, vagyis pontosabban a poénkodás kihagyása, hiszen az Artie-s szálon kívül nem sok dráma volt. Az viszont tényleg kemény volt, persze kicsit klisé, hogy a tolószékes gyerek arról álmodozik, hogy táncos lehessen, de a két dallal - Artie táncával (nagyon tud a csávó), plusz a végén a Dream a Little Dreammel - annyira feldobták az egészet, hogy még ezt is el lehetett nézni. A legjobb talán Quinn reakciója volt, ahogy megfogta Artie vállát, miközben eltáncolt előttük Tina és Other Asian (amúgy, azt hiszem most először, kimondták a srác nevét, de már el is felejtettem:). Szinte jelentéktelen dolog, de mégis, a rész egyik legjobb pillanata.
Ahogy írtam, a részben nem sok komédia volt, Sue egy jelenetet kapott csak, és Britanny sem villogtathatta "tudását". Ez amúgy, véleményem szerint, Whedon miatt volt, és az is, hogy a rész elején kicsit lassabban történtek a dolgok, a párbeszédek sem voltak annyira pörgősek, és valahogy valóságosabb volt az egész. Ezt erősítette meg NPH karaktere is, Bryan Ryan, aki azzal jött a Glee-sekhez, hogy felesleges álmodozniuk a sztárságról, sosem lesz belőlük senki.
Persze hamar fordult a kocka, Ryanről kiderült, hogy ő is "sztár" volt, de hamar kiégett, és most hiányzik neki is a showbiznisz. Schuesternek viszont sikerült meggyőznie, hogy visszatérjen. Kettejük duettje óriási lett amúgy, főleg a második, ami talán a sorozat egyik legjobb zenés jelenete volt, az ugrálással nagyon emlékezetessé tették szerintem. NPH hangja elsőre amúgy picit csalódás volt, legalábbis Schuesteré mellett, de így második hallgatásra már mind a kettő ugyanolyan jónak hangzik (a végén az a magas hang...).
A 3. szálon sikerült teljesen meglepniük, Glee-ben eddig nem nagyon voltak még wtf-ok, de az, hogy a Vocal Adrenaline edzője Rachel anyja, az szerintem ennek számít. Persze két színésznő hasonlósága alapján ki lehetett találni (ahogy sokan ki is találták), de én ebbe bele sem gondoltam. Nagyon remélem amúgy, hogy ezen a szálon tovább mennek még az évad során, bár ha azt nézzük, hogy már csak három rész van (ráadásul fel is cserélnek kettőt, a sweeps miatt) hátra, akkor lehet mégsem.
Nem tudom amúgy, hogy mi lesz a fináléban, de kétlem, hogy máris a regionals jönne, szerintem el fogják azt tolni, a 2. évadra. Főleg úgy, hogy lassan Quinnek is szülnie kéne. Ráadásul a Vocal Adrenalnie-nal sem foglalkoztak nagyon, én azt hittem, hogy őket majd jobban megismerjük. Igaz, van még három rész, de mondom, hogy ha abból kettőt fel lehet cserélni, akkor annak a kettőnek valószínűleg semmi köze nem lesz egymáshoz. Amúgy az utolsó rész címe sem árulkodó, annyi, hogy "Journey", ami valószínűleg a Don't Stop Believingre utalás (a Journey ugyanis ennek a számnak az előadója), de ez még nem jelenti azt, hogy a regionals-on fogják előadni (a sectionals-os résznek a címe is "Sectionals" volt).
Az igazság az amúgy, hogy amíg ennyire szórakoztatóak a részek, addig egyáltalán nem érdekel, hogy mennyire van jól összerakva a fősztori. Persze ha az évad végén is nagyobb hiányosságok lesznek, akkor picit mérges lesznek, de attól még az egyik legjobb újonc marad a Glee. 9/10.
