HabiBárpult

A sorozat csütörtökön zárja a 6. évadát, és a hírek szerint menni fog a durvulás, ezen a linken, láthattok is erre egy példát.

Pontosabban "A sorozat", hiszen a The Pacific egy 10 részes minisorozat volt. Vagyis hát valamikor annak tervezhették, de a végeredmény véleményem szerint közel sem egy sorozat lett, inkább egyfajta dokumentumfilm, vagy nem tudom. Túlságosan epizódikus volt, na.

Próbáltam szeretni a sorozatot. Komolyan, 1-2 karaktert még meg is kedveltem, leginkább "Snafut" és John Basilone-t. A többiekkel sem volt igazán baj, a másik két főszereplő, Leckie és "Sledgehammer" is jó karakter volt, az utóbbi nagyon durva fejlődésen ment keresztül, ennek a fénypontja a 9. részben volt, a kunyhós jelenet, ami talán a sorozat legkeményebbre sikerült jelenete. Basilone-t viszont jobban szerettem, annak ellenére, hogy alig kapott részt, és sokak szerint a 8-as rész, amelynek ő volt a főszereplője, a sorozat leggyengébbje volt, mégis, nekem az tetszett a legjobban. Pedig tényleg egy klisékkel teli, "sokadkategóriás" romantikus filmre hasonlított a rész sztorija, mégis, a karakter miatt nekem nagyon bejött.

A legjobb szereplő viszont egyértelműen Snafu, aki ugyan nem volt főszereplő, mégis, ugyanolyan karakterfejlődésen ment keresztül, mint mondjuk Sledge, csak ezt nem hangsúlyozták ki ennyire a sorozat készítői. A karakternek nagy szövegeket írtak, és az őt játszó színész is óriásit alakított. Az ő "búcsúzása" Sledge-től, a finálé legjobb pillanata volt szerintem.

Persze ez nem volt nehéz dolog, a finálé szerintem borzalmas és (sajnos) felesleges is volt. Arról szólt ugyanis, hogy mi történt a katonákkal, miután hazaértek a csendes-óceáni hadszíntérről. Pontosabban két katonával, két főszereplővel. Evvel pedig az volt a baj, hogy mivel 4-5 részben szerepeltek az egyes karakterek, alig lehetett őket megismerni, megszeretni pedig semmiképp (kivéve 1-2 embert). Így pedig nem igazán lehet élvezni egy ilyen, érzelmekkel teli finálét, legalábbis én nem tudtam.

Nekem a fináléból még egy utolsó, nagy csata is hiányzott, egyszerűen illett volna egy ilyennel befejezni, véleményem szerint. A 8-as végén kaptunk ugyan egy durva partraszállást, de a 10-esben például alig volt komolyabb harc. Vagyis egész végig harcoltak, de ez mégsem volt olyan látványos, grandiózus, mint mondjuk a Peleliu szigetén játszódó 3 rész, ami talán a sorozat legjobb szakasza volt.

Ide kapcsolódik amúgy a sorozat másik nagy negatívuma: az epizodikusság. A részeknek alig volt közük egymáshoz (a Peleliun játszódó 5-6-7. részeken kívül), szinte mindegyikben mások szerepeltek, épp ezért nem lehetett az egyes karaktereket megismerni, nem tudtad őket megsiratni. Sokszor volt, hogy meghalt valaki, és én nem tudtam őt sajnálni, mivel épp azon gondolkodtam, hogy ki is lehet ő. Talán ha az évad elejére tesznek egy karakterizálós epizódot, hogy megismerjük őket, és nem a végére, akkor jobban működött volna a sorozat.

Az sem segített sokat, hogy minden második szereplő ugyanúgy nézett ki. Egyik résznél, 40 percen belül 3 csávót kevertem össze egymással, folyamatosan vissza kellett néznem, hogy ez most kicsoda, meg mi történt akkor azzal, akinek ezt a csávót hittem. Ez pedig óriási mértékben rontotta a sorozat élvezeti faktorát.

Az epizodikusságból következik az, hogy gyakorlatilag nem volt főszál a sorozatban, csak jöttek folyamatosan az újabb harcok, a különböző szigeteken. Sokszor nem is láttuk a harcok végét, egyszer csak vége lett, meg ilyenek. Ráadásul folyamatosan ugrált a sorozat az időben (mármint előre), tehát ha egy kicsit is lankadt az ember figyelme, egyből nem tudta, hogy most akkor milyen év milyen  hónapját is írjuk. Ez pedig szintén rombolta a sorozat élvezhetőségét, sokszor azon kaptam magam, hogy ilyen dolgokon gondolkozom, miközben nézem a sorozatot. Egyszerűen nem tudott lekötni a The Pacific, mint sorozat.

Viszont a látvánnyal nem lehetett gondunk, gyönyörű beállítások voltak, a csaták szépen  meg voltak csinálva, és a szigetek is gyönyörűek voltak. Nem tudom pontosan mennyi CGI volt benne, de én sehol sem vettem észre, hogy lett volna, ez pedig szintén jó jel. A sorozatnak nagyon ment még a háború borzalmainak bemutatása, tökéletesen tudták érzékeltetni, hogy milyen rossz volt az ott harcolóknak. Ezért is írtam amúgy, hogy inkább dokumentumfilm volt ez, mint sorozat.

A másik háborús sorozatot, a Band of Brotherst még nem láttam ugyan, de nagyon remélem, hogy az sokkal jobb lesz, mint a The Pacific, mert ez a sorozat nekem elég nagy csalódás volt. A fináléra sehogy sem tudok több pontot adni 5/10-nél, és az évad is csak 6 pontot kap. Reménykedjünk, hogy a következő sorozat, melyben Steven Spielberg executive producer lesz (azaz a Terra Nova), jobban fog sikerülni.

Mind a 4 (30 Rock, Community, The Office, Parks and Recreation) évadzáró egy napon, május 20-án lesz.

Jövő hét szerdán zárja az évadot a Cougar Town, a Modern Family és a The Middle is, de a The Middle-nek sehol sem találom az előzetesét, így be kell, hogy érjéte.

Ez a sorozat is hétfőn zárja, az aktuális (harmadik) évadát.

A finálé időpontja: május 18.

Na, valahogy így kell cliffhangert írni. Ütött, rendesen és a rész sem volt gyengébb. (a kritika spoileres lesz, aki inkább általában akar olvasni a sorozatról, az a régi írásaimat nézegesse)

Kezdjük akkor az évaddal (a fináléról majd a végén), ami majdhogynem tökéletes volt. Damon óriási karakter, Ian Somerhalder lubickol a szerepben, az események pörögnek ezerrel, a karakterek közül senki sincs biztonságban, és a 3 főszereplő között nagyon durva chemistry van, ami létfontosságú, hiszen ők a sorozat mozgatórugói.

A mellékszereplők már nem ennyire jók, de komolyabb bajom velük sincs. Egyedül Bonnie-t nem kedveltem az elején, az írók el is tüntették őt jó pár részre, és ez idő alatt erős boszorkánnyá képezte magát. Egyelőre nem tudom, hogy ez jó húzás volt-e az írók részéről, nekem még mindig unszimpatikus volt a karakter (lehet a színész miatt), de az tény, hogy kell a sztorihoz, mert feldobja a dolgokat, bármikor megkavarhatja az eseményeket, főleg így, hogy már Damonéknál is erősebb.

Elena barátait viszont feleslegesnek tartom, bár az tény, hogy mindig össze tudják őket kötni az eseményekkel, tehát annyira nem rossz karakterek. Ráadásul itt a fináléban fontossá is vált az egyikük, név szerint Tyler, akiről kiderült, hogy valamilyen lény, nagy valószínűséggel farkasember, bár konkrétan még nem tudni. Viszont az egész évad során rengeteget utaltak rá, és most az évadzáróban is, tehát valószínűleg az lesz. Én amúgy nem is sejtettem, hogy az lenne, egy másik kritikában olvastam csak erről (nem a finálé után, hanem pár hete), de így visszagondolova tényleg voltak jelek.

Ez amúgy, hogy nem vettem észre, annak köszönhető, hogy hitetlen mennyiségű csavar, wtf-pillanat van egy-egy részben, és az ilyen kis apróságok, részletek felett elsiklik az ember. De komolyan, minden részben legalább 4 olyan szintű momentum van, amit máshol legfeljebb cliffhangernek dobnak be. Ez igaz amúgy a halálokra is, durva mennyiségű szereplő halt meg, és ezzel nincs is baj, de azt nagyon remélem, hogy a 3 főszereplő közül nem fognak kiírni senkit a sorozat végéig, mert a trió nélkül szerintem nem működne a Vampire Diaries, legalábbis ilyen jól biztos nem.

Ennek a pörgésnek a következménye amúgy, hogy néha már-már követhetetlen a sorozat, nehéz rájönni, hogy ki, mit, miért csinál éppen. Például itt a végén sem esett le, hogy miért akarják megölni a Salvatore-tesókat (csak azért mert vámpírok? valószínű), de a flashbackekben is volt néhány dolog, ami nem volt teljesen tiszta. Persze nem panaszkodom, bárcsak minden sorozat ilyen lenne, de épp ezért zavaró kicsit, mert nincs ehhez hozzászokva az ember.

Ennek a gyors tempónak a következménye, hogy a sírkamrás sztorit, aminek megoldását mindenki az évadzáróra várta, már a 14. részben megoldották. Ráadásul kiderült, hogy Katherine él, és ennél jobban le sem bírná szrni, hogy Damon 150 éve őt kutatja. Ez pedig nem csak a karaktert indította el, egy olyan úton, ami a fináléban csúcsosodott ki, de emiatt a fordulat miatt senki sem tudta, hogy mi lesz a fősztori az évad utolsó harmadában.

Persze lassan kiderült, hogy a sírból kiszabaduló vámpírok állnak majd a sztori középpontjában, de igazából nem tudom, hogy ez jó döntés volt-e. A csoport amúgy két részre szakadt (ezt mi nem tudtuk az elején, vagy ha igen, akkor én már elfelejtettem), és a 15-16-os részek környékén a jobbik csoportot mutatták be, majd ennek felszámolását, miután elrabolták Stefant.

A végére viszont kiderült, hogy van egy másik csoport is, akiket meg Katherine-ék akartak megölni, ki tudja milyen okokból. Azt még megértettem, hogy Jonathan Gilbert miért akarta őket holtan látni, hogy miért kellett neki az a találmány, de Katherine céljait egyelőre nem értem. Mit akarhatott a vámpírok megölésével? Ő is csak a várost szerette volna megvédeni? Ezt egyelőre nem tudni, és a fináléból sem derült ki, kíváncsi vagyok, hogy fognak-e foglalkozni ezzel a 2. évadban. Ja és ha már itt tartunk, Katherine miért is nem volt ott a sírban? Ez valahogy kimaradt nekem, pedig lehet mondták.

Az utolsó részekben megismerhettük Stefan sötét oldalát is, ami miatt szerintem leült egy kicsit az évad, hiába volt nagyon jó ötlet az írók részéről, hogy a karakterfejlődésre mentek rá. Igaz, csak 3 részt foglalkoztak ezzel a szállal, és valamikor elő kellett venni, de valamiért mégsem tetszett. Na, mindegy, legalább Paul Wesley is megmutathatta, hogy nem csak egy arca van, és kideríthettünk még egy fontos információt, a fiúk múltjával kapcsolatban.

És ezzel el is jutottunk a fináléig, ami lehet, hogy egy kicsit lassabban indult, de nekem nem volt ezzel bajom. Egyszerűen csak sodródtam az eseményekkel, és gondolkoztam,  hogy vajon milyen nagy eseményt találnak ki a fináléra. Én jó húzásnak tartottam, hogy elővették a másik vámpírcsoportot, nem hittem volna, hogy ők már a bosszúra készülnek. Persze nem volt sok esélyük, a találmánynak, és Bonnie hülyeségének köszönhetően, ráadásul majdnem Damon is belehalt a dologba.

Anna már nem volt ilyen szerencsés, és az ő halála volt az első igazi wtf a rész során (bár engem már előtte is leptek meg dolgok, néha a párbeszédekben olyan infókat ejtenek el, hogy az hihetetlen). Mielőtt meghalt, azért adott egy kicsit a véréből Jeremy-nek is, just in case mégis vámpír akar lenni a srác. A halálánál pedig már számítani arra, hogy az a fiola elő fog még kerülni a rész során.

A másik, ami még Anna halála előtt történt, és meglepő volt, az Tyler "másságának" biztossá válása, vagyis az, hogy valószínűleg tényleg farkasember. Persze az igazi csavar itt az volt, hogy az apja is az, erre én egyáltalán nem számítottam. Amit viszont nem értettem, az Caroline elájulása. Valahogy elszívta az erejét, vagy mi? Nem tudom mondjuk, hogy az ilyen farkasemberek mire képesek, lehet, hogy ez az egyik különleges képességük.

Az igazi csavarok persze még ezután jöttek, kezdve azzal, hogy Damon megcsókolta Elena-t. Ez a jelenet amúgy óriási volt, bár sajnos valami cikkben nagyon sejtették, hogy ez lesz, tehát nem lepődtem meg annyira. Jeremy öngyilkosságán sem igazán, bár tényleg durva belegondolni, a sorozat elejét figyelembe véve, hogy a srácból hamarabb lesz vámpír, mint Elena-ból.

Ami viszont tökéletessé tette a részt, az az utolsó csavar, melyben kiderült, hogy akit megcsókolt Elene, az Katherine volt igazából. Ráadásul ez nem egy telefonhívásból, vagy egy sejtelmes mosolyból derült ki, mint más sorozatokban, hanem úgy, hogy a csaj leszúrta Elena apját, Johnt. Ez már önmagában is durva lenne, de ha belegondolunk abba, hogy ez mit is jelent Damonnak, akkor válik igazán fergetegessé a cliffhanger. Szegény csávó, 150 év várakozás után, először rájön, hogy Katherine le sem bírnát őt jobban szrni, utána meg, mikor végre tovább áll, és beleszeret Elena-ba, még egyszer átveri a csaj, mikor megcsókolja őt.

Azt hiszem zúzás lesz, mikor Damon rájön, hogy Katherine volt az, és nem Elena. Ja, és azt gondolom említenem sem kell, hogy az évadot egy jelenet közepén fejezték be, mikor Elena megérkezett a házba, és épp futott be az apjához. Kemény lesz az évadnyitó, az biztos.

Egy ideig gondolkoztam azon, hogy csak 8 pontot kap majd az évad, de ez a finálé meggyőzött arról, hogy az évad befér a 9 pontosok közé. Természetesen a finálénak is jár a 9/10, és még mindig tartom magam, hogy a sorozat az évad egyik legjobb újonca, egyedül a Spartacus volt jobb nála idén.

A finálé időpontja: május 17.

Ehh. Kettős érzéseim vannak a résszel kapcsolatban, de igazából nem tudom megmondani, hogy miért. Spoileresen azért megpróbálom.

A finálé időpontja: május 18.

Duplarész lesz az évadzáró, de kettészedve, az első rész most csütörtökön, a második pedig jövő héten kerül adásba.

Ez is hétfőn kerül majd adásba. Nem szeretem amúgy, az ilyen promókat, mivel tudjuk, hogy a címszereplőnek úgy sem lesz semmi baja, és mégis, ezzel csalogatják a nézőket.

A 7. évad, és lehet a sorozat, utolsó része jövő hétfőn kerül majd adásba.

A finálé vasárnap lesz az USA-ban, mi majd hétfő hajnalban tölthetjük. Sajnos le vagyok maradva a sorozattal, de az évadzáróig valószínű, felhozom magam, és lesz róla kritika.

Egy hét múlva finálé (természetesen annk is kirakom majd a promóját), de ausiello már most (vagyis pár napja) felrakta a rész cold openjét, első három percét, ami, hát üt. Még úgy is, hogy utoljára talán a második évadból láttam részeket.

Ez a sorozat is csütörtökön zárja a 3. évadát.

Azt hiszem, a cím mindent elmond.

Azt hiszem, az mindent elmond, hogy a finálé lassan egy hónapja volt, és csak most szántam rá magamat, hogy megnézzem. A sorozat egyszerűen elvesztette a báját 5-6 rész után, és ugyan a legjobb pillanatai a 10-11-es részekben voltak, az évad második fele fényévekkel rosszabb lett, az elsőnél.

A legnagyobb baj az volt, hogy az egész sorozat műdrámákból épült fel, minden rész egy ilyenre, ennek megoldására volt felépítve. A komédia teljesen kiveszett a sorozatból a végére, bár a fináléban pont volt egy jó poén. A műdrámák mellett pedig, nagyon érződött, hogy a végére ez valami romantikus maszlag lesz, és ez így is történt, a finálé ennek az egésznek a csúcspontja volt. Az teljes utolsó rész olyan volt, mintha egy az egyben átvették volna valami ezerszer látott romantikus film forgatókönyvét, és a végére odatoltak egy volna egy csavart, hogy azért mégiscsak lehessen valahogy folytatni.

Egyedül a főszereplő karaktere, és az őt játszó színész maradt hű a pilotban látottakhoz, és hozzá kapcsolódott az évad két legjobb pillanata is. Az egyik a viharos részben a flashbackek, mikor a lány "eredettörténetét" láthattuk, a másik pedig a kiborulás a terápián, ami ugyan picit karakteridegennnek tűnt elsőre, de a színésznő szerintem nagyon jól játszotta ott (is) a szerepét.

A többiek közül még Baze, a lány apja volt az elején jó karakter, de a végére őt is elvitték egy olyan irányba, ami nem tetszett: "romantikus film férfi főszereplőjét" csináltak belőle, pedig addig nagyon jól hozta a laza apa szerepét. Az anya viszont már az elejétől idegesített, egyfolytában csak pörgött és pattogott, ráadásul a színésznő sem játszott valami jól.

A többi mellékszereplő sem volt jó, főleg az anya tesója, a "pszichológus" nem tetszett, amikor elkezdte analizálni az embereket, az nagyon idegesítő volt. Ráadásul első részében, mikor feltűnt (talán a 4. epizód volt), akkor még csak egy lökött nőnek mutatták be az írók, a végére meg teljesen megkomolyodott, és ő lökte végül is az apát arra az útra, ami a fináléban ért véget.

Lehet, hogy tudnék még negatívumokat sorolni, de az már valószínűleg csak szőrszálhasogatás lenne. Az is lehetséges amúgy, hogy csak azért nem tetszett ennyire a vége, mert egyszerűen elment a kedvem a sorozattól, meg sem próbáltam szeretni. Nem tudom, mindenestre nálam csak 5/10 az évad. Pedig jól indult. (amúgy volt cliffhanger, ami tetszett, tökös húzás volt - sorozatszinten -, kíváncsi vagyok, mit hoznak majd ki belőle az írók - ha lesz egyáltalán következő évad, hiszen ez még nem dőlt el)

Amit mi majd pénteken tölthetünk. Az első nem annyira spoileres, a második gondolom az (mivel 1 perces), abba én sem néztem bele.

Nem valami spoileres promó, de legalább meghozta a kedvem a sorozat folytatásához (valahol a 8. közepén akadtam el, elég gyengére sikerült az az évad)

Múltkor kiraktam a finálék időpontjait szövegesen, és az lehet nem volt elég átlátható, ezért itt ez a kép a TvAddictról, ami a májusi hónap fontosabb sorozatepizódjait jelöli.

Az az igazság, hogy nem sokat lehet elmondani a félévadzáró után írt kritikámhoz képest. Vannak vicces pillanatai, és egy nagyon vicces karakter, de ezen kívül közepes szitkom az Acidentally on Purpose.

Talán az a baj, hogy Davis mellett (aki a képen is látható) nem nagyon vannak vicces karakterek, egyedül Billie-nek, a főszereplőnek, vannak még jó pillanatai. A többiek viszont inkább idegesítőek, főleg a skót csaj, bár ő lehet csak az akcentusa miatt. Az viszont gáz, hogy a férfi főszereplő ennyire gyenge, nem tudom, hogy erről a színész, vagy az írók tehetnek, de szerintem még egy poénja nem volt a sorozatban. Vicces karakterek nélkül pedig sosem lesz vicces egy sorozat.

Viszont az még mindig igaz, hogy legalább a főszál halad előre, itt az évadzáróban a gyerek is megszületett, és lassan valószínűleg össze is házasodik a két főszereplő. Tetszett az is, hogy nem volt meg ez az összejönnek-nem jönnek össze kavarás a főszereplők közt, hanem egyből összehozták őket.

A finálé duplarész amúgy elég felemásra sikerült, az első rész borzalmas volt, a második viszont nekem tetszett, jó ötlet volt kicsit megkavarni a szülést ezzel a rendőrségi üggyel. Nekem amúgy ebből is az jött le, hogy az íróknak vannak nagyon jó húzásaik, de valahogy nem tudnak annyira viccesek lenni, mint az egy ilyen típusú szitkomban szokás. Talán aláröhögés nélkül, egy másfajta humorral jobban működne a sorozat.

A hibái ellenére (sajnos) annyira nem lóg ki a CBS-es szitkomok közül, az évadban az összes (kivéve a Rules of Engagement, és talán a Big Bang) nagyjából ilyen szinten mozgott, sőt, nem egy volt, ami nekem kevésbé tetszett. Nálam egy erős 5/10-et kap, semmiképp sem ajánlanám megnézésre, még szitkomrajongóknak sem. A sorozat sorsa amúgy erősen kérdéses, a Gary Unmarried-New Adventures of Old Christine-Accindentally on Purpose hármas közül ennek van a legkisebb esélye a túlélésre, és legalább egynek biztosan mennie kell majd, ezek közül.

Brought to you by Ausiello. A tovább után, mert hosszú.

Aki olvasta a pilot-kritikámat, az emlékezhet, hogy nem nagyon tudtam hova tenni a sorozatot az első két rész után, voltak pozitívumai, de több volt a negatívum, és (akkor még) leginkább, csak egy "egynek-elmegy", kardós-baszós sorozatnak tűnt a Spartacus. Hát, a fináléra nagyot fordult a világ, a 13 rész alatt a Spartacusból simán az év legjobbja lett, egy olyan epic fináléval (és itt most az epic jelzőt vegyétek szó szerint), amire akik látták, biztos, hogy sokáig emlékezni fognak.

Persze kellett pár rész, mire igazán beindul a sorozat, sokak szerint az 5-6. rész környékén volt a fordulópont, és ezzel én egyet is tudok érteni, az 5. rész végén éreztem először azt, amit más kedvenc sorozataimnál. Ott volt egy jelenet (aki látta, tudja melyikre gondolok), ami teljesen felforgatta a sorozat addigi folyását. Addig elég lassan történtek a dolgok, onnantól viszont veszettül beindult a sztori, ráéreztek valamire az írók, és ez után egy percre sem ült le a sorozat.

Az ötödik résztől kezdve minden megváltozott, a sorozat gyenge pontjai elkezdtek feljavulni. Egyre jobb lett a CGI, értelmet nyertek a párbeszédek, kiformálódott a cselekmény és a karakterek, feljavultak a színészi játékok. Onnantól kezdve lehetett igazán átérezni a karakterek motivációit. Megkezdődtek az intrikák, a cselszövések is (sokan ezeket hiányolták az első részekben), és olyan karaktereket írtak ki az írók, akiket más sorozatnál biztos nem mertek volna. Ennek egyébként van magyarázata, ebben az interjúban elmondja a sorozat egyik írója, hogy mivel egyből 13 részes berendelést kapott a sorozat, nem volt idejük a kisebb hibákat kijavítani.  Ezért volt, hogy az első részekben még minden kezdetlegesebb volt, a CGI, a színészi teljesítmények, a rendezés, az írás.

Ráadásul, a hibák kijavítása mellett megmaradtak azok a dolgok is, amik már az első részekben is nézhetővé tették a sorozatot: a rengeteg eye-candy, a sok szex (ebből a szempontból a "Whore" című rész volt a legdurvább, annak is volt egy olyan jelenete, amire csak az epic jelzőt lehet használni - ilyen water cooler, magyarul talán "láttad-e?", jelenetek amúgy minden epizódban vannak, és részben ezek teszik naggyá a sorozatot), és a harcjelenetek. Komolyan mondom, az utolsó részben már néha Star Wars-feelingje volt az egésznek, annyira ment a darabolás.

Még a kiszámítható sztoriból (mert hát ki ne ismerné Spartacus történetét, legalábbis a főbb pontokat) is kitudták hozni a maximumot, részben a meglepő halálok, és egyéb wtf-ok miatt, részben pedig a sorozat másik főszereplőjének, Batiatus (akit John Hannah játszott isteniül) hatalomvágyának, és egyre feljebb emelkedésének bemutatásával. Spartacus és az ő közös jeleneteit én különösen kedveltem; annak ellenére, hogy utálták egymást gyakorlatilag, mégis megvolt bennük valami tisztelet, jó volt nézni a beszélgetéseiket. Ugyanez elmondható Spartacus másik ellenfelére is, Crixusra, akivel szintén volt pár nagyon jól megírt párbeszéde Spartacusnak, főleg itt a fináléban.

És hogy a fináléról is beszéljek egy picit, a Spartacus évadzárója azért volt csont nélkül 10/10, mert tökéletesen azt nyújtotta, amit vártunk tőle: lezárták szépen a sztorit, és hát a végére kaptunk egy olyan gyakást, amilyet nagyon régen láttunk sorozatban. De komolyan, az NBC-s Heroesban, aminek viszonylag nagy költségvetése van, kapunk egy 1 perces csatát, itt meg a Spartacusban, ami egy olyan kábelcsatornán megy, melynek ezen kívül két sorozata van, 20 percen keresztül ölik egymást a szereplők, lassított felvételek és fröcsögő vér társaságában. Ráadásul úgy, hogy az egész sorozatot zöld háttér előtt veszik fel, ami gondolom nem olcsó (persze nem tudom, hogy a Spartacusnál mi mennyibe kerül, ezért most lehet butaságot mondtam). Ezt egyébként csak most olvastam (talán pont a fent linkelt interjúban), hogy az egészet stúdióban veszik fel, és eléggé ledöbbentett, mert legtöbbször nagyon jól megcsinálták a dolgokat. Persze a kinézetben is vannak over-the-top, képregényes megoldások, pl az is, hogy a gladiátorok edzőhelye (biztos nem ez a rendes neve) egy szakadék mellett van, így gyakorlatilag bárki leeshet ott, az edzés hevében.

Ahogy látható, negatívumot nem nagyon tudtam írni (leszámítva az első 5 részt) és ez szerintem mindent elmond. Aki egy kicsit is sorozatrajongónak érzi magát, az szerintem mindenképpen próbálja be a Spartacust, és ne adja fel az első 3-4 rész után, mert utána már nem csak szórakoztató, hanem minőségi is a sorozat. Nálam az évad simán megkapja a 9/10-et, a finálé pedig, ahogy korábban írtam, a 10 pontot.

(a 2. évad sorsáról itt olvashattok)

Na, ennek is vége, nekem a midseason legvártabb sorozata volt a Human Target, és én úgy érzem meg is felelt az elvárásaimnak, nem akart több lenni egy lightos, b-filmekre hajazó akciósorozatnál, annak viszont (szinte) tökéletes volt.

Kezdjük az évadzáróval, ami ha nem is volt a legjobb rész az évadban (a Baptiste-os nekem jobban tetszett), de azért volt benne egy-két elég jó megoldás, és pár wtf-momentum is. Én úgy érzem tökéletes választás volt a finálé témájának, Cristopher Chance "eredettörténete", ráadásul így több legyet ütöttek egy csapásra az írók: megtudtuk hogyan és miért állt át a jó oldalra, láthattuk Katherine-t (akinek a halálában én még nem vagyok 100%-ig biztos), és azt is megtudtuk, hogy miért pont Cristopher Chance a főszereplő neve. Az már csak bónusz volt, hogy az "old man", Baptiste, és Guererro is feltűnt a flashbackekben.

Persze voltak kiszámítható fordulatok is az epizódban, mint például az öreg CC halála, de azért összességében jó, élvezhető epizód volt. Annyira, hogy a negatívumok közé még akartam valamit írni, de kiment a fejemből, pedig 5 perce fejeztem be a rész megnézését. Talán még azt nem tetszett, hogy kevés dolog történt a jelenben, de ez meg a vége miatt nem igaz, hiszen az old man megjelenése elég nagy wtf volt (na meg az is, hogy a kutya AZ a kutya:). Ráadásul ez után jött még a cliffhanger, hogy Chance és a régi főnöke együtt indulnak Winston megmentésére - ez persze nagyon nagy b-múvis húzás, de ezért is szeretjük ezt a sorozatot.

Ebben a részben is megvoltak amúgy a sorozat eddigi epizódjaira vonatkozó pozitívumok: a nagyszerű dinamika a karakterek között, a jól összerakott lövöldözős/harcos jelenetek, a fasza mellékszereplők. Amy Acker szerintem különösen jó választás volt Katherine szerepére, mert hát nem is csúnya, meg azért tud is valamennyire színészkedni. Egy dolog hiányzott nekem az utolsó epizódból, Guerrero és Winston poénkodása, ők ketten rengeteg vicces pilllanatot szállítottak az évad során.

Ha az epizódokat külön-külön nézzük, nem is volt probléma a Human Targettel - bár néha-néha becsúszott egy-egy gyengébb sztori - viszont mint sorozat, annyira nem volt erős. Itt főképp a részek összevisszaságára gondolok, ezekből jött a sorozat két legfőbb hibája, a néhol következetlen fősztori, és a karakterek elfelejtése (új csaj,  FBI-os csaj). Ez persze nem biztos, hogy csak a sorozat készítőinek a hibája, hiszen a FOX-on ment a HT, ők pedig híresek arról, hogy a részeket nem az eredeti sorrendben adják le (itt lehet egyébként megnézni a részek eredeti sorrendjét, a production code-ot kell figyelni). Ez persze van, akinek nem nagy negatívum, de nekem pont ezek a dolgok szoktak a legidegesítőbbek lenni a sorozatoknál.

Összességében viszont egy élvezetes, könnyed akciómóka volt a Human Target első évada, tőlem meg is kapja a 7/10-et, a finálé talán még a 8-ast is megérdemli. Azt, hogy lesz-e második évad, egyelőre nem lehet biztosra tudni, de ha meglesznek a szerdai nézettségi adatok, majd írok egy bejegyzést, hogy milyen számokat hozott az elmúlt pár részben a sorozat.